24. rész

Mire leértünk a földszintre, már a többiek is felébredtek és totál kómás fejjel meredtek a semmibe, de amint észrevettek bennünket felélénkültek. Min Hee valósággal sziporkázott, ahogy ránk nézett, és az arcából le tudtam szűrni, hogy piszkos gondolatai támadtak.
- Hm, tetszik a ruhád, kedvesem – kacsintott rám, én pedig megálltam, mert eszembe jutott, hogy még mindig Sehun pólójában vagyok, hátralestem, és igen, ő bizony félmeztelen. Azon nyomban elpirultam és a többiekre pillantottam. Mosolyogtak, én pedig eldöntöttem, ideje végre túllépni a zavaromon. Megköszörültem a torkom, figyelmen kívül hagytam a mocskos kis barátnőmet és leültem Kyungsoo mellé, mert ő tűnt a legbiztonságosabb menedéknek.
- És Sehun is olyan, mintha félmeztelen lenne…
- Kussolj már, Min Hee! – szóltam rá szikrákat szóró szemekkel, de ő is és a vőlegényem is csak kuncogott a helyzeten.
- Mit mondhatnék, meleg van. Nagyon meleg van – felelte Sehun, és ezzel egyidejűleg ránézett Baekhyunra és Chanyeolra. A két srác viszonylag távol ültek egymástól, és kerülték a másik tekintetét. Ajjaj… Nem szerettem volna őket ennél is kínosabb szituációba hozni, ezért megpróbáltam elterelni kettejükről a figyelmet.
- Kyungsoo, te miért aludtál kint? Úgy számoltam Suhoval lehettél volna egy szobában.
- Az-az ember ott, horkol! – mutatott rá Suhora mérgesen. – És mindenáron egy ágyban akart velem aludni.
- Ne csináld már Soo, csak részeg voltam! – kelt saját védelmére Suho, én pedig vigyorogva bólogattam.

Felesleges traccsolással ütöttük el az időt, élesen kerültem a tegnap estét és az éjjel esetleg hallottakat, de tudtam, hogy nincs rendben minden, mert Baekhyun feltűnően szótlan volt, Chanyeol sem tüntetett ki a szúrós szemű figyelmével, Jongin továbbra is réveteg és túl komoly volt. Sehun persze oldott és fesztelen, állandóan a nyomomban volt, karolgatott meg miegyéb, és ez mind annyira természetesnek tűnt, hogy meg sem kérdőjeleztem a tetteit. Jól esett, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ennyire hozzászoknunk a másik jelenlétéhez.
Próbáltuk rövidre fogni a reggeli beszélgetésünket, Min Heet nem igazán lehetett lelőni, számtalan alkalommal kísérelt meg kínos helyzetbe hozni, de szerencsére ki tudtam védeni, aztán Myung Dae megelégelte, felkelt és a karjánál ráncigálva a barátnőmet, elköszönt és elhagyta a lakást. Hálás voltam. Kimondhatatlanul. Viszont, amint elmentek a légkör enyhén feszültté vált, tanácstalanul fordultam Sehun felé, aki vállat vont, kimenekültem, hogy felöltözhessek én is. A szobába felérve vettem egy mély lélegzetet és próbáltam úrrá lenni a testem remegésén. Jongin csendessége túlontúl aggaszt. Rossz látni, hogy ilyen durván megtiportam a büszkeségét, és bár azt mutatom nincs semmi gond, a felszín alatt igenis aggódom és rossz érzés, ahogy bámul engem. Mert figyel. Érzem. Minden rezdülésem árgus szemekkel figyeli, emiatt pedig borsódzik a hátam.

Megmostam az arcom, hátha az segít rajtam, majd a tükörbe meredtem. Lemostam a tegnapi sminkemet a zuhanyzás alkalmával, de azért még elég elfogadható látványt nyújtok. Ki kell derítenem mi történt Baekhyunnal és Channel és a végére kell járnom Jongin és az én ügyemnek is…
Egy sóhaj után mosolyogni kezdtem a tükörképemre, mert bevillant Sehun arca, a tegnap este, a csókjai, amiket nem velem, hanem a barátaival váltott, így a mosolyom vigyorrá szélesedett, majd az odaadására, a vágytól fűtött szemeire, és az arcom már kezdte a piros színt magára ölteni. A reggelre gondoltam, ahogy kitárulkozott előttem, a meleg ölelésére és halk, megnyugtató duruzsolására, az ujjaira, ahogy a hajamba fúródtak…
Talán most egy kicsit szerelmesen felsóhajtottam, amolyan boldog, tinilányos sóhajt hallattam, majd kimentem a fürdőből, levettem Sehun pólóját és felvettem a fehér ruhámat. Épp a cipzárral szenvedtem, amikor belépett a vőlegényem és szó nélkül sietett a segítségemre. Elseperte a hajamat az útból, miközben húzta fel a cipzárt, közel hajolt és csókokat hintett a tarkómra és a nyakamra. Elmosolyodtam, szembe fordultam vele és önfeledten meredtem csokoládé színű szemeibe. Magához húzott, én pedig élvezettel bújtam meztelen felsőteste rejtekeibe, átkaroltam és kezemmel simogattam fodrozódó izmait.
- Azt hiszem, a srácok már mennének – mondta, elhúzódtam a kezébe nyomtam a pólóját és megkerestem a magassarkúmat.
- Én kész vagyok. Mikor kezdődik a próbátok?
- Akkor, amikor hajlandóak leszünk megjelenni.
- Azt tanácsolom, dobjál ki otthon, hívj, ha mentek, odamegyek kocsival aztán majd kijössz elém, mert nem ismerem azt az épületet.
- Rendben van – szájon csókol, aztán áthúzza a fején a pólót, felkapja a zakóját és átkarolja a derekam, így vezet le.

A srácok már indulásra készen álltak, bezártam az új lakásunkat, Sehun Suho autója felé indult, velünk jött Baekhyun is, a többiek egy másik autóhoz indultak, és ahogy láttam Jongin ült a kormány mögé.
- Minden oké? – suttogja a fülembe, rajta kapott, ahogy Jongint bámulom. Villantok felé egy megnyugtató mosolyt és bólintok. Karon ragadom Baekhyunt és kisajátítjuk a hátsó üléseket, Sehun veszi a lapot és előre ül Suho oppa mellé. Tudom, hogy kb. fél órás út vár ránk, amíg hazafuvaroznak, ez idő alatt feltett szándékom kifaggatni Baeket, de az első csevej próbálkozásom után rádöbbenek, hogy nem vevő a humorra. Összehúzom a szemöldököm, szorosabbra fűzöm a karom a karján és a vállára hajtom a fejem. Halkan felsóhajt, megcirógatja a hajamat, és lejjebb csúszik az ülésen, hogy kényelmesebb legyen.
- Ugye nem úgy alakultak köztetek a dolgok, mint képzeltem? – halkan kérdeztem, nem akartam belevonni a társalgásunkba az elől ülő fiúkat, és szolidaritásból nem is figyeltek, halkan beszélgettek és nevettek valamin. Éreztem, hogy Baek bólint, felemeltem a fejem, hogy lássam őt.
- Beszélned kell róla – mondom, ő pedig vállat húz. A tekintete elcsigázott, visszagyűrök egy sóhajt és nem tágítok. – Baekhyun látom, hogyan néztek egymásra. Egyértelmű, hogy Chanyeol rajong érted.
- Nem is ezzel van baj – vág gyorsan közbe és lehunyja a szemeit. Várok, hátha folytatja, és pár perc múlva meg is teszi. – Nem tudom, mit akarok. Sosem néztem rá másként, csakis jó barátként. Egy ideje viszont… nem is tudom, talán mióta felbukkantál és kicsit bezavartál az állóvízbe, Chanyeol sokkal, hogy is mondjam… birtoklóbb lett. Először fel sem tűnt, de később észrevettem, hogy nem nézi jó szemmel, ha más tagokkal is lógok, ha esetleg másik együttesről van szó, akkor meg kendőzetlen rosszallás van a tekintetében. Azt hittem ez mind miattad van és rajta van az öt perc, így nem szóltam rá, hagytam a fenébe… - elakad és összeszorítja a szemét, tudom, hogy fordulóponthoz ért a mesélésben, és láttam a zavart az arcán, talán a srácok zavarták elől, talán csak rossz volt erről beszélnie, de ahogy kapaszkodott a karomba elárulta, hogy el akarja mondani valakinek.
- Semmi baj Baekhyun, nem muszáj most elmondanod. Nem sokára megint találkozunk, folytathatjuk akkor is – kedvesen rámosolygok, de ő megrázza a fejét, kinéz az ablakon és vesz egy mély lélegzetet.
- Hallottam álmában beszélni. Egy szobában vagyunk, és néha előfordul, hogy hortyog vagy vinnyog valamit álmában, de ez alkalommal… a nevemet mondta, több alkalommal is, és szóval kíváncsi voltam így odamentem hozzá, és… láttam rajta olyan tagadhatatlan jeleket, ami a vágyat jelenti, Hana – megütközve néz rám, én pedig nem tudom, mit felelhetnék, hát hallgatok, és hagyom, hogy tovább meséljen.
- Nem ébresztettem fel, másnap úgy tettem, mintha nem tudnám, hogy vágyik rám. De innentől valahogy nem tudtam kiverni őt a fejemből, és elkezdtem olyasmiken gondolkodni, hogy mi lenne, ha mi ketten… aztán a tegnap éjjel csak tetézte az egészet. Egész este úgy nézett rám, mintha a nője lennék, és ez valamiért zavarba hozott. Aztán ott van az a csók is… Áh, nem tudom. Felértünk a szobába, ő nekem esett, én meg hagytam, aztán meg totál lefagytam és ellöktem őt. Megráztam a fejem, hogy ez nekem nem megy, és csak meredtünk egymásra. Bólintott, elfordult és aludni próbált. Azóta nem szóltunk egymáshoz – megdörzsölte a szemét a kézfejével, engem pedig elborítanak az anyai ösztönök, mert agyon akartam szorongatni, meg puszilgatni. Ehelyett, magam felé fordítottam az arcát és szelíden elmosolyodtam.
- Semmi baj, édesem – bólintottam, láttam rajta, hogy tanácsot vár, issza minden szavam. – Azt hitted heteroszexuális állampolgár vagy, most pedig felkavarta az érzéseidet az a nagy melák, de ne ess kétségbe, esküszöm, szerintem ez természetes. Én is biztosan megijedtem volna a helyedben, hogy mit művelek, részegen, és ennyire hirtelen egy másik sráccal. Adj magadnak időt, aztán meséld el Chanyeolnak mi újság szívtéren, mert bele fog pusztulni.
- Csapattársak vagyunk – suttogta utolsó kapaszkodóként, de csak vállat rántottam.
- És ki nem szarja le? Együtt lehettek nonstop – kacsintottam, ő pedig végre elmosolyodott. Láthatóan megkönnyebbült, hogy kibeszélhette magából ezt az egészet, és amikor szélesen vigyorogni kezdett, tudtam, hogy itt végem lesz pillanatokon belül.
- Tudod, elég sokáig nem tudtam elaludni, és… szóval, habár a felső szinten voltál Sehunnal, mégis kíváncsi lennék, hogy te voltál-e az, aki… - sajnos nem fejezhette be a kedves mondatot, mert amilyen gyorsan csak tudtam a szájára raktam a kezem és szégyenkezve néztem fel újra vidáman és huncutul csillogó szemeibe.
- Ne mondd, hogy te is hallottad, mert kiugrom a kocsiból – suttogtam falfehérré válva és lassan leeresztettem a kezem. Halkan kuncogott és megpaskolta a combomat.
- Semmi baj, legalább neked jól telt az éjszakád – vigyorgott továbbra is, én pedig távolabb húzódtam tőle, mert túlságosan zavarban voltam.

Az út további része csendben telik, Suho és Sehun mond néha valamit, egyébként zavartalan az utazásunk. Hosszú percekkel később megérkezünk, elbúcsúzom a srácoktól nem túl hosszú időre, Sehun is és én is kiszállunk az autóból, amint mellé érek, a derekamra csúsztatja a kezét, szájon csókol és bekísér a házba. Csak Min Ki fogad bennünket, apa dolgozik szokás szerint, anya pedig az esküvővel foglalatoskodik, a bátyám is csak a telefonjáért jött haza. Kellemesen cseveg Sehunnal, látszik, hogy csak az udvariassági köröket róják le, de ez is haladás, mert a bátyám durván savazta Sehunt, és örülök, hogy most, úgy ahogy kijönnek egymással. Min Ki percekkel később sietve távozik, én pedig Sehunhoz fordulok, átölelem a nyakát és apró puszikat nyomok az ajkaira.
- Csörgess meg, ha indulhatok – mondom, miközben még mindig puszilgatom.
- Oké – válaszol mosolyogva és hagyja, hogy ott csókoljam, ahol csak érem. – Gyere kényelmesbe, leginkább a padlón fogsz gubbasztani – teszi hozzá, most én mosolygok és bólintok. Végigsimítom a zakója hajtókáját és felnézek a szemeibe.
- Nem gondoltam, hogy kisestélyiben jelenek meg. Beszélnél Chanyeollal?
- Miért?
- Mert elcsesződött az éjjelük, mert Baek beijedt, és szerintem Chan félreértette.
- Miért nem beszélsz te vele? – az oldalam cirógatta, ami enyhén elvonta a figyelmem, de mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy összefüggőek legyenek a szavaim.
- Mert engem utál, ja és, soha többé ne érj hozzám, ha a házban nem vagyunk egyedül – felvont szemöldökkel ejtem ki a szavaimat, próbálok haragos és kimért lenni, de nehéz tartanom magam, mert ő rögtön nevetni kezd, és ez kissé kizökkent a szerepből.
- Istentelenül jó vagyok, hát ez van – motyogja maga elé, fancsali képet vágok, meglegyintem a karját és elhúzódom tőle.
- Egoista barom, kifelé, most azonnal – az ajtó felé húzom a karját, nevetve enged a húzásomnak, megpuszilja a homlokom és továbbra is nevetgélve hagyja el a házat. Hátat fordítok, és szélesen mosolyogva sétálok fel a szobámba, hogy megszabadulhassak a ruhámtól.

Sehunnak valóban igaza volt, jószerivel a padlón ültem és rajtuk nevettem. Eleinte együtt próbáltak, az eddig megjelent dalok koreográfiáit próbálták el, teljes komolysággal, eltelt egy óra, mindenki elfáradt és egyre hülyébb lett. A menedzserük pedig – tudjátok az ellenszenves szemüveges krapek, aki beszólt, hogy Sehun fogja magát vissza a nyilvánosság előtt… - nem tűrte a lazsálást, ezért a vokalistákat is elküldte egy másik terembe gyakorolni és a táncosokat is. Így esett, hogy Kai és Sehun együtt mentek el próbálni, míg a többiek maradtak a helyükön. Eszméletlenül kínosan éreztem magam, és nem tudtam mi tévő legyek, de látni akartam Sehunt még táncolni, mert be kell vallanom, abban is igaza volt, hogy munka közben a legszexibb. Bár feszült volt a kapcsolat a két srác között, nem mutatták ki, így én is erőt vettem magamon és követni kezdtem a vőlegényemet, meg a pasit, aki megkavarta az érzelmi világomat, és olyanokat képzeltem, amik nem voltak valósak.

Jongin volt az, aki utasításokat adott, és korrigálta, finomította a lépéseket, Sehun pedig szó nélkül, egyetértően követte őt és nem mondott ellent neki. Most láttam először maknae-ként viselkedni, bár közte és Jongin között mindössze három hónap van. Csendesen ültem a kanapén törökülésben, hevesen dobogó szívvel figyeltem a két férfit, és próbáltam rájönni arra, mit is érzek Jongin iránt. Határozottan nem szeretem őt, de kedvelem. Remek férfi, és most már tényleg elismerem, hogy mennyire tehetséges – jó, ezt eddig is tudtam. Nem nehéz rájönnöm mi is vonzott benne annyira, mert tulajdonképpen egy eszméletlenül helyes srác, mondhatni szívdöglesztő, de ha összehasonlítom Sehunnal, tagadhatatlanul érzem a különbséget. A bárgyú mosoly egyből kiül az arcomra, elég csak rajta felejtenem a tekintetem, késztetést érzek, hogy állandóan a karjaiban csüngjek és csókolgassam.

Jongin iránt nem érzem ezt, és azt hiszem soha nem is éreztem. Elbűvölt, szó, mi szó, de nem olyan csontig hatoló módon, mint Sehun. Jongin csak… egy dögös srác az ismeretségi köreimből.
- Min elmélkedsz ilyen erősen? – szólított meg Sehun, a tükrön keresztül nézett rám, végigmustráltam a hátsó kilátást, majd a tükörbe néztem és elmosolyodtam.
- Semmin… semmin, dolgozzatok csak. Tetszik a műsor – kacsintottam rá, ő pedig nevetni kezdett. Vetett egy oldalpillantást Kaira, aki nyíltan bámult engem, egy pillanatig gondolkodott, majd elindult felém.
- Elmegyek a mosdóba. Pár perc és jövök – intézte szavait Jongin felé, aki biccentett. Aztán odaért hozzám, lehajolt és megpuszilta az arcomat. – Beszélj vele, oké? Csak ne hagyd, hogy közeledjen – a tréfás óvva intés, igenis komoly volt, láttam a szemeiben, hogy fél kettesben hagyni vele, igazából én is féltem. Mit mondhatnék neki? Hiszen már elmondtam neki mindent, amit csak szerettem volna. Furcsa, fogalmam sincs, hogyan viszonyuljak hozzá. Kínos ez az egész, a vőlegényem pedig a két kezével lökött a szituáció kellős közepére.

Sehun elment, és ránk telepedett a súlyos csend és a zavar. Iszonyú kínosan éreztem magam az ujjaimon kapargattam a bőrt a körmöm mellett és szerintem nem túlzok, ha azt mondom el voltam pirulva. Az első percekben Jongin nem foglalkozott velem, a telefonján nézegetett valamit, laza pózban állt a terem sarkánál felállított hangfalak mellett, aztán a haját sepregette el a szeme elől, majd egy mozdulatsorozatot lépkedett el és a tekintetéből láttam, hogy nincs megelégedve és valami nem tetszik neki. Aztán valamilyen idegen hang szökött ki a torkomon, nem tudom mi és miért, de ezt csak a zavaromnak tudhatom be. Kényelmetlen volt vele egy légtérben lenni, akkor is, ha megbeszéltük, hogy minden rendben van köztünk. Kai felém kapta a pillantását és olyan volt, mintha most döbbenne rá, hogy egyedül vagyunk.
- Hova lett Sehun? – na ne nevettess. Hiszen ő bólintott rá.
- Az imént engedélyezted, hogy látogatást tehet a mosdóban – nehezen álltam meg a szemforgatást, de megtettem.
- Ó, tényleg. Elfelejtettem – na most vagy hülye, vagy ő is zavarban van és emiatt viselkedik így. Megköszörültem a torkom, és lehunytam a szemem egy pillanatra, mindössze annyira, hogy bátorságot gyűjtsek a szemeibe nézni. Nem fogok bűnösen szemlesütve társalogni vele.
- Feszültnek tűnsz – oldalra biccentette a fejét, vizsgálódott még egy ideig, én pedig csak bólintottam. – Miért? – kérdezte és elindult felém. Odébb húzódtam a kanapén, ő pedig lassan leereszkedett és felém fordult. Kérdésére válaszolva először is vállat rántottam, néztem egy ideig a szép szemeibe, aztán elfordultam és felsóhajtottam.
- Mert nem tudom, hogyan viselkedjek a közeledben.
- Nem kell feszengened a társaságomban Ha Neul – lágy hangnemére, és teljes nevem hallatára elérzékenyültem.
- De, igen – bólintottam. – Úgy viselkedtem, mint egy utolsó rongy a legrosszabb fajtából. Végig tudtam, hogy nem szabad engednem a csábításodnak, mert nem sülhet ki belőle jó, mégsem állítottalak meg egyszer sem – pár pillanatig nem válaszolt, bár nem is vártam. Meglepett, amikor elmosolyodott, megrázta a fejét és közelebb húzódott hozzám.
- Nem tudom, mire és hogyan emlékszel kedvesem, de jó párszor utasítottál el oly módon, hogy kiskanállal kellett összeszedegetnem férfiúi büszkeségem darabkáit. Ne hibáztasd magad, ketten kellettünk hozzá és valljuk be én voltam az erőszakosabb, dominánsabb fél.
- Nagyon sajnálom – susogtam és nem mertem ránézni.
- Ne tedd, kedvesem – a kedves hangja és becézése igazán fájdította a szívem.
- Te sokkal jobbat érdemelnél ennél Jongin. Remek srác vagy, nem ismerek hozzád hasonlót, nagyon bánt, hogy kihasználtalak és így elvesztettem a barátságodat.
- Mi sosem voltunk barátok – gyorsan mondta, láttam, hogy felcsillan a szeme. – Mi inkább szeretők voltunk az első pillanattól kezdve, hogy találkoztunk – elpirultam, mert ugyan miért is ne tenném?! Nem gáz cseppet sem.
- Jaj, ne csináld ezt kérlek! Keress egy tisztességes lányt Jongin. Megérdemled.
- Azt hiszem, nem tudlak feladni, Hana – megrázta a fejét és mosolygott. – Úgy vélem kettőnknek együtt kellene lennünk. Minden porcikámmal téged kívánlak és nem más nőt.
- Sehunnal vagyok. Három nap múlva házasodom Jongin. És nem szeretlek téged – hitetlenkedve ráztam a fejem és készültem felállni. – Félreálltál, amiért hálás vagyok, de kérlek, ne várj rám. Nem leszek hűtlen a férjemhez, nem akarok, mert fontos nekem. Fogadd el, Jongin.
- Bármit is mondasz, tudom mi volt köztünk és az, nem csak valami hóbort, múló dolog volt. Kellesz nekem, és félreálltam, mert nem tehettem mást, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarlak megkaparintani. Azt gondolom ideje elkezdened félni. Mert nem nyugszom addig, amíg az enyém nem leszel!