25. rész

Leesett állal meredtem magam elé, Jongin újra tudomást sem véve rólam táncolt a tükör előtt, hangosan dübörgött a zene, engem pedig annyira felzaklatott, hogy moccanni sem bírtam. Amikor a tükörben találkozott a tekintetünk, és ő önelégülten elmosolyodott, hangosan felnyögtem, megráztam a fejem és feltápászkodtam. Úgy döntöttem ideje visszamenni védelmező Kyungsoo oppához.

Sietősen távoztam a teremből, de nem tettem meg nagy utat, szó szerint beleütköztem Sehunba. Felnéztem rá, ő a karjaimat fogta, hogy hátra ne zuhanjak, döbbent arca helyrerázott, és lassan elmosolyodtam, bevetve minden színészi tehetségemet.
- Hová ilyen sietősen?
- Reménykedtem, hogy elkaplak még a mosdóban – kacsintottam rá kacéran, ő meg szélesen elmosolyodott. Nem válaszolt semmit, végigvitte rajtam a tekintetét, körbe nézett, a folyosón nem volt egy árva lélek sem, ezért határozottan nekitolt a falnak és ráhajolt az ajkaimra. Dübörgött a szívem, vízhangoztak bennem Jongin szavai, ugyanakkor megrészegített Sehun közelsége és illata, így rövid időn belül felengedtem és úgy simultam a karjaiba, mintha mindig is oda tartoztam volna. Vártam a csókjára, de nem szelte át kettőnk között a távolságot, amit furcsálltam, így rosszallóan nyüszögő hangot hallattam, ő pedig elmosolyodott. Orrával hozzáért az enyémhez, megsimogatta, majd homlokát a homlokomhoz támasztotta és lehunyt szemekkel mosolygott. A romantikus légkör, amit varázsolt mellbe vágott, és majdhogynem elérzékenyültem a gyengéd érintésektől.
- Most nem foglak megcsókolni – súgta, de erre már rájöttem a gesztusaiból. Bólintottam, ő is biccentett, és homlokát elemelte tőlem, fejét vállamra hajtotta, derekamat karolta lazán karjaival, én pedig hátára simítottam kezeimet és hátradöntöttem a fejem a falnak.
- Néha lehetetlenül romantikus vagy – mondtam, majd belecsókoltam a hajába.
- Tényleg? – hangja halk volt és megcsikizte az oldalamat, mire összerándultam, de uralkodtam magamon.
- Ühüm. És szeretem ezt benned – éreztem, hogy megmerevedik, nekem pedig lassan eltűnt a mosolyom. Nem. Nem azt mondtam, hogy őt szeretem, hanem valamit benne. De a tény, hogy kimondtam a „szeret” szót félelmetes. Nem is gondolkodtam, csak ösztönszerűen jött. Egy pár pillanat múlva Sehun felemelkedett és szembe nézett velem. Magabiztos maradtam, nem fogok elkezdeni magyarázkodni, mert igazat mondtam.
- Azt hiszem, mégis megcsókollak – rekedt hangja újra mosolyra fakasztott, bólintással egyeztem bele, ő pedig megrázta a fejét, kicsit azt üzenve, hihetetlen vagyok, aztán az ajkai puhán értek az enyémhez. Kóstolgatva, finoman becézve érintett, amitől végigfutott rajtam a borzongás, hátáról felcsúsztattam karjaimat a nyakába és közelebb vontam őt magamhoz. Ő is szorosan átölelt, és elmélyítette a csókot, de továbbra is finom és lassú maradt, nem rontotta el a pillanatunkat azzal, hogy bevadult volna, vagy követelőzőbb lett volna.
Percekkel később váltam el tőle, szó szerint kimerültem a csókban, de amint belenéztem csillogó barna szemeibe, melyek csak úgy mosolyogtak, új erőre kaptam és most én tapadtam ajkaira. Zokszó nélkül viszonozta, belevigyorgott, amitől nekem is vigyorognom kellett, így megálltunk és irtó közelről szemléltük a másikat. Megsimogattam a tarkóját, finom puszit nyomott a számra, de nem húzódott távolabb. Mondani szerettem volna valamit, bármit, akármit, de nem akaródzott megtörni a pillanatot. Most úgy éreztem szerelmes vagyok.
Aztán Sehun elmosolyodott, adott még egy puszit, és újra a vállamra hajtotta a fejét. Bennem pedig újra megfogalmazódott a gondolat: Mi van, ha tényleg szerelmes vagyok belé?

Szórakozottan simogattam a haját, játszadoztam a tincseivel, a folyosón ültünk, ő továbbra is a vállamra hajtotta a fejét, én pedig csak néztem magam elé, és nem beszélgettünk. Így volt minden tökéletes.

Arra eszméltem, hogy kivágódott nem messze tőlünk egy ajtó, majd megjelent egy kicsit frusztrált Jongin és kettőnkre meredt. Megálltak az ujjaim Sehun hajában.
- Hoppá, hát erről megfeledkeztem – vigyorgott Sehun, de én nem társultam. Jongin közeledő alakját néztem és újra felcsengtek bennem szavai. Nyomatékosan rám meredt, majd egy dühös pillantás elegendő volt Sehunnak, felém fordult, vállat rántott, megcsókolta az ajkaimat, majd feltápászkodott.
- Fél órája, hogy kijöttél a teremből, Sehun! – fedte meg, mire a szőke vőlegényem behúzta a nyakát és elnevette magát.
- Bocsánat, na. Elvette az eszem és időérzékem – a pillantásából tudtam, hogy direkt hoz szóba, emlékeztetőül: én az övé vagyok. Ettől pedig megnyugodtam. Én is felálltam, de nem követtem a két fiút, nem akartam nézni, ahogy szempárbajoznak, meg merednek rám, így az énekes pacsirták terme felé sétálgattam.

Amikor kinyitottam az ajtót megcsapott a nevetés hulláma, annyira más volt a hangulat, hogy engem is rögtön mosolygásra fakasztott. Közelebb érve azt láttam, hogy Baekhyun a földön fetreng és nevet, az arcába húzott sapkával, miközben Suho próbálja nyugtatgatni. Kyungsoo értetlenül mered rá, Chanyeol pedig lágy mosollyal az arcán nézi a szeretett férfit. Megköszörültem a torkom, mire mind rám néztek, Yeol csak megforgatta a szemét, Suho pedig jött üdvözölni.
- Meguntad az uradat? – kiabálta Baek a földről, felkacagtam, és megráztam a fejem.
- Kicsit bajba kevertem, ez minden – rántottam vállat.  – Hagyom, had dolgozzanak nélkülem. És itt mi a nevetés tárgya? – érdeklődtem és befészkeltem magam Kyungsoo mellé, ő pedig készségesen karolta át a vállamat.
- Azt hiszem én, de még mindig nem értem miért – vont vállat és sóhajtott fel, hátra fordítottam a fejem, hogy küldjek felé egy „légy türelemmel” tekintetet, de mosolygott, így nem volt semmi baj.
- Annyira nem volt vicces – mondta Suho oppa is. – Baek megkergült – ő is vállat vont.
- Hé, ne már. És még olyan hírek keltek napvilágra, hogy Kyung egyre jobb a táncban – hahotázott továbbra is Baek.
- Most miért? Akkora seggfej vagy – duzzogott Kyungsoo.
- Miért, mi volt? Egy szót sem értek – pislogtam Baekre ő pedig vigyorogva mesélni kezdett, hogy régebbi dalokat énekeltek, amikor kitalálták, hogy táncoljanak is hozzá valami egyedi módon, és elmondása szerint Kyungsoo úgy nézett ki a berogyasztott térdével, mint egy becsinált vénember. Kyungsoo most már tényleg dühös volt, és rákiabált az idősebbikre.
- Szeretnék énekelni veletek – vetettem fel az ötletet, kissé bizonytalanul. Csend fogadta az ötletet, így rögtön meghátráltam. – Oké, felejtsétek el, hülyeség az egész!
- Nem, nem, nem, benne vagyunk, igaz srácok? – kelt fel Baekhyun gyorsan és elém csúszkált törökülésben a padlón. A térdemre helyezte kezeit és mosolyogva nézett fel rám.
- Nem énekelek túl jól, de színésznő lennék, vagy mi a szösz és tanítottak bennünket énekelni, nem buktam meg belőle – vontam vállat. – Szeretném, ha javítanánk az énektudásomon, elméletileg nem vagyok reménytelen eset, de örülnék, ha ti is megmondanátok. Mivel anyuék pénzelték a sulimat, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ezzel kapcsolatban is őszinték voltak velem a tanáraim.
- Oké, persze, segítünk – bólintott Suho, én pedig rámosolyogtam.
- Mit énekeljünk? – kérdezte mellettem Kyungsoo. Nem kerülte el a figyelmem, hogy Chanyeol még mindig nem szól hozzám, ha nem muszáj, ami szomorú, de egyszer talán, majd felenged.
- Valamit tőletek. Lassút. A tüdőkapacitással gondjaim vannak.

A következő fél órát a saját balladáik eléneklésével töltöttük, adtak szöveget, de általában ment anélkül is, jól éreztem magam, sokat hülyéskedtek és nem akadtak ki a hibákon, amiket ejtettem, vagy nem röhögtek ki, hogy béna lennék. Nem sűrűn kellett énekelnem egy-egy darabban, de ha mégis, mindig bizonytalanul álltam hozzá, most viszont a srácok ajánlottak egy-két praktikát, amivel könnyedén fejleszthetném az énektudásomat. Csak, hogy felesleges, mert már nem nagyon lesz alkalmam színészkedni.

Nem sokkal később a két fiú csatlakozott hozzánk, leültek és tovább beszélgettünk. Nem tudom minden próbájuk így szokott-e zajlani, vagy csak én hiúsítottam meg az egészet, de élveztem a srácok társaságát.
Jongin ígéretéhez híven mindent megpróbált annak érdekében, hogy figyeljek rá. Kezdjük azzal, hogy mellém ült. Arrébb lökdöste Baekhyunt és mellém ült. Kósza érintések itt-ott, zavarbaejtő pillantások hébe-hóba, kínos megszólalások és stb. Sehunt elnézve nagyon is irritálta az egész, és látszott rajta, hogy visszafogta magát. Túl sokat voltam zavarban, és nem segített, hogy távol voltam Sehuntól, így kimerészkedtem a mosdóba, ahová Baek kísért el. Természetesen ez egy tökéletes pillanat volt arra, hogy előhozakodjak a témával. Csendben sétált mellettem, ami arra engedett következtetni, hogy a jókedve csak a többiek kedvéért van.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle. Rám nézett és lassan elmosolyodott.
- Persze.
- Beszéltél vele?
- Nem. Nem igazán akarok vele most kettesben lenni – zavartan megrázta a fejét.
- Egy szobában éltek Baek, ne butáskodj…
- Te nem tudod milyen nehéz most nekem – sóhajtott fel. – Nem is kérem, hogy érts meg, de én tudom, hogy most arra van szükségem, hogy ne legyek vele kontaktban. Csak így tudom rendezni magamban a dolgokat.
- Érzel iránta valamit? – félve tettem fel a kérdést, mert nem akartam, hogy mérges legyen.
- Nem tudom Hana, oké? Úgy érzem hibát követtem el az éjjel, ugyanakkor nem tudok elsiklani a tény felett, hogy élveztem… és ez kurvára kiborító, érted? – zaklatottan beletúrt a hajába könyörögve nézett rám. Megsajnáltam, így csak bólintottam és a karjára simítottam a kezem.
- Hogy akarsz távol lenni tőle?
- Magam sem tudom…
- Mennyi időre van szükséged?
- Nem tudom. Talán egy éjszakára… kettőre… nem tudom – újra megrázta a fejét.
- Akarsz hozzám jönni? Rengeteg üres szobánk van – szelíden mosolyogtam rá, ő pedig döbbenten fordult felém és mindketten megálltunk.
- Nem tudom belemenne-e a menedzser… De szívesen élnék a lehetőséggel.
- Ne szólj neki – rántottam vállat. – Légy kicsit bajos idol oké? Mint a sorozatokban. Nem árt, ha adsz neki egy kis melót.
- Meg fogom szívni.
- Szerinted hagynám?
- Köszönöm – megölelt én pedig mosolyogva öleltem vissza.
- De az új házban is maradhatsz, csak fel kell töltetnem a konyhát.
- Remek lenne!
- Akkor vedd úgy, hogy ezt megbeszéltük. Chanyeollal mi lesz? Félre fogja érteni. Beszélned kellene vele, hogy miért mész el.
- Nem tudom megtenni.
- Rendben, akkor majd én – vontam vállat. – De lehet, hogy Sehunra bízom. Én nem vagyok nagy kedvence.
- Jó, jó, köszönöm, menj pisilni - hessegetett be a mosdóba.
- Nem kell pisilnem.
- Akkor minek jöttünk ide? – értetlen arckifejezése láttán elmosolyodtam.
- Mert zavarban voltam – a szemeibe néztem, ő pedig ráncolni kezdte a homlokát. – Nem furcsa mostanában Jongin viselkedése? – kérdeztem rá.
- Hmm, az utóbbi időben kicsit csendes. És olyan titokzatos… - vártam, hogy leessen neki a tantusz, pár perc múlva kikerekedett szemekkel nézett rám. – Csak nem?
- Azt hiszem igen. Mi… szóval ez kissé bonyolult. Sehun nagyon elutasító volt velem, bár ezt észrevehetted, én pedig nagyon kevés idő alatt megkedveltem Jongint. Ő pedig… nos többet szeretett volna a barátságnál, én pedig hezitálva olykor-olykor beadtam a derekam neki. De nem rég rendeződtek a dolgaink Sehunnal, és azt hiszem Jongin ezt nem akarja elfogadni.
- Most nem tudom elítéljelek-e vagy sajnáljalak – ez kissé fájt, de számítottam rá.
- Sehunnak barátnője volt és azt mondta nem szakít vele miattam. Így közelebb kerültem Jonginhoz, mert könnyebb volt így elfogadnom a tényt, hogy a vőlegényemnek nem kellek.
- Határozottan sajnállak – bólintott felém. – Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolult kapcsolatotok volt van vagy micsoda.
- Hidd el, én sem hittem, hogy ez lesz, mikor hazajöttem – nekidőltem a mosdótálnak és kereszteztem a karom a melleim előtt. Minden fontos beszélgetésem a női mosdóban zajlik. Ez vajon mit jelenthet?
- Szóval szereted Jongint? – megráztam a fejem a kérdésre. – És ő szeret téged?
- Nem tudom. Ahogy viselkedik… nem igazán tudom eldönteni. Úgy hiszem, kedvel.
- És Sehunt szereted? – a kérdésre nem válaszoltam. Elmosolyodtam és magam elé idéztem Sehunt, figyeltem a saját reakcióimra.
- Nos… tulajdonképpen, nem tudom. De valami elkezdődött. És hálás vagyok az érzésért.
- És szerinted Sehun szeret téged?
- Rosszabb vagy minden pszichológusnál, kedvesem. De sajnos nem tudom a választ. Remélem, hogy igen, vagy legalább kezd.
- Húha, hát ez egy jó kis érzelmi labirintus.
- Nekem ne mondd… na, menjünk, mielőtt azt gondolnák lehúztuk magunkat a wc-én.
- Hé, nekem pisilnem kell! – gyorsan kiszaladt a mosdóból és átment a férfibe, elvégezte a dolgát és visszaindultunk a többiekhez.

Határozottan feszültebb volt a légkör, mint mielőtt elmentünk. Értetlenül pislogtam Sehunra, de ő azzal volt elfoglalva, hogy felnyársalja a tekintetével Jongint, aki maga elé meredt és mosolygott. Nem tudom mi történt, de talán jobb is így. Leültem a padlóra Sehun mellé, amint észrevett, birtoklón megszorította a derekam és közelebb rántott magához. Hagytam neki, ha ez az, ami megnyugtatja, akkor legyen. Junmyeon viszont nyugodt volt. Ahogyan Kyungsoo is. Chanyeol el volt a saját világában, a senki és semmi nem érdekel világában, gondolom még mindig lefoglalja Baekhyun meg a viselkedése. Szóval csakis a vőlegényem és Jongin között történhetett valami.
- Mi a baj? Késsel lehet vágni a feszültséget – a nyakához hajoltam és úgy kérdeztem, nem akartam, hogy a többiek is hallják a szavainkat. Közben figyelemmel kísértem, hogy Baek a lehető legtávolabb ült le Chanyeoltól, aki ezt szintén észrevéve hatalmasat sóhajtott. Kezdtem sajnálni őt.
- Semmi, nincs baj, ne törődj velem – felém fordult és arcon csókolt, de nem tévesztett meg.
- Mondott valamit, igaz? – felvontam a szemöldököm és a szemeibe néztem. Sehun felsóhajtott és elkapta a tekintetét. Felborzolta a haját, majd válaszolt.
- Jogot formált rád. Kijelentette, hogy nem érdekli, hogy elveszlek feleségül… meg hasonlók – megköszörülte a torkát és újra Jongin felé pillantott. A fiú felénk nézett, dobott nekem egy mosolyt, majd kacsintott is. Döbbenten nyögtem fel, Sehun pedig éreztem, hogy megfeszül mellettem.
- Ne figyelj rá, hallod? Nincs szükségem rá – ráztam a fejem. – Boldog vagyok, oké? Ne számítson neked más – kézfejemmel végigsimítottam az arcélén, hogy magamra vonhassam a figyelmét. Amint ezt megkaptam, bíztatón elmosolyodtam, ő pedig felsóhajtott és a nyakamba temette arcát.
- Azt hiszem kissé birtokló típus vagyok – mondta, mire kuncogva vállat vontam.
- El tudom viselni.
- Lépjünk le?
- Nem akarsz a srácokkal lenni? – kérdeztem és felemeltem a fejét, mert csikizte a nyakamat.
- Vannak veled jobb terveim is – vigyorgott sejtelmesen.
- Remélem egyikünk sem meztelen a tervedben, mert azt meghiúsítom.
- Ó, olyan ünneprontó vagy… - lebiggyesztette az ajkát, mire felnevettem és megcsókoltam. Rövid volt és visszafogott, aztán olyan szemekkel nézett rám, amit nem tudtam nem megmosolyogni. Felálltam és a kezem nyújtottam felé, készségesen elfogadta a segítő jobbomat, majd amikor feltápászkodott ujjainkat összekulcsolta és felém dobott egy félmosolyt.
- Hát, srácok bontom az egységet. Azt hiszem mára befejeztük.
- A maknaenk mostanában nem úgy viselkedik, ahogy egy maknae, nem? – kérdezte Chanyeol. Meglepett, hogy megszólalt, amikor rápillantottam egészen normális képet vágott. Magamban felsóhajtottam, majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- A barátnő meg a hírverés kicsit megváltoztatta – Jongin a sarokból szólt be kellemes hanglejtéssel és mosollyal az arcán. Sehun szorosabban tartotta a kezemet, de a mosolyom továbbra is fenn tartottam.
- Nem várhatjátok el tőlem, hogy húsz évesen úgy viselkedjek, mint egy tizenkét éves. Tisztelem mindannyiótokat, ettől függetlenül nem fogok megalázkodni egyikőtöknek sem – nem volt ellenséges a hangja, de tudtam, hogy minden szavát Kainak célozta, aki hevesen bólogatott is.
- Szép gondolat, egyetértek. Légy férfi, senki sem akadályoz meg benne – vont vállat, én pedig összeszűkített szemekkel néztem őt.
- Na, jó, le lehet akadni Sehunáról – sóhajtott fel Baekhyun. – Fogadjátok el, hogy ő nőtt fel közöttünk a leggyorsabban, bekötik a fejét és büszke rá – hálásan mosolyogtam rá, ő pedig vállat vont, hogy mindez semmiség.
- Baekhyunnak igaza van. Én is büszke vagyok a mi kis Sehunánkra – Suho oppa pedig jött és szoros ölelésben részesítette a férfim.
- Hyuung! – nevetett Sehun, én pedig vigyorogva bökdöstem Baeket, aki vette a lapot és ő is megölelte a két srácot. Aztán persze Chanyeol is rohant, majd Kyungsoo is, én és Kai csak csendesen néztük a nevetgélő öleléskupacot. Aztán persze a pillantásunk összekapcsolódott, én rögtön feszült lettem, ő pedig mereven bámult és semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. 

Tudom, hogy nem vagyok valami aktív, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem megy ez nekem, Sehun varázsa viszont máig is tart, és túlságosan szeretem a történetet és a írás folyamatát ahhoz, hogy abbahagyjam, így, aki megijedt volna, hogy nem lesz befejezés ne aggódjon, mert végigviszem a történetet. 

A képeken pedig Oh Sehun látható, alias Mr. Csodálatos. Alig várom a 902014-beli MV-jét. :3

24. rész

Mire leértünk a földszintre, már a többiek is felébredtek és totál kómás fejjel meredtek a semmibe, de amint észrevettek bennünket felélénkültek. Min Hee valósággal sziporkázott, ahogy ránk nézett, és az arcából le tudtam szűrni, hogy piszkos gondolatai támadtak.
- Hm, tetszik a ruhád, kedvesem – kacsintott rám, én pedig megálltam, mert eszembe jutott, hogy még mindig Sehun pólójában vagyok, hátralestem, és igen, ő bizony félmeztelen. Azon nyomban elpirultam és a többiekre pillantottam. Mosolyogtak, én pedig eldöntöttem, ideje végre túllépni a zavaromon. Megköszörültem a torkom, figyelmen kívül hagytam a mocskos kis barátnőmet és leültem Kyungsoo mellé, mert ő tűnt a legbiztonságosabb menedéknek.
- És Sehun is olyan, mintha félmeztelen lenne…
- Kussolj már, Min Hee! – szóltam rá szikrákat szóró szemekkel, de ő is és a vőlegényem is csak kuncogott a helyzeten.
- Mit mondhatnék, meleg van. Nagyon meleg van – felelte Sehun, és ezzel egyidejűleg ránézett Baekhyunra és Chanyeolra. A két srác viszonylag távol ültek egymástól, és kerülték a másik tekintetét. Ajjaj… Nem szerettem volna őket ennél is kínosabb szituációba hozni, ezért megpróbáltam elterelni kettejükről a figyelmet.
- Kyungsoo, te miért aludtál kint? Úgy számoltam Suhoval lehettél volna egy szobában.
- Az-az ember ott, horkol! – mutatott rá Suhora mérgesen. – És mindenáron egy ágyban akart velem aludni.
- Ne csináld már Soo, csak részeg voltam! – kelt saját védelmére Suho, én pedig vigyorogva bólogattam.

Felesleges traccsolással ütöttük el az időt, élesen kerültem a tegnap estét és az éjjel esetleg hallottakat, de tudtam, hogy nincs rendben minden, mert Baekhyun feltűnően szótlan volt, Chanyeol sem tüntetett ki a szúrós szemű figyelmével, Jongin továbbra is réveteg és túl komoly volt. Sehun persze oldott és fesztelen, állandóan a nyomomban volt, karolgatott meg miegyéb, és ez mind annyira természetesnek tűnt, hogy meg sem kérdőjeleztem a tetteit. Jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ennyire hozzászoknunk a másik jelenlétéhez.
Próbáltuk rövidre fogni a reggeli beszélgetésünket, Min Heet nem igazán lehetett lelőni, számtalan alkalommal kísérelt meg kínos helyzetbe hozni, de szerencsére ki tudtam védeni, aztán Myung Dae megelégelte, felkelt és a karjánál ráncigálva a barátnőmet, elköszönt és elhagyta a lakást. Hálás voltam. Kimondhatatlanul. Viszont, amint elmentek a légkör enyhén feszültté vált, tanácstalanul fordultam Sehun felé, aki vállat vont, kimenekültem, hogy felöltözhessek én is. A szobába felérve vettem egy mély lélegzetet és próbáltam úrrá lenni a testem remegésén. Jongin csendessége túlontúl aggaszt. Rossz látni, hogy ilyen durván megtiportam a büszkeségét, és bár azt mutatom nincs semmi gond, a felszín alatt igenis aggódom és rossz érzés, ahogy bámul engem. Mert figyel. Érzem. Minden rezdülésem árgus szemekkel figyeli, emiatt pedig borsódzik a hátam.

Megmostam az arcom, hátha az segít rajtam, majd a tükörbe meredtem. Lemostam a tegnapi sminkemet a zuhanyzás alkalmával, de azért még elég elfogadható látványt nyújtok. Ki kell derítenem mi történt Baekhyunnal és Channel és a végére kell járnom Jongin és az én ügyemnek is…
Egy sóhaj után mosolyogni kezdtem a tükörképemre, mert bevillant Sehun arca, a tegnap este, a csókjai, amiket nem velem, hanem a barátaival váltott, így a mosolyom vigyorrá szélesedett, majd az odaadására, a vágytól fűtött szemeire, és az arcom már kezdte a piros színt magára ölteni. A reggelre gondoltam, ahogy kitárulkozott előttem, a meleg ölelésére és halk, megnyugtató duruzsolására, az ujjaira, ahogy a hajamba fúródtak…
Talán most egy kicsit szerelmesen felsóhajtottam, amolyan boldog, tinilányos sóhajt hallattam, majd kimentem a fürdőből, levettem Sehun pólóját és felvettem a fehér ruhámat. Épp a cipzárral szenvedtem, amikor belépett a vőlegényem és szó nélkül sietett a segítségemre. Elseperte a hajamat az útból, miközben húzta fel a cipzárt, közel hajolt és csókokat hintett a tarkómra és a nyakamra. Elmosolyodtam, szembe fordultam vele és önfeledten meredtem csokoládé színű szemeibe. Magához húzott, én pedig élvezettel bújtam meztelen felsőteste rejtekeibe, átkaroltam és kezemmel simogattam fodrozódó izmait.
- Azt hiszem, a srácok már mennének – mondta, elhúzódtam a kezébe nyomtam a pólóját és megkerestem a magassarkúmat.
- Én kész vagyok. Mikor kezdődik a próbátok?
- Akkor, amikor hajlandóak leszünk megjelenni.
- Azt tanácsolom, dobjál ki otthon, hívj, ha mentek, odamegyek kocsival aztán majd kijössz elém, mert nem ismerem azt az épületet.
- Rendben van – szájon csókol, aztán áthúzza a fején a pólót, felkapja a zakóját és átkarolja a derekam, így vezet le.

A srácok már indulásra készen álltak, bezártam az új lakásunkat, Sehun Suho autója felé indult, velünk jött Baekhyun is, a többiek egy másik autóhoz indultak, és ahogy láttam Jongin ült a kormány mögé.
- Minden oké? – suttogja a fülembe, rajta kapott, ahogy Jongint bámulom. Villantok felé egy megnyugtató mosolyt és bólintok. Karon ragadom Baekhyunt és kisajátítjuk a hátsó üléseket, Sehun veszi a lapot és előre ül Suho oppa mellé. Tudom, hogy kb. fél órás út vár ránk, amíg hazafuvaroznak, ez idő alatt feltett szándékom kifaggatni Baeket, de az első csevej próbálkozásom után rádöbbenek, hogy nem vevő a humorra. Összehúzom a szemöldököm, szorosabbra fűzöm a karom a karján és a vállára hajtom a fejem. Halkan felsóhajt, megcirógatja a hajamat, és lejjebb csúszik az ülésen, hogy kényelmesebb legyen.
- Ugye nem úgy alakultak köztetek a dolgok, mint képzeltem? – halkan kérdeztem, nem akartam belevonni a társalgásunkba az elől ülő fiúkat, és szolidaritásból nem is figyeltek, halkan beszélgettek és nevettek valamin. Éreztem, hogy Baek bólint, felemeltem a fejem, hogy lássam őt.
- Beszélned kell róla – mondom, ő pedig vállat húz. A tekintete elcsigázott, visszagyűrök egy sóhajt és nem tágítok. – Baekhyun látom, hogyan néztek egymásra. Egyértelmű, hogy Chanyeol rajong érted.
- Nem is ezzel van baj – vág gyorsan közbe és lehunyja a szemeit. Várok, hátha folytatja, és pár perc múlva meg is teszi. – Nem tudom, mit akarok. Sosem néztem rá másként, csakis jó barátként. Egy ideje viszont… nem is tudom, talán mióta felbukkantál és kicsit bezavartál az állóvízbe, Chanyeol sokkal, hogy is mondjam… birtoklóbb lett. Először fel sem tűnt, de később észrevettem, hogy nem nézi jó szemmel, ha más tagokkal is lógok, ha esetleg másik együttesről van szó, akkor meg kendőzetlen rosszallás van a tekintetében. Azt hittem ez mind miattad van és rajta van az öt perc, így nem szóltam rá, hagytam a fenébe… - elakad és összeszorítja a szemét, tudom, hogy fordulóponthoz ért a mesélésben, és láttam a zavart az arcán, talán a srácok zavarták elől, talán csak rossz volt erről beszélnie, de ahogy kapaszkodott a karomba elárulta, hogy el akarja mondani valakinek.
- Semmi baj Baekhyun, nem muszáj most elmondanod. Nem sokára megint találkozunk, folytathatjuk akkor is – kedvesen rámosolygok, de ő megrázza a fejét, kinéz az ablakon és vesz egy mély lélegzetet.
- Hallottam álmában beszélni. Egy szobában vagyunk, és néha előfordul, hogy hortyog vagy vinnyog valamit álmában, de ez alkalommal… a nevemet mondta, több alkalommal is, és szóval kíváncsi voltam így odamentem hozzá, és… láttam rajta olyan tagadhatatlan jeleket, ami a vágyat jelenti, Hana – megütközve néz rám, én pedig nem tudom, mit felelhetnék, hát hallgatok, és hagyom, hogy tovább meséljen.
- Nem ébresztettem fel, másnap úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy vágyik rám. De innentől valahogy nem tudtam kiverni őt a fejemből, és elkezdtem olyasmiken gondolkodni, hogy mi lenne, ha mi ketten… aztán a tegnap éjjel csak tetézte az egészet. Egész este úgy nézett rám, mintha a nője lennék, és ez valamiért zavarba hozott. Aztán ott van az a csók is… Áh, nem tudom. Felértünk a szobába, ő nekem esett, én meg hagytam, aztán meg totál lefagytam és ellöktem őt. Megráztam a fejem, hogy ez nekem nem megy, és csak meredtünk egymásra. Bólintott, elfordult és aludni próbált. Azóta nem szóltunk egymáshoz – megdörzsölte a szemét a kézfejével, engem pedig elborítanak az anyai ösztönök, mert agyon akartam szorongatni, meg puszilgatni. Ehelyett, magam felé fordítottam az arcát és szelíden elmosolyodtam.
- Semmi baj, édesem – bólintottam, láttam rajta, hogy tanácsot vár, issza minden szavam. – Azt hitted heteroszexuális állampolgár vagy, most pedig felkavarta az érzéseidet az a nagy melák, de ne ess kétségbe, esküszöm, szerintem ez természetes. Én is biztosan megijedtem volna a helyedben, hogy mit művelek, részegen, és ennyire hirtelen egy másik sráccal. Adj magadnak időt, aztán meséld el Chanyeolnak mi újság szívtéren, mert bele fog pusztulni.
- Csapattársak vagyunk – suttogta utolsó kapaszkodóként, de csak vállat rántottam.
- És ki nem szarja le? Együtt lehettek nonstop – kacsintottam, ő pedig végre elmosolyodott. Láthatóan megkönnyebbült, hogy kibeszélhette magából ezt az egészet, és amikor szélesen vigyorogni kezdett, tudtam, hogy itt végem lesz pillanatokon belül.
- Tudod, elég sokáig nem tudtam elaludni, és… szóval, habár a felső szinten voltál Sehunnal, mégis kíváncsi lennék, hogy te voltál-e az, aki… - sajnos nem fejezhette be a kedves mondatot, mert amilyen gyorsan csak tudtam a szájára raktam a kezem és szégyenkezve néztem fel újra vidáman és huncutul csillogó szemeibe.
- Ne mondd, hogy te is hallottad, mert kiugrom a kocsiból – suttogtam falfehérré válva és lassan leeresztettem a kezem. Halkan kuncogott és megpaskolta a combomat.
- Semmi baj, legalább neked jól telt az éjszakád – vigyorgott továbbra is, én pedig távolabb húzódtam tőle, mert túlságosan zavarban voltam.

Az út további része csendben telik, Suho és Sehun mond néha valamit, egyébként zavartalan az utazásunk. Hosszú percekkel később megérkezünk, elbúcsúzom a srácoktól nem túl hosszú időre, Sehun is és én is kiszállunk az autóból, amint mellé érek, a derekamra csúsztatja a kezét, szájon csókol és bekísér a házba. Csak Min Ki fogad bennünket, apa dolgozik szokás szerint, anya pedig az esküvővel foglalatoskodik, a bátyám is csak a telefonjáért jött haza. Kellemesen cseveg Sehunnal, látszik, hogy csak az udvariassági köröket róják le, de ez is haladás, mert a bátyám durván savazta Sehunt, és örülök, hogy most, úgy ahogy kijönnek egymással. Min Ki percekkel később sietve távozik, én pedig Sehunhoz fordulok, átölelem a nyakát és apró puszikat nyomok az ajkaira.
- Csörgess meg, ha indulhatok – mondom, miközben még mindig puszilgatom.
- Oké – válaszol mosolyogva és hagyja, hogy ott csókoljam, ahol csak érem. – Gyere kényelmesbe, leginkább a padlón fogsz gubbasztani – teszi hozzá, most én mosolygok és bólintok. Végigsimítom a zakója hajtókáját és felnézek a szemeibe.
- Nem gondoltam, hogy kisestélyiben jelenek meg. Beszélnél Chanyeollal?
- Miért?
- Mert elcsesződött az éjjelük, mert Baek beijedt, és szerintem Chan félreértette.
- Miért nem beszélsz te vele? – az oldalam cirógatta, ami enyhén elvonta a figyelmem, de mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy összefüggőek legyenek a szavaim.
- Mert engem utál, ja és, soha többé ne érj hozzám, ha a házban nem vagyunk egyedül – felvont szemöldökkel ejtem ki a szavaimat, próbálok haragos és kimért lenni, de nehéz tartanom magam, mert ő rögtön nevetni kezd, és ez kissé kizökkent a szerepből.
- Istentelenül jó vagyok, hát ez van – motyogja maga elé, fancsali képet vágok, meglegyintem a karját és elhúzódom tőle.
- Egoista barom, kifelé, most azonnal – az ajtó felé húzom a karját, nevetve enged a húzásomnak, megpuszilja a homlokom és továbbra is nevetgélve hagyja el a házat. Hátat fordítok, és szélesen mosolyogva sétálok fel a szobámba, hogy megszabadulhassak a ruhámtól.

Sehunnak valóban igaza volt, jószerivel a padlón ültem és rajtuk nevettem. Eleinte együtt próbáltak, az eddig megjelent dalok koreográfiáit próbálták el, teljes komolysággal, eltelt egy óra, mindenki elfáradt és egyre hülyébb lett. A menedzserük pedig – tudjátok az ellenszenves szemüveges krapek, aki beszólt, hogy Sehun fogja magát vissza a nyilvánosság előtt… - nem tűrte a lazsálást, ezért a vokalistákat is elküldte egy másik terembe gyakorolni és a táncosokat is. Így esett, hogy Kai és Sehun együtt mentek el próbálni, míg a többiek maradtak a helyükön. Eszméletlenül kínosan éreztem magam, és nem tudtam mi tévő legyek, de látni akartam Sehunt még táncolni, mert be kell vallanom, abban is igaza volt, hogy munka közben a legszexibb. Bár feszült volt a kapcsolat a két srác között, nem mutatták ki, így én is erőt vettem magamon és követni kezdtem a vőlegényemet, meg a pasit, aki megkavarta az érzelmi világomat, és olyanokat képzeltem, amik nem voltak valósak.

Jongin volt az, aki utasításokat adott, és korrigálta, finomította a lépéseket, Sehun pedig szó nélkül, egyetértően követte őt és nem mondott ellent neki. Most láttam először maknae-ként viselkedni, bár közte és Jongin között mindössze három hónap van. Csendesen ültem a kanapén törökülésben, hevesen dobogó szívvel figyeltem a két férfit, és próbáltam rájönni arra, mit is érzek Jongin iránt. Határozottan nem szeretem őt, de kedvelem. Remek férfi, és most már tényleg elismerem, hogy mennyire tehetséges – jó, ezt eddig is tudtam. Nem nehéz rájönnöm mi is vonzott benne annyira, mert tulajdonképpen egy eszméletlenül helyes srác, mondhatni szívdöglesztő, de ha összehasonlítom Sehunnal, tagadhatatlanul érzem a különbséget. A bárgyú mosoly egyből kiül az arcomra, elég csak rajta felejtenem a tekintetem, késztetést érzek, hogy állandóan a karjaiban csüngjek és csókolgassam.

Jongin iránt nem érzem ezt, és azt hiszem soha nem is éreztem. Elbűvölt, szó, mi szó, de nem olyan csontig hatoló módon, mint Sehun. Jongin csak… egy dögös srác az ismeretségi köreimből.
- Min elmélkedsz ilyen erősen? – szólított meg Sehun, a tükrön keresztül nézett rám, végigmustráltam a hátsó kilátást, majd a tükörbe néztem és elmosolyodtam.
- Semmin… semmin, dolgozzatok csak. Tetszik a műsor – kacsintottam rá, ő pedig nevetni kezdett. Vetett egy oldalpillantást Kaira, aki nyíltan bámult engem, egy pillanatig gondolkodott, majd elindult felém.
- Elmegyek a mosdóba. Pár perc és jövök – intézte szavait Jongin felé, aki biccentett. Aztán odaért hozzám, lehajolt és megpuszilta az arcomat. – Beszélj vele, oké? Csak ne hagyd, hogy közeledjen – a tréfás óvva intés, igenis komoly volt, láttam a szemeiben, hogy fél kettesben hagyni vele, igazából én is féltem. Mit mondhatnék neki? Hiszen már elmondtam neki mindent, amit csak szerettem volna. Furcsa, fogalmam sincs, hogyan viszonyuljak hozzá. Kínos ez az egész, a vőlegényem pedig a két kezével lökött a szituáció kellős közepére.

Sehun elment, és ránk telepedett a súlyos csend és a zavar. Iszonyú kínosan éreztem magam az ujjaimon kapargattam a bőrt a körmöm mellett és szerintem nem túlzok, ha azt mondom el voltam pirulva. Az első percekben Jongin nem foglalkozott velem, a telefonján nézegetett valamit, laza pózban állt a terem sarkánál felállított hangfalak mellett, aztán a haját sepregette el a szeme elől, majd egy mozdulatsorozatot lépkedett el és a tekintetéből láttam, hogy nincs megelégedve és valami nem tetszik neki. Aztán valamilyen idegen hang szökött ki a torkomon, nem tudom mi és miért, de ezt csak a zavaromnak tudhatom be. Kényelmetlen volt vele egy légtérben lenni, akkor is, ha megbeszéltük, hogy minden rendben van köztünk. Kai felém kapta a pillantását és olyan volt, mintha most döbbenne rá, hogy egyedül vagyunk.
- Hova lett Sehun? – na ne nevettess. Hiszen ő bólintott rá.
- Az imént engedélyezted, hogy látogatást tehet a mosdóban – nehezen álltam meg a szemforgatást, de megtettem.
- Ó, tényleg. Elfelejtettem – na most vagy hülye, vagy ő is zavarban van és emiatt viselkedik így. Megköszörültem a torkom, és lehunytam a szemem egy pillanatra, mindössze annyira, hogy bátorságot gyűjtsek a szemeibe nézni. Nem fogok bűnösen szemlesütve társalogni vele.
- Feszültnek tűnsz – oldalra biccentette a fejét, vizsgálódott még egy ideig, én pedig csak bólintottam. – Miért? – kérdezte és elindult felém. Odébb húzódtam a kanapén, ő pedig lassan leereszkedett és felém fordult. Kérdésére válaszolva először is vállat rántottam, néztem egy ideig a szép szemeibe, aztán elfordultam és felsóhajtottam.
- Mert nem tudom, hogyan viselkedjek a közeledben.
- Nem kell feszengened a társaságomban Ha Neul – lágy hangnemére, és teljes nevem hallatára elérzékenyültem.
- De, igen – bólintottam. – Úgy viselkedtem, mint egy utolsó rongy a legrosszabb fajtából. Végig tudtam, hogy nem szabad engednem a csábításodnak, mert nem sülhet ki belőle jó, mégsem állítottalak meg egyszer sem – pár pillanatig nem válaszolt, bár nem is vártam. Meglepett, amikor elmosolyodott, megrázta a fejét és közelebb húzódott hozzám.
- Nem tudom, mire és hogyan emlékszel kedvesem, de jó párszor utasítottál el oly módon, hogy kiskanállal kellett összeszedegetnem férfiúi büszkeségem darabkáit. Ne hibáztasd magad, ketten kellettünk hozzá és valljuk be én voltam az erőszakosabb, dominánsabb fél.
- Nagyon sajnálom – susogtam és nem mertem ránézni.
- Ne tedd, kedvesem – a kedves hangja és becézése igazán fájdította a szívem.
- Te sokkal jobbat érdemelnél ennél Jongin. Remek srác vagy, nem ismerek hozzád hasonlót, nagyon bánt, hogy kihasználtalak és így elvesztettem a barátságodat.
- Mi sosem voltunk barátok – gyorsan mondta, láttam, hogy felcsillan a szeme. – Mi inkább szeretők voltunk az első pillanattól kezdve, hogy találkoztunk – elpirultam, mert ugyan miért is ne tenném?! Nem gáz cseppet sem.
- Jaj, ne csináld ezt kérlek! Keress egy tisztességes lányt Jongin. Megérdemled.
- Azt hiszem, nem tudlak feladni, Hana – megrázta a fejét és mosolygott. – Úgy vélem kettőnknek együtt kellene lennünk. Minden porcikámmal téged kívánlak és nem más nőt.
- Sehunnal vagyok. Három nap múlva házasodom Jongin. És nem szeretlek téged – hitetlenkedve ráztam a fejem és készültem felállni. – Félreálltál, amiért hálás vagyok, de kérlek, ne várj rám. Nem leszek hűtlen a férjemhez, nem akarok, mert fontos nekem. Fogadd el, Jongin.
- Bármit is mondasz, tudom mi volt köztünk és az, nem csak valami hóbort, múló dolog volt. Kellesz nekem, és félreálltam, mert nem tehettem mást, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarlak megkaparintani. Azt gondolom ideje elkezdened félni. Mert nem nyugszom addig, amíg az enyém nem leszel!

23. rész

Azt kell mondanom, úgy éreztem kiégtem. Mondtam is Vivinek pár napja, hogy tudom mik lennének a következő dolgok, amik történnének a blogban, de nem tudtam leírni. Egyszerűen.... megnyitottam a Wordot, és vissza be is zártam. Nem tudtam, nem akartam írni. Nem éreztem azt az égető késztetést az írásra és kissé kétségbe is estem. Három napja törtem meg a jegemet és kezdtem el. Csak hat oldal, és két nap alatt írtam kettőt, mert nem tudtam. Tegnap hajnalra fejeztem be, és igazából ez amolyan bevezető, mindössze hat oldal, de azt éreztem itt véget kell vetnem a résznek. Próbálom fenn tartani magam a felszínen és tovább írni, mindennap akarok írni, hogy befejezhessem, de nem ígérek semmit. Minden kommentet köszönök, a blog alatt válaszolok is mindre szép lassan, mert az utóbbi időben minden összejött - értem itt az egyetemre, nem jó értelemben. Szóval sajnálom, amiért gyökér módon alig válaszolok, de fogok mindre, mert tudom milyen az, amikor az ember az író válaszát várja - velem is előfodul sokszor. 

Reggel korán keltem. Nem éreztem kimerültnek magam, sem másnaposnak, de amint már említettem, számomra szinte lehetetlen, hogy részeg, majd másnapos legyek, bár tegnap nem igazán erőltettem, hogy eljussak ebbe az állapotba.
Szóval felébredtem. Mosollyal az arcomon, teljesen kielégülten. Tudom, hogy ez kicsit perverzül hangozhat, de valóban így volt. Kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat és határtalanul boldog és elégedett voltam. Ez nem csak annak köszönhető, hogy Sehun, nos… igen. Hanem, hogy, amikor felébredtem, tudtam, hogy nem vagyok egyedül. És ezt már tegnap is éreztem. Oldalra fordultam és néztem az arcát.

Annyira idillikus volt ez a reggeli kép, annyira… tökéletes volt, ahogy figyelhettem alvás közben, nem volt szívem felébreszteni. Így csak ráfeküdtem a karomra, és néztem őt. Hanyatt feküdt, takaró nélkül, vagyis inkább, félig-meddig rá volt csúszva, de nem úgy nézett ki, mint akinek szüksége van rá. A mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, az egyik lába be volt hajlítva, a másik félig lelógott az ágyról. Karjai a feje felett voltak a párnán, szempillái néha megrezzentek, vagy a szemöldökét ráncolta, de egyébként semmi jelét nem mutatta annak, hogy felébredne. A telefonomért nyúltam és megnéztem mennyi az idő. Reggel fél nyolc volt, így nem hittem, hogy egy könnyen csatlakozik hozzám, így egy kis idő után felkeltem mellőle. Nem akartam felvenni a ruhámat, ezért elloptam a pólóját és azt vettem fel. Sehun magas srác. Én hozzá képest törpe vagyok, szóval a pólója felért egy mini ruhával. Vigyorogva mentem át a fürdőszobába. A tükörbe nézve le sem tagadhattam volna, hogy majd kicsattanok a boldogságtól.

Lementem a nappaliba, majd felsóhajtottam a rendetlenség láttán. A kanapén feküdt Kyungsoo és békésen aludt, ezért amilyen csendesen, ahogy csak tudtam összeszedtem az üres üvegeket a földről és a konyhába vittem őket. Majd megfordultam és megcsináltam ezt még egyszer. A dohányzóasztalt is visszatettem a helyére, a díszpárnákat felgórtam a kanapéra, aztán a konyhába mentem, hogy elmosogathassak. Csak néhány pohár volt, ezért hamar végeztem vele. A pizzás dobozokat egy kukászsákba gyűjtöttem, ahogy az üvegeket is, és egyelőre elhelyeztem az egyik sarokban. A házban iszonyú csend uralkodott, így gondoltam le is tusolhatnék. Mielőtt ezt megejtettem volna, körbejártam a házon, hogy tudjam, ki melyik szobában van. Kyungsoonak nem maradt hely? Ő miért van a nappaliban?

Szoba 1.: Baekhyun és Chanyeol. Megmosolyogtatott a tudat, hogy mit műveltettem velük múlt éjjel.
Szoba 2.: Jongin és Myung Dae. Elég szokatlan páros, de örülök, hogy kijönnek egymással. Halkan zártam be az ajtót és elmentem a következő vendégszobáig. Ami már az emeleten volt.
Szoba 3.: Suho oppa. Hmm, az a sejtésem, hogy ő Kyungsooval alkotott egy párt, viszont nem tudni miért nem maradt vele a fiatalabbik.
Szoba 4.: Minhee. A kis pióca. Még mindig élénken él bennem a sokkhatás, amit az üzenete keltett bennem. Nem is tudom, hogy fogok a szemük elé kerülni… kíváncsi vagyok mennyien figyeltek fel a sikolyomra? Apropó, sikoly, nekem miért nem rémlik, hogy felsikítottam? És miért sikítozom? Esküszöm, hogy nem akartam.

Visszasettenkedtem Sehunhoz, változott a pozíciója, a hasán feküdt, beharaptam az alsóajkam a hátsóját nézve, kezei a párna alatt voltak, legszívesebben végig simítottam volna a gerince vonalán, de türtőztettem magam. Inkább elmentem zuhanyozni. A szekrényben volt egy pár törölköző, meg fogkefék, meg ilyesmik, amiknek örültem is nagyon.
Egy alapos zuhanyozás, haj és fogmosás után úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. Mire kijöttem a fürdőből, ismételten Sehun felsőjében, a törölközőszáraz hajamat borzoltam a kezemmel. Sehun mozdulatlan maradt, elmosolyodtam, és visszafeküdtem mellé, mert nem volt jobb elfoglaltságom.
A telefonom vettem a kezembe, és azt nyomogattam, felmentem a netre, és bevallom alássan, kettőnkről olvasgattam. Volt egy pár kép rólunk, főleg olyanok, amik a díjátadón is készültek, vagy a sajtótájékoztatón, de voltak olyanok is, amiket a fanok készítettek az Antiquában, vagy a plázában, vagy csak az utcán sétálva. Igazából meg voltam döbbenve. Aztán híreket olvastam és a legújabb felmérések szerint, a hivatalos rajongóklubból több mint ezren léptek ki, csak azért, mert az egyik tag elkelt. Ez igazából megrémisztett. Nem hittem, hogy ennyire drasztikusan fogják fogadni a rajongók a hírünket.
Az órára nézve megállapítottam, hogy már elmúlt kilenc is, Sehunra pillantottam, de ő még mindig édesdeden aludt, így halkan sóhajtottam egyet és folytattam a telefonom nyomogatását. Letöltöttem egy játékot, azzal játszottam, de azt hamar meguntam, ezért felmentem a facebookra, mert öt millió éve néztem meg utoljára. Az értesítéseim az egekbe szöktek, teljesen meglepett, hogy ennyien érdeklődtek felőlem. Jószerivel az amerikai barátaim és ismerőseim jelöltek meg posztjaikban, tettek fel képeket, amin szerepelek, vagy csak szimplán írtak egy üzenetet, hogy ugyan élek-e még. Mosolyogtam, mert jól esett az érdeklődésük, szépen lassan válaszoltam mindenkinek és megnéztem a képeket, szemforgatva vettem tudomásul, hogy mindegyik borzalmasan elkapott pillanat rólam, de hát ezt már megszokhattam volna.

A másik meglepő dolog, hogy rengetegen jelöltek ismerősnek. Senkit sem ismertem, és mindenki ázsiai volt, nyilván Sehun miatt, mindegyiket figyelmen kívül hagytam, eltettem a telefont, mert eltelt újabb negyven perc, én pedig hamar ráunok a dolgokra. Oldalra fordultam, hátrasepertem a hajam, és Sehun bámulásába kezdtem. Talán ezt nem fogom megunni…

Tíz perc után, már nem tudtam türtőztetni magam, ezért mutatóujjammal végigsimítottam az arcán. Nem kaptam reakciót, de igazából nem is akartam. Csak meg szerettem volna érinteni. Végigsimítottam a nyakán, vállán, majd az oldalán, itt már libabőrös lett, amitől mosolyognom kellett. Felpillantottam az arcára, ekkor vettem észre, hogy ébren van. A szemei álmosak voltak, de rám szegeződtek, a tekintete pedig szelíden mosolygott rám az ajkaival együtt. Megdobbant a szívem és kiszáradt a szám, de öntudatlanul is viszonoztam a mosolyt, ujjaim pedig felkúsztak a nyakához, tarkójánál simogattam a haját.
- Szép jó reggelt – üdvözöltem, mire mosolya kiszélesedett, szemeiből kitörölte az álmosságot és csipát, közelebb csúszott hozzám és derekamra csúsztatta a kezét.
- Neked is – reggeli rekedt hangja irtó édes volt. – Jól mutatsz a pólómban – fűzte hozzá, mire vigyorogva lepillantottam a felsőjére.
- Köszönöm. Kényelmes – hanyatt fordultam és kinyújtóztattam a tagjaimat, hogy a póló többet mutathasson belőlem. Egészen a csípőmig szökött fel, mire ő elkuncogta magát.
- Azt hiszem szeretek melletted ébredni – mondta, mire abbahagytam a provokálását és felé fordultam.
- Igen… én is. Nem is tudod, mióta nézlek alvás közben.
- Hű, de ugye közben nem azt tervezgetted, hányféle képen tudnál véget vetni az életemnek?
- Tulajdonképpen ez pont nem fordult meg a fejemben, a francba. Reggel fél nyolckor keltem… egy ideig csodáltalak, aztán lementem, elpakoltam, visszajöttem, megfürödtem, aztán lefeküdtem, de esélytelen volt, hogy visszaaludjak, ezért téged néztelek, meg telefonoztam.
- Eseménydús reggeled volt.
- Ó, igen. Tudtad, hogy több mint ezren léptek ki a rajongói klubotokból miattam?
- Tényleg?
- Igen. Most nem tudom hízelgőnek vegyem-e, hogy ennyien féltékenyek rám, vagy bosszús legyek, amiért nem tartanak ki melletted.
- Nem nagyon érdekelnek a számok – vont vállat. Elhallgattunk, közelebb csúsztam hozzá, kinyújtottam a karját és ráfeküdtem, közel csúsztam hozzá, átkarolta a derekamat és megpuszilta a homlokomat. A hajamat simogatta azzal a kezével, amin feküdtem, majd megkérdezte hány óra.
- Tíz óra lesz lassan. Van valami dolgotok vasárnap is?
- Próbálnunk kell, semmi több. Eljössz?
- Komolyan?
- Persze, láthatsz munka közben. Elhiheted, akkor vagyok a legszexibb.
- Szóval az ágyadba akarsz csalni – következtettem le, és felpillantottam rá.
- Aj, buta. Hiszen az már megtörtént!
- Ó, bocsánat, tényleg. Hiszen még sikítottam is! – feleltem, mire felnevetett.
- És azt még csak az ujjaimmal váltottam ki belőled.
- Mekkora szexista állat vagy – nevettem én is.
- Te hoztad fel a témát – vállat vont és egy újabb puszit nyomott a hajamba.  Elhallgattunk, mert nem éreztük szükségét a szavaknak, csak feküdtünk egymást karolva, én a plafont bámultam, vagy Sehun testét, miközben élveztem a néha-néha elcsattanó puszikat a hajamban, vagy homlokomon és ujjainak érintését a tarkómon és hajamban. Egészen andalító érzés volt, de tudtam, hogy nem fogok elaludni. Az elmúlt napok jutottak az eszembe, és nem tudtam gátat szabni a gondolataimnak. Könnyedén vetettem bele magam az élvezetbe és boldogságba, nem törődve semmivel sem, viszont egyre inkább kezdett furdalni a kíváncsiság mi történhetett Sehunnal. Annyira elutasító volt. Annyira hevesen ellenállt nekem… végül is meg sem próbáltunk „összejönni”, egyszerűen sodródtunk az árral és megpróbáltuk a lehető legkevesebb időt együtt tölteni. Viszont azt hiszem, én mindig éreztem valamit. Még az első nap is a reptéren, de akkor még csak az nyűgözött le mennyire helyes. A modortalansága és kegyetlensége viszont hamar eltaszított magától. Egy párszor próbáltam áthidalni a kettőnk között lévő szakadékot, de mindig nemet mondott. Nem engedte, hogy megközelítsem. Minél több időt töltöttünk együtt, annál zavarosabb lett minden. Felsóhajtottam és a lábamat átvetettem az ő egyik lábán, hogy közelebb kerülhessek hozzá.
- Min gondolkodsz? – kérdezte halkan. Egy kis ideig megfontoltam kitörjek-e, vagy hallgassam el. Végül inkább az őszinteségre voksoltam.
- Semmin. Mindenen – újabbat sóhajtottam. – Kettőnkön.
- Bővebben?
- Nem gondolod… hogy olyan hirtelen történt minden? Mármint az elfogadásunk?
- Hogy érted ezt?
- Hm, hát, hogy is mondjam… olyan, mint átugrottunk volna egy fejezetet. Amikor olvasol egy könyvet, izgatottan várod, hogyan jön létre a két főszereplő között a kapcsolat, ehelyett a következő fejezetben az van, hogy „Egy évvel később”, és akkor már boldog párt alkotnak. Mi mikor… vonzottuk be a másikat? Légy velem őszinte Sehun. Mi történt veled és a barátnőddel? Miért mondtad két éjszakával ezelőtt, hogy legyünk együtt? – felpillantottam rá, a tekintete elrévedt, ujjai nem mozogtak a hajamban, kissé lefagyott és láttam rajta, hogy átgondolja az én szavaimat és a sajátjait is.
- Nem élvezhetnénk csak simán? Muszáj a múltba tekinteni? Miérteket meg hogyanokat feltenni?
- Én csupán tisztábban szeretnék látni. Nem akarok csalódni Sehun. Félek, hogy a hirtelen támadt boldogságomat valami el fogja rontani – suttogtam, és kibontakoztam az öleléséből. Nem tudtam tovább beszélni vele úgy, hogy nem látom az arcát. Felhúztam a térdeimet, átkaroltam őket és figyeltem a vőlegényemet, ahogy továbbra is feküdt, elpillantott a vállam felett, majd nehezen felsóhajtott.
- Nem tudnám megmondani mikor kezdtem érezni valamit irántad. A pizzázóban? A díjátadón, amikor összeomlottál? A sajtótájékoztatón? Az azt követő éjjelen? Nem… akkor már határozottan vonzottál, mert megcsókoltalak és összezavartam mindent. Egyszerűen kialakult bennem úgy, hogy észre sem vettem. Talán Jongin segített erre rájönnöm. Emlékszel, azt mondtam, ne tagadd meg magadtól a boldogságot és légy vele, ha úgy akarod… egy kis idő után idegesíteni kezdett a gondolat. De, úgy gondoltam, nem vagy olyan, hogy valóban elfogadd őt. Aztán megtörtént és kicsit összetörtem. A kapcsolatom pedig… a társam hamarabb észrevette a változást, ami végbement bennem, mint én magam. Téged okolt mindenért, ami természetesen igaz, de bizonygattam, hogy szeretem őt. Mindennap összevesztünk. Azt mondta reggel még vele vagyok, este pedig téged duglak – a hangja elrekedt, a szemeit lehunyta, tudom, hogy ez egy fájdalmas pont az emlékezésben. – Később azzal vádolt, hogy nem nyúlok hozzá. Már nem. Aztán nem is emlékszem miért, de újra összevesztünk, aztán szakított velem, de nem vettem komolyan. Másnap reggel elutazott, és nem vette fel a telefont, hiába hívtam. Ekkor döbbentem rá, hogy komolyan gondolja… én pedig megkönnyebbültem. Egy pillanatig sem éreztem, hogy vissza kellene szereznem, hogy harcolnom kellene a szerelméért. Mert talán nem is volt szerelem a miénk, pusztán vágyódás a másik iránt. Tudod, Hana, ha idol vagy, feladsz mindent, ami az életet jelenti. Aztán átlépsz egy másikba, ami… ami mindenről szól, csak arról nem, ami eddig életet jelentett. Öt éve léptem át az SM küszöbét, felforgatta a világomat, összezártak öt, néha tizenegy fiúval, és rajtuk kívül szinte nem is látok más embereket. Hiányozni kezdenek a szüleid, barátaid, az iskola, a jövés-menés, a szabadság… és a szerelem. A szex. Ami összehozott vele… az leginkább a vágyam volt. Másfél évig kerülgettük egymást, próbáltunk kitérni a másik elől, felejteni, elnyomni, semmibe venni… aztán egy reggel úgy ébredtem, hogy nem bírom tovább. Engedtem a kísértésnek, és összejöttem vele. Aznap este lefeküdtem vele – úgy mesélte el a történetét, hogy végig le voltak csukva a szemei. Az utolsó mondatánál rám nézett, és várta a reakciómat. Olvadt csokoládé szemei fájdalomról tanúskodtak, arról, hogy a szakítás kicsit sem hagyta sértetlenül, én pedig úgy éreztem: tudtam. Tudtam, hogy nem lehet határtalan a boldogságom. Elszakítottam a pillantásom az övétől, nyeltem egy nagyot, a térdeimre fektettem az állam. Én is lehunytam a szemem, és szükségem volt pár pillanatra, hogy megemésszem a hallottakat. Egy részem sírt, egy másik pedig örült, hogy őszintén kitárulkozott előttem.
- Szeretem őt. Mai napig. De nem úgy… azt hiszem, nem vagyok belé szerelmes, és sosem voltam. Az, amit irántad érzek, vagy kezdek érezni, messzemenően meghaladja azt, ami vele volt. Nem bánom, hogy szétváltak az útjaink; de ha tehetném, visszaforgatnám az idő kerekét és elmondanám neki, hogyan érzek vele és veled kapcsolatban. Talán akkor szebb lett volna a szakításunk. Szeretek veled lenni. Szeretem, ahogyan rám nézel. Szeretek rád nézni. Szeretem az illatodat, a bőröd tapintását, ahogy sikoltozol a kezem alatt… nem akarom ezt elrontani. És talán a szüleink és nagyszüleink siettetik a dolgainkat, de már nem bánom. Előbb utóbb, úgyis megkértelek volna – mondandója közben felült és tenyerét arcomra simította. Könnyes szemekkel néztem rá, mert meghatott a vallomása. Mindkettő. Reszketegen sóhajtottam fel, belesimultam a tenyerébe, amikor szelíden elmosolyodott, viszonoztam és magamhoz öleltem. Aztán eltoltam magamtól annyira, hogy a szemeibe nézhessek, az arca két oldalára tettem a tenyereim, majd megcsókoltam. Éreztem, ahogyan elmosolyodik a csók közben, a derekamra szoruló karjai még szorosabbra zárultak körülöttem, majd lehúzott az ágyra, és ugyanúgy helyezkedtünk el, mint a nagy beszélgetésünk előtt. Viszont, nem nyugodhattam addig, amíg én is el nem mondom neki az én verziómat.
- Sosem voltam szerelmes. Mindig kizártam a fiúkat az életemből. Ha láttam valakin, hogy többet szeretne barátságnál, felhúztam a falaimat és iszonyú nagyképűen kezdtem el viselkedni, hogy még véletlenül se gondolhasson közénk többet, mint amennyi szükséges. Mindig tartottam a szerelemtől, mert megmondták a jövőmet, később pedig kaptam rólad egy képet, ami bizonyította mi számomra a valóság és nem feledhettem el ki lesz belőlem. Sosem bántam. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy ez nem helyes, vagy természetes. Így neveltek, megszoktam a gondolatot. Amikor hazajöttem nyár elején és találkoztunk leromboltál bennem mindent, amit eddig felépítettem magamban. Szembe szegültél velem. Elutasító voltál és sokszor el is utasítottál. Jongin jelentette a menekülést és könnyebb utat. Azt hittem ő az, akinek neked kellene lenned. Teljesen összezavarodtam, és bűnösnek gondoltam magam. De ő valahogy… túl jó. Sosem bántott, és nem erőltette, hogy legyek vele, viszont nem szerette, ha nemet mondtam. Azt mondta, használjam addig, amíg csak szeretném, tudja, mire vállalkozik. Sosem voltunk igazán együtt, csak nyújtott egy lehetőséget, támpontot jelentett. Amikor azt mondtad, hogy nem tudod miért csókoltál meg, de nem jelentett semmit, az felért egy arcon ütéssel. Mert én hittem. Hinni kezdtem abban, hogy Te… hogy te … és, amikor nem, nem tudtam elhinni. Ezért elmentem hozzá, hogy egy pillanatra kiszakadjak az őrültségből, amit magam keltettem, és csak éljek a pillanatnak és élvezzem. De nem élveztem. Mert ott voltál két szobával arrébb, és csak arra tudtam gondolni, hogy mindenkit bántok. Olyan ellentétesen viselkedtél, sosem tudtam, mikor mit gondolsz. Ez, pedig, ami most zajlik köztünk… - elakadtam, mert nem tudtam miként fejezhetném be, végül pedig nem is kellett. Az, hogy nyitva hagytam a mondatot, elárult mindent, ami lezajlik bennem.
- Tudom – adta suttogós válaszát, elmosolyodtam, és megpusziltam a mellkasát. – Tudom, Hana… tudom, mert én is ezt érzem – felbiccentette az államat és az ajkaimra tapadt. Hosszan és édesen csókolt, amikor elszakadt tőlem, nem tudtam elrejteni a vigyoromat.
- Mi az? – kérdezte értetlenül.
- Hogy maga, micsoda komoly úriember! A közhiedelemmel ellentétben, maga rendkívüli módon érett és komoly ember, Sehun-sshi! – pislogtam rá álmeglepetten, mire kaján vigyorra húzta az ajkait és büszkén bólintott egyet.
- Ha nem csal az emlékezetem, talán említettem már, hogy nem az vagyok, amit hisznek és gondolnak rólam az emberek. Természetesen ez nem vonatkozik a szexuális vonzerőmre és tudásomra.
- Természetesen – értettem egyet kimért hangon. – Hiszen megmutatta múlt éjjel!
- Csak az ujjaimmal! – fűzte hozzá ismét bólintva, mire kuncogva csaptam a mellkasára.
- Meddig fogsz még ezzel húzni? Ha nem tévedek, te is nyögdécseltél az én kezem alatt…
- Igen, nos, köszönöm szépen. A különbség, hogy akkor… - közel hajolt a fülemhez és súgva folytatta a mondatot. – Üres volt a ház, bébi – csókot nyomott a fülembe, zavarba jöttem, és tehetetlenségemben egy újabbat ütöttem a karjára, elenyésző erővel, pír szökött az arcomra és teljességgel elszégyelltem magam.
- Még mindig nem hiszem el, hogy sikítottam – nyögtem fel fájdalmasan, mire Sehun hangosan nevetni kezdett.
- Nem is tudod, mennyire büszke voltam magamra.
- Talán elmondom még egyszer, hogy szexista vagy.
- A nászéjszakánkon hálás leszel érte – egy újabb csókot nyomott a fülembe, viszont most a nyelvét is bevetette, és végignyalt a fülemen, mire egy kisebbet sikoltottam, csupán a meglepetés erejétől, meg attól, hogy úgy éreztem elektromos áram rázta meg az egész testemet, az érzés hatására. Sehun tovább nevetett, én pedig szédelegve pattantam ki mellőle, mert eljátszotta a bizalmamat, hogy nyugodt tud mellettem maradni… vagy inkább a sajátomat, hogy nem tudok csendben maradni a társaságában.
- Na, jól van, gyere le. Nézzük meg a többieket, ha eddig nem is, most biztosan felébredtek.
- Nagyon szemét vagy – hunyorítottam rá és karba tettem a kezemet.
- Irtó édes vagy, ahogy elpirulsz. Jól áll a piros. De azt hiszem kimutattam már a piros szín iránti vonzalmamat a fürdőszobátokban…

- Ááá! Elég legyen! Fejezd be! Te kéjenc, kis suttyó – morogtam elvörösödve, és bár nem vágytam a többiek szeme elé kerülni, de túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy tovább maradjak vele egy légtérben, így kicsörtettem a szobából, ő pedig lassan, de hangosan hahotázva követett.

 Nnnna. Azért ez a sok kép, meg gif, mert egyszerűen nem lehet elsiklani Sehun tökéletessége felett. Egyszerűen megöli az embert. Nem is értem miért csinálja ezt velem...

22. rész (17,5+)

Valami puhát éreztem a bőrömön. Bizsergetően édes érzés volt. Az érzés ismétlődött és jól esett. Amikor félúton voltam az álomvilágból, kezdtem rájönni, hol vagyok. És kivel. Meg, hogy vajon mi történhet éppen. Nem nyitottam ki a szemem, csak elmosolyodtam, és hagytam, hogy Sehun finom, könnyed, ingerlő puszikkal borítsa el a testem. A hasamnál nagyon csiklandós volt, ettől függetlenül élveztem. Forró ajkai találkoztak a hideg bőrömmel, újra és újra, ez pedig eszméletlen érzés volt. A combomon simított fel és le minduntalan, miközben ajkai feljebb szöktek a testemen. A melleim völgyében járt, amikor nem bírtam már visszafojtani a kuncogásomat. Beletúrtam egyre inkább szőkülő tincseibe, mire felnyitotta szemeit és rám nézett. Tekintete csillogott és komisz mosoly függött az arcán.
- Nem arról volt szó, hogy nem molesztálsz álmomban? – kérdeztem játékosan, mire mosolya kiszélesedett, majd válaszolt.
- Nem tudtam neked ellenállni – egyszerű válasza újabb kuncogást váltott ki belőlem.
- Megbízhatatlan vagy. Hát, hogy aludjak el így melletted? Sosem tudhatom, mire fogok felébredni…
- Hmm, arra gondoltam viszonozhatnám azt, amit te tettél értem – csábosan vonta fel a szemöldökét, bár szerintem nem tudott arról, hogy csábított engem. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet az erotikus fantáziaképre, ami megjelent a szemeim előtt. Mivel pillanatok múlva sem méltattam válasszal, folytatta ott, ahol abbahagyta. Nem igazán tudtam, mi tévő legyek. Félek, hogy nem elég biztos az elhatározásom, miszerint megtartom az ártatlanságomat, ha hagyom, hogy viszonozza a neki tett szívességet… De, ha nem hagyom, akkor meg azt fogom megbánni.
- Csak kérlek, ne gondolkozz – suttogta a bőrömre halkan, mire libabőrös lettem és elmosolyodtam.
- Lazíts, és felejtsd el, ami éppen a fejedben van – folytatta, majd a nyelvével végigsiklott a hasfalamon. Az izmaim összehúzódtak az érzésre és szégyenlősen elmosolyodtam. Ujjaimmal újra a hajába túrtam és végigsimítva azokon, húztam ki a kezem.
- Attól tartok, ha elkezdenéd, semmi sem tudna leállítani.
- Megmondtam, hogy visszavonulót fújtam, Hana.
- Magamról beszéltem – suttogtam, mire elvigyorodott, rám fordult, és arca vészesen közel került az enyémhez.
- Ennyire ellenállhatatlan vagyok? – vonogatta a szemöldökét, én pedig nem rejtettem el a hangos nevetést, amit kiváltott belőlem. Vállaira tettem a kezem, majd átöleltem, ő pedig a testem mellett támaszkodott meg a tenyerein.
- Abszolút ellenállhatatlan vagy, Oh Sehun – elsuttogott vallomásom finom mosolyt képezett az arcára, orrával végigsimított az enyémen, majd édesen tapadt az ajkaimra. Szétnyitottam a combjaimat, hogy könnyebben férkőzhessen közéjük, helyezkedtünk egy ideig, de közben egy pillanatra sem emelte el ajkait az enyéimtől. Nem volt különösen szenvedélyes, nem volt nyálas és nyelves, csak ajkai kóstolták, ízlelték az enyémet, ami ezerszer jobban esett annál, mintha hevesen falná.

Sokkal több érzelmet közvetített az édes csókjával, mint gondolná. Igazán meghatott a törődése, így amikor elszakadtunk egymástól, kibukott belőlem egy félig csalódott sóhaj-kérdés.
- Miért nem voltál velem ilyen már az elején is?
- Sajnálom. Azt hiszem, szenvedek egy olyan bizonyos betegségben, aminek a hülyeség a definíciója – válaszolta, majd a nyakamra siklott szájával, és kezdett igazán az őrületbe kergetni.
- Mélyen egyetértek – bólintottam és szorosabban öleltem át, hogy közelebb tudhassam magamhoz.

Keze simogató mozdulatokat írt le a testemen. Ujjbegyei olyan szelíden érintették a bőrömet, hogy minden izmom megfeszült ott, ahol járt éppen. Alhasamhoz érve sokáig tétovázott, meghagyta az elutasítás lehetőségét, de mire odaért, olyannyira lázba hozott, hogy ölem forró lüktetése teljesen kiölte belőlem a visszakozást. Mivel nem ütközött ellenszegülésbe, bizonytalanul simult tenyere a nőiességemre bugyin keresztül. Felsóhajtottam, ahogy megéreztem ujjait a vékony szatén anyagon keresztül. Visszahajolt a számra és francia csókba vont, ami még inkább fokozta az izgalmamat. Ujjai szüntelenül, lassan simogattak, én pedig semmi másra nem tudtam gondolni csak az élvezetre, amit kiváltott belőlem.

Aztán megállt, ezzel párhuzamosan ajkai is elváltak tőlem, lenézett a keze nyomára, és felcsúszott a bugyim pereméhez. Nagyon finoman és óvatosan csúsztatta be ujjait az anyag alá. A várakozás, hogy mikor érzem már meg ujjait, olyan heves szívdobogást váltott ki belőlem, hogy attól féltem ki fog szakadni a helyéről.

Aztán csörögni kezdett a telefonom.

Rémülten rándultam össze, Sehun is ledermedt, majd egymásra néztünk. A telefonom mellettünk, az éjjeliszekrényen rikácsolt, irdatlan hangerőn, amit Min Heehez állítottam be, így már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő keres. Sehun a tekintetével kérdezte, folytassa-e, nem rántotta el kezét a bugyimtól és tőlem, némi döbbenet után, lehunytam a szemem és bólintottam, mert a telefon is elhalt. A csörgés nem zökkentett ki bennünket, ugyanolyan kedvességgel becézte ajkaival a bőrömet, és finoman siklott be a fehérneműm alá a keze.

Aztán újra rázendült a telefonom.

Mérgesen fújtattam egyet, Sehun pedig kihúzta a kezét onnan, ahonnan nem kellett volna, és csalódottan felsóhajtott.
- Pedig mi mindent megadtam volna azért, hogy halljalak nyögdécselni – megtört hangja és a mondat, ami elhagyta a száját szórakoztatott, és el is mosolyodtam, de még túlságosan felpörgetett voltam ahhoz, hogy nevessek a félig komolytalan viccen. Felkaptam a telefonomat és szó szerint rádörrentem barátnőmre.
- MIVAN? – összehúztam a szemöldököm, majd elnyomtam egy sóhajt, hogy nem sikerült fékeznem az indulataimat. Sehun kuncogott mellettem, elvette a szabad kezemet és az ujjaimmal játszott, miközben eldőlt mellettem és közel húzódott hozzám. Pontosan elég volt éreznem a lábát a lábamhoz érni, a csípőjét a derekamhoz feszülni, hogy eszembe jusson, mi mindent veszítettem most Min Hee miatt.
- Oh, elnézést, azt hiszem téves számot hívtam. Azt hittem az ultra kedves barátnőmet hívom, nem egy idegbeteg hárpiát!
- Haha, nagyon vicces, most épp… nem vagyok… kedves hangulatban.
- Hát jól van. Én csak meg akartam adni a lehetőséget, hogy dicsekedj a szerelmi kuckótokról, amit Oh Sehun barátommal osztasz meg.
- Honnan tudsz róla, hogy házat kaptunk? – visszadőltem Sehun mellé, ő a mellkasára húzott, ami megmosolyogtatott és hangtalan puszit nyomtam a kulcscsontjára.
- Mondtam már, hogy a szobalány nálatok nem túl titoktartó, és találkoztam is véletlenül Suho oppával bevásárlás közben.
- Ó, komolyan? Véletlenül? Nem követted le a twitteren, vagy bárhol, hogy hová megy éppen?
- Szerinted olyan hülye, hogy a világhálóra kiírja, hová tart?
- Igazad van, bocsánat.
- Na, mindegy, és miért voltál olyan ingerült? És miért kellett kétszer is rád csörögnöm? – a kérdései hallatára rögtön elöntött a forróság, és tudtam, hogy az arcomra is kiszökik a meleg, méghozzá olyan piros színben, ami már szégyellnivaló. Sehun tisztán hallotta, mit kérdez Min Hee így nyíltan kuncogott a helyzeten. Törtem a fejem, hogy mit mondhatnék, amikor barátnőm újra megszólalt.
- Ó, várj, ki kuncog megbotránkoztató módon melletted? – nem hagyta, hogy megválaszoljam a kérdést. – Ó TE JÓ ÉG, SEHUNNAL VAGY?
- Igen – biccentettem is, bár ezt nem láthatta.
- A HÁZATOKBAN?
- Igen.
- KETTESBEN? – nem lehet őt lelőni.
- Igen.
- SZEXELTETEK, AMIKOR HÍVTALAK? – fakadt ki véglegesen, Sehun mellettem hangosan nevetett, én pedig egyre jobban zavarba jöttem.
- Hagyjál már…
- SZÓVAL IGEN, NEM HISZLEK EL!
- Lehetne, hogy nem ordibálsz a fülembe?
- De hát te nem szexelsz házasság előtt!
- Nem szexeltem Sehunnal, akadj már le erről a kurva témáról!
- Ó, szent isten, káromkodtál! Csak akkor szoktál, ha nagyon eleged van belőlem!
- Nos, nem titkolom, volt már, hogy jobban kedveltelek…
- Odamegyek! – jelentette ki, mire Sehun felkapta a fejét és abbahagyta a vigyorgást. Hevesen rázta a fejét és vágyakozó pillantást vetett a bugyimra. Csúnyán néztem rá, lefelé mutattam, majd megráztam a fejem, ő pedig reményvesztetten sóhajtott fel.
- Nem fogsz idejönni, te kretén.
- De igen, viszem Exo-ékat is.
- Mi a fenének csődítenél ide mindenkit?
- Hát, hogy tartsunk egy házavató bulit!
- De hát Sehunnal vagyok éppen! – kiakadtam, mi tagadás.
- Azt mondtad nem szexeltek.
- DE ATTÓL KETTESBEN AKARUNK MARADNI!
- Tizenöt perc múlva ott leszünk, légy jó, ne csináljatok semmit, csak öltözzetek fel.
- NE MERJ IDEJÖNNI A SRÁCOKKAL – kiabáltam a süket telefonnal, indulatosan felültem az ágyon, így lecsúsztak rólam Sehun karjai. Idegesen ráncoltam a szemöldököm és a telefonomat bámultam, azon gondolkodtam a földhöz vágjam-e, vagy nem.
- Eszement liba, utállak, ha megjössz, kitekerem a nyakad, és nem fogod megköszönni, hogy valaha is ismertél! Érzéketlen, fogyatékos, hülye gyerek! – füstölögtem, majd éreztem, hogy Sehun is felül és sóhajt egyet.
- Hát akkor talán elmegyek zuhanyozni…
- Nem mehetnénk el innen? – kérdeztem csupa remény hangon.
- Nem a világ vége jön, csak a srácok – vállat rántott, de láttam rajta, hogy hízeleg neki, hogy csak vele akarok lenni.
- Még nem állok készen a csipkelődő megjegyzésekre. Emellett nem beszéltem még Jonginnal, és nem szeretném, ha a boldog kettősünket nézné egész este azon gondolkodva, vajon holnap találkozom-e vele és akkor is olyan leszek-e, mint veled – csóváltam a fejem idegesen, a ruhámat ráncigáltam fel magamra.
- Talán ma este majd megejthettek egy diszkrét társalgást.
- Ez nem olyan, amit tíz ember mellett jó megbeszélni. Akárhogy is nézzük, „szakítok” vele, amit jobb kíváncsi tekintetek elől megtenni.
- Most már ezt lehetetlen lesz kikerülni – ahogy elsétált mellettem, megcsókolta a homlokomat, felszakadt belőlem egy sóhaj, majd visszaültem az ágyra.
- Azt se tudja, hol vagyunk. Mindegy… rendelek pizzát, meg sört. Jó lesz?
- Tökéletes! – kiáltott vissza a fürdőből.

Míg én elintéztem a hívásokat, és próbáltam rendbe hozni a sminkem és hajam, Sehun kilépett a fürdőből, félig vizesen, derekán törölközővel, és a haját dörgölte egy kisebb törölközővel. Az ajtóban megállt és percekig néztünk egymás szemébe. Amikor félrenéztem egy sóhaj kíséretében, szélesen elvigyorodott és felém sétált. Olyan, mint egy modell, szörnyű… szörnyű, mennyire jól néz ki.
- Ha elmentek, folytatjuk, ne aggódj – mondta és megveregette a térdemet. Olyan komikus volt az egész szituáció, muszáj volt felnevetnem.
- Minden a te hibád. A szádé meg a kezedé. Ne is közelíts felém ezekkel a részeiddel, mert sikítani fogok! – fenyegettem meg, megforgatta a szemeit, majd a kezét szemmagasságba emelte.
- Hajjaj – sóhajtotta, miközben forgatta a kezét. Leütöttem a jobb csuklóját és úgy nevettem rajta.
- Bolond – szűrtem ki magamból, aztán hátat fordítottam neki. – Húzd inkább fel a cipzáramat, azokkal a varázsujjaiddal.
- Egy szóval sem mondtam, hogy varázserővel bírnának az ujjaim.
- Csak gondoltad.
- Mégis honnan tudtad? Félelmetes vagy – hátranéztem a vállam felett, odahajolt és légies csókot váltottunk. Amikor elhajolt, felhúzta végre a cipzáramat, elidőzött a keze a gerincem vonalán, majd a csípőmön, végül a fenekemnél megállt és sóhajtott.
- Tíz órakor mindenkit kivágok az ajtómon – suttogta rekedtes hangon.
- Ejha, vissza az agarakkal. Jobb is, hogy csörgött a telefonom. Nem akartam megszegni az eskümet. Várnod kell még négy teljes napot. Aztán annyi időt töltök veled az ágyban, hogy a végére igazán meg fogsz unni.

- Nem hiszem, hogy az lehetséges lenne, de szavad ne feledd! Én sem fogom – rám kacsintott, végszóra megszólalt a csengő, szemforgatva álltam fel, hogy előbányásszam a kistáskámból a pénzt, ő pedig elment ajtót nyitni. Egy szál semmiben.

- Ejha Sehun, pedig mondtam, hogy öltözzetek fel! – hallottam meg Min Hee hangját, a nappaliban jártam kezemben a pénztárcámmal, teljesen lefagytam, hogy már meg is érkeztek hívatlan vendégeink.  Sehun nevetett és beinvitálta a népes társaságot.
- Hát, kedvesem, pont úgy nézel ki, mint, aki most kelt ki az ágyból!
- Köszönöm, hogy megkíméltél azzal a megjegyzéssel, hogy a hajam olyan, mintha most szexeltem volna. Amit megjegyeznék, hogy NEM csináltunk! – feljebb emeltem a hangom, hogy mindenki hallhassa, mert biztos voltam benne, hogy Min Hee már mindenkinek elmondta (szerinte) mit műveltem a vőlegényemmel. Min Hee kuncogott, majd elkezdett körbejárni, hogy mindent szemügyre vehessen.

Baekhyun tárt karjaiban találtam magam a következő másodpercben. Hosszan ölelt és édesen ringatózni kezdett velem.
- Örülök, hogy minden oké köztetek – susogta a fülembe, majd széles mosollyal ajándékozott meg. Annyira szeretem ezt a fiút. Viszonoztam a mosolyát és bólintottam.
- Én is nagyon, nagyon örülök neki – felnevetett a nyomatékosításomon, elengedett, majd rögtön Kyungsoo nagy szemeivel néztem farkasszemet. Elvigyorodtam, ő pedig sutácskán magához szorított. Suho oppa volt a sereghajtó, ő is megajándékozott egy öleléssel, megjegyzem túlságosan bensőséges ölelés volt ez, de szerintem már csak az én cukkolásomból kifolyólag is csinálja ezt. Jongin szerényen biccentett, Chanyeol pedig nagy lazán intett nekem. Suhora hittem, hogy az utolsó ember, amikor már azt hittem, hogy nem jön senki, Myung Dae jelent meg a küszöbön. Elmosolyodtunk, ahogy megpillantottuk egymást, majd megölelt. Lazán, gyengéden, barátságosan.

Miután bezártuk az ajtót, egymásra néztünk Sehunnal, előre fáradtan sóhajtottunk egyet, a derekamra rakta a kezét és elindultunk a többiek után a nappaliba.

Nem sokkal később megérkezett a kaja és pia is, kiderült, hogy a srácok sem érkeztek üres kézzel, természetesen mindenki alkohollal ajándékozott meg bennünket, amit szándékoztak az este folyamán elfogyasztani. Miután elmondták, hogy holnap vasárnap lévén pihenőnap van, mert ugye Istennek is meg kellett pihennie egy nap, őket sem hajtják örökké… nyugodt szívvel bontották fel sorra a soju-s üvegeket. Ha engem kérdeztek, én imádom ezt a kis zöld üveget. Na persze magát az italt is, de az üveg mindig… mindig kell egy üveg, ha egy ilyesfajta nagyobb társaság zörren össze.

A pizza hangos elfogyasztása után – mert SENKI sem tud csendben étkezni, egymás szavába belevágva dumáltak, természetesen Baekhyun volt a leghangosabb, meg Min Hee, Chanyeol állandóan közbeékelt egy-egy elmés megjegyzést, amiért Baek folyton bántalmazni kényszerült, mi pedig vihogtunk hiéna módra. Egy idő után abszolút nem zavart engem és Sehunt, hogy megzavarták egymás testének felfedezését, na, jó, még mindig lelki szemeim előtt látom a víztől gyöngyös mellkasát, mindegy, elkalandoztam…

Szóval egy sonkás pizzaszelet végét csócsáltam, amikor az első sojus üveg felbontásának az ideje eljött. Sehun mellettem ült a padlón, a nappalink közepén, és ő volt az, aki lecsavarta a kupakot. Várakozóteljesen néztem rá, ő viszont csak vigyorgott és meghúzta az üveget.
- Remélem, tudod, hogy nem vagy beszámítható részegen. A múltkor is nekem estél.
- Ha most esem neked az már nem baj, nem igaz? – vállat rántott és egy csibészes mosoly után újra hosszan kortyolt az édes alkoholból, majd az ajkaimra tapadt és megkóstoltatta velem is. Amikor megéreztem a számban a folyadékot, döbbenten pattantak ki a szemeim, aztán elhúzódtam és megérintettem az ajkam, ahol legutoljára éreztem a nyelvét.
- Ó, jézusom, látszik, mennyire friss köztetek a dolog. Nem tudtok nem a szexre gondolni – szólalt meg mély hangján Chanyeol, automatikusan felé fordultam és értetlenül meredtem a szemébe.
- Megteszed, hogy befogod a szádat, vagy seggbe rúglak – dörrent rá Baekhyun, mire Chanyeol durcásan összehúzta magát.
- Állandóan bántasz Baek – mormolta, mire az említett felé fordult, és fejbe dobta egy kisebb tészta darabbal.
- Mert tuskó vagy.
- Hagyd Baekhyun, semmi baj – mosolyogtam rá. – Ne irigykedj, Chanyeol – rántottam vállat.
- Na, jó, úgy látom ideje felturbózni a hangulatot – mondta Sehun, és Chanyeolnak dobott egy doboz sört. – Hűtsd le magad és idd meg ezt! – Suho összehúzott szemöldökkel meredt a kettősre, majd vállat vont egy sóhajtás keretében. Myung Daenek sem kellett kétszer mondani, ő is magáénak tudott pillanatokon belül egy kis alkoholt és vedelni kezdett. Ahogy elnéztem, mindenki lassan sörözni kezdett.
- Azt hiszem, elmegyek a konyhába, hátha vannak poharak. A sojut nem a legjobb üvegből inni – tápászkodtam fel, bár látszólag senkit sem érdekelt, miről beszélek. Kimentem a konyhába és találomra nyitogatni kezdtem a szekrényajtókat. Minden fel volt töltve. Anyuék mindenről gondoskodtak, de a feles poharak természetesen hiányoztak a háztartásból. Felsóhajtottam és jobb híján, kólás poharakat kezdtem előszedegetni.
- Hana – szólított meg valaki ismerős hangon. A mosoly lehervadt az arcomról, a gyomrom görcsbe rándult és lassan fordultam meg.
- Jongin – feleltem és rászorítottam a konyhapultra. Tekintete elidőzött rajtam, majd visszatért az arcomhoz.
- Boldognak tűnsz – jegyezte meg és tett felém egy lépést. Megfeszült a testem, mert zavarba jöttem.
- Én csak…
- Sehun miatt – folytatta, én pedig kifújtam a benn tartott levegőt és bólintottam.
- Szörnyen szégyellem magam. Úgy érzem piszkodul kihasználtalak.
- Én mondtam, hogy használj Hana, addig, amíg csak szükségét érzed.
- Végig éreztem, hogy nem kellene engednem neked, mert nem fair veled szemben. Nézd, Jongin, az a helyzet, hogy nagyon kedvelem Sehunt. És ő is kedvel engem. Nem akarom elrontani ezt… és téged sem szeretnélek hülyíteni.
- Világos – biccentett egyet, arca kifejezéstelen volt.
- Oké vagyunk?
- … Oké – sóhajtotta, majd kifordult a konyhából és magamra hagyott. Túl könnyen ment. Biztos azért fogadta el, mert tényleg boldognak tűnök… Hosszan lélegeztem ki a levegőt és a pult felé fordultam, hogy tálcára tehessem a poharakat. Egy pillanattal később két kar fonódott a derekamra és csókok hada lepte el a nyakamat. Rögtön visszatért a boldog mosoly az arcomra, ahogy Sehun ajkai célt értek.
- Megbeszéltétek? – kérdezte, én bólintottam, megfordultam a karjaiban, és rögtön megcsókoltam. Szorosan tartott a karjaiban, nekifeszültem a mellkasának, aztán a következő percben a konyhapulton végeztem, széttett lábaim közé lépett, keze felcsúszott a csípőmről a mellemre, ingerelni kezdett, belőlem pedig felszakadt egy vágyakozó sóhaj. Ajkai hamar visszataláltak az enyéimre, szenvedélyesen tört be a nyelvével, és úgy tűnt, sosem fogjuk abbahagyni a csókolózást.
- Oh my god, még nekem is sokak vagytok – csendült fel barátnőm hangja. Szemforgatva tettem állam Sehun vállára.
- Másodszor, Min Hee. Másodszor zavarsz meg bennünket! Van bőr a képeden egyáltalán?
- Oh, kérlek, Miss Szentimentális! Segítek becipelni a poharakat, menjetek vissza a nappaliba, és fogjátok vissza magatokat. Egyesek szingli emberek.
- Neked barátod van… - vetettem oda, de amilyen pillantással méltatott, rögtön elhallgattam.
- Mától gyarapítottam az egyedülállók hosszas sorát – felelte felszegett állal. Mindig ezt csinálta, ha erősnek akart tűnni.
- Ó. Értem… mi történt?
- Kiderült, hogy egy seggfej, akinek a pénzem jobban bejött, mint én.

- Hát, ez van, ha valaki milliomos, drágám – megrántottam a vállam, szórakozottan elmosolyodott, felkapta az egyik tálcát, a másikat én vittem és visszamentünk a többiekhez.

Rohamtempóban fogyott az alkohol, mindenki egyöntetűen leadta a szavazatát a részegség mellett. Rövid időn belül meguntam, hogy csak úgy döntjük magunkba az alkoholt, és beszélgetünk, ezért felvetettem, hogy mi lenne, ha játszanánk, miközben iszunk. Többen értetlenül meredtek rám, Min Hee és Myung Dae pedig az orruk alatt vigyorgott. Hamar kifejtettem, hogy sokkal élvezetesebb a berúgás, ha közben ivós játékot játszunk, aminek ugyebár az a lényege, hogy minél előbb kotta részegre idd magad. Beleegyeztek bátor társaim, előkerestem a telefonomban lementett képet, amit aztán kivetítettünk a nagyképernyős tévére, mert ennyire profi manapság a technika, és játszani kezdtünk. Eleve nem voltunk már józanok, így még élvezetesebb volt. Szerettem az önmegszivatós mezőket, mindig azokon derültem a legnagyobbat. A „fiúk isznak” volt a legnépszerűtlenebb eleinte, aztán már akkor is ittak, amikor a lányok köre volt, szóval panasz ide, vagy oda, de húsz percen belül kettőt láttunk mindenből és a porszemeken is nevettünk. Genetikai dekódoltságnak nevezzük azt, amikor valaki képtelen száz százalékosan berúgni: ez lennék én. Bármennyit iszok, képtelen vagyok berúgni. Tudok gondolkodni ivás közben, nem vesztem el az eszem, viszont rám is hat az alkohol: összeakadó nyelv, bamba tekintet, vihogás és koordinálatlan mozdulatok. De az elmém rendben van, még ha egy kicsike zúgás be is zavar, akkor is. Szóval ennek hatására, jutott eszembe a remek ötlet, miszerint: vetkőzős, csókolózós üvegezést is játszhatnánk. Ez igazából csak Baekhyun és Chanyeol miatt jutott eszembe. Mivel mindenki fenékbe billentette már a gátlás nevezetű érzéket, bátran jelentettem be az ötletemet.
- Ú, komolyan? – fintorgott Myung Dae. – És ha lehányok valakit?
- Segítesz neki megfürödni – vontam vállat. – Egyébként nem hallgattatok végig. Amerikában ezt úgy játszották a többiek, mert, hogy én jegyben jártam és járok, szóval kimaradtam ebből a mókából… szóval, ha valaki olyat pörgetsz ki, akivel nem szeretnél csókolózni, le kell venned egy ruhadarabot – talán gyorsan pörgött a nyelvem, de értetlen tekintetekbe ütköztem. Pislogtunk egymásra pár pillanatig, mire Suho oppa törte meg a csendet.
- Kezd izgalmasnak tűnni a dolog.
- Szóval, ez nem felelsz vagy mersz? – kérdezte Kyungsoo totál zavaros szemekkel.
- Nem. Ez a csók vagy vetkőzöl játék.
- Fasza – nyögte be Chanyeol, majd elő is kapott egy üveget. Behelyezte viszonylag középre, köré gyűltünk, még jobban, és körbe nézett. – Kezdhetem én?
- Ha már nálad van az üveg, pörgess már – úgy láttam Suho oppa türelmetlen. Vagy fél, hogy esetleg egy fiúval kell összegabalyodnia, vagy csak túl izgatott. Sehun tenyere a combomon nyugodott, amikor ránéztem villantott egy félig részeg vigyort.
- Ez vicces lesz – jegyezte meg, én pedig beleegyezően bólintottam. Chanyeol megpörgette az üveget, mind rászegeztük a figyelmünket, és amikor nálam állt meg, hangosan nevettem fel.
- Na, jó, amúgy is kezdett melegem lenni – gondolkodás nélkül választotta inkább a vetkőzést.
- Most nem tudom megsértődjek-e – kuncogtam, mire rám villantott egy vigyort.
- Bocs, Ha Neul… nem vagy az esetem – ledobta a cipzáras pulcsit, feltárta előttünk rövidujjas valóját, bicepsze finoman domborodott, egészen meglepett, hogy ilyen izmos.
- Jól van, hát akkor én jövök – sajnos nem gondoltam át, hogy a társaságban ketten is gyengéd érzelmeket táplálnak irántam, Jongin és Myung Dae személyében, de már mindegy.

Az üveg pörgött, és Min Heenél állt meg, édesen csücsörített én meg forgattam a szemem, hogy ilyen az én szerencsém, a srácok elhűlve nézték, ahogy egymás felé mászunk négykézláb, félúton találkozunk, és egy csattanós csókban egyesülünk, ami inkább volt egy picit hosszabb szájra puszi, semmint igazi csók. Miután felocsúdtak a srácok, Min Hee és Kyungsoo lezavartak egy hasonló csókot, amibe a srác mélyen belepirult, amin jót nevettem. Kyung választása Suhora esett, aki ijedten pillantott a srácra.
- Hyung, mit szólsz? Megcsókoljalak? – kérdezte játékosan Kyungsoo.
- Áh, Kyungsoo-ah nincs meleged véletlenül?
- Értettem, Hyung, nem vagyok az eseted, van ilyen – rántott vállat és ő is ledobta a pulcsiját. Mellesleg nyáron miért vannak pulóverben az emberek? Ez egy olyan kérdés, ami megint majdnem-részeg-vagyok állapotban jutott eszembe, és sosem fogok rá választ kapni.
Suho üvege Sehunnál állt meg.
- Na, végre! – kiáltott fel Sehun, mire mindannyian felnevettünk.  – Gyere, Hyung egyesüljünk egy csókban – invitálta, mire hangosan felkacagtam és vállon ütöttem őt. Suho oppa, viszont nem tett semmit, csak vigyorgott, rázta a fejét, majd vett egy mély levegőt és megpuszilta a száján Sehunt.
- Ez harmatgyenge volt – jegyezte meg Min Hee. – Még egy pislantásnyi ideig sem tartott.
- A tiéd sem volt sokkal jobb, Hanával – vágott vissza Junmyeon.
- Na, majd a következő!
- Hé! – szóltam rá, de azért nevettem.

Lassan mindenki sorra került, nem lehetett kikerülni, így láttunk már Myung Dae Kyungsoo párost, Kai és Min Hee párost – a lány oltári zavarba jött ettől mellesleg. Sehun sikeresen kipörgetett engem, Suho és Myung Dae inkább vetkőztek, ahogy Chanyeol és Min Hee is, Baekhyun és Kyung viszont édesen egybe forrtak, amitől elállt a lélegzetem is. Sehun és Kyungsoo párosnál pedig majdnem meghaltam, mert három centiméterre az én arcomtól történt. Suho, Chanyeol, Myung Dae és Min Hee is inkább vetkőzött, semmint, hogy engem kelljen csókolgatnia, viszont, amikor Jongin pörgetett ki, rászorítottam Sehun kezére. Jongin húzott egy nagyot a mellette álló sörös dobozból, majd szó nélkül mozdult felém. Készségesen indultam el az irányába, de nem akartam megcsókolni. Sajnos nem sikerült elhúzódnom három másodperc után, mert Kai mélyítette a csókot. Felnyögtem meglepetésemben, de fél percnyi szenvedés után, sikerült szabadulnom. Jongin nem nézett a szemembe, döbbent csend állt be, nem viszonoztam senki pillantását, csak pörgettem és próbáltam úrrá lenni a zavaron és piruláson az arcomon. Az üveg Baekhyunnál kötött ki, bocsánatkérően pislogtam felé és hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam, ugyanis rajtam egyetlen ruhadarab volt csak, és nem akartam én lenni az első, aki felfedi a bájait. Egy újabb puszi után, Baekhyun csatakiáltással és tenyérdörzsöléssel oldotta a hangulatot, majd pörgetett. Sehun vállgödrébe temettem az arcomat és felsóhajtottam, egy kezével átkarolt és megpaskolta a derekamat.
- Semmi baj, ne emészd magad – suttogta és éreztem a hangján, hogy mosolyog. Belecsókoltam a mélyedésbe a nyaka és válla között, majd elhajoltam, hogy lássam mi történik. Az üveg Chanyeolnál állt meg, a belsőm sikongatni kezdett és vőlegényemmel összevigyorogtunk. Suhon láttam még, hogy magában somolyog, szóval sejtettem, hogy ő is sejti, mi a helyzet. Baekhyun várakozóteljesen és kérdőn nézett Chanyeolra. Gondolom bizonytalan volt, mert Chanyeol eddigi pörgetéseinél mindig vetkőzött. Így esett, hogy ő már zokni és póló nélkül ült közöttünk. Említettem már milyen szálkás teste van? Nem? Akkor most említem. Kicsit hasonlít Sehunéhoz, de ő valahogy… izmosabb… feszesebb. Na, nem mintha nem lennék megelégedve a saját Adoniszommal, ugyan.
- Hé, Baek neked kell döntened, nem neki – szóltam be csipkelődve. – Rajtad áll, csók vagy vetkőzés lesz-e a dologból – folytattam vállrángatva. Sehun kuncogott a fülembe, Baekhyunt viszont nem tudtam kizökkenteni. Chan szemébe mélyedt és válaszra várt. Nem tudom más is észrevette-e, vagy az alkoholmámor nem engedte láttatni, de én láttam, hogy Chanyeol nagyot nyel és reszketegen sóhajt fel, majd egy picit arrébb csúszott, Baek felé. Baekhyun tudom, hogy észrevette, ugyanis neki ennyi bátorítás éppen elég volt. Elkapta Chanyeol állát, maga felé rántotta, majd a helyzethez képest finoman és lassan csókolta meg. Ez volt az első csók, ami nem puszi volt, ami nem három másodpercig tartott, ami nem volt viszonzatlan. Chanyeol keze remegett, de felkapaszkodott Baekhyun vállába, Baek ujjai pedig szorosan tartották Chan arcát. Igazán, velőt rázóan csókolóztak, egy-két perc után, pedig ujjongani és tapsolni kezdtem, a többiek is betársultak, ez volt az a pont, amikor újra létezett számukra külvilág, és elszakadtak egymástól. Baekhyun vigyorgott, mint egy büszke férfi, Chanyeol meglehetősen félénk volt, és sután piszkálta a tarkóját. Beszívta az alsó ajkát és lopva egymásra néztek, majd lehajtott fejjel vigyorogtak.
- NA! Azt hiszem, akkor végezhetünk is a játékkal! – jelentettem be, nagy ünnepélyesen.
- Mi, miért? – kapta fel a fejét Min Hee.
- Mert az egészet miattuk – böktem az két jómadárra –, találtam ki. Most pedig részeg-beszélgetniük kell, a többieknek pedig alvásra van szüksége, mert az alkohol elfogyasztott mennyisége tisztán tükröződik az arcotokon. Mindenki foglaljon be egy ágyat, vagy kanapét. holnap takarítunk és találkozunk. Jóéjt! – meg sem vártam a válaszukat, vigyorogva álltam fel és felrángattam Sehunt is a padlóról, majd kézen fogva tettük meg az utat a szobánkig az emeletre. Bevetődtünk az ágyba és kimerülten sóhajtottunk fel.
- Fáradt vagy? – kérdeztem, mire morogva bólogatott.
- Én már átlendültem a holtponton. Akarod, hogy megmasszírozzalak?
- Áh, nem, kösz, kihagyom! – heves tiltakozása egyáltalán nem tetszett.
- Komolyan, van hozzá érzékem. Jobban fogod érezni magad, és könnyebben fogsz aludni – bizonygattam.
- Nem azért, mintha nem hinném el, hanem… nem érted – sóhajtott fel. – Jól van. Kenj össze – motyogta és áthúzta a fején a pólóját. Széles vállait vizslattam, finoman izmos deltáját és elnyomtam egy vágyakozó sóhajt. A fürdőbe rohantam testápolóért, de találtam olajat is, így azzal a kezemben ugrándoztam vissza. Ráültem Sehun fenekére, majd lehajoltam és mivel nem bírtam ki, végigcsókoltam a gerince vonalán.
- Tudtam, hogy be akarsz gerjeszteni – lemondóan sóhajtott egyet, felkuncogtam, majd a tenyerembe nyomtam egy adag olajat.
- Relax baby, relax – válaszoltam laza hangon.
- Aha, oké. Majd én is mindjárt rádülök, mozgolódok meg simogatlak meg csókolgatlak, és meglátjuk, hogy viseled.
- Aj, fogd be, panaszos vénember – mosolyogva érintettem meg a bőrét, és mondanivalójával ellentétben, nem csak simogattam, hanem tényleg masszíroztam. – Úristen, annyi görcs van a lapockádban és vállaidban, hogy hihetetlen!
- Csodálkozol? Kihajtják belőlünk a szart, pluszban nyomja a vállam egy csomó stressz.
- Igen. Értem. Teszek róla, hogy ezek eltűnjenek, hahaha – nevettem fel filmes hangon, mire ő is vigyorgott, és folytattam vállainak masszírozását.
- Hmm, ez jól esik – ehhez mérten sóhajtott. – Kicsit lejjebb – teljesítettem a kérését.
Addig, amíg az ujjaim bírták, masszíroztam, és hallgattam, ahogy nyögdécsel a kezeim alatt. Miután végeztem és mellédőltem, hálásan mosolygott rám.
- Köszönöm, ez tényleg kellett.
- Na, ugye, egyébként még délután sem nyögtél úgy, mint most. Szóval, örömmel tölt el, hogy élvezted – vigyorogtam rá.
- Ne szemétkedj velem, Hana – villantak rám a szemei, továbbra is szélesen mosolyogtam, majd felhúztam a ruhám és kibújtam belőle. Fehérneműben feküdtem mellette, tenyere rögtön a hasfalamra siklott és felnyögött.
- Most vissza kell magam fognom?
- Igen, kedves. Nem fekszem le veled.
- Hülye fogadalom… - motyogta és csókot nyomott a köldököm felé.
- A-a, nem játszunk ilyet!
- Akkor, minek vetkőztél le?
- Azért, mert nyár van, nekem pedig melegem van a ruhában, kanos úrfi.
- Na, ne hülyéskedjen, asszonyom – vette fel a stílust, kérdés és engedély nélkül gördült rám, majd megtámaszkodott a kezén, és lehajolt, hogy csókba vonjon. Szabad keze bebarangolta a testemet, majd magáról is elkezdte lerángatni a nadrágot. Segítettem neki, miután lerúgta, a lábam közé férkőzött, és egy határozott mozdulattal a nőisségemhez szorította a tenyerét.
- Sehun – szakadtam el ajkaitól és elkaptam a csuklóját. – Vedd le rólam a kezed – nehezen tudtam értelmes szavakat egymás után pakolni, a keze már mozgott, én pedig éreztem, hogy az ölemet elönti a forróság, az agyamat pedig az alkoholnál is mámorosabb köd: a vágy köde.
- Kérlek…
- Csss – hallgattatott el. Újra megcsókolt, nyelve lassan forgott a számban, miközben elhúzta az anyagot az útból és közvetlenül érintett meg.
- Sehun… i-itt vannak e-egy csomóan… állj le – a szavaim kérlelőek és visszautasítóak voltak, de a szemeimet már rég lehunytam, a csípőm a keze mozgására mozdult, az én kezem sem taszította már az övét, csak a lelkiismeretemnek jobban esett, ha egy kicsit visszakozom.

Nem hatolt belém az ujjaival, nem próbált semmi olyasmit tenni, amit kifogásolhatok. Csupán simogatott, és a csiklómat érintette, ennek ellenére, vagy éppen ezért, öntött el a kéj nedve olyan hirtelen és hamar, lehúzta a bugyimat, csókokkal indult meg lefelé a testemen, hangosan zihálltam, felhúztam az egyik térdemet, alkarommal a homlokom takartam és megpróbáltam magamban tartani a hangosabb nyögéssorozatokat. Már éreztem, hogy csomóban gyűlik az élvezet az alhasam, a méhem környékén, a légzésem egyre szabálytalanabb lett, egy kis idő után már visszafojtottam a lélegzetem, annyira intenzív volt minden érzés, amikor pedig megéreztem a nyelvét a csiklómon, akaratlanul is felszakadt belőlem egy hangos nyögés.
- Sehun. Sehun. Sehun! – a neve csupán halk lihegésként hagyta el az ajkaimat, neki viszont ennyi elég volt ahhoz, hogy gyorsabb és sűrűbb nyelvcsapásokba kezdjen. A csípőm koordinálatlanul csapódott egyik irányból a másikba, homályosan érzékeltem, mintha lefogta volna a derekamat, tovább falt az ajkaival, majd a csomóba összpontosult érzések hirtelen felrobbantak, és az egész testemen végigfutattak, az izom összehúzódások csak pár másodpercig tartottak, amikor pedig minden izmom ellazult, tökéletes nyugalom lett úrrá rajtam. Sehun még cirógatott egy kicsit, de az orgazmus után, olyan érzékennyé váltam, hogy többször is összerándultam. A hajába túrtam, és amikor rám emelte az arcát, ajkai enyhén csillogtak tőlem, rögtön elpirultam és felhúztam magamhoz. Hüvelykujjammal végigsimítottam az ajkain, így eltüntetve a csillogást, ő pedig vigyorgott, majd megszólalt.
- Mondtam, hogy folytatjuk, ha a többiek elmennek – nem törődöm módon vállat rántott, én kissé bágyadtan, de elmosolyodtam.
- El sem mentek a többiek.
- Talán ők is hallották, ahogyan sikítottál – vágott elgondolkodó fejet, miközben meghúzta a vállát.
- Nem is sikítottam.
- Az eksztázis miatt biztosan elfeledkeztél magadról, mert te egész pontosan a nevemet sikítottad.
- Esetleg nyögtem, óóóóriási a különbség a kettő között.
- Jól van, ha nem hiszel nekem, majd kérdezd meg Min Heet.
- Olyan szemét vagy, nem hagyod, hogy kiélvezzem az élvezetem – mellkason csaptam, ő felnevetett és röviden szájon csókolt. Felemeltem a telefonomat.
- Mit csinálsz? – a vállam csókolgatta szórakozottan, miközben le sem vette a szemét a kezeimről, meg a készülőkről.

- Na, vajon mit, nagy okos…

Hallottál valami furcsát? – pötyögtem be a kérdést, és gondolkodás nélkül elküldtem a barátnőmnek. Sehun halkan nevetgélt, mennyire lehetetlen alak vagyok, de tudnom kellett.

A szexuális beteljesedésednek sikolyára gondolsz? Ó, nem azon kívül semmit! Have fun, Bitch!

- Úristen – suttogtam a választ olvasgatva. – Úristen – kiesett a telefon a kezemből és nyüszítve takartam el az arcom. Sehun nevetett és továbbra is puszilgatott.
- Nyugalom, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
- Nézz velük szembe reggel helyettem, oké?
- Figyelj, Chan és Baek egymással vannak elfoglalva, Jongin menni nem bírt, tuti alszik, amúgy is Min Heen és Myung Daen kívül szerintem mindenki lent van.
- Ezzel most nem nyugtattál meg – morogtam és felé fordultam. – Mondtam, hogy ne közeledj a kezeddel és száddal!

- Mert sikítani fogsz? – fejezte be vigyorogva, én pedig fájdalmasan felnyögtem és hasamra fordulva temettem arcom a paplan és párnarengeteg alá. Még hosszan csengett a fülemben Sehun vidám nevetése, ami megenyhítette a szívemet, előbújtam rejtekhelyemről, ránéztem szép arcára és csatlakoztam nevetéséhez.