Olyan
szépet álmodtam. Nem akarok még felkelni.
Pontosan ezt gondoltam abban a pillanatban, amikor éber lettem. Lassan
kinyitottam a szemeim, még álombeli mosolyom függött az arcomon, amikor egy
kócos hajú Sehunba botlott álmos tekintetem. Aztán rádöbbentem, hogy talán nem
is álom volt, sokkal inkább emlékképek és felébredve folytatódik ez a bizonyos
"álom".
A mosolyom
kiszélesedett, boldogan ittam magamba az alvó Sehun lényét. Derékig volt
betakarózva, az egyik karja lazán az én derekamra volt vetve, légzése nyugodt
és egyenletes volt, kezemet a mellkasára simítottam, de azon kívül, hogy
megmoccant, nem történt semmi. Közelebb araszoltam az arcommal az övéhez,
mutatóujjammal simítottam végig orrán, majd az arcán. Hunyorított, majd
kinyitotta a szemeit, amit azonnal vissza is csukott.
- Jó
reggelt – suttogtam, mire újra megpróbálkozott azzal, hogy felébredjen. Válaszul
halkan felnyögött és megdörzsölte a szemeit.
- Jó
reggelt – súgta vissza, majd elmosolyodott. – Még meztelen vagy? – arcán mosolya
kaján vigyorrá szélesedett, én pedig felnevettem.
- Mit
gondolsz? Éjszaka, miközben aludtam felkaptam egy pizsit?
- Szóval
igen? – továbbra is vigyorgott, keze a derekamról lecsúszott a testem intimebb
környékére. Elkaptam a csuklóját és útját álltam.
- Ácsi,
ácsi! Mire készülsz te kéjenc?
- Behajtom
a jussom.
- Mit
jelentsen ez a kijelentés? – olyan nemes egyszerűséggel mondta, mintha ez volna
a világ legtermészetesebb mondata.
- Elég
sokáig kellett türtőztetnem magam melletted…
- Kezdjük
ott, hogy pár hete ismersz. Aztán folytassuk azzal, hogy körülbelül négy napja
kedvelsz. Szerintem elég könnyen beadtam a derekam. Tegyük hozzá, hogy eddig is
volt ágymelegítőd – elég rendesen forgattam a szemem.
- Te most
forgattad a szemed? Kigúnyoltál? – hápogott, mint egy hal, mire szépen
kinevettem, csókot hintettem az arcára és felültem, persze a takarót magammal
húzva.
- Nem tudom
mennyi az idő, de készülődnünk kell.
- Nünk?
- Ma van az
esküvő próbája. Elfelejtetted? Ugyanis holnap feleségül veszel. Vagy ez is a
homályba veszett?
- Mit
mondhatnék, eléggé megrészegíted az embert – vont vállat ártatlanul.
- Hajjaj,
kellett nekem olyan ellenállhatatlannak lennem – drámaian csóváltam a fejem,
aztán Sehun két karja ölelt körbe hátulról.
- Akkor
nincs idő egy kis huncutságra?
- De mohó
lettél hirtelen – hátrafordítottam a fejem, hogy lássam őt, de a világ legártatlanabb
nézését vetette be ellenem, amin csak nevetni tudtam. – Pihenni is hagynod kell
engem – orrommal megérintettem az orrát, karjai szorítottak a fogásomon.
- Ráérsz
pihenni később is – hangja rekedtesbe fordult.
- Nem
hiszem, hogy jó ötlet az éberen mászkáló anyám előtt szeretkezni Sehun –
folytattam az ellenállást, egy pillanat erejéig tartotta a szemkontaktust,
aztán sóhajtott egy mélyet és szorítása gyengült. – Jófiú – suttogtam és
megpusziltam a száját. Bólintott egyet és megint sóhajtott.
-
Kárpótolnod kell, remélem, tudod…
- Jaj, ezek
a nyitott mondatok! Este a tiéd leszek, ígérem.
- Nagyon
helyes – futócsókot váltottunk, aztán egyszerre keltünk ki az ágyból. Sehun
szemérmetlenül járkált meztelenül a szobában, amitől kissé zavarban voltam, de
próbáltam nem feltűnően bámulni őt. Így inkább a szekrényem felé somfordáltam
és miután felvettem egy bugyit ledobtam a takarót a földre. A melltartóm helyére
kerülése után néztem csak szét újra, Sehunon már volt egy bokszer de egyébként
tétlenül sétálgatott. Felvettem egy halványkék ruhát, és gondoltam segítek
rajta.
- Mi a baj?
- Nem
találom a cuccokat, amiket magammal hoztam.
- Ott van a
kanapén te hülye – biccentettem a szatyor felé.
- Na jó,
téged néztelek – vallotta be, én pedig vigyorogva ráztam a fejem.
- Nem
hiszlek el. Na, menjünk, tegyük rendbe magunkat – elsétáltam mellette, de ő
azért még rácsapott a fenekemre. Halkan felsikítottam, leginkább a
meglepettségtől, ő pedig harsányan kacagott rajtam.
A fesztelen
és boldogság buborékoktól túlterjengő reggelünk után – ami magába foglalt egy
mosolygós reggelit a családdal, akik persze sejthették, hogy feltétlen
jókedvünk forrása nem egy éjszakai beszélgetés eredménye lehet, de nem tették
szóvá, amit hálásan köszönök – külön útnak indultunk, hogy nem sokkal később a
templomban találkozzunk. Páran megjelentek a bandából, a barátaim és anyuék,
Sehun szülei és persze a nagyszülők vettek részt a próbán. Sehun csillogó
szemei és az én levakarhatatlan mosolyom volt a bizonyítéka annak, hogy tényleg
egybe kelünk és még akarjuk is. Jó, talán ha lenne szabad akaratunk, az
időponton csúsztatnánk kicsit, de rendben vagyunk. A nagyszülők örvendeztek, és
azt bizonygatták, hogy ők már születésünk előtt megjósolták ezt, és hogy az
öregek megérzései mindig száz százalékban megbízhatók, így már az unokáikról
kezdtek el fantáziálgatni. Erre természetesen kaptam Sehuntól pár mocskos
kifejezést a fülembe, amin elpirultam, és ez kedves barátnőm figyelmét persze
nem kerülhette el, de mielőtt kifaggathatott volna, megérkezett a pap, aki
levezényelte a szertartást.
Zakatolt a
szívem, remegett a kezem, úgy izgultam, mintha ez már a nagy pillanat lenne,
pedig tisztában voltam vele, hogy ez még csak a próba. Komolyság lett úrrá a
templomban, ha körbenéztem csak mosolygó arcokat láttam, de egyikük sem
baromkodott úgy, ahogy percekkel ezelőtt. Vettem egy mély levegőt és
visszafordultam a jövendőbelim felé. Apró mosoly függött arcán, szemei
bátorítottak, biccentettem, aztán a pap darálni kezdte a szövegét. Nem
viccelek. Tényleg sietett. Az ő szövege után elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol
ismételnünk kell szent szavait. Sehun fogta a kezem és hüvelykujjával simogatta
a kézfejemet. Ez az apró mozdulat elég volt ahhoz, hogy bizonyosságot és
bátorságot kapjak, a remegésem alábbhagyott, néztem őt és hallgattam az édesen
pösze hangját, ahogy fogadalmat tesz. Mindenféle hezitáló erő nélkül ismételtem
el én is az atya szavait, bár a nagy kérdést kihagytuk és a csókot is. Illetve
nem voltunk még férj és feleség, mert azt a nagy publikum előtt fogjuk
megfogadni, de a szívemben boldogság és a lelkemben nyugalom hatalmasodott el.
Kézen fogva és nevetve léptünk ki az épületből, a srácok elrángatták Sehunt,
mondván, hogy túl sok időt volt már velem és próbálniuk kell, engem pedig
Minhee húzott magával, hogy kézbe vegyen. Anyuék még az utolsó simításokat
egyeztették az esküvőszervezővel, leellenőrizték a ruhákat, helyszínt, ételt és
stb., tehát minden stresszes dolgot kézben tartottak, nekem csak pihennem
kellett és holnap szépnek lennem. A manikűr után Minhee megebédeltetett, mert
ilyen jó fej, és természetesen időt akart nyerni kettőnknek, ahhoz, hogy
kifaggathasson.
- Ne is
merészeld tagadni, a vigyorod elárul – kezdésként megtette a vádaskodás.
- Nem
tudom, mire gondolsz – rántottam vállat, és persze nem néztem a szemeibe.
- Hana…
most komolyan, nem tudsz átverni…
- Csak
kérdezz rá kerek perec, na – forgattam a szemeim és közben a húsom böködtem a
villámmal.
-
Szex-szagot érzek a levegőben, vagy nem? – nehéz volt nem nevetnem hangosan,
így csak vigyorogtam és a szemem forgattam a kérdés hallatán.
-
Közönségesebben nem tudtad volna megkérdezni?
- Na,
döngettettek az éjjel, vagy sem? – kuncogott már ő is, aztán hirtelen
abbahagyta és komolyabb hangnemre váltott. – Leszakította a virágodat? Elvette
az ártatlanságod? Női éked megfosztásra került? – a színészi képességeim
bevetve, beharaptam alsó ajkam és szemérmesen lesütöttem a szemeimet.
- Tudod, az
éjjel… jézusom egyszerűen csodálatos volt – sóhajtottam végül, és amikor
ránéztem kedves barátnőmre, olyan kaján vigyorral viszonzott, hogy rémisztő
volt huzamosabb ideig nézni őt. – Ó, ezt ne, beteg vagy Minhee!
- Most
miért? Minden mocskos részletet tudni akarok!
- Nem fogom
kielemezni a szexuális életem…
- Ó,
jézusom, azt mondtad szexuális élet, most már neked is van, ez annyira király!
– kislányos izgatottsága megnevettetett, így nem tudtam rá haragudni.
- Van
bizony.
- Nem fájt?
-
Cseszettül.
- Megbántad?
- Isten
ments!
- Elmentél?
- Mint a
huzat!
- És ő?
- Óóó,
határozottan!
- Ez az
csajszi! – feltartotta a kezét, összecsaptuk a tenyerünket, aztán én
önelégülten néztem magam elé, ő pedig elégedetten hümmögött. – Hiába, akinek
van egy jó mestere…
- Csak nem
magadra céloztál?
- Hát, ki
másra?
- Azért ne
szállj el magadtól – mosolyogtam elnézően, aztán enni kezdtünk végre. Viszont
csak pár percig bírt csendben maradni.
- Este
megünnepelünk, remélem tudsz róla. Leánybúcsú meg ilyesmi.
- Ó, ne
már… kiket szerveztél be?
- Csak pár
embert… Te, én, a szomszédom, meg Amerikából pár barátod.
- Most
komolyan azért iderepülnek?
- A lagzin
is itt lesznek.
-
Hihetetlen vagy.
- Mondj
valami újat – vont vállat, aztán az ételébe feledkezett.
A kellemes
ebéd után, kiléptünk az étteremből, és ott várt rám Sehun az autójának dőlve,
napszemüvegestől, keresztbe font lábakkal, mint egy istenverte filmsztár,
akitől megremeg a gyomrom és kiugrik a szívem.
- Ki ez a
jó pasi? – suttogta nekem Minhee, mire halkan felnevettem.
- Azért
engem is meglep, milyen helyes néha…
- Jó szexet
nektek! Este tali!
- Minhee! –
förmedtem rá, de a nevetésem nem tudtam visszatartani.
- De, most
komolyan. 8-9 körül fel akarlak venni és leitatlak, mint a kutya.
- Jól
hangzik! – kacsintottam rá, nyomtam egy csókot az arcára, majd elindultam Sehun
felé. Amint észrevette, hogy közeledem, ellökte magát az autótól, levette a
napszemüvegét és mosolyogva sétált felém. Amikor találkoztunk, röviden és
szolidan megcsókolt, átkarolta a derekam és a kocsi felé vezetett. Mindenféle
szó nélkül ajtót nyitott, besegített, rám zárta az ajtót, majd ő is elfoglalta
a helyét a volán mögött.
- Nagyon
udvarias lettél hirtelen.
- Ne szokd
meg – felelte, én pedig szó szerint kacagtam.
- Mindjárt
gondoltam. Kamerákat láttál a közelben?
- Nem is
egyet. De egyébként is élvezheted a kedvességem.
- Ó, milyen
nagylelkű vagy – affektáltam és végigsimítottam az arcán. – Nem is tudom mivel
érdemeltem ki.
- Hát… - a
mondatot nyitva hagyta, és végigmustrált, hogy érzékeltesse, mivel is
érdemeltem ki a kedvességét.
- Te kis
mocsok – csaptam rá a karjára, mire vigyorogni kezdett. – Hova megyünk?
- Haza.
- Hozzám,
vagy hozzád? – kérdeztem és közben bekötöttem a biztonsági övet.
- Hozzánk –
nézett újra rám, a szívem dobbant egy nagyot és éreztem, hogy a vér az arcomba
tolul.
- Akkor
hozzánk – suttogtam, és próbáltam elhessegetni a meghatottság érzését. Meg is
volt erre a megfelelő téma. – Ja, igen. Minhee szerint azért jöttél elém, hogy
szexeljünk – félvállról vetettem oda a mondatot, mert egy: nem is gondoltam
komolyan, mert kettő: nemtörődömnek akartam tűnni. Nem akartam, hogy azt higgye
totál rápörögtem a témára, és ha tehetném, éjjel-nappal csinálnám. Pedig de. Viszont
Sehun szótlansága gyanús volt.
- Most ne
már! Komolyan szexelni viszel?
- Most
miért, este egyikünk sem fog ráérni – mentegetőzött.
- Jézusom,
de férfi vagy! – háborogtam félig komolyan, és karba tettem a kezem. – El sem
hiszlek.
- Ne légy
már ilyen. Kaptam belőled egy kis kóstolót, az tudod mennyire elég? Annyira, hogy
eddig bírjam. Amint leállítom a motort, neked fogok esni és még a lelket is
kicsókolom belőled. Meg mást is fogok még csinálni, de nem akarom, hogy
beindulj, mert még messze vagyunk.
- És a
kocsiban fogjuk csinálni? – incselkedő hangra váltottam, mert nem mondhatom,
hogy nem volt rám hatással az, amit mondott.
- Ha
továbbra is így nézel rám, isten bizony félrehúzódok, Hana – mellesleg főúton
voltunk, ahol hemzsegtek az autók.
- Rajtam ne
múljon – emeltem fel a kezeim, de merem állítani, hogy a huncut csillogás a
szememből nem tűnt el.
- Tegnap
még szűz voltál, most meg kocsiban akarsz dugni… nagy lépésekben haladsz,
mondhatom – csóválta a fejét és még sóhajtott is egyet. Oldalról rápillantottam
és úgy gondoltam ezért a kijelentéséért hergelem egy kicsit. A kezem a combjára
csúsztattam, én magam is közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam a nyakát.
Ujjaim feljebb araszoltak a combján, mire megugrott egy picit.
- Most meg
balesetet okozol, remek, az oltárig el se jutunk, mert megölsz mindkettőnket –
feszült hangja rejtette a humort, de a vágyat nem tudta.
- Nem
halunk meg, mert biztos kézzel fogod a kormányt – susogtam a fülébe, majd
fogaimmal megkarcoltam a cimpáját.
- Nem
sokáig, komolyan ne csináld ezt!
- Micsodát?
– mutatóujjam fel-le járt a belsőcombján, idegesen rángatta a lábát, hogy
eltűntethesse a kezemet az útból.
- Fel
akarsz izgatni, hogy aztán feszülő nadrággal üljek még itt huszonöt percig.
Komolyan mondom, az őrületbe kergetsz. Ha hazaérünk, megbüntetlek – felelte
komolyan, én pedig megcsókoltam az állkapcsát.
- És
hogyan?
- Van pár
módszerem, hidd el! Vissza a helyedre! Nyomás – jobb kezével elhessegetett
magától, nevetve ültem vissza eredeti helyemre, ő pedig felsóhajtott és
megigazította a nadrágját.
- Szorult
helyzet? – ingereltem továbbra is, mire elnevette magát.
- Hana,
tényleg nem vagy semmi – jobb keze könnyedén siklott fedetlen combomra, és
tudtam, hogy bajban vagyok, mert a ruhám rövid, harisnyát nem húztam, a bugyim
pedig nem jelent számára akadályt. – A büntetésed már most megkezdem –
mormogta, aztán ujjai bugyim elejéhez siklottak és gyakorlott mozdulatokkal
kezdett ingerelni. A lábaim automatikusan nyíltak jobban szét, a felsőtestemet
megemeltem, és vettem egy mély levegőt. Minden érintés újnak számított,
mindenre hiperérzékeny voltam, és irtó hamar benedvesedtem. Nem fűzött hozzám
megjegyzéseket, csak izgatott, néha benyúlt a bugyim alá is, de többnyire kívül
maradt. Amikor már kezdtem volna teljesen átszellemülni és lehunyni a
szemeimet, megszakította a mozdulatsort, elemelte a kezét tőlem, hagyott
pihegni és nyugtalanul fészkelődni, miközben lenyaldosta ujjairól a nedveimet.
- Én nem
voltam ilyen kegyetlen…
- Én
viszont így játszom szívem – boldogan mosolygott aztán gyorsan megcsókolt, majd
visszafordította figyelmét az útra és az autókra. Kicsit duzzogtam, meg kell
hagyni, de azzal, hogy nem szóltam hozzá próbáltam túltenni magam rajta és
lenyugodni, illetve nem akartam további kis kalandokba bonyolódni, amíg haza
nem érünk. Így is elmúlt délután négy és nem sok időnk volt együtt. Bár arra
ott lesz az egész életünk ugyebár.
Nem sokkal
később megérkeztünk, és amikor kiszálltam, Sehun pillanatokon belül ott termett
és meglepetésszerűen támadt le. Átkarolta a derekam, magához rántott és
megcsókolt. Nem finomkodott, az alsó ajkam vette ostrom alá, nyelve szinte a
torkomig hatolt, olyan heves volt, hogy a hátam meghajlott és a kocsi
támasztott meg. Nem győztem őt viszonozni, bár iszonyú szexi és izgató volt az,
ahogyan csókolt. Beszívta az alsó ajkam, aztán amikor elengedte gyengéden megharapta
és meghúzta, amivel az őrületbe kergetett. Amikor a nyakamra siklott le,
elindultunk a bejárati ajtó felé, aminek kódját sikeresen beírtam elsőre, így
pár percen belül, már az előszoba falának szorítva találtam magam. Sehun nem
sokáig tétlenkedett, rövid idő múlva a kanapén feküdtem, ő pedig felém
tornyosult és szüntelenül csókolt. Keze a testemen kalandozott, próbálta
felfelé simogatni a ruhámat, de az, hogy hanyatt feküdtem nem könnyített a
helyzetén.
- Mi lenne,
ha szintet lépnénk? – kérdezte egyszer csak.
- Húú, vedd
le a felsőd – mondtam szemöldök vonogatva ő pedig vigyorogva bújt ki a
felsőjéből és dobta mellénk. A heves csókcsata közepette eszembe jutott, hogy
Baekhyunnak lakhelyet biztosítottunk egy pár napra, és hát feltűnt a hiánya.
Így, amikor Sehun szabadon engedte az ajkaimat, és áttért a nyakamra, lassan
körbekémleltem és hangot is adtam a furcsa érzéseimnek.
- Te
figyelj már… Baekhyun hol van? – kuncogva emelte fel a fejét és nézett a
szemeimbe.
- Finoman
szólva, hazahajtottam. Úgy érzem, hogy felesleges harmadik lett volna itt.
- Igen,
persze és beszéltél vele?
- Mármint
miről?
- Arról,
hogy felvállalja-e végre az érzéseit Chanyeol iránt? – a kérdésem kicsit
zavarba hozta, mert elengedett és felült. A tekintete is zavarttá vált és krákogott
egyet. – Most mi van, ne mondd nekem, hogy homofób vagy – forgattam a szemem.
Semmi bajom a melegekkel, ugyanolyan jogokkal élnek, mint az átlagemberek.
- Nem, nem
vagyok. Nem erről van szó. Egyébként nem lelkiztünk. Pasik vagyunk, mi nem
szoktunk Hana.
-
Faragatlanság. Tudod nagyon jól, hogy miért volt szüksége egyedüllétre, igazán
megkérdezhetted volna, hogy érzi magát – újabb szemforgatás, felálltam és a
konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőben nem volt semmi, csak víz és sör
(hogy került az oda nahát?), így ittam egy kevés vizet. Sehun utánam jött és
átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra hajtotta.
- Ne mondd,
hogy ezért megharagudtál rám…
- Jaj, nem,
dehogyis, csak szomjas voltam. Kérsz valamit? – éreztem, hogy megrázza a fejét
így csak folytattam. – Egyébként jobban ismeritek egymást, mint én titeket,
ezért úgy intézitek a dolgaitokat, ahogyan jónak érzitek, ezért nem szólok
bele. De legközelebb kérdezd meg, hogy van.
- Akarod,
hogy felhívjam? – sóhajtása egyértelmű fejhajtás volt az akaratom előtt, ami
meg kell hagyni, tetszett, de nem akartam, hogy tudja ezt. Lehet, hogy nincs is
tudatában annak, hogy máris úgy viselkedik, ahogy a legtöbb férfi egy nővel: alkalmazkodik.
Így a
kérdésén csak nevettem, megfordultam az ölelésében és arcon csókoltam.
- Néha
nagyon édes tudsz lenni – csóváltam a fejem, aztán újra megcsókolt, és igazából
ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
Aztán a
következő egy órában már nem nagyon beszélgettünk, maximum nevettünk, mert
folyton kizökkentett a vicces beszólásaival, de nagy átlagban csak a sóhajaink
és nyögéseink törték meg a csendet. Kezdtem nagyon megszokni és megkedvelni azt
az érzést, amikor Sehunra gondolok. Már eldőlt, hogy többet érzek iránta, mint
puszta megszokás, barátság meg pláne. Nem merem kijelenteni, hogy szeretem őt,
mert korainak érzem, de ha őszinték akarunk lenni, nálunk minden korai. Pár nap
valós együttlét után lefeküdtem vele, amit elképzelni sem tudtam volna két
hónappal ezelőtt, az érzéseim olyan hirtelen fordultak meg iránta, hogy nem is
emlékszem arra a pontra, amikor gyűlölködésből szeretet és törődés lett.
Elkezdtem bízni benne. Összekötöm vele az életem. És izgatott vagyok miatta.
Nincs bennem félelem, csak öröm és nyugalom. Pár nap alatt… megforgatta a
világom, és nem bánom. Nem hittem, hogy ilyen történhet az emberrel, azt
gondoltam ez mind csak a vásznon és a könyvekben fordul elő, de most részese
lettem valami ilyesminek, és szeretek sodródni az árral.
Mindemellett a szex vele valami fantasztikus.
__________________________________________________________________________________
Hát.. Hát... tudom, egészen hihetetlen, hogy én itt felbukkanok, nem is tudom pontosan mennyi idő után, és ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon restellem a dolgot, és rég nem arról volt szó, hogy komment hiány és stb.
Nálam is zajlik az élet, a blog, a kpop, és körülbelül minden az életemben háttérbe szorult, és rájöttem, hogy nem tudom egyszerre csinálni a dolgokat. Aztán el is felejtettem lassan, és a kedvem is elment az egésztől. Nem tudom hányan tudjátok rólam, de én Borsod megyében élek, itt Miskolcon jártam egyetemre, igen, múlt időben, nem, nem azért, mert elvégeztem. Én, nagy bátran iskolát váltottam, felköltöztem Budapestre és azóta az ELTE bölcsészkari, médiaszakos hallgatója vagyok. Ez február óta van így. Az életem kiegyensúlyozottabb, kevesebb bennem a feszültség és stressz, mondhatni megtaláltam a helyem és boldogabb is vagyok. Itt jön képbe az írás, hogy hiányzik. Így felnéztem az oldalra, láttam, mennyien kommenteltetek a kis kitörésem alatt és erőt vettem magamon. Igaz, hogy hetekkel ezelőtt kezdtem el írni, és nem lett egy nagy durranás, viszont elkezdtem. Nem tudom mikor lesz következő de biztosan nem kell rá ennyit várni. Júniusban EGY RAKÁS, HALOM, RENGETEG, CSOMÓ, NAGY MENNYISÉGŰ hét darab vizsgám lesz, szóval elég húzós lesz a következő hónapom már elsején vizsgázom is XD szóval nem sok nyugtom lesz. De Júliusban beindulok. Ez a rész szolgáljon ígéretül.
A KÉPEK MEG CSAK OH GOD MÉG MINDIG HELYES ÉS IMÁDOM ÉS CSODÁLATOS!!!!
Köszönöm, ha végigolvastad a mentegetőzésem. :'D
Csókolok mindenkit, xxxx
