Just a little freak-out...

Sziasztok!

Sosem csináltam még ilyet, az is tuti, hogy ez az utolsó alkalom, de úgy érzem most már igazán ki kell írnom ezeket magamból.

Tehát az első írásaim 11 évesen születtek meg, amikor kőkemény Inuyasha fan voltam és mindenáron össze akartam őt és Kagomét hozni, ezért saját történeteket gyártottam a spirálfüzetembe, és az általános iskolai osztálytársaimnak olvastam fel nagy lelkesen. Így indult minden. Aztán szépen lassan mindent írásban láttam, ha sétáltam, ha ettem, ha a barátaimmal voltam, ha láttam valami érdekeset, egyből arra gondoltam: "ha ezt megírnám, akkor így tenném..."

Nem tudtam elvonatkoztatni az írástól, lassan rájöttem, hogy ez számomra több mint hobbi. Egy kedves ismerősöm volt az, aki a képembe tolt egy Bravó tinimagazint a TH volt a címlapon és feltette ezt a világmegváltó kérdést: Ki tetszik neked? A raszta vagy a fekete hajú? Ráböktem a rasztára és elszabadult a Tokio Hotel láz, szerelmes lettem Tom Kaulitzba, lerajzoltam az arcképét többször is, és mindenféle történeteket gyártottam vele. Ekkor ismerkedtem meg az internetes publikálással, im-net-tel és itt kezdtem el fanfictionokat olvasni, közben a sajátom megosztottam, és a kommentírás akkoriban úgy ment, hogy megadtam az email címem és RENGETEG ember vette a fáradtságot és írt véleményt. Pedig kacifántosabb volt, mert ajj meg kellett nyitni a fiókunkat, begépelni az email címet aztán az üzenetet és elküldeni... akkoriban is kértem az olvasókat, hogy írjanak, de még kezdő voltam és örültem, mert írhattam és volt, aki olvasta. Mellesleg itt ezen a portálom ismertem meg Esztert, a múzsámat, a barátnőmet, a mentoromat. Vicces kis sztori a miénk, nem traktállak benneteket ezzel, a lényeg, hogy ma is tartjuk a kapcsolatot, hetedik éve ismerem őt. Na mindegy.
A tokio hotelt követte a Mcfly, istenem, de imádtam őket, mindenféle oldalra publikáltam velük foglalkozó történeteimet és nagyon kevés kommentet kaptam, de a reális a 2-3 volt, szóval boldog voltam. :)

Belekezdtem később, 2011-ben egy saját történetbe is, sokan olvasták, írtak is, de a huszon valahanyadik résznél elfogytam, közben volt Twilightos is, azt is félbehagytam. Aztán megjelent a facebook..
Oh my god és a kpop mániám. Eleinte csak doramákat néztem, szoros ismeretségbe kerültem a 2pm és a Beast tagjaival,  majd az exo, akik letaroltak mindenkit és úgy döntöttem, hogy olvasok is. Sok blogot olvastam. Rengeteget. Nem csak ezekkel a csapatokkal (igazából a 2pm és beast nem igen jelent meg fanfictionok keretében) hanem vegyesen mindenkivel, és tetszettek is, amiket olvastam. Aztán az unokatesóm unszolására belekezdtem egybe én is.
A You are not alone-ba (tudom, mennyire király a címe ez is engem tükröz:D) amit imádtam és elméletileg ti is, érkeztek rá kommentek, soook véleményt olvashattam tőletek és az oldalmegjelenítéseim száma az eget súrolták.
Majd belekezdtem ebbe, mert a hetero énem felszínre tört és nem tudtam gátat szabni a írás iránti vágyamnak. Egy ideig minden rendben ment, szerettétek, olvastátok, véleményeztétek.

Viszont elmentem többször is szünetre, ritkábban frissítettem ez pedig rányomta a bélyegét arra, hogy az írós olvasóim elpártoljanak tőlem és így már nem igen kapok kommentárokat. Semmi baj, úgy voltam vele, régen is így volt és boldog voltam az írás folyamata megnyugtatott, ennyi pedig pont elég.
Amikor a nem tudom hanyadik részemet posztoltam ki a csoportba, megjelöltem a hatvan emberkémet és ebből tizedannyian sem írtak... elgondolkodtam. Ezért a következő részt úgy publikáltam, hogy a csoportba nem linkeltem. És senkinek sem tűnt fel a hiány. Ezért a következővel is így tettem - még mindig a kíváncsiság hajtott.
Abszolút senki sem érdeklődött, rájöttem, annak a hatvan embernek van elég blog, amit olvasni akarjon, az enyém elenyészik a ködben, és senkinek sem fog hiányozni. Annál pusztítóbb érzés pedig nincs, amikor ezektől az emberekről vár az író véleményt. Hiába.
Szóval eldöntöttem, hogy felhagyok a csoportbeli linkelgetéssel, az oldalmegjelenítésen meg is látszott, de még megmaradt az olvasók keménymagja volt 3-4 véleményezőm és ez kielégített engem.

Aztán gondoltam egy nagyot és belekezdtem egy saját történetbe (Kissed by an Angel) és a három feltett részt 150-en látták egy hónap alatt kb, szóval elég kis számban jutott el az emberekhez. Így arra jutottam csinálok egy csoportot az írásaimnak facebookon, igen ám de ahhoz olvasók is kellenek. Ezért megírtam a 26. részt keserves egy hét alatt, és kiposztoltam csoportba azzal a címszóval, hogy aki szeretne továbbra is engem olvasni, az likeolja a bejegyzést. Gyönyörű számú like érkezett nem ezzel van a bajom.

26-án tettem fel a részt, ma 30-a van, több mint ezren jártatok az oldalon... és ebből KETTŐ ember írt kommentárt, egyik sem az, aki facebookon likeolt. Imádlak titeket, amiért több mint ezren itt jártatok, látom, hogy két új rendszeres olvasóm is akadt, köszönöm szépen, így vagytok 41-en... a látogatottságom az egekben újra... de kérdem én: miért nem írtok? Miért nincs 41 kommentárom, ha van negyvenegy követőm, vagy akár ennél több, hiszen ezren jártatok itt?!

Nincs annál rosszabb érzés, amikor látom, hogy sokatokat érdekel, mert megnyitjátok, lájkoltok mégsem írtok. Többek között ezért sem osztok meg már semmit sem a facebook csoportban.
Nem kérek sokat. Csak pár szót. Hogy lássam, érdekel benneteket. Tényleg, annak ellenére, hogy ritkán írok, mert más elfoglaltságaim is akadnak, amikor leülök a gép elé, van, hogy 4-5-6 órát gépelek egyhuzamban, hogy megfeleljek nektek. De így, hogy semmi visszajelzést sem kapok a kiborulás szélén állok. Elgondolkodom azon, minek gyötröm magam.

Régen az is örömet okozott, ha csak leülhettem írni... ma már ez sajnos nem elég. A legnagyobb örömet az okozza, amikor látom az emberek reakcióját leírva.
Senki ne rémüljön meg, nem fogom abbahagyni, nem áll szándékomban, csak szerettem volna kiírni magamból a csalódottság keserű érzését.
Nem is nagyon tudjátok elképzelni, mit tesztek az íróval.
Követelitek az új részt, aztán ha látjátok, hogy fenn van, elégedetten nekiültök olvasni és szartok írni két sort. Vagy egyet.
Elveszítem a motivációm és az örömöm. Sosem akartam idáig eljutni.
Remélem, ha megnyitom a csoportom változni fog a helyzet.
Tényleg. Nem akarok könyörögni, nem is fogok, kérlek benneteket, hogy ha végig olvastok egy részt ne hagyjátok el az oldalt szó nélkül. Egy író oldalát sem.

Nnna, lehet megbánom holnapra, hogy ezt mind leírtam, de kellett a lelkemnek. Jóéjt mindenkinek.

26. rész (+18)

Amikor beültem Sehun mellé az autóba – az enyém így értelemszerűen ott maradt az SM parkolójában – rám mosolygott és azt mondta, elmegyünk a szerelmi fészkünkbe, hogy végre kettesben lehessünk. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért így igyekszik és igényli a közelségem, társaságom, másrészt iszonyúan féltem, hogy elcsábít és megszegem az ígéretem. Aztán persze arra gondoltam, az egész esküt magamnak tettem, nem tud róla senki… na jó, anyu is úgy nevelt, és azt hiszem tényleg rosszul érezném magam, ha úgy kellene viselnem a fehér ruhát, hogy tudom, előzőleg már elvette a szüzességem. De végülis vele veszíteném el, aztán együtt élnénk, nem?

Ahhh, zavaros az egész, amúgy sem tudok előre kitervelni semmit, csak azt, hogy bizony nem lesz szex. De nem ám. Nem, nem! Nem hagyom magam…

Amikor megálltunk egy piros lámpánál, Sehun felém fordult, rászorított a combomra én meg ugrottam egyet, mert meglepett és megrémültem. Kissé gondterheltnek éreztem magam, az egész szüzesség téma miatt, meg ott van Jongin is, aki nyugtalanít, de még Baek dolga is a nyakamba szakadt. Erről jut eszembe… Baekhyun!
- Ó, el is felejtettem – fordultam Sehun felé, aki várakozón felvonta a szemöldökét. Visszapillantott a lámpára, ami már zöld volt, sebességet váltott, rálépett a gázra és repesztettünk. – Baekhyunnak gondjai vannak Chanyeollal kapcsolatban, egyedüllétre van szüksége, úgy érzi, most megfullasztja Chan jelenléte és nem tud gondolkodni a közelében.
- Miért akadt ki ennyire? – ráncolta a szemöldökét, de nem nézett rám. Sóhajtottam.
- Te hogy éreznéd magad, ha egyik nap még úgy vélnéd: „Azta Hana nagyon dögös, de megdugnám! Másnap meg már egy csávóval smárolnál, és hirtelen megfakulna a szemedben Hana dögös képe és helyette az ominózus csókról meg csávóról fantáziálnál?” Na, Baek pontosan úgy érzi magát. Össze van zavarodva, idő kell neki, hogy átgondolhassa a dolgot, hogy aztán nyugodt szívvel Chanyeol karjaiba vethesse magát – a monológ végén ránéztem, erősen markolta a kormányt és egészen elfehéredett az arca. Furcsán festett és hirtelen aggódni kezdtem.
- Úristen, jól vagy? – a kezem rögtön az arcára helyeztem, felcsúsztattam a homlokára. – Húzódj le, falfehér vagy, majd én vezetek.
- Nem, semmi baj, minden rendben… talán csak éhes vagyok.
- Biztos minden rendben? Nem nagyon veszem be az éhes vagyok szöveget.
- Pedig nem hazudok, jól vagyok. Felkavart ez a téma.
- Miért?
- … Mert a hyungjaimról van szó.
- Ááh, értem – összevont szemöldökkel néztem rá, ezt sem vettem be. – Te most ugye teljesen hülyének nézel engem? – rám pillantott és elnevette magát így én is elmosolyodtam.
- Jól vagyok, Ha Neul, ne aggódj, tudok vezetni – mosolygott én pedig annyiban hagytam a dolgot. – És te jó ég várj, azt akartad ezzel mondani, hogy felajánlottál egy szobát Baeknek? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Khm… igen. De egyébként is jó lenne otthon aludnom, holnap egésznap rohangálni fogok anyuval, meg Minhee is biztos akar valami hülye leánybúcsúszerűt, amin ketten leszünk és sojut iszunk – forgattam a szemem.
- Azért az esküvőn ne legyél másnapos. És héé, ha bulizol, én is!
- Kérlek! De neked amúgy is buli az életed.
- Ezt nem vitatom. Szeretem az életem.
- Folytathatom melletted a karrierem? – fordultam felé semleges arckifejezéssel.
- Kivéve felnőtt filmek. Csak semmi ágyjelenet, vagy meztelenkedés. Minden forgatókönyvet én olvasok el elsőként – szigorú tekintettel válaszolt, én pedig áthajoltam a sebváltó felett és csókot nyomtam az arcára.
- Köszönöm. Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem – mondtam halkan.
- Veled akarom tölteni az éjszakát. Mert holnap valószínűleg nem találkozunk. Szeretnék veled eltölteni egy kis időt a lagzi előtt – lágy hangja és a tekintete végleg lebontotta a falaimat, összekulcsolta az ujjainkat egy újabb piros lámpánál, az ajkaihoz emelte a kezeinket, csókot hintett az ujjaimra miközben a szemembe nézett.
- Úgy emlékszem elég nagy a franciaágyam – válaszoltam rekedten, csak mert elveszítettem félúton a hangomat. Huncut mosollyal az arcán engedte el a kezem és indultunk el újra.

Nem ejtettünk szót Jonginról, mert nem akartuk mérgezni a hangulatunkat, egyébként sem volt rá időnk, mert miután Sehun rendelt nekünk enni, szinte azonnal nekem esett. A kanapén ültünk szorosan egymás mellett és csókolóztunk. A kezeim a térdeimen pihentek, Sehun egyik karja lazán átkarolta a vállam, néha közelebb húzta a fejemet. Egy idő után meguntam az enyhén kényelmetlen pózt és igazából nem tetszett, hogy nem érintkezik minden részünk, ezért elszakadtam az ajkaitól, felálltam és a tenyeremmel megtaszítottam a mellkasát, hogy dőljön hátra. Mosolygott, mert nyilván rájött mit szeretnék. Átlendítettem a lábam az övéin, és amikor kényelmesen térdeltem felette, hozzáhajoltam és megcsókoltam. Finoman, édesen, ráérősen, amit ő változtatott meg. Lehúzott az ölébe, elemelkedett a feje a támlától, szorosan fonta a derekam köré a karjait, ágyékán ültem, egy réteg ruha választott el tőle, tökéletesen éreztem, mikor kezdett mozgolódni odalent az alsójában. Elmosolyodtam és elváltam az ajkaitól.
- Őrjítő arra gondolni, hogy ezt – jelentőségteljes pillantást vetettem az ölére – egy csókkal váltottam ki belőled – halkan mormoltam, újra megcsókoltam, majd elszakadtunk egymástól. A szemeibe néztem, tagadhatatlan vágy tükröződött íriszeiben, vigyorogva csóváltam a fejem.
- Ez nem csak egy csók – válaszolta végül, szemei kalandoztak a testemen, az ajkaimat bámulta pár pillanatig, majd lejjebb siklott a tekintete a nyakamra, kulcscsontomra és melleimre. Bátran elindult kezeivel a hátamon, majd oldalra a derekamra simított, a melleim alját súrolták hüvelykujjai. Mozdulatait szemeivel követte, majd visszanézett rám. – Ez te vagy. Soha, egyetlen nő sem váltott még ki belőlem ilyesmit. Higgy nekem, egy nő sem. Te vagy az én elsőm Hana, és belepusztulok, ha nem érinthetlek meg most azonnal.

A következő pillanatban már újra csókoltam, hálával és szenvedélyesen, a pólóját rángattam le róla, ő is az enyémet, épp amikor félig kibújtam belőle: csengettek. Sehun felsóhajtott, megdermedt, majd egy óriásit káromkodott. Én visszahúztam a pólómat és nevetni kezdtem, hogy ez nekünk nem fog összejönni. Az ételfutár srác szakított minket félbe, Sehun kicsit ingerülten fizette ki a fiút, befelé jövet azt motyogta, hogy kellett volna kérnie egy kis pénzt Suhotól, és, hogy úgy néz ki, Isten tényleg nem akarja, hogy lefeküdjünk az esküvő előtt. Ezen vigyorogva ejtettem el a megjegyzést:
- Ez egy isteni jel volt Sehun, mit tehetnénk? – dühösen nézett rám, álltam a tekintetét, aztán mindketten nevetni kezdtünk, visszajött mellém az étellel, futó csókot váltottunk és inkább a csirkébe és tésztába feledkeztünk egymás helyett.

Miután elfogyasztottuk a kései ebédünket, és az órára pillantva rádöbbentünk, hogy mindjárt este, összeszedelőzködtünk és újra kocsiba pattantunk, hogy visszamenjünk az SM-hez a kocsimért, aztán felszedjük Baeket és kitegyük megint otthon. Itt volt a remek alkalom, hogy beszélgessek Chanyeollal, csak az volt a dolog hátulütője, hogy ő nem akart velem társalogni és jelen volt Jongin is. Szóval Sehun és Baek elmentek és mindenki értetlenül, illetőleg Chan szúrósan méregetett, hogy miért mentek el azok ketten és én miért maradtam itt. Kyungsoo épp zuhanyozott, így nem tudtam ki mögé elbújni, Suho oppa csak kíváncsian méregetett, Jongin felfalt a szemeivel, Chanyeol meg elvből utált… mondhatni, hogy frusztrált lettem, igen.
- Na jó, fejezzétek be, hogy bámultok, inkább nézzünk TV-t, vagy valami – csattantam fel, mire Suho mellém ült, felkapta a távirányítót és minden további nélkül kezdett a csatornák között válogatni.
- Már ne haragudj, de mit is keresel itt? – kérdezte kedvesen Chanyeol.
- A vőlegényemet várom, és amúgy veled akartam beszélni – emeltem rá a tekintetem. – De még fel kell vérteznem magam a sok „utállak, csak mert utállak” pillantgatásaid ellen.
- Minek kellene kettőnknek beszélgetnünk?
- Hát ha már arra késztetsz, hogy mindenki előtt elmondjam, hát legyen. Azért kell beszélgetnünk, mert te szerelmes vagy Baekhyunba, ő viszont beléd nem – a mondatomat feszült csend követte, meg is bántam a durva fogalmazásomat. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. – De ezzel nincs vége. Beszélhetünk négyszemközt? – fagyos pillantása megdermesztett, de aztán szó nélkül felállt én pedig követni kezdtem, miután bíztató mosolyt kaptam Suho Oppától. Jonginra nem néztem rá, csak mentem Yeol mögött, míg meg nem érkeztünk a szobájukig. Erőteljes Baek parfüm illata terjengett a levegőben, amit rögtön megmosolyogtam.
- Szeretem ezt az illatot. Passzol Baekhyunhoz – jegyeztem meg, Chanyeol csak biccentett és intett a kezével az egyik ágy felé. Helyet foglaltam, ő pedig velem szemben a másikra ült le.
- Bocsáss meg az előbbiért. Felhúztál és túlságosan nyersen fogalmaztam…
- Semmi baj, magam is rájöttem, hogy nem viszonozza az érzéseim elvégre azóta kerül, most meg már egyenesen nem tud elviselni a közelében, hiszen még el is ment…
- Ne gyötörd magad, rendben? Baekhyunnak csak időre van szüksége. Azt mondja, nem tud tisztán gondolkodni, ha a közelében vagy. Szerintem ez jót jelent – átültem mellé és rámosolyogtam. Rám pillantott, megfeszítette az állkapcsát, majd sóhajtott egy mélyet.
- Nem igazán merek reménykedni.
- Figyelj rám, jó? – fordítottam magam felé az arcát. Rosszallóan ráncolta a szemöldökét, gyorsan vettem az adást, elengedtem őt.
- Nem is értem, miért hallgatlak meg…
- Baekhyun kért meg, hogy beszéljek veled, mert félt, hogy félreérted a helyzetet – ez a kis kegyes hazugság igazán belefér a jó ügy érdekében.
- Igazán? Mégis mit értenék félre azon, hogy nem bír a közelemben meglenni?
- Látod, már félre is értetted! Kedvel téged, vonzódik hozzád, de úgy tudta eddig csak a nők érdekelték. Össze van zavarodva, hogy most mi is a helyes, mit tegyen. Élvezte a csókotokat, csak túl hirtelen jött neki az egész. Légy türelmes. Mindössze két éjjelről van szó. Egyedüllétre van szüksége, ne keresd őt.
- Szóval viszonozza az érzéseimet?
- Ezt nem mondtam. A vonzalmad viszonozza. Azt mondta, felébredt egyszer arra, hogy álmodban a nevét nyögted és merevedésed volt közben – teljes természetességgel meséltem ezt, ő pedig a füléig vörösödött és elfordította az arcát, mire észbe kaptam, hogy mikről beszélek, már késő volt és nem szívhattam vissza, így úgy tettem, mintha hidegen hagyna a téma és nem szégyellném magam miatta. – Ő pedig teljesen ledöbbent, és nem értette miért tetszik neki a gondolat, hogy vele álmodsz valami feltehetőleg erotikusat.
- Mindig újraálmodom, hogyan történik meg köztünk először – suttogta maga elé elpirultan, irtó édesen. Elmosolyodtam és a hajába simítottam, mire rám nézett, de nem kaptam el a kezem.
- Szerintem nem kell tartanod tőle. Csak rendet tesz a fejében, elkönyveli, hogy nem bűn, ha a férfiakhoz is vonzódik és pillanatokon belül azon fogod észrevenni magad, hogy egésznap a nyakadon csüng.
- Reményeim szerint ez fog történni – sóhajtott fel újra, mire vállon bokszoltam, ő pedig halkan felnevetett.
- Légy egy kicsit derűlátóbb, Chanyeol! – nevettem vele, majd felálltam és lenéztem rá. – Én azt remélem, hogy egyszer sikerül megbékélned velem. Nem akartam szétrobbantani az EXO harmonikus életét, bocsánat.
- Semmi baj – legyintett. – Nehéz elfogadnom, hogy Sehun úgymond kiválik közülünk, hiszen olyan gyerek még, egy helyes kiskölyök, aki holnapután megnősül. Sokkolóan hat rám.
- Megértelek.
- De most, hogy látom, azon fáradozol, hogyan érjen célba a boldogságom, nem nagyon tudok tovább haragudni rád – vigyorodott el. – Köszönöm!
- Ennek örülök és nagyon szívesen, de azért elmondom, hogy elsősorban Baekhyun miatt teszem ezt. Igazán kedvelem őt.
- Tudom. Ő az a fajta személyiség, akit lehetetlen nem kedvelni.
- Azt hiszem, igazad van – mosolyogtam rá, aztán visszaindultunk a nappaliba, éppen heves vita folyt arról, melyik csatornát nézzék a srácok, amikor megjelentünk a küszöbön elcsendesedtek és azon hagyták, amin éppen volt.

Feszült voltam. Persze, hogy feszült voltam. Jongin árgus szemekkel figyelt, miközben csendesen néztük az egyik zenei csatornát. A srácok szétszóródva ültek a nappaliban, mellettem Kyungsoo ült, a fotelban Suho, Chanyeol a padlón foglalt helyet, Jongin mögöttem volt az egyik széken. Mellettem elfért volna még, mégis örültem annak, hogy nincs a közvetlen közelemben. Ettől függetlenül éreztem, hogy figyel, amitől ideges lettem és a szívem heves ritmusban dörömbölt a mellkasomban. Kyungsoo megnyugtató közelsége sem volt rám hatással, tudtam, hogy csakis Sehun jelenléte számítana. Másra sem tudtam gondolni, csak, hogy Sehun mielőbb érjen vissza, és akkor nem kellesz foglalkoznom Kaival. Megráztam a fejem és inkább a többieket kezdtem el figyelni. Suho és Kyung totális érdeklődéssel tapadtak a tv képernyőre, Chanyeol gondolataiba mélyedve meredt maga elé, de már cseppet sem volt annyira gondterhelt és csalódott, mint a beszélgetésünk előtt, ez némelyest megnyugtatott, még mosolyogni is tudtam.

Hirtelen mozgást érzékeltem perifárikus látómezőmben, Jongin állt fel és ment a konyhába, percekkel később visszatért, felém nyújtott egy kis üveg ásványvizet és mellém ült. Elfogadtam az üveget, de nem bontottam fel, fészkelődni kezdtem, hogy Jongin és köztem nagyobb rés keletkezhessen – mindhiába, mert a kicsiny kanapén épphogy hárman elfértünk. Amint ezt felmértem magamban, megpróbáltam közömbös arckifejezéssel ránézni, de ő nem vett rólam tudomást, mosolyogva nézte a tv-t és nyugodtan kortyolgatta a vízét. Átláttam rajta, tudtam, hogy minden idegszálával érzékeli a közelségemet, mint ahogy én is az övét, csupán a többiek kedvéért játssza meg magát – ami engem halálosan bosszant. A srácok csipkelődő megjegyzéseket tettek egy lánybanda videóklippjére, Kai is beszállt és velük nevetett, én viszont csak félfüllel hallottam őket, csak Kaira tudtam összpontosítani. Becsavarta a kupakot az üvegen, nevetett és mondott valami baromságot, amikor megtörtént.

Teljes testemben megmerevedtem. Nem volt nagy durranás, hiszen csak a combja feszült az enyémhez, amit foghattunk volna a helyhiányra is, de tudtam, hogy tudatos volt a tette és nem azért csinálta, mert nem fér el. Izmos combját az enyém mellett tartotta, térdeink is összekoccantak, én pedig nem tudtam arrébb húzódni, ha felállok, azzal feltűnést keltek, amit persze nem szerettem volna elérni. Mély levegőt vettem, Kai hátradőlt és hányaveti módon átdobta a karját a vállaimon, így szinte már a karjai között ültem. Hosszú ujjaival fedetlen felkaromat simogatta, a finom érintés automatikus libabőrt okozott a bőrömön, de egyáltalán nem élveztem. Meg voltam rémülve. A szívem még hevesebb iramra kapcsolt. Megijedtem a közelségének tudatástól. Nem élveztem, és nem akartam, hogy ennyire közel kerüljön hozzám, de a testem reakciói kétértelműek voltak és a lelkiismeretem üvöltözni kezdett, mintha együttműködnék, élvezném, és már ennyivel megcsalnám Sehunt.

 Tudtam, a többiektől nem számíthatok segítségre, mert hozzászoktak ahhoz, hogy érintésorientált vagyok, vagyis szeretem őket ölelgetni, meg hasonlók, és az, ahogyan ültünk Jonginnal nem jelentett nekik semmit, viszont nem ismerték a történetünket, nem tudták, hogy volt köztünk valami, és Jongin nekik nem tett ígéretet arról, hogy visszaszerzi őket. Nekem viszont igen, és ez a tette nagyon is elhitette velem, hogy komolyan gondolja. Végigszántott a karomon ujjbegyeivel, amitől megrándultam, abban a pillanatban rosszalló pillantással fordultam felé, ő is felém fordult és hosszú percekig meredtünk egymás tekintetébe. A rosszallássom lehervadt, helyébe értetlenség került, szemeiben eltökéltség villant, amire ismét megfagytam. Amikor tudatomra ébredtem, aprót ráztam a fejemen és suttogva tettem fel az egyetlen kérdést, ami motoszkált a fejemben.
- Miért? – senki sem figyelt kettőnkre, egy filmet néztek már, amin mind jókat nevettek. A felszabadultságukra határozott irigységgel reagáltam.
- Nem tudom elviselni, hogy nem vagy velem – felelte egyszerűen, nekem pedig összefacsarodott a szívem.  Nagyon sajnáltam, hogy ezt tettem vele, másrészről haragudtam is rá, hiszen végig hangoztattam, mennyire nincs jövőnk és nem akarom azt tenni, amit tettünk. Ő pedig biztosított afelől, hogy semmi baj, megérti és elenged, amikor odaérkezünk. Ehelyett kurvára nem így viselkedik. A pillanatnyi dühöm hamar elpárolgott és lemondottság érzése kerített hatalmába.
- Jongin, kérlek. El kell engedned! – esdeklő tekintetemre szomorkásan elmosolyodott és csóválni kezdte a fejét.
- Nem tehetem.
- De megígérted!
- Akkor sem hagyhatom!
- Kérlek… ne akarod elérni, hogy meggyűlöljelek – könyörgésem süket fülekre talált. Megvonaglott az arca erre a mondatomra, de hamar összeszedte magát.
- Boldog szeretnék lenni, Hana – suttogta, én pedig legyőzöttnek éreztem magam. Lehunytam a szemeim és úgy válaszoltam.
- Én is szeretnék boldog lenni – amikor felnyitottam a pilláimat és találkozott a tekintetünk a tiszta kétségbeesést olvastam ki az övéből.
- Én boldoggá teszlek, Ha Neul, esküszöm! – közelebb hajolt hozzám, ujjai rászorítottak a karomra.
- Engem Sehun tesz boldoggá, Jongin, sajnálom – hatással voltak rá szavaim, megilletődött, elengedett, feszültté vált. Ahogy elengedett, végigsimított a combomon, ez inkább figyelmeztető semmint izgató gesztus volt. Az érintés erőteljes volt és kissé agresszív, majd a képembe vágta fagyos hangon:
- Nem sokára másként fogsz gondolkodni!

Hangjának éle biztosította számomra, hogy ez fenyegetés volt, meglepődtem és dühös lettem, de fizikailag nem tudtam megrémülni. Nem volt rám hatással. Bár fizikailag nem hatott rám a lelkem mélyén féltem. Rettegtem tőle, és attól, hogy mit tervez, mi fog történni a jövőben. Nem volt időm reagálni szavaira, mert nyílt a bejárati ajtó, nagyot dobbant a szívem és rövidesen megjelent Sehun alakja a küszöbön. Látványosan fellélegeztem, széles mosoly terült szét az arcomon, nem volt többé Jongin és a vele kapcsolatos problémák, csak Sehun volt és én. Jongin távolabb húzódott tőlem, Sehun szemei erre dühösen villantak, Kyungsoo felállt, Kai teljesen kihúzódott a kanapé szélére, Sehun pedig elfoglalta helyét, átkarolt, boldogan simultam karjai közé, a halántékomra szorította ajkait.
- Szia – suttogta, elmosolyodtam és kezemet felcsúsztattam engem szorító kezére.
- Szia – picit fordítottam a fejemen, hogy láthassam az arcát, váltottunk egy mosolyt. – Beszéltél Baekhyunnal? – kérdeztem, befészkeltem magam a karjai közé, féloldalasan fordult, így olyan volt, mintha közvetlenül az ölében helyezkednék el. Mélyet szippantottam kellemes, férfias illatából és vártam a válaszra. A feszültségem abban a pillanatban felengedni kezdett, amikor megjelent a nappaliban, de így, most, hogy ilyen szeretettel ölel, egy csepp frusztráltság, bosszúság sem maradt bennem. És ezt iszonyú jó volt beismerni.
- Beszéltem vele – bólintott, ajkaival a halántékom környékén simogatott.
- És? – kérdésemre csak vállat vont és nedves csókot nyomott az arcomra, homlokomra. Melegség áradt szét a bensőmben, széles mosoly terült szét az arcomon, arcommal arcához simultam.
- Rólad beszéltünk – folytatta egy apró sóhajjal, mellékes hangnemben, nagyot dobbant a szívem, vigyorogni kezdtem, elhúzódtam tőle, hogy láthassam az arcát.
- Ó, tényleg? És mégis miről beszéltetek?
- Nem kell mindenről feltétlenül tudomást szerezned – forgatta a szemeit, még szélesebben vigyorogtam. – És töröld le az önelégült vigyort a képedről – összeszűkített szemekkel, zavartan dünnyögte, kuncogni kezdtem és bólogattam.
- Oké, oké, hagylak! Én meg beszéltem Chanyeollal, minden rendben, most, hogy letudtuk kötelezettségeinket, és viszonylag későre jár, esetleg indulhatunk hozzánk – a mondatom végére láthatóan kizökkent a zavarából és kaján vigyorral nézett rám. Szájon csókolt, elhúzódtam tőle, mert nem akartam a többiek előtt enyelegni vele, mégiscsak nő vagyok és ismerem a határokat, de Sehun nem tágított, újra ajkaimra tapadt és egy rövid időre átcsúsztatta nyelvét, majd nevetve húzódott el. Totál elpirultam, és amikor a többiek felé pillantottam, jól éreztem, mind bennünket figyeltek.
- Komolyan, rosszabbak vagytok, mint a szerelmes tinédzserek – szúrta közbe Chanyeol, Sehun nevetve felpattant és a szobájába csörtetett. Én meg ott maradtam vörösen és zavartan. Megköszörültem a torkom.
- Szerintem édesek – szólalt meg Kyung, hálás pillantást küldtem felé.
- Gusztustalan. Ne nyáladzatok előttem többé, pfuj – folytatta Chanyeol, de amikor ránéztem, tudtam, hogy viccel. Elnevettem magam.
- Sajnálom, én nem akartam… - véletlenül Jonginra néztem, és rögtön belém fagyott a szó. Olyan szomorúsággal és megvetéssel a szemeiben nézett rám, hogy elszorult a torkom. Nehezen szakítottam el a pillantásom az övétől, nyeltem egy nagyot, de a gombóc továbbra is ott volt a torkomban, kényszeredetten elmosolyodtam, és nem mondtam semmit, addig, amíg Sehun újra fel nem bukkant. Egy dísztasak volt nála, gondolom ruhákkal tömte meg, mellém vágódott, elkapta a kezemet, felrántott a kanapéról és vigyorogva nézett Suho szemeibe. Egy szó nélkül fordult el tőle, az előszobába húzott, magunkra kaptuk a cipőinket és elkiáltotta magát.
- Császtok, majd reggel jövök! – Suho kirohant hozzánk.
- Mi? Te is? Meg Baek? Mit mondjak a menedzsernek, meg fog ölni!
- Nyugi, hyung, nem lesz gond. Kend rám, majd elsimítom. Egyébként sem tehet semmit, nem? Belőlünk él meg – vont vállat Sehun, majd faképnél hagytuk a meglepett bagázst. A bezáródó ajtó mögött még hallottuk a nevetést a többiektől, így mosolyogva hagytuk el az épületet.

Nem egy autóval mentünk, mert nem akartam megint a parkolóban hagyni a kocsimat. Sehun ment elől, én pedig követtem őt, és olyan nyugodtan, lassan vezetett, hogy nem tudtam gátat szabni a gondolataimnak. Jongin szavai és érintései mélyen megragadtak bennem, kirázott a hideg a gondolatra, hogy nem fog békén hagyni. Nyugodtnak és higgadtnak tűnik, és nem hiszem, hogy őrült lenne, hiszen nem mutatott erre semmilyen tulajdonságot, de rémisztő arra gondolni, hogy azzal fenyegetőzött nem sokára megváltozik a gondolkodásom. Nem tudom, mire gondolhatott ezt mondva, de nem sok jót sejtet az biztos, ez pedig arra ösztönöz, hogy óvatos legyek vele kapcsolatban. Nem is olyan rég még azt gondoltam egy csupa szív ember, aki előtérbe helyez engem és a boldogságom, most viszont ezt az emléket jócskán beárnyékolja a mostani viselkedése. Erőszakosabbnak tűnik, bár tudom, hogy fizikailag sosem tudna bántani. Jobban tartok attól, hogy lelkileg fog összezúzni. Mindegy. Nem akarok erre gondolni. Minél hamarabb szeretnék megszabadulni ezektől a rossz érzésektől. Ezért inkább Sehunra gondoltam meg arra, mennyire vágyom a biztonságot nyújtó karjaira… és csókjaira. Igen… nagyon vágyom rájuk.

Már jócskán elmúlt nyolc, amikor leparkoltunk a házunk előtt. A bejárat előtt találkoztunk, csókkal köszöntött, megragadta a kezem és együtt léptük át a küszöböt. Rögtön anyába ütköztünk, aki rosszallóan csóválta a fejét, hogy miért nem tudok telefonálni és beszámolni arról hová megyek. Amikor megemlítettem, hogy Sehun velem marad az éjjel, kitágultak a pupillái, el sem rejtette mennyire meglepődött és megilletődött egyszerre. Teljesen zavarba hoztuk a nyíltságunkkal, bár egyedül ő gondolt arra, hogy le fogunk feküdni egymással. Na, jó, meg talán Sehun. De nekem feltett szándékom megtartani az ártatlanságomat, az esküvő utánig. A kezdeti sokkhatás leküzdése után, anyu rájött, hogy nem az engedélyét kérem, így utunkra engedett bennünket. Ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé, Min Kibe botlottunk. Ő és Sehun még „rivalizálnak” egymással, bár mondjuk csak Min Ki ellenségeskedik, mert szerinte még mindig nem volt jó döntés anyuék akarata előtt meghajolni. Nem tehetek semmit, nem fogok magyarázkodni, mert nem tartozom neki elszámolással, de ahogy haladunk előre az időben remélem, hogy megbarátkozik majd Sehunnal, mert ő számomra nem csak egy olyan férfi, akit a nagyapám rendelt el nekem. Ő a vőlegényem. Igazából.

Min Ki lejátszotta a védelmező báty szövegeit, aztán átverekedtünk magunkat rajta is, és a szobámba érve megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Kínáltam itallal és étellel, de a férfim mindenre nemleges választ adott. Az, hogy kimerítettem az udvariassági kérdéseket, és ránk borult a csend leple, na meg a tudat, hogy kettesben vagyunk kettős érzéseket indított el bennem. Egy: zavarba jöttem. Kettő: feszült lettem. Három: boldog és nyugodt voltam. Na, most, ezek az érzések mind ütik egymást, így teljességgel érthető, ha pillanatnyi némasági fogadalmat kötöttem magammal. Egymással szemben ácsorogtunk a szobám közepén, ő ledobálta a cuccait a kanapéra és mosolyogva nézett engem. Éreztem, hogy melegség tolul az arcomra, és képtelen voltam vele felvenni a szemkontaktust. Pár pillanattal később felidegesített a saját ökörségem, felnéztem Sehun arcába, egy torokköszörülés után meg is szólaltam. Sikerült remegő hangomat háttérbe szorítani és úgy tűnni, mintha biztos lennék magamban. Pedig kezdtem elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet Sehunnal összezárni magam egy hosszú éjszakára. Késő bánat.
- Elmegyek lezuhanyozom, oké? – amint megszólaltam, elkapta a csuklómat magához rántott és szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. Meglepődtem, de azonnal viszonoztam csókját. Két karja derekamra kulcsolódott és még közelebb vont magához, édes, becéző csókja hamar ritmust és érzést váltott. Ajka és nyelve egyaránt marcangolt, teljes testemen kiütközött a borzongás, kezei derekamról fenekemre siklottak, rámarkolt és csípőmet az ágyékához rántotta. Kinyílt a szemem a meglepetéstől, majd rögtön vissza is zárult, csípőm előrerándult, kezeim nyakába fűztem és a tincseibe kapaszkodva próbáltam talpon maradni. Mély torokhang tört fel belőle, forrósodni kezdett a bőröm, és ugyanolyan hévvel viszonoztam szenvedélyes csókját, mint ő. Ez a földöntúli élmény egyfajta tökéletes elégedettségérzettel töltött el, de emellé párosult egy másik megdöbbentő érzés is: Ennyi már nem elég. Nem elég csak az ajka és keze simogatása. Mindenét akarom. Teljesen készen állok, hogy neki adjam a szívem, lelkem és testem. Készen akarok állni.

De ott van még az a nyavalyás két nap. Két nap maradt már csak hátra. És ki akarom bírni addig. Mélyen magamba szívtam Sehun illatát, résnyire nyitottam a szemeim, és elmosolyodtam a közeli arckép látványán. Sehun is elmosolyodott, csókunk lelassult, majd megszakadt, a férfim a homlokomnak támasztotta a sajátját és jólesően sóhajtott fel. Jobb kezem elemeltem a nyakából és mutatóujjammal végigsimítottam orrának tökéletesen egyenes vonalán. Lehunyt szemekkel biccentette oldalra egy kicsit a fejét. Visszatettem a kezem a helyére, vagyis a nyakába, enyhén kapkodtunk levegő után, kezei a csípőmön a pólóm alatt a bőröm szinte égették, újra elmosolyodtam, mert a boldogság majd szétszakította a bensőmet.
- Menjünk együtt – suttogta rekedtes hangon, lehunyt pillákkal, nekem pedig el kellett gondolkodnom miről beszél. Amikor rájöttem, hogy a zuhanyozásra gondol, vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Még nem lehet nagyfiú – belesimítottam hajába, felsóhajtott, majd válaszolt.
- Nem leszel kevesebb a szememben, ha nem szűzen jössz hozzám, Hana. Mivel ígyis, úgyis nekem adod. Sőt! – a próbálkozásán felnevettem.
- Ezt el tudom hinni, nagyfiú – nem válaszolt, könnyed csókot hintettem durcás ajkaira, majd kibontakoztam öleléséből. – Késő van, hosszú napunk volt, előre megyek, jó? Tizenöt perc, esküszöm. Sietek! – hátrálni kezdtem tőle, gyorsan felkapta a fejét.
- És mi van, ha szexuálisan nem passzolunk?
- Ó, ne aggódj… szerintem tökéletesen passzolni fogunk – kacéran mértem őt végig, alsó ajkamba haraptam, mire fájdalmasan felnyögött, a kezével legyintett, hogy menjek a szeme elől, megfordult és a hálóm felé indult. Kuncogva mentem a fürdőbe, felkötöttem a hajam, gyorsan ledobáltam a ruháimat és megnyitottam a csapot.

A vízsugár ellazította feszült izmaimat, jólesően sóhajtottam fel és lehunytam a szemeimet, széles mosolyomat nem tudtam letörölni az arcomról – de miért is akartam volna?
Sosem hittem, hogy a kettőnk kapcsolata romantikus fordulatot vehet, és Sehun hirtelen változása… nem hiszem, hogy a szex gondolata változtatta volna meg, de biztosan szerepet játszott benne, hogy fizikailag vonzódik hozzám… vonzódunk egymáshoz. Nem tudom pontosan meghatározni, mikor kezdtem el kedvelni őt. És nem tudom, hogy most (már) szeretjük-e egymást, de érzem a zsigereimben, hogy így lesz. Hogy valóban így lesz. Hogy szeretni fogom őt teljes szívemből.
Arra ocsúdtam föl, hogy nyílt a fürdőszoba ajtaja. Kipattantak a szemeim és egy pillanatra lefagytam, aztán az üvegen keresztül megláttam a jövendőbelim szőkés tincseit.
- Sehun! – dorgáló hangnemet ütöttem meg.
- Wc-re jöttem, esküszöm! Nagy a pára idebent, szóval ne aggódj, nem látlak… csak a körvonalaidat és uhh…
- Sehun!! – megemeltem a hangom és átkaroltam a magam, hogy takarjam a melleimet.
- Jó, jó, pisilek… pisilek és kimegyek – lemondóan felsóhajtott, hallottam, hogy felemelte az ülőkét (nagyon helyes!) és rövidesen csordogáló hangot hallottam meg. Nagyon abszurd volt a helyzet.
- Ez gusztustalan. Még csak házasok sem vagyunk – adtam hangot méltatlankodásomnak, ő pedig felnevetett.
- Ami késik, nem múlik! Megmossam a hátadat, édesem? – affektáló hangját hallva elvigyorodtam és megráztam a fejem.
- Ó, drágám, köszönöm, majd húsz év múlva ajánld fel újra. Akkor majd elfogadom a segítséged! – kis szünet, lehúzta a wc-t, a vízcsobogástól nem hallottam a lépteit, így az ajtóra fókuszáltam, hogy hallhassam, ha kimegy, a forró gőz párájától pedig abszolút nem láttam semmit. De percekkel később sem történt semmi és a vigyorom lehervadt az arcomról. Épp, amikor szólni akartam, nyílt a kabin ajtaja és Sehun karjai a hasam köré fonódtak. Arcát a vállam és nyakam gödrébe temette és úgy válaszolt.
- Szavadon foglak ne felejtsd el – ez a válasz annyi mindent magába foglalt. A szívem szavai hatására nagyot dobbant és meglódult, elérzékenyültem a feltételezéstől, hogy húsz év múlva is velem lesz még. Tudtam, hogy el fogom sírni magam a lehetetlenül szentimentális habitusom miatt, és valószínűleg remegni fog a hangom, de válaszolnom kellett neki, nem hagyhattam a levegőben lógni a mondatát.
- Nem felejtem el – a hangom suttogásnál alig volt hangosabb. Megszorította a derekamat, csend állt be közénk. Nem bántam, bár kétségkívül meglepődtem, amikor bejött hozzám. De valahogy így volt helyénvaló. Ez volt a mi közös pillanataink egyike. A víz csak zubogott, ő pedig nem csinált semmit, csak nedves hátamhoz simult.
- Kedvellek, Ha Neul – erőteljes hangja, mely csak súgott, hirtelen szelte ketté a csendet kettőnk között. A vallomása nagyon meghatott, kezemet rászorítottam az ő kezeire és éreztem a szívem fülemben dobogni.
- Ó, Sehun én is kedvellek téged. Azt hiszem nagyon… és visszafordíthatatlanul.

Nem válaszolt, de nem is kellett. Könnyeim utat törtek maguknak, boldogságom jeleiként szántottak végig orcáimon. A szívem fel akart robbanni a bensőmben, mi pedig csak összeölelkezve ácsorogtunk egyhelyben, majd Sehun ajkai végigszántották a nyakszirtem és finom puszikat nyomott bőrömre. Kezébe vette a tusfürdőmet, kinyomott a tenyerébe egy keveset és szavak nélkül simított rajtam végig. Zavarban voltam, de hagytam, hogy tusfürdőtől sikamlós tenyerei bejárják az egész testemet, én pedig reakcióként minduntalan megborzongtam finom érintései nyomán. A fürdetésen kívül nem tett semmit, nem időzött el keze a melleimen, fenekemen és a szemérmemen, tisztességesen megfürdetett, de láttam és éreztem, hogy remegnek a kezei, azt pedig hallottam, ahogy a fülembe liheg és szaggatottan szedi a levegőt. Hasonlóan éreztem magam. Elködösült kissé az agyam, de végigcsináltam vele én is. Amint a férfiasságához értem, összeszorította a szemeit és felnyögött, én pedig elakadó lélegzettel sóhajtottam fel. Bármennyire is zavarban voltam, nem álltam meg kényeztetni őt, pedig minden pórusom ezt diktálta. Ellenszegültem és bekentem mindenhol tusfürdővel. Ahogy végeztem, éreztem, hogy eltörik bennem valami. Valamit, amit megjátszott magabiztosságnak nevezünk. Tudtam, hogy menekülnöm kell, vagy előtte fogok teljesen összeomlani. Annyi érzés kavargott bennem, annyira boldog voltam, annyira elégedett, hogy egyedül kellett maradnom pár percre, hogy rendezhessem a szívem, gondolataim.

Egy törölközőbe csavartam a testem és kimenekültem a fürdőből. Sehun nem próbált meg megállítani, szerintem megérthette mi bajom van. Ő is ugyanolyan elködösült tekintettel nézett rám, mint ahogyan én ő rá, ő is ugyanazokon ment keresztül, mint én, és kellett nekünk egy szusszanásnyi egyedüllét. Az ágyamra hanyatlottam és a plafont bámulva mosolyogtam. Vettem néhány mély levegőt és felkeltem. Felvettem egy atlétát és rózsaszín csipkés franciabugyit, visszadőltem az ágyamba és vártam Sehunra. Pár perc múlva megjelent a derekára csavart törölközőben. Nyíltan bámultam őt, vizslattam a szemeimmel, ittam magamba a látványát. Fehér bőre vízcseppes volt, haja nedves, borzasan meredezett mindenfelé, finoman izmos karjai megfeszültek, ahogy a törölközőt tartotta a helyén. Nyeltem egy nagyot, és elfordítottam a fejem. Közelebb jött, hallottam a lépteit, de nem néztem felé. Rövidesen éreztem, hogy az ágyra ült. Feléfordultam, ő is rám nézett és nem találtunk szavakat. Fogalmunk sem volt mit mondjunk a másiknak. Már pólóban volt és egy rövidnadrágban, amit sejtek, hogy csak az én kedvemért kapott magára. Megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Összefonódó ujjaink látványa megdobogtatta a szívemet, melegen rámosolyogtam, amit viszonzott, aztán lehajolt és megcsókolt. Nem ragadott el bennünket a hév, csak gyengéden kóstolgattuk egymás ajkait, megszorítottam a kezét, lassan leheveredett mellém, magához ölelt és elszakadt az ajkaimtól. Vele szemben voltam, karjára feküdtem és néztük egymás tekintetét.
- Évekig dühös voltam, hogy erre kényszerítenek a nagyszüleim és szüleim – törte meg a csendet Sehun. Egy kicsit sóhajtottam. – Nem akartam ilyen korán megnősülni. Nem érzem magam érettnek arra, hogy elvegyelek feleségül. De meg fogom tenni. Nem csak azért, mert ezt várják el tőlem, és mert szavamat adtam… hanem, mert nem akarok más nőt az oldalamon látni, csak téged. Nincs szükségem más nőre, Hana.
- Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt mondod. El sem tudod képzelni… milyen érzés rádöbbenni arra, hogy az egész életemben hitt dolgok megváltozhatnak. Mindig elhatárolódtam a fiúktól és az ezzel járó érzelmektől, nem akartam saját magam bántani. Talán két évvel ezelőtt rosszul döntöttem, amikor eljöttem az eljegyzési partinkról. Ha maradtam volna, akkor már két éve együtt lennénk, nem csak két hete.
- Miért mentél el? – kérdezte, én pedig tudtam, hogy őszintén fogok válaszolni.
- Dühös voltam. Rád. A nyakamba szakadt a parti, az a sok ember, akik mind gratuláltak nekem, a szüleid, akik mindennél jobban el akarták érni, hogy kedveljem őket, téged pedig sehol sem láttalak, mert azt mondták, nem fogsz eljönni. Kiborultam. Hazamentem és összeomlottam. Hazaküldtem a barátaimat, mondván, hogy fáradt vagyok, Min Ki a partin maradt… én pedig egyedül voltam. Egész éjjel sírtam, zokogtam, és akkor először vallottam be magamnak, hogy nem akarok részese lenni ennek az egyezségnek. Másnap pedig az első géppel visszarepültem L.A-be – nem volt szükség arra, hogy normális hangon beszéljek, így a suttogást választottam.
- Sajnálom, hogy faszfej voltam az elején.
- Oltári nagy faszfej. Nem is tudom, hogy képzelted az első találkozásunkat. Miért jöttél ki a reptérre?
- Az - az én ötletem volt. A szüleim átrángattak ide, és amikor mondták mikor landol a géped, egyedül akartam lenni, amikor először megpillantalak. Nem tudtam előre milyen reakcióm lesz, és nem akartam, hogy lássák rajtam a családjaink, ha nem tetszenél.
- Persze, mert a TV-ben jobb, ha meglátják.
- Nem tudtam, hogy riporterek lesznek ott.
- A cukrászdás eset után azt gondolnám nem tetszettem neked.
- Épp ellenkezőleg. Idegesített, hogy nem vagy csúnya és nem tudom lefújni a dolgot arra hivatkozva, mennyire taszítasz. Ehelyett megjelentél a bomba alakoddal, hosszú hajaddal, kreol bőröddel… és ráadásul nem is szeretem a sötét bőrű lányokat…
- Köszönöm.
- Tudod, hogy nem úgy értem. Volt valakim. És elméletileg szerettem. Aztán megjelentél és rögtön felforgattál mindent.
- Hát elnézést. Lett volna időd felkészülni rám. Tudtad, hogy húsz évesen fogunk találkozni.
- Nem kalkuláltam bele egy szerelmet, bocsánat – felelte, én pedig elhallgattam. Nem tetszett a téma, ami felé elkanyarodtunk. Nem akartam Sehun exéről beszélni. Sértette az önérzetemet. De most engem tart a karjaiban. Nem azt a valakit. A féltékenység érzete belém mart és megmérgezett.
- Szereted még őt? – kérdeztem hirtelen, mert tudnom kellett. Egy ideig hallgatott, aztán megszorította a derekamat.
- Nem hiszem. Nem tudom. Nem gondolom, hogy szerelemmel szerettem őt. És ezt furcsa beismerni. Mármint… hónapokig kerülgettük egymást, mert tudtuk, hogy nem lesz jó vége, ha összejövünk, de annyira hajtott… a vágy, kíváncsiság, vonzott hozzá valami, hogy nem bírtam ki. Teljesen más volt, mint a mi esetünk.
- Miért, milyen a mi esetünk? – félve tettem fel a kérdést, kikerekedett szemekkel néztem fel rá. Elmosolyodott és megérintette az orromat.
- Ne légy már ilyen félős. Hát nem érzed? – kérdezte és megpuszilta a homlokomat. – A miénk… sokkal bonyolultabb és összetettebb. Te szavakba tudod foglalni? Mert én nem… olyan… kaotikus. Akkoriban a kétségbeesett vágyam vezetett hozzá. De hozzád… valami teljesen más. Mélyebb valami. Tisztább. Szeretem ezt az érzést – újabb puszit kaptam a hajamba, én pedig tágra nyílt szemmel néztem a mellkasára, átlendítettem a karomat a derekán, közelebb csúsztam hozzá és belemarkoltam pólójának anyagába.
- Amikor ilyeneket mondasz, úgy érzem: szerelmes vagyok beléd – nyekeregtem a pólójába, ő pedig öblösen felnevetett és megsimogatta a hajamat.
- Bújós vagy, igaz, cica? Néha kacér vagy, de a lelked mélyén egy ijedős kis cica vagy. Az én cicám – búgta a fülembe és megcsókolta a fülem mögötti érzékeny felületet. Sosem hittem, hogy valaha tetszeni fog a cica becenév. De most úgy éreztem keresve sem találhatott volna szívdobogtatóbb becenevet.

Gondolataimból újra és újra ajkai ragadtak ki, a fülem és nyakam cirógatta, csókolta és nyalta. Mély lélegzetet vettem, kétoldalt közrefogtam az arcát és a szemeibe néztem. Elfátyolosodott a tekintetem, lehúztam a fejét és szájára tapadtam. Maga alá temetett, két oldalt támaszkodott a könyökein, én pedig átfontam karjaimat a nyakán és rendületlenül csókoltuk egymást. Terpeszbe helyeztem a lábaim, hogy közéjük ereszkedhessen, kezeim pólója alá kúsztak és finom bőrét tapogattam, simogattam, masszíroztam.

Az ő kezei is útra keltek, lehúzták rólam az atlétát, fedetlen mellkasom láttára elmosolyodott és hezitálás nélkül hajolt halmaim felé. Forró lehelete csiklandozta a bőrömet, rögtön ellepte a libabőr a területet, mellbimbóim megkeményedtek a váratlan izgalomtól én pedig hangosan kapkodtam levegő után. Pedig még hozzám sem ért. Lassan fogai közé vette az egyik mellbimbóm, óvatosan meghúzta, úgy döntöttem, inkább lehunyom a szemem, nem akarom látni mit művel velem, mert túlságosan zavarbaejtő volt. Nyelvével körözött a mellbimbómon, iszonyú érzékeny és furcsa érzés volt. Kellemesen bizsergő. Áthúztam fején a pólót, vakon a szoba valamely pontjába dobtam, ő pedig már hajolt is vissza, ezúttal a másik mellemre. Kezével addig finoman gyúrta és simogatta azt a mellem, melyet nem épp szájával becézett. A hajába túrtam, mintegy bíztatóan, és, hogy kifejezzem, mennyire tetszik az, amit csinál. Az ölemben összpontosult minden érzés, lüktettem és elöntött a forróság, felgyorsultak és megsokszorozódtak az érzékeim. Egyszerre akartam mindent és semmit. Ellenszegült az agyam a szívemnek. Szívem mélyén mindenestül az övé akartam lenni, a józan eszem viszont arra intett, hogy állítsam őt le és várjuk ki azt a két napot.

Úgy döntöttem, ezúttal hagyom, hogy a szívem hozza meg a döntést. Sehun derekára simítottam a kezeimet, majd óvatosan, kissé félősen indultam meg lefelé, a feneke irányába. Kezdeményezésemre mély torokhangon nyögött fel, és meglepetten pillantott fel szemeimbe. Tudtam, hogy el vagyok pirulva, és beharapott alsó ajkam is arról tanúskodott, hogy zavarban vagyok, de próbáltam leküzdeni a remegést a bensőmben. Kétségkívül ez a legintimebb pillanatunk eddig. Elengedte mellem ostroma alól, a mellkasom szaporán süllyedt és emelkedett. Ágyékát az enyémnek feszítette, éreztem, hogy ő is készen áll, amennyire csak lehet. Kérdés nélkül támaszkodott fel a kezeire, majd csókolt meg.
Szenvedélye ebben a pillanatban sodort el magával, vállába kapaszkodtam, egyik lábam összegabalyodott az övével és romba dőlt minden elhatározásom.
- Meg kellene állnunk – lihegte a fülembe és fogai közé csippentette a fülcimpámat. Nagyon is érzékeny voltam rá, mert remegés futott végig a testemen és csak nyelni voltam képes. Bólintottam egyet válasz gyanánt.
- Kellene, aha – végül sikerült megszólalnom, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ha úriember lennék, nem használnám ki a helyzetet.
- Ühümm – nyelve végigszántott a nyakamon, milyen értelmes válaszra várt?
- Még szerencse, hogy a legnagyobb szemetek közé tartozom – folytatta én pedig lehunyt szemekkel feküdtem alatta, teljesen kiszolgáltatottan. De én választottam ezt. Én akartam az ő kiszolgáltatottja lenni.
- Jó – a szenvedély miatt, már látni sem láttam rendesen, gondolkodni meg pláne nem tudtam, így nagyon valószínű, hogy bármit mondott volna, akkor is ezt a választ kapta volna.
- Nem fogunk megállni – a csípőjét lassú mozdulattal előrelökte, én pedig olyan szintű szexuális izgatottságot éreztem, hogy nem tudtam létezik ilyesmi. A hátán szántottam végig körmeimmel, mire ívben meghajlott a háta.
- Megvadult az én kiscicám – puszilta meg az orrom hegyét. Újra elpirultam, a szavai elérték az agyamat.
- Sajnálom – susogtam megszégyenülten.
- Ne szabadkozz. Senki nem mondta, hogy nem tetszik – súgta a választ rekedtes hangon, aztán újra megcsókolt. – Hana? Ha azt mondod álljak meg, még most képes leszek rá – a felém nyögött válasz volt az, ami átlendített a végsőkön. Észre sem vettem, hogy a kezeim a rövidnadrágjának korcához értek és határozottan beakasztottam két ujjam. – Akkor ezt vegyem nemleges válasznak? – aprót biccentettem. – Hát akkor vegyük el a szüzességedet! – kiáltott fel és nevette el magát.
- Tapló – motyogtam olyan vörösen, amennyire csak el lehet vörösödni.
- Hana – kedveskedő hangneme magára vonta a figyelmem. Szeretetteljesen nézett a szemeimbe. – Biztos, hogy készen állsz? – újra könyökeire ereszkedett, így arca vészesen közel került az enyémhez.
- Mert veled vagyok. Igen… mert veled vagyok – átkaroltam a nyakát, elmosolyodott kutakodott még a szemeimben, aztán óvatos csókba vont. Keze lesiklott a szemérmemre, és bugyin keresztül simított rá tenyerének teljes felületével. Közelebb nyomtam a csípőm a tenyeréhez, teljesen öntudatlan tett volt, ő pedig nem húzta tovább az időt. Elhúzta a bugyimat az útból, ujjai nedves nyílásomba merültek, én pedig hangosan felnyögtem. Sehun nem hagyta abba a csókolózást, próbált annyira ellazítani, amennyire csak lehetséges.
A következő pillanatban lekerült rólam a franciabugyi.
- Szeretem a csipkét. Begerjeszt – mondta, ezt pedig azonnal megjegyeztem. Ezentúl más fehérneműt nem is fogok hordani. Ami azt illeti én is szeretem a csipkét – meg a pamutot, de abban hol marad a szexiség? Na, ugye.
Nem akartam tétlenkedni, ezért lehúztam róla a rövidnadrágot. Már csak egy réteg ruha választott el tőle és égető szükséget éreztem arra, hogy megszabaduljak az akadálytól, de a kezeim túlságosan remegtek ahhoz, hogy bármire is képes legyek velük.
- Cica? – nyögte Sehun, mire rápillantottam. A testem pásztázta és beharapta az alsó ajkát. A sarkaira ült, és bámulta a testem minden szegletét. – Megközelítőleg tökéletes vagy – lehelte maga elé, aztán ő maga vette le az alsóját és vigyorogva mászott vissza felém. – Ha baj van, szólj, oké? – bólintottam, megcsókolta a homlokomat, vállamat, az oldalamat, a hasfalamat, majd a combom belső hajlatát. Mutatóujjamra haraptam, nem akartam sikoltozni a szüleim házában. Vártam, hogy ott is megcsókoljon, de nem tette. Ujjaival nyúlt lábam közé, visszahajolt az ajkaimhoz és megharapta az alsóajkam. Megcsókolt, és éreztem, hogy egy ujja belém nyomul. Kissé megfeszültem, és fel is nyögtem, inkább a meglepetéstől, Sehun is lefagyott egy pillanatra, aztán folytatta. Párosult még egy ujja, én pedig levegő után kaptam. A vállába kapaszkodtam, a lábaim széttártam, és a csípőm megrándult. Még mindig eszméletlenül lüktetett az ölem, és csillapítani akartam.

Sehun ujjai lassan ki és behúzódtak, nem volt intenzív érzés, inkább szokatlan, és szerettem volna, ha ujjait hamar felváltja valami egészen más.
- Sehun? Oké leszek – tudtam, hogy azért csinálja, hogy felkészíthessen és kevesebb fájdalmat okozzon, de elég volt a várakozásból.
- Tuti? – csókolta meg a kulcscsontom, csak egy aprót biccentettem, kihúzta belőlem az ujjait és lenyalta róla a nedveimet.
- Perverz állat – suttogtam, mire elnevette magát és jóízűen hümmögött az ujjait nyaldosva.
- Hmm, finom – folytatta a játékot, hangosan felnevettem, aztán felém hajolt, a kezeire támaszkodott, lábait felhúzta, térdeimet érintették, befészkelte magát a combjaim közé és vett egy mély lélegzetet. Mielőtt bármit is tehetett volna, jobb kezem férfiasságára kulcsoltam. Felnyögött és értetlenül meredt rám. Megvontam a vállam, ujjaim ismerkedve tapogatták őt, a vékony bőrt húzgáltam, éreztem pulzáló lüktetését, a fején a forróságot, láttam, mennyire rózsaszín, a látvány szószerint megbabonázott, és kiszáradt a szám. Lassan mozgattam a csuklóm, Sehun jólesően sóhajtott fel egy párszor, amikor a szemembe nézett egy őszinte mosolyt váltottunk, megcsókoltuk egymást, aztán én elengedtem őt.

Bejáratomhoz illesztette merev tagját, ujjaival még elmerült bennem, aztán a nedvességet elkente saját magán. A következő pillanatban megéreztem a feszítést, a fájdalmat, a lassú folyamatot, amit semmi más sem kísért csak a keserves kín. Felnyögtem, de nem az élvezettől, a lepedőbe markoltam és automatikusan összébb szorítottam a lábam. Behunyt szemekkel pihegtem, amikor Sehun szünetet tartott. Nem mondott semmit, így nem erőlködtem azzal, hogy kinyissam pilláim és ráfókuszáljak.
- Nagyon fáj? – suttogta, én pedig bólintottam. – Abbahagyjam?
- Isten őrizz, ha eddig eljutottunk, kibírom. Majd megtéríted. Sokszorosan – kuncogott, majd beljebb nyomult, újabb löket fájdalmat éreztem. Olyan volt, mintha valami szét akart volna szakítani. Amikor teljesen belém csusszant fellélegeztem. Talán egy egész percig maradt mozdulatlan, hogy megszokhassam a telítettség érzését, és elmúljon a fájdalom. Amikor már épphogy csak éreztem a kellemetlen kínt, Sehun megmozdult, kihúzódott, majd újra be, ezt a lassú tempót ismételte egy pár alkalommal, egészen addig, amíg a fájdalomtól elkínzott arcom fel nem engedett. 

Rövid időn belül sikerült felengednem, ellazulnom. Minden idegsejtemmel Sehunra összpontosítottam, minden érzékemmel éreztem őt. Kezeimmel felnyúltam és arcára simítottam a tenyereimet. Kinyitotta a szemeit, lenézett rám, a tekintete tele volt törődéssel, féltéssel és totális összpontosítással, hogy vissza tudja fogni magát.
- Jól vagy? – kérdezte, hangja halk volt és rekedtes. Hüvelykujjammal megsimogattam az arcát és elmosolyodtam.
- Több mint jól – bólintottam, ő is elmosolyodott, röviden megcsókolt, és nem emelkedett fel. A fejemnél támaszkodott, a szemeimbe nézett és erőteljesebb lökésekbe kezdett. Bal kezét végigvezette a külsőcombomon, a térdhajlatomnál megragadott és a derekához húzta a lábam. Az érzés, ahogy ki-be mozgott, sokkal intenzívebb lett, ajkaim elváltak egymástól és nyögve hajtottam hátra a fejem. Gyorsabb iramra kapcsolt, én pedig egyre inkább kezdtem elveszíteni az önkontrollom. A csípőm öntudatlanul felvette Sehun ritmusát és lökései elébe „mentem”, a hevessége kezdett teljesen magával ragadni. Homlokát az enyémnek támasztotta, forró leheletét az arcomon, ajkaimon éreztem. Egy újabb lökés következtében elért egy olyan rejtett pontot, melytől azonnal megremegtem és jól hallhatóan felnyögtem, miközben támasz gyanánt elkaptam és megszorítottam Sehun karját. Sehun meglepetten kuncogott a reakciómon, majd önelégülten vigyorogva ismételte meg az előbbi mozdulatot. A reakcióm ugyanolyan volt, annyi különbséggel, hogy felszabadult nevetésem is keveredett élvezetem hangjaival.
Együtt nevettünk, miközben hajszolt bennünket a kiteljesedés felé, a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz és megcsókoltam, készségesen viszonozta a gesztusomat, lassított és egészen érzéki hullámzásba kezdtünk. Ujjaim tincsei között jártak, vagy a vállát, lapockáját simogattam, az ő kezei a mellem és oldalam becézték.
Hirtelen elszakadt ajkaimtól és a mozgásban is megállt, értetlenül néztem szemeibe, ő meg csak mosolyogva a hátam alá nyúlt, lendületet vett és átfordított bennünket. Így kerültem a csípőjére, meglepetten pislogtam, ő pedig elégedetten, feje alá helyezett kezekkel fészkelődött alattam. A pillanatnyi sokkhatás után, visszakerültem a túlfűtött begerjedt állapotomba, így tudtam, mit kell tennem. Sehun tenyerei a combomra simítottak, pihegve néztem őt, a hajam előrehullott, ahogy megmozdultam, remegő kezemmel simítottam hátra a tincseimet, vettem egy reszketeg-mély levegőt és minden szó nélkül határozottan rákulcsoltam ujjaim férfiasságára. Finoman és lassan mozgattam a kezem le és fel, vágytól elködösült tekintetét figyeltem; és tetszett, amit láttam. Lehunyt szemekkel élvezte a kezem munkáját, orrán vette a levegőt, ajkai közül néha-néha kiszökött egy halk nyögés, amikor ökölbe szorult a keze, leálltam és lassan magamba vezettem őt.
Az, hogy teljes hosszában magamba fogadjam, ebben a pozícióban, sokkal intenzívebb érzés volt, bennszakadt a tüdőmben a levegő, alsóajkamra haraptam, hogy elfojtsam feltörni kívánkozó sikolyomat, Sehun ujjait a derekamba fúrta, és torokhangon felnyögött. Ahogy befogadtam és lassan mozogni kezdtem rajta, a nyakán az erek láthatóan megdagadtak, ami iszonyú szexi volt, lehajoltam és végigcsókoltam a duzzadt vénát. Átölelte a hátamat, erősen közrefogott és csípője erőteljes mozgásba lendült.
- Te jó isten! – szakadt fel belőle elfúló hangon, én pedig válaszul először felnyögtem.
- Óh, igen – tettem még hozzá suttogva, felültem és átvettem az irányítást. Azt hiszem, ezt élveztem a leginkább. Ebben a testhelyzetben a csiklómat is érte az élvezet, a folyamatos súrlódás egyre gyorsabb tempóra ösztönzött. Sehun elkapta a derekam, erősen megszorította és újra átfordított bennünket. Mindkét lábam felhúzta és újabb ostromba kezdett. Jobb kezével kettőnk közé nyúlt és ujjaival csiklómat kényeztette. A többféle inger jótékony hatásai rövidesen jelentkezni kezdtek, remegés futott végig a testemen, hirtelen forróság öntött el, melyet kiütköző izzadságcseppek kísértek, a légzés egészen nehéz feladattá vált, és az összes érzés az ölemben összpontosult. Úgy éreztem egy hatalmas csomó keletkezett a méhem környékén, és tudtam, hogy pillanatokra vagyok a végtől. Megszorítottam Sehun vállait, engedtem a nyögéssorozatnak, ami kikívánkozott belőlem, a csomósodó érzések, mint egy tűzijáték felrobbantak, az orgazmus kicsavart, magával sodort, összetört, majd újra összerakott, az izmaim hevesen összehúzódtak, majd elernyedtek, a forróságot hideg váltotta fel, bőröm libabőrössé vált, az izomrángás pedig nem akart csillapodni. Sehun nem húzta el a kezét, még mindig finoman simogatta érzékeny csiklómat, de a gyengéd becézés sem esett már jól, ezért ellöktem a kezét és tenyeremmel fedtem el szemérmemet. A hasamban az izmok még mindig össze-összehúzódtak, amitől újabb nyögések hagyták el ajkaimat. Sehun halk nevetése ragadott ki a világomban, homályosan láttam, nehezen tudtam ráfókuszálni, de amikor sikerült egy fáradt mosolyt küldtem felé.
- Cica, úgy szorítod a farkam, hogy nehezemre esik megmozdulni – suttogta a fülembe, elszégyelltem magam, de hirtelen rám törő fáradtságom miatt nem tudtam úgy reagálni, mint illő lett volna, ezért továbbra is lihegtem, levegő után kapkodtam és engedtem hüvelyem szorításán, amit egyébként észre sem vettem. – Tökéletes vagy Hana – folytatta Sehun, elmosolyodtam, megcsókolta a homlokom, orrom és ajkaim, odaadóan és hálásan viszonoztam, aztán újult erővel lendült mozgásba, nem olyan erőteljesen, inkább kellemesen, hogy ő is megtapasztalhassa azt a földöntúli érzést, amit én az imént. 

A szívem dobbanásai vízhangot vertek a füleimben, a végtagjaim teljesen elgyengültek, a szemeimet lehunytam. Sehun sóhajai élesen utat törtek a csendbe, görcsösen szorította a kezemet, miközben csípője rendületlenül lendült előre újra és újra. Torokhangjai egyre gyakoribban és hangosan törtek ki ajkai közül, hirtelen leállt és szinte kirántotta magát belőlem. Mellém dőlt és kezemet a farkára kulcsolta. Automatikusan mozgatni kezdtem a kezem, segítettem átlendülni neki az utolsókon, hevesen tört rá az orgazmus, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, arca felvette a teljes kielégültség jeleit, kisimult és lassan nyugodt lett, bal karjával eltakarta az arcát. Elengedtem a még félkemény, forrón lüktető tagját, és az éjjelin sorakozó papírzsepkendők közül az egyikbe töröltem nedveitől ragacsos kezemet.

Mindketten lihegtünk és fáradtak voltunk, oldalra fordultam, hogy láthassam őt, közel húzott magához, kezem mellkasára helyeztem, a lábam övéi közé fűztem, csókot nyomtam a mellére és teljesen hozzátapadtam. Ránk húzta a vékony takarómat, átölelte a derekamat, másik kezével hajamba túrt, szájon csókolt, majd visszahanyatlott a párnára. Egy ideig idillikus csendben voltunk, ő a hajam simogatta, én pedig ujjaimmal rajzolgattam a bőrére.
- Ha tudom, hogy megadod magad, hoztam volna óvszert – tört ki belőle egyszer csak megszakítva meghitt csendünket.
- Ne panaszkodj, te kéjenc! – gyengéden rácsaptam a hasára.
- Ó, én nem! Csak legközelebb nem szeretnék kihúzódni a csúcson…
- Tudom, hogy hogy értetted. És köszönöm, hogy megtetted – motyogtam a mellkasába.
- Semmiség! Még tudod, nem vagyok kész kis Sehunokra.
- Vagy kis Ha Neulokra. Még én sem – sóhajtottam, aztán újra beállt a csend, a cirógatás újra kezdődött, én pedig az álmosság peremén álltam. Épp, amikor lehunytam volna a szemem, Sehun megszólalt.
- Jól vagy, ugye? Nem okoztam fájdalmat?
- Jól vagyok, ne aggódj… nem bántottál. Élveztem – felemeltem a fejem a mellkasáról és megcsókoltam őt. Amikor elváltam tőle, megforgatta a szemét.
- Jaj, istenem, lehet, hogy szeretlek – sóhajtott fel drámaian, én pedig elnevettem magam.
- Persze, hisz egymásnak lettünk teremtve, az csak természetes, hogy szerelmes vagy belém – gőgös megjegyzésem kicsalt belőle egy rekedt nevetést.
- Évek óta várlak, mégis hirtelen léptél be az életembe, és olyan intenzív érzéseket ébresztettél bennem az elejétől fogva. Úgy érzem, óvnom kell őket, mert ezek az érzések törékenyek, sebezhetőek és nem akarom, hogy bárki is tönkretegye a kettőnk dolgát.
- Ó, Sehun – felemeltem a fejem, könyökömre támaszkodtam, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Megoldjuk, oké? Jongin csak egy akadály. És leküzdjük az akadályokat – tenyerem arcélére simítottam. – Szeretem azt, amik vagyunk egymásnak. Sosem hittem abban, hogy a kettőnk direkt előre eltervezett, elrendelt kapcsolata igazán valóssá és romantikussá válhat. Hálás vagyok, Sehun. És nem akarom, hogy Jongin ezt elrontsa… mellesleg ne légy ilyen izé! A meghitt pillanatunkat most tetted tönkre! – durcásan elhúztam a szám, elmosolyodott, majd vigyorogva hajolt hozzám közel.
- Igazad van, bocsánat! Nem mindennap veszíti el az ember a szüzességét! Élvezd ki az utórengéseket. Most már te is a szexuális úton járók közé tartozol. Milyen érzés?
- Ah, csodálatos! Nem is tudom, hogyan tudtam eddig e nélkül élni! Ugyanakkor bűntudatom van, ki akartam várni a nászéjszakánkat. Sutba dobtam az elveimet érted – motyogtam újra a mellkasába.
- Óóó, cica! Azért, mert csodálatos vagyok. Te sem gondoltad, hogy ellen tudsz majd állni nekem!
- Egoista barom – forgattam a szemem. – És de, gondoltam! Csak nem számoltam azzal, hogy elcsábítasz a fürdőszobában! Te vagy a hibás mindenért. Most úgy fogok tenni, mintha ez csak egy álom lenne, és valójában én még szűz lennék!
- Hahaha, álljon meg a menet! Te csábítottál el engem, nem fordítva! Én tényleg csak azért mentem utánad, mert pisilnem kellett.
- Áá, ééértem, viszont emlékezetem szerint, te jöttél be a zuhanykabinba. Mondd, mégis mivel késztettelek arra, hogy elcsábulj és begyere hozzám a zuhany alá?
- Az, hogy húsz év múlva is velem akarsz még lenni – motyogta a hajamba és megcsókolta a fejem búbját. – Elcsábultam a gondolatra, hogy ennyi ideig és még tovább elviseled a csodálatos személyiségemet!

Újra meghatódtam, így nem válaszoltam, csak felnéztem rá, lágyan elmosolyodtam és finoman megcsókoltam őt. Aztán azt mondtam, hogy aludjunk… és aludtunk. Hosszan, békésen, egymásba gabalyodva, úgy, akárcsak egy happy enddel végződő történetben. Csak, hogy a mi történetünk igazából még el sem kezdődött… így messze még a vég, ami nem olyan biztos, hogy happy enddel fog zárulni számunkra, bár legnagyobb vágyaim közé tartozik, hogy boldogok lehessünk. Olyan boldogok, mint abban a pillanatban, ahogy őt ölelve aludtam el.

Rengeteget dolgoztam ezen részen. Nagyon szeretem az erotikus tartalmat, én viszont iszonyú nehezen vetem papírra az ilyen gondolataimat, majdnem egy hetembe telt ezt megírni, ez kéremszépen 8272 darab szó. Megközelítőleg, szóközzel 57 000 karakter. Gondoltam rá, hogy kettészedem részt, de aztán úgy voltam vele, minek? Egy könyvben is van egy fejezet 20-25-30 oldal, hát itt is lehet. Remélem tetszett, csapatok még pár Sehun fotót, csak mert no, és véleményeknek örülnék, de nagyon nagyon.

25. rész

Leesett állal meredtem magam elé, Jongin újra tudomást sem véve rólam táncolt a tükör előtt, hangosan dübörgött a zene, engem pedig annyira felzaklatott, hogy moccanni sem bírtam. Amikor a tükörben találkozott a tekintetünk, és ő önelégülten elmosolyodott, hangosan felnyögtem, megráztam a fejem és feltápászkodtam. Úgy döntöttem ideje visszamenni védelmező Kyungsoo oppához.

Sietősen távoztam a teremből, de nem tettem meg nagy utat, szó szerint beleütköztem Sehunba. Felnéztem rá, ő a karjaimat fogta, hogy hátra ne zuhanjak, döbbent arca helyrerázott, és lassan elmosolyodtam, bevetve minden színészi tehetségemet.
- Hová ilyen sietősen?
- Reménykedtem, hogy elkaplak még a mosdóban – kacsintottam rá kacéran, ő meg szélesen elmosolyodott. Nem válaszolt semmit, végigvitte rajtam a tekintetét, körbe nézett, a folyosón nem volt egy árva lélek sem, ezért határozottan nekitolt a falnak és ráhajolt az ajkaimra. Dübörgött a szívem, vízhangoztak bennem Jongin szavai, ugyanakkor megrészegített Sehun közelsége és illata, így rövid időn belül felengedtem és úgy simultam a karjaiba, mintha mindig is oda tartoztam volna. Vártam a csókjára, de nem szelte át kettőnk között a távolságot, amit furcsálltam, így rosszallóan nyüszögő hangot hallattam, ő pedig elmosolyodott. Orrával hozzáért az enyémhez, megsimogatta, majd homlokát a homlokomhoz támasztotta és lehunyt szemekkel mosolygott. A romantikus légkör, amit varázsolt mellbe vágott, és majdhogynem elérzékenyültem a gyengéd érintésektől.
- Most nem foglak megcsókolni – súgta, de erre már rájöttem a gesztusaiból. Bólintottam, ő is biccentett, és homlokát elemelte tőlem, fejét vállamra hajtotta, derekamat karolta lazán karjaival, én pedig hátára simítottam kezeimet és hátradöntöttem a fejem a falnak.
- Néha lehetetlenül romantikus vagy – mondtam, majd belecsókoltam a hajába.
- Tényleg? – hangja halk volt és megcsikizte az oldalamat, mire összerándultam, de uralkodtam magamon.
- Ühüm. És szeretem ezt benned – éreztem, hogy megmerevedik, nekem pedig lassan eltűnt a mosolyom. Nem. Nem azt mondtam, hogy őt szeretem, hanem valamit benne. De a tény, hogy kimondtam a „szeret” szót félelmetes. Nem is gondolkodtam, csak ösztönszerűen jött. Egy pár pillanat múlva Sehun felemelkedett és szembe nézett velem. Magabiztos maradtam, nem fogok elkezdeni magyarázkodni, mert igazat mondtam.
- Azt hiszem, mégis megcsókollak – rekedt hangja újra mosolyra fakasztott, bólintással egyeztem bele, ő pedig megrázta a fejét, kicsit azt üzenve, hihetetlen vagyok, aztán az ajkai puhán értek az enyémhez. Kóstolgatva, finoman becézve érintett, amitől végigfutott rajtam a borzongás, hátáról felcsúsztattam karjaimat a nyakába és közelebb vontam őt magamhoz. Ő is szorosan átölelt, és elmélyítette a csókot, de továbbra is finom és lassú maradt, nem rontotta el a pillanatunkat azzal, hogy bevadult volna, vagy követelőzőbb lett volna.
Percekkel később váltam el tőle, szó szerint kimerültem a csókban, de amint belenéztem csillogó barna szemeibe, melyek csak úgy mosolyogtak, új erőre kaptam és most én tapadtam ajkaira. Zokszó nélkül viszonozta, belevigyorgott, amitől nekem is vigyorognom kellett, így megálltunk és irtó közelről szemléltük a másikat. Megsimogattam a tarkóját, finom puszit nyomott a számra, de nem húzódott távolabb. Mondani szerettem volna valamit, bármit, akármit, de nem akaródzott megtörni a pillanatot. Most úgy éreztem szerelmes vagyok.
Aztán Sehun elmosolyodott, adott még egy puszit, és újra a vállamra hajtotta a fejét. Bennem pedig újra megfogalmazódott a gondolat: Mi van, ha tényleg szerelmes vagyok belé?

Szórakozottan simogattam a haját, játszadoztam a tincseivel, a folyosón ültünk, ő továbbra is a vállamra hajtotta a fejét, én pedig csak néztem magam elé, és nem beszélgettünk. Így volt minden tökéletes.

Arra eszméltem, hogy kivágódott nem messze tőlünk egy ajtó, majd megjelent egy kicsit frusztrált Jongin és kettőnkre meredt. Megálltak az ujjaim Sehun hajában.
- Hoppá, hát erről megfeledkeztem – vigyorgott Sehun, de én nem társultam. Jongin közeledő alakját néztem és újra felcsengtek bennem szavai. Nyomatékosan rám meredt, majd egy dühös pillantás elegendő volt Sehunnak, felém fordult, vállat rántott, megcsókolta az ajkaimat, majd feltápászkodott.
- Fél órája, hogy kijöttél a teremből, Sehun! – fedte meg, mire a szőke vőlegényem behúzta a nyakát és elnevette magát.
- Bocsánat, na. Elvette az eszem és időérzékem – a pillantásából tudtam, hogy direkt hoz szóba, emlékeztetőül: én az övé vagyok. Ettől pedig megnyugodtam. Én is felálltam, de nem követtem a két fiút, nem akartam nézni, ahogy szempárbajoznak, meg merednek rám, így az énekes pacsirták terme felé sétálgattam.

Amikor kinyitottam az ajtót megcsapott a nevetés hulláma, annyira más volt a hangulat, hogy engem is rögtön mosolygásra fakasztott. Közelebb érve azt láttam, hogy Baekhyun a földön fetreng és nevet, az arcába húzott sapkával, miközben Suho próbálja nyugtatgatni. Kyungsoo értetlenül mered rá, Chanyeol pedig lágy mosollyal az arcán nézi a szeretett férfit. Megköszörültem a torkom, mire mind rám néztek, Yeol csak megforgatta a szemét, Suho pedig jött üdvözölni.
- Meguntad az uradat? – kiabálta Baek a földről, felkacagtam, és megráztam a fejem.
- Kicsit bajba kevertem, ez minden – rántottam vállat.  – Hagyom, had dolgozzanak nélkülem. És itt mi a nevetés tárgya? – érdeklődtem és befészkeltem magam Kyungsoo mellé, ő pedig készségesen karolta át a vállamat.
- Azt hiszem én, de még mindig nem értem miért – vont vállat és sóhajtott fel, hátra fordítottam a fejem, hogy küldjek felé egy „légy türelemmel” tekintetet, de mosolygott, így nem volt semmi baj.
- Annyira nem volt vicces – mondta Suho oppa is. – Baek megkergült – ő is vállat vont.
- Hé, ne már. És még olyan hírek keltek napvilágra, hogy Kyung egyre jobb a táncban – hahotázott továbbra is Baek.
- Most miért? Akkora seggfej vagy – duzzogott Kyungsoo.
- Miért, mi volt? Egy szót sem értek – pislogtam Baekre ő pedig vigyorogva mesélni kezdett, hogy régebbi dalokat énekeltek, amikor kitalálták, hogy táncoljanak is hozzá valami egyedi módon, és elmondása szerint Kyungsoo úgy nézett ki a berogyasztott térdével, mint egy becsinált vénember. Kyungsoo most már tényleg dühös volt, és rákiabált az idősebbikre.
- Szeretnék énekelni veletek – vetettem fel az ötletet, kissé bizonytalanul. Csend fogadta az ötletet, így rögtön meghátráltam. – Oké, felejtsétek el, hülyeség az egész!
- Nem, nem, nem, benne vagyunk, igaz srácok? – kelt fel Baekhyun gyorsan és elém csúszkált törökülésben a padlón. A térdemre helyezte kezeit és mosolyogva nézett fel rám.
- Nem énekelek túl jól, de színésznő lennék, vagy mi a szösz és tanítottak bennünket énekelni, nem buktam meg belőle – vontam vállat. – Szeretném, ha javítanánk az énektudásomon, elméletileg nem vagyok reménytelen eset, de örülnék, ha ti is megmondanátok. Mivel anyuék pénzelték a sulimat, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ezzel kapcsolatban is őszinték voltak velem a tanáraim.
- Oké, persze, segítünk – bólintott Suho, én pedig rámosolyogtam.
- Mit énekeljünk? – kérdezte mellettem Kyungsoo. Nem kerülte el a figyelmem, hogy Chanyeol még mindig nem szól hozzám, ha nem muszáj, ami szomorú, de egyszer talán, majd felenged.
- Valamit tőletek. Lassút. A tüdőkapacitással gondjaim vannak.

A következő fél órát a saját balladáik eléneklésével töltöttük, adtak szöveget, de általában ment anélkül is, jól éreztem magam, sokat hülyéskedtek és nem akadtak ki a hibákon, amiket ejtettem, vagy nem röhögtek ki, hogy béna lennék. Nem sűrűn kellett énekelnem egy-egy darabban, de ha mégis, mindig bizonytalanul álltam hozzá, most viszont a srácok ajánlottak egy-két praktikát, amivel könnyedén fejleszthetném az énektudásomat. Csak, hogy felesleges, mert már nem nagyon lesz alkalmam színészkedni.

Nem sokkal később a két fiú csatlakozott hozzánk, leültek és tovább beszélgettünk. Nem tudom minden próbájuk így szokott-e zajlani, vagy csak én hiúsítottam meg az egészet, de élveztem a srácok társaságát.
Jongin ígéretéhez híven mindent megpróbált annak érdekében, hogy figyeljek rá. Kezdjük azzal, hogy mellém ült. Arrébb lökdöste Baekhyunt és mellém ült. Kósza érintések itt-ott, zavarbaejtő pillantások hébe-hóba, kínos megszólalások és stb. Sehunt elnézve nagyon is irritálta az egész, és látszott rajta, hogy visszafogta magát. Túl sokat voltam zavarban, és nem segített, hogy távol voltam Sehuntól, így kimerészkedtem a mosdóba, ahová Baek kísért el. Természetesen ez egy tökéletes pillanat volt arra, hogy előhozakodjak a témával. Csendben sétált mellettem, ami arra engedett következtetni, hogy a jókedve csak a többiek kedvéért van.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle. Rám nézett és lassan elmosolyodott.
- Persze.
- Beszéltél vele?
- Nem. Nem igazán akarok vele most kettesben lenni – zavartan megrázta a fejét.
- Egy szobában éltek Baek, ne butáskodj…
- Te nem tudod milyen nehéz most nekem – sóhajtott fel. – Nem is kérem, hogy érts meg, de én tudom, hogy most arra van szükségem, hogy ne legyek vele kontaktban. Csak így tudom rendezni magamban a dolgokat.
- Érzel iránta valamit? – félve tettem fel a kérdést, mert nem akartam, hogy mérges legyen.
- Nem tudom Hana, oké? Úgy érzem hibát követtem el az éjjel, ugyanakkor nem tudok elsiklani a tény felett, hogy élveztem… és ez kurvára kiborító, érted? – zaklatottan beletúrt a hajába könyörögve nézett rám. Megsajnáltam, így csak bólintottam és a karjára simítottam a kezem.
- Hogy akarsz távol lenni tőle?
- Magam sem tudom…
- Mennyi időre van szükséged?
- Nem tudom. Talán egy éjszakára… kettőre… nem tudom – újra megrázta a fejét.
- Akarsz hozzám jönni? Rengeteg üres szobánk van – szelíden mosolyogtam rá, ő pedig döbbenten fordult felém és mindketten megálltunk.
- Nem tudom belemenne-e a menedzser… De szívesen élnék a lehetőséggel.
- Ne szólj neki – rántottam vállat. – Légy kicsit bajos idol oké? Mint a sorozatokban. Nem árt, ha adsz neki egy kis melót.
- Meg fogom szívni.
- Szerinted hagynám?
- Köszönöm – megölelt én pedig mosolyogva öleltem vissza.
- De az új házban is maradhatsz, csak fel kell töltetnem a konyhát.
- Remek lenne!
- Akkor vedd úgy, hogy ezt megbeszéltük. Chanyeollal mi lesz? Félre fogja érteni. Beszélned kellene vele, hogy miért mész el.
- Nem tudom megtenni.
- Rendben, akkor majd én – vontam vállat. – De lehet, hogy Sehunra bízom. Én nem vagyok nagy kedvence.
- Jó, jó, köszönöm, menj pisilni - hessegetett be a mosdóba.
- Nem kell pisilnem.
- Akkor minek jöttünk ide? – értetlen arckifejezése láttán elmosolyodtam.
- Mert zavarban voltam – a szemeibe néztem, ő pedig ráncolni kezdte a homlokát. – Nem furcsa mostanában Jongin viselkedése? – kérdeztem rá.
- Hmm, az utóbbi időben kicsit csendes. És olyan titokzatos… - vártam, hogy leessen neki a tantusz, pár perc múlva kikerekedett szemekkel nézett rám. – Csak nem?
- Azt hiszem igen. Mi… szóval ez kissé bonyolult. Sehun nagyon elutasító volt velem, bár ezt észrevehetted, én pedig nagyon kevés idő alatt megkedveltem Jongint. Ő pedig… nos többet szeretett volna a barátságnál, én pedig hezitálva olykor-olykor beadtam a derekam neki. De nem rég rendeződtek a dolgaink Sehunnal, és azt hiszem Jongin ezt nem akarja elfogadni.
- Most nem tudom elítéljelek-e vagy sajnáljalak – ez kissé fájt, de számítottam rá.
- Sehunnak barátnője volt és azt mondta nem szakít vele miattam. Így közelebb kerültem Jonginhoz, mert könnyebb volt így elfogadnom a tényt, hogy a vőlegényemnek nem kellek.
- Határozottan sajnállak – bólintott felém. – Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolult kapcsolatotok volt van vagy micsoda.
- Hidd el, én sem hittem, hogy ez lesz, mikor hazajöttem – nekidőltem a mosdótálnak és kereszteztem a karom a melleim előtt. Minden fontos beszélgetésem a női mosdóban zajlik. Ez vajon mit jelenthet?
- Szóval szereted Jongint? – megráztam a fejem a kérdésre. – És ő szeret téged?
- Nem tudom. Ahogy viselkedik… nem igazán tudom eldönteni. Úgy hiszem, kedvel.
- És Sehunt szereted? – a kérdésre nem válaszoltam. Elmosolyodtam és magam elé idéztem Sehunt, figyeltem a saját reakcióimra.
- Nos… tulajdonképpen, nem tudom. De valami elkezdődött. És hálás vagyok az érzésért.
- És szerinted Sehun szeret téged?
- Rosszabb vagy minden pszichológusnál, kedvesem. De sajnos nem tudom a választ. Remélem, hogy igen, vagy legalább kezd.
- Húha, hát ez egy jó kis érzelmi labirintus.
- Nekem ne mondd… na, menjünk, mielőtt azt gondolnák lehúztuk magunkat a wc-én.
- Hé, nekem pisilnem kell! – gyorsan kiszaladt a mosdóból és átment a férfibe, elvégezte a dolgát és visszaindultunk a többiekhez.

Határozottan feszültebb volt a légkör, mint mielőtt elmentünk. Értetlenül pislogtam Sehunra, de ő azzal volt elfoglalva, hogy felnyársalja a tekintetével Jongint, aki maga elé meredt és mosolygott. Nem tudom mi történt, de talán jobb is így. Leültem a padlóra Sehun mellé, amint észrevett, birtoklón megszorította a derekam és közelebb rántott magához. Hagytam neki, ha ez az, ami megnyugtatja, akkor legyen. Junmyeon viszont nyugodt volt. Ahogyan Kyungsoo is. Chanyeol el volt a saját világában, a senki és semmi nem érdekel világában, gondolom még mindig lefoglalja Baekhyun meg a viselkedése. Szóval csakis a vőlegényem és Jongin között történhetett valami.
- Mi a baj? Késsel lehet vágni a feszültséget – a nyakához hajoltam és úgy kérdeztem, nem akartam, hogy a többiek is hallják a szavainkat. Közben figyelemmel kísértem, hogy Baek a lehető legtávolabb ült le Chanyeoltól, aki ezt szintén észrevéve hatalmasat sóhajtott. Kezdtem sajnálni őt.
- Semmi, nincs baj, ne törődj velem – felém fordult és arcon csókolt, de nem tévesztett meg.
- Mondott valamit, igaz? – felvontam a szemöldököm és a szemeibe néztem. Sehun felsóhajtott és elkapta a tekintetét. Felborzolta a haját, majd válaszolt.
- Jogot formált rád. Kijelentette, hogy nem érdekli, hogy elveszlek feleségül… meg hasonlók – megköszörülte a torkát és újra Jongin felé pillantott. A fiú felénk nézett, dobott nekem egy mosolyt, majd kacsintott is. Döbbenten nyögtem fel, Sehun pedig éreztem, hogy megfeszül mellettem.
- Ne figyelj rá, hallod? Nincs szükségem rá – ráztam a fejem. – Boldog vagyok, oké? Ne számítson neked más – kézfejemmel végigsimítottam az arcélén, hogy magamra vonhassam a figyelmét. Amint ezt megkaptam, bíztatón elmosolyodtam, ő pedig felsóhajtott és a nyakamba temette arcát.
- Azt hiszem kissé birtokló típus vagyok – mondta, mire kuncogva vállat vontam.
- El tudom viselni.
- Lépjünk le?
- Nem akarsz a srácokkal lenni? – kérdeztem és felemeltem a fejét, mert csikizte a nyakamat.
- Vannak veled jobb terveim is – vigyorgott sejtelmesen.
- Remélem egyikünk sem meztelen a tervedben, mert azt meghiúsítom.
- Ó, olyan ünneprontó vagy… - lebiggyesztette az ajkát, mire felnevettem és megcsókoltam. Rövid volt és visszafogott, aztán olyan szemekkel nézett rám, amit nem tudtam nem megmosolyogni. Felálltam és a kezem nyújtottam felé, készségesen elfogadta a segítő jobbomat, majd amikor feltápászkodott ujjainkat összekulcsolta és felém dobott egy félmosolyt.
- Hát, srácok bontom az egységet. Azt hiszem mára befejeztük.
- A maknaenk mostanában nem úgy viselkedik, ahogy egy maknae, nem? – kérdezte Chanyeol. Meglepett, hogy megszólalt, amikor rápillantottam egészen normális képet vágott. Magamban felsóhajtottam, majd magamra erőltettem egy mosolyt.
- A barátnő meg a hírverés kicsit megváltoztatta – Jongin a sarokból szólt be kellemes hanglejtéssel és mosollyal az arcán. Sehun szorosabban tartotta a kezemet, de a mosolyom továbbra is fenn tartottam.
- Nem várhatjátok el tőlem, hogy húsz évesen úgy viselkedjek, mint egy tizenkét éves. Tisztelem mindannyiótokat, ettől függetlenül nem fogok megalázkodni egyikőtöknek sem – nem volt ellenséges a hangja, de tudtam, hogy minden szavát Kainak célozta, aki hevesen bólogatott is.
- Szép gondolat, egyetértek. Légy férfi, senki sem akadályoz meg benne – vont vállat, én pedig összeszűkített szemekkel néztem őt.
- Na, jó, le lehet akadni Sehunáról – sóhajtott fel Baekhyun. – Fogadjátok el, hogy ő nőtt fel közöttünk a leggyorsabban, bekötik a fejét és büszke rá – hálásan mosolyogtam rá, ő pedig vállat vont, hogy mindez semmiség.
- Baekhyunnak igaza van. Én is büszke vagyok a mi kis Sehunánkra – Suho oppa pedig jött és szoros ölelésben részesítette a férfim.
- Hyuung! – nevetett Sehun, én pedig vigyorogva bökdöstem Baeket, aki vette a lapot és ő is megölelte a két srácot. Aztán persze Chanyeol is rohant, majd Kyungsoo is, én és Kai csak csendesen néztük a nevetgélő öleléskupacot. Aztán persze a pillantásunk összekapcsolódott, én rögtön feszült lettem, ő pedig mereven bámult és semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. 

Tudom, hogy nem vagyok valami aktív, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem megy ez nekem, Sehun varázsa viszont máig is tart, és túlságosan szeretem a történetet és a írás folyamatát ahhoz, hogy abbahagyjam, így, aki megijedt volna, hogy nem lesz befejezés ne aggódjon, mert végigviszem a történetet. 

A képeken pedig Oh Sehun látható, alias Mr. Csodálatos. Alig várom a 902014-beli MV-jét. :3

24. rész

Mire leértünk a földszintre, már a többiek is felébredtek és totál kómás fejjel meredtek a semmibe, de amint észrevettek bennünket felélénkültek. Min Hee valósággal sziporkázott, ahogy ránk nézett, és az arcából le tudtam szűrni, hogy piszkos gondolatai támadtak.
- Hm, tetszik a ruhád, kedvesem – kacsintott rám, én pedig megálltam, mert eszembe jutott, hogy még mindig Sehun pólójában vagyok, hátralestem, és igen, ő bizony félmeztelen. Azon nyomban elpirultam és a többiekre pillantottam. Mosolyogtak, én pedig eldöntöttem, ideje végre túllépni a zavaromon. Megköszörültem a torkom, figyelmen kívül hagytam a mocskos kis barátnőmet és leültem Kyungsoo mellé, mert ő tűnt a legbiztonságosabb menedéknek.
- És Sehun is olyan, mintha félmeztelen lenne…
- Kussolj már, Min Hee! – szóltam rá szikrákat szóró szemekkel, de ő is és a vőlegényem is csak kuncogott a helyzeten.
- Mit mondhatnék, meleg van. Nagyon meleg van – felelte Sehun, és ezzel egyidejűleg ránézett Baekhyunra és Chanyeolra. A két srác viszonylag távol ültek egymástól, és kerülték a másik tekintetét. Ajjaj… Nem szerettem volna őket ennél is kínosabb szituációba hozni, ezért megpróbáltam elterelni kettejükről a figyelmet.
- Kyungsoo, te miért aludtál kint? Úgy számoltam Suhoval lehettél volna egy szobában.
- Az-az ember ott, horkol! – mutatott rá Suhora mérgesen. – És mindenáron egy ágyban akart velem aludni.
- Ne csináld már Soo, csak részeg voltam! – kelt saját védelmére Suho, én pedig vigyorogva bólogattam.

Felesleges traccsolással ütöttük el az időt, élesen kerültem a tegnap estét és az éjjel esetleg hallottakat, de tudtam, hogy nincs rendben minden, mert Baekhyun feltűnően szótlan volt, Chanyeol sem tüntetett ki a szúrós szemű figyelmével, Jongin továbbra is réveteg és túl komoly volt. Sehun persze oldott és fesztelen, állandóan a nyomomban volt, karolgatott meg miegyéb, és ez mind annyira természetesnek tűnt, hogy meg sem kérdőjeleztem a tetteit. Jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ennyire hozzászoknunk a másik jelenlétéhez.
Próbáltuk rövidre fogni a reggeli beszélgetésünket, Min Heet nem igazán lehetett lelőni, számtalan alkalommal kísérelt meg kínos helyzetbe hozni, de szerencsére ki tudtam védeni, aztán Myung Dae megelégelte, felkelt és a karjánál ráncigálva a barátnőmet, elköszönt és elhagyta a lakást. Hálás voltam. Kimondhatatlanul. Viszont, amint elmentek a légkör enyhén feszültté vált, tanácstalanul fordultam Sehun felé, aki vállat vont, kimenekültem, hogy felöltözhessek én is. A szobába felérve vettem egy mély lélegzetet és próbáltam úrrá lenni a testem remegésén. Jongin csendessége túlontúl aggaszt. Rossz látni, hogy ilyen durván megtiportam a büszkeségét, és bár azt mutatom nincs semmi gond, a felszín alatt igenis aggódom és rossz érzés, ahogy bámul engem. Mert figyel. Érzem. Minden rezdülésem árgus szemekkel figyeli, emiatt pedig borsódzik a hátam.

Megmostam az arcom, hátha az segít rajtam, majd a tükörbe meredtem. Lemostam a tegnapi sminkemet a zuhanyzás alkalmával, de azért még elég elfogadható látványt nyújtok. Ki kell derítenem mi történt Baekhyunnal és Channel és a végére kell járnom Jongin és az én ügyemnek is…
Egy sóhaj után mosolyogni kezdtem a tükörképemre, mert bevillant Sehun arca, a tegnap este, a csókjai, amiket nem velem, hanem a barátaival váltott, így a mosolyom vigyorrá szélesedett, majd az odaadására, a vágytól fűtött szemeire, és az arcom már kezdte a piros színt magára ölteni. A reggelre gondoltam, ahogy kitárulkozott előttem, a meleg ölelésére és halk, megnyugtató duruzsolására, az ujjaira, ahogy a hajamba fúródtak…
Talán most egy kicsit szerelmesen felsóhajtottam, amolyan boldog, tinilányos sóhajt hallattam, majd kimentem a fürdőből, levettem Sehun pólóját és felvettem a fehér ruhámat. Épp a cipzárral szenvedtem, amikor belépett a vőlegényem és szó nélkül sietett a segítségemre. Elseperte a hajamat az útból, miközben húzta fel a cipzárt, közel hajolt és csókokat hintett a tarkómra és a nyakamra. Elmosolyodtam, szembe fordultam vele és önfeledten meredtem csokoládé színű szemeibe. Magához húzott, én pedig élvezettel bújtam meztelen felsőteste rejtekeibe, átkaroltam és kezemmel simogattam fodrozódó izmait.
- Azt hiszem, a srácok már mennének – mondta, elhúzódtam a kezébe nyomtam a pólóját és megkerestem a magassarkúmat.
- Én kész vagyok. Mikor kezdődik a próbátok?
- Akkor, amikor hajlandóak leszünk megjelenni.
- Azt tanácsolom, dobjál ki otthon, hívj, ha mentek, odamegyek kocsival aztán majd kijössz elém, mert nem ismerem azt az épületet.
- Rendben van – szájon csókol, aztán áthúzza a fején a pólót, felkapja a zakóját és átkarolja a derekam, így vezet le.

A srácok már indulásra készen álltak, bezártam az új lakásunkat, Sehun Suho autója felé indult, velünk jött Baekhyun is, a többiek egy másik autóhoz indultak, és ahogy láttam Jongin ült a kormány mögé.
- Minden oké? – suttogja a fülembe, rajta kapott, ahogy Jongint bámulom. Villantok felé egy megnyugtató mosolyt és bólintok. Karon ragadom Baekhyunt és kisajátítjuk a hátsó üléseket, Sehun veszi a lapot és előre ül Suho oppa mellé. Tudom, hogy kb. fél órás út vár ránk, amíg hazafuvaroznak, ez idő alatt feltett szándékom kifaggatni Baeket, de az első csevej próbálkozásom után rádöbbenek, hogy nem vevő a humorra. Összehúzom a szemöldököm, szorosabbra fűzöm a karom a karján és a vállára hajtom a fejem. Halkan felsóhajt, megcirógatja a hajamat, és lejjebb csúszik az ülésen, hogy kényelmesebb legyen.
- Ugye nem úgy alakultak köztetek a dolgok, mint képzeltem? – halkan kérdeztem, nem akartam belevonni a társalgásunkba az elől ülő fiúkat, és szolidaritásból nem is figyeltek, halkan beszélgettek és nevettek valamin. Éreztem, hogy Baek bólint, felemeltem a fejem, hogy lássam őt.
- Beszélned kell róla – mondom, ő pedig vállat húz. A tekintete elcsigázott, visszagyűrök egy sóhajt és nem tágítok. – Baekhyun látom, hogyan néztek egymásra. Egyértelmű, hogy Chanyeol rajong érted.
- Nem is ezzel van baj – vág gyorsan közbe és lehunyja a szemeit. Várok, hátha folytatja, és pár perc múlva meg is teszi. – Nem tudom, mit akarok. Sosem néztem rá másként, csakis jó barátként. Egy ideje viszont… nem is tudom, talán mióta felbukkantál és kicsit bezavartál az állóvízbe, Chanyeol sokkal, hogy is mondjam… birtoklóbb lett. Először fel sem tűnt, de később észrevettem, hogy nem nézi jó szemmel, ha más tagokkal is lógok, ha esetleg másik együttesről van szó, akkor meg kendőzetlen rosszallás van a tekintetében. Azt hittem ez mind miattad van és rajta van az öt perc, így nem szóltam rá, hagytam a fenébe… - elakad és összeszorítja a szemét, tudom, hogy fordulóponthoz ért a mesélésben, és láttam a zavart az arcán, talán a srácok zavarták elől, talán csak rossz volt erről beszélnie, de ahogy kapaszkodott a karomba elárulta, hogy el akarja mondani valakinek.
- Semmi baj Baekhyun, nem muszáj most elmondanod. Nem sokára megint találkozunk, folytathatjuk akkor is – kedvesen rámosolygok, de ő megrázza a fejét, kinéz az ablakon és vesz egy mély lélegzetet.
- Hallottam álmában beszélni. Egy szobában vagyunk, és néha előfordul, hogy hortyog vagy vinnyog valamit álmában, de ez alkalommal… a nevemet mondta, több alkalommal is, és szóval kíváncsi voltam így odamentem hozzá, és… láttam rajta olyan tagadhatatlan jeleket, ami a vágyat jelenti, Hana – megütközve néz rám, én pedig nem tudom, mit felelhetnék, hát hallgatok, és hagyom, hogy tovább meséljen.
- Nem ébresztettem fel, másnap úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy vágyik rám. De innentől valahogy nem tudtam kiverni őt a fejemből, és elkezdtem olyasmiken gondolkodni, hogy mi lenne, ha mi ketten… aztán a tegnap éjjel csak tetézte az egészet. Egész este úgy nézett rám, mintha a nője lennék, és ez valamiért zavarba hozott. Aztán ott van az a csók is… Áh, nem tudom. Felértünk a szobába, ő nekem esett, én meg hagytam, aztán meg totál lefagytam és ellöktem őt. Megráztam a fejem, hogy ez nekem nem megy, és csak meredtünk egymásra. Bólintott, elfordult és aludni próbált. Azóta nem szóltunk egymáshoz – megdörzsölte a szemét a kézfejével, engem pedig elborítanak az anyai ösztönök, mert agyon akartam szorongatni, meg puszilgatni. Ehelyett, magam felé fordítottam az arcát és szelíden elmosolyodtam.
- Semmi baj, édesem – bólintottam, láttam rajta, hogy tanácsot vár, issza minden szavam. – Azt hitted heteroszexuális állampolgár vagy, most pedig felkavarta az érzéseidet az a nagy melák, de ne ess kétségbe, esküszöm, szerintem ez természetes. Én is biztosan megijedtem volna a helyedben, hogy mit művelek, részegen, és ennyire hirtelen egy másik sráccal. Adj magadnak időt, aztán meséld el Chanyeolnak mi újság szívtéren, mert bele fog pusztulni.
- Csapattársak vagyunk – suttogta utolsó kapaszkodóként, de csak vállat rántottam.
- És ki nem szarja le? Együtt lehettek nonstop – kacsintottam, ő pedig végre elmosolyodott. Láthatóan megkönnyebbült, hogy kibeszélhette magából ezt az egészet, és amikor szélesen vigyorogni kezdett, tudtam, hogy itt végem lesz pillanatokon belül.
- Tudod, elég sokáig nem tudtam elaludni, és… szóval, habár a felső szinten voltál Sehunnal, mégis kíváncsi lennék, hogy te voltál-e az, aki… - sajnos nem fejezhette be a kedves mondatot, mert amilyen gyorsan csak tudtam a szájára raktam a kezem és szégyenkezve néztem fel újra vidáman és huncutul csillogó szemeibe.
- Ne mondd, hogy te is hallottad, mert kiugrom a kocsiból – suttogtam falfehérré válva és lassan leeresztettem a kezem. Halkan kuncogott és megpaskolta a combomat.
- Semmi baj, legalább neked jól telt az éjszakád – vigyorgott továbbra is, én pedig távolabb húzódtam tőle, mert túlságosan zavarban voltam.

Az út további része csendben telik, Suho és Sehun mond néha valamit, egyébként zavartalan az utazásunk. Hosszú percekkel később megérkezünk, elbúcsúzom a srácoktól nem túl hosszú időre, Sehun is és én is kiszállunk az autóból, amint mellé érek, a derekamra csúsztatja a kezét, szájon csókol és bekísér a házba. Csak Min Ki fogad bennünket, apa dolgozik szokás szerint, anya pedig az esküvővel foglalatoskodik, a bátyám is csak a telefonjáért jött haza. Kellemesen cseveg Sehunnal, látszik, hogy csak az udvariassági köröket róják le, de ez is haladás, mert a bátyám durván savazta Sehunt, és örülök, hogy most, úgy ahogy kijönnek egymással. Min Ki percekkel később sietve távozik, én pedig Sehunhoz fordulok, átölelem a nyakát és apró puszikat nyomok az ajkaira.
- Csörgess meg, ha indulhatok – mondom, miközben még mindig puszilgatom.
- Oké – válaszol mosolyogva és hagyja, hogy ott csókoljam, ahol csak érem. – Gyere kényelmesbe, leginkább a padlón fogsz gubbasztani – teszi hozzá, most én mosolygok és bólintok. Végigsimítom a zakója hajtókáját és felnézek a szemeibe.
- Nem gondoltam, hogy kisestélyiben jelenek meg. Beszélnél Chanyeollal?
- Miért?
- Mert elcsesződött az éjjelük, mert Baek beijedt, és szerintem Chan félreértette.
- Miért nem beszélsz te vele? – az oldalam cirógatta, ami enyhén elvonta a figyelmem, de mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy összefüggőek legyenek a szavaim.
- Mert engem utál, ja és, soha többé ne érj hozzám, ha a házban nem vagyunk egyedül – felvont szemöldökkel ejtem ki a szavaimat, próbálok haragos és kimért lenni, de nehéz tartanom magam, mert ő rögtön nevetni kezd, és ez kissé kizökkent a szerepből.
- Istentelenül jó vagyok, hát ez van – motyogja maga elé, fancsali képet vágok, meglegyintem a karját és elhúzódom tőle.
- Egoista barom, kifelé, most azonnal – az ajtó felé húzom a karját, nevetve enged a húzásomnak, megpuszilja a homlokom és továbbra is nevetgélve hagyja el a házat. Hátat fordítok, és szélesen mosolyogva sétálok fel a szobámba, hogy megszabadulhassak a ruhámtól.

Sehunnak valóban igaza volt, jószerivel a padlón ültem és rajtuk nevettem. Eleinte együtt próbáltak, az eddig megjelent dalok koreográfiáit próbálták el, teljes komolysággal, eltelt egy óra, mindenki elfáradt és egyre hülyébb lett. A menedzserük pedig – tudjátok az ellenszenves szemüveges krapek, aki beszólt, hogy Sehun fogja magát vissza a nyilvánosság előtt… - nem tűrte a lazsálást, ezért a vokalistákat is elküldte egy másik terembe gyakorolni és a táncosokat is. Így esett, hogy Kai és Sehun együtt mentek el próbálni, míg a többiek maradtak a helyükön. Eszméletlenül kínosan éreztem magam, és nem tudtam mi tévő legyek, de látni akartam Sehunt még táncolni, mert be kell vallanom, abban is igaza volt, hogy munka közben a legszexibb. Bár feszült volt a kapcsolat a két srác között, nem mutatták ki, így én is erőt vettem magamon és követni kezdtem a vőlegényemet, meg a pasit, aki megkavarta az érzelmi világomat, és olyanokat képzeltem, amik nem voltak valósak.

Jongin volt az, aki utasításokat adott, és korrigálta, finomította a lépéseket, Sehun pedig szó nélkül, egyetértően követte őt és nem mondott ellent neki. Most láttam először maknae-ként viselkedni, bár közte és Jongin között mindössze három hónap van. Csendesen ültem a kanapén törökülésben, hevesen dobogó szívvel figyeltem a két férfit, és próbáltam rájönni arra, mit is érzek Jongin iránt. Határozottan nem szeretem őt, de kedvelem. Remek férfi, és most már tényleg elismerem, hogy mennyire tehetséges – jó, ezt eddig is tudtam. Nem nehéz rájönnöm mi is vonzott benne annyira, mert tulajdonképpen egy eszméletlenül helyes srác, mondhatni szívdöglesztő, de ha összehasonlítom Sehunnal, tagadhatatlanul érzem a különbséget. A bárgyú mosoly egyből kiül az arcomra, elég csak rajta felejtenem a tekintetem, késztetést érzek, hogy állandóan a karjaiban csüngjek és csókolgassam.

Jongin iránt nem érzem ezt, és azt hiszem soha nem is éreztem. Elbűvölt, szó, mi szó, de nem olyan csontig hatoló módon, mint Sehun. Jongin csak… egy dögös srác az ismeretségi köreimből.
- Min elmélkedsz ilyen erősen? – szólított meg Sehun, a tükrön keresztül nézett rám, végigmustráltam a hátsó kilátást, majd a tükörbe néztem és elmosolyodtam.
- Semmin… semmin, dolgozzatok csak. Tetszik a műsor – kacsintottam rá, ő pedig nevetni kezdett. Vetett egy oldalpillantást Kaira, aki nyíltan bámult engem, egy pillanatig gondolkodott, majd elindult felém.
- Elmegyek a mosdóba. Pár perc és jövök – intézte szavait Jongin felé, aki biccentett. Aztán odaért hozzám, lehajolt és megpuszilta az arcomat. – Beszélj vele, oké? Csak ne hagyd, hogy közeledjen – a tréfás óvva intés, igenis komoly volt, láttam a szemeiben, hogy fél kettesben hagyni vele, igazából én is féltem. Mit mondhatnék neki? Hiszen már elmondtam neki mindent, amit csak szerettem volna. Furcsa, fogalmam sincs, hogyan viszonyuljak hozzá. Kínos ez az egész, a vőlegényem pedig a két kezével lökött a szituáció kellős közepére.

Sehun elment, és ránk telepedett a súlyos csend és a zavar. Iszonyú kínosan éreztem magam az ujjaimon kapargattam a bőrt a körmöm mellett és szerintem nem túlzok, ha azt mondom el voltam pirulva. Az első percekben Jongin nem foglalkozott velem, a telefonján nézegetett valamit, laza pózban állt a terem sarkánál felállított hangfalak mellett, aztán a haját sepregette el a szeme elől, majd egy mozdulatsorozatot lépkedett el és a tekintetéből láttam, hogy nincs megelégedve és valami nem tetszik neki. Aztán valamilyen idegen hang szökött ki a torkomon, nem tudom mi és miért, de ezt csak a zavaromnak tudhatom be. Kényelmetlen volt vele egy légtérben lenni, akkor is, ha megbeszéltük, hogy minden rendben van köztünk. Kai felém kapta a pillantását és olyan volt, mintha most döbbenne rá, hogy egyedül vagyunk.
- Hova lett Sehun? – na ne nevettess. Hiszen ő bólintott rá.
- Az imént engedélyezted, hogy látogatást tehet a mosdóban – nehezen álltam meg a szemforgatást, de megtettem.
- Ó, tényleg. Elfelejtettem – na most vagy hülye, vagy ő is zavarban van és emiatt viselkedik így. Megköszörültem a torkom, és lehunytam a szemem egy pillanatra, mindössze annyira, hogy bátorságot gyűjtsek a szemeibe nézni. Nem fogok bűnösen szemlesütve társalogni vele.
- Feszültnek tűnsz – oldalra biccentette a fejét, vizsgálódott még egy ideig, én pedig csak bólintottam. – Miért? – kérdezte és elindult felém. Odébb húzódtam a kanapén, ő pedig lassan leereszkedett és felém fordult. Kérdésére válaszolva először is vállat rántottam, néztem egy ideig a szép szemeibe, aztán elfordultam és felsóhajtottam.
- Mert nem tudom, hogyan viselkedjek a közeledben.
- Nem kell feszengened a társaságomban Ha Neul – lágy hangnemére, és teljes nevem hallatára elérzékenyültem.
- De, igen – bólintottam. – Úgy viselkedtem, mint egy utolsó rongy a legrosszabb fajtából. Végig tudtam, hogy nem szabad engednem a csábításodnak, mert nem sülhet ki belőle jó, mégsem állítottalak meg egyszer sem – pár pillanatig nem válaszolt, bár nem is vártam. Meglepett, amikor elmosolyodott, megrázta a fejét és közelebb húzódott hozzám.
- Nem tudom, mire és hogyan emlékszel kedvesem, de jó párszor utasítottál el oly módon, hogy kiskanállal kellett összeszedegetnem férfiúi büszkeségem darabkáit. Ne hibáztasd magad, ketten kellettünk hozzá és valljuk be én voltam az erőszakosabb, dominánsabb fél.
- Nagyon sajnálom – susogtam és nem mertem ránézni.
- Ne tedd, kedvesem – a kedves hangja és becézése igazán fájdította a szívem.
- Te sokkal jobbat érdemelnél ennél Jongin. Remek srác vagy, nem ismerek hozzád hasonlót, nagyon bánt, hogy kihasználtalak és így elvesztettem a barátságodat.
- Mi sosem voltunk barátok – gyorsan mondta, láttam, hogy felcsillan a szeme. – Mi inkább szeretők voltunk az első pillanattól kezdve, hogy találkoztunk – elpirultam, mert ugyan miért is ne tenném?! Nem gáz cseppet sem.
- Jaj, ne csináld ezt kérlek! Keress egy tisztességes lányt Jongin. Megérdemled.
- Azt hiszem, nem tudlak feladni, Hana – megrázta a fejét és mosolygott. – Úgy vélem kettőnknek együtt kellene lennünk. Minden porcikámmal téged kívánlak és nem más nőt.
- Sehunnal vagyok. Három nap múlva házasodom Jongin. És nem szeretlek téged – hitetlenkedve ráztam a fejem és készültem felállni. – Félreálltál, amiért hálás vagyok, de kérlek, ne várj rám. Nem leszek hűtlen a férjemhez, nem akarok, mert fontos nekem. Fogadd el, Jongin.
- Bármit is mondasz, tudom mi volt köztünk és az, nem csak valami hóbort, múló dolog volt. Kellesz nekem, és félreálltam, mert nem tehettem mást, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarlak megkaparintani. Azt gondolom ideje elkezdened félni. Mert nem nyugszom addig, amíg az enyém nem leszel!