12. rész (szerintemnagyonérzelmes18+)

Kedves Mindenki, azt hiszem... szorulok némi magyarázkodásra. Nem tudom honnan jött, hogy így írjam meg... valójában kedves unokatestvérem tehet róla... és meg akartam szakítani, esküszöm, mert úgy terveztem és lett volna plusz egy jelenet... de... az ujjaim és a szívem most nem parancsolt megálljt, én pedig hallgattam a megérzéseimre, így fogadjátok tőlem sok sok szeretettel az első HunHan forró jelenetem. *zavarbanvan*

És annyi képet találtam, hogy a végén elhalmozlak benneteket képekkel....
Csók mindenkinek <3

Mellesleg... majdnem 10 oldal... 4210 szó o.o


Hana POV

Mindig bűntudatom van. Állandóan érzem, hogy a lelkemet marcangolja a fájdalom, amikor Sehun a közelemben van. Csak arra tudok gondolni, hogy játszadozom Jongin érzéseivel és jogos Taemin felháborodása és fenyegetőzése. Sehun váratlan tetteivel nem is tudja, milyen érzelmi lavinát indít el bennem.

Élvezem.

Tényleg. Szeretek vele csókolózni, bármennyire is hoz zavarba a tudat, hogy a srácot magát nem kedvelem – legalábbis nem úgy. Felemészt a lelkiismeret-furdalás, amikor ránézek Kai mosolygós arcára, semmi megvetés, vagy szomorúság, csak tapsol és mosolyog. Kérlek, ne csináld ezt…

Ezért nem fog működni ez nekem. Túlságosan fáj bántanom őt. Mégsem mondhatok ellent neki és az érzéseimnek. Patthelyzet. 

Rájöttem, hogy Sehun hangulatingadozásai valamiért Chanyeol és Luhan személyéhez köthetők. Nem érdekli, ha más tagok vesznek minket körbe, akkor általában szótlan és távolságtartó vagy normális, de ha az említett kettő is a társaságunkban van, eszméletlenül bunkó és rideg. Nem tudom melyek a valódi érzelmei felém, de az olyan pillanatokban, mint mikor megvéd a kíváncsi tekintetektől, kedves szavaival int a jövőre nézve, megcsókol egy világ előtt… azt hiszem, hazudik akkor, amikor a két jómadár is velünk van. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, természetesen bánt, de nem kedvelhet mindenki. Nyilván próbál ő is megfelelni nekik, azzal, hogy tahó és seggfej, a többiek előtt pedig kedves.

Ha kettesben vagyunk, az a legjobb.

Tudom, hogy én is ellentétes vagyok, de nehéz tisztában lenni az érzéseimmel. Kétfelé szakadok, és ez irtó rossz érzés. Tudom, hogy nem utálom Sehunt, nem is közönyös számomra, de nem mondanám, hogy tetszik nekem.

Látom rajta mennyire élvezi, amikor felém kerekedhet. A kapcsolatunk a vitáinkra épülnek, és amikor fölénybe kerül, azt hiszi bármit megtehet. Például váratlanul szenvedélyes csókot ad, ami ellen nem ellenkezhetek, mert bárki figyelhet. Imád zavarba hozni és sűrűn kihasználja ezt. Tudja, hogy szégyenkezem Jongin előtt, de magasról tesz rá, és csak saját magára gondol.

Elpirulva ültem mellette, meredtem előre, de semmit sem érzékeltem a külvilágból. Nem tudtam a Teen Topra figyelni, csak arra, hogy újra fölényeskedett, legyőzött és megalázott Jongin előtt. Ujjainak érintése a vállamon, oldala hozzápréselődött az enyémhez, hallottam, amikor levegőt vett, amikor nevetett, és amikor énekelt. Ő élvezte a helyzetet és csillogó szemekkel figyelte az eseményeket, én pedig letaglózottan meredtem magam elé, mint egy vesztes lúzer. Nem mutathatom ki mindenki előtt mi zajlik le bennem. Nem szabad. Én Choi Ha Neul vagyok. Nem akárki. Choi Ha Neul. 

Felszegtem a fejem, mosolyogni kezdtem, eltűntettem a zavartságot a tekintetemből, Sehunnak döntöttem az oldalam, mire rám nézett, én pedig csak vállat vontam. Az előadásra próbáltam koncentrálni és nem arra, hogy többek tekintete is lyukat éget a hátamba.
- Nem sokára vége – hajolt a fülemhez Sehun és gyengéden simított végig karomon jobb kezével. Végigkövettem érintésének nyomát, majd mosolyogva néztem fel szemeibe.
- Semmi baj, már jól vagyok, Mr. Váratlan.
- Vicces micsoda nevekkel illetsz néha – mondta még mosolyogva.
- Mert tényleg váratlan vagy. Mondjam, miért? Egyszer váratlanul tahó vagy, aztán szívmelengetően kedves, váratlanul távolságtartó, aztán szenvedélyesen csókolózó. Na… fogod már, vajon miért illet ez a becenév?
- Jól van, értem én, hogy burkoltan nehéz esetnek mondasz.
- Ó, ki is mondhatom nyíltan is – vigyorodtam el. – De, lenne egy kérésem – elhalkultam, komolyabb hangon szólaltam meg és elfordítottam a fejem, hogy közelebb lehessek arcához. Kezemmel zakójának gallérján simítottam végig.  – Ha Jongin a közelünkben van… lennél olyan toleráns, hogy nem csókolsz meg előtte? Megalázó számomra.
- Tudod az elején, úgy gondoltam, hogy Jongin jobb, mint egy civil… de rájöttem, hogy zavar. Nagyon is. Mi van, ha azt mondom, nem teljesítem a kérésed?
- Óóó, hát az teljesen rád vallana – bólintottam, negédesen mosolyogtam és kissé távolabb húzódtam tőle. Pár pillanat múlva, visszahúzott maga mellé, és figyelni kezdtük a színpadot. Több szó nem esett köztünk. Lopva Kaira pillantottam, éppen Chanyeollal beszélgetett és felnevetett, nekem pedig meglódult a szívem. Gyorsan visszanéztem a színpad felé és kifújtam a benntartott levegőt. Őrület, hogy a nevetésének látványa képes ezt kiváltani belőlem. Elmosolyodtam ezen, majd nyugodtan dőltem hátra. Tényleg tetszik nekem Jongin.

A következő percekben bejelentették az utolsó kategóriát, melyben az EXO is jelölt volt, és Sehun öntudatlan szorítása a karomon volt a jelzés arra, hogy hiába ő Lady Gaga Poker Face cimborája, valójában izgul. Nagyon.

A kategória az idei év legütősebb visszatérése volt – vagy valami hasonló. Az EXO – Wolf; Growl csodái is fel voltak tüntetve. Bevallom drukkoltam nekik, akartam, hogy nyerjenek és örömmámorban ússzanak, úgy, ahogy nem régiben a Shinee tagjai. Perceken belül ki is derült, hogy feleslegesen aggódtunk mindannyian. Amint kijelentették, hogy az EXO a nyertes, Kyungsoo kiengedett egy feszült sóhajt, Sehun tartása és szorítása is engedett és felugrottak mind a tizenketten, szinte egyszerre. Én is felálltam és tapsoltam meg vigyorogtam. Figyeltem, ahogy ölelgetik egymást és, ahogy a Shinee újra közénk lépett és gratulálni kezdtek. A szívem gyorsabb iramban dobogott, észre sem vettem, hogy ennyire izgultam értük. Félénken álldogáltam a társaság szélén, hirtelen valaki elkapta a derekam és szoros ölelésbe vont. Kezdtem megismerni az érintéséről Sehunt. Vigyorogva nézett a szemeimbe, és amikor közeledni kezdett hátrahúztam a fejem.
- Ne csináld – suttogtam, de ő csak tovább vigyorgott ragyogó gyémánt szemekkel és apró csókokat hintett az ajkaimra. Három-négy után elhúzódott és a nyakam-vállam mélyére temette arcát és huncut kuncogása jelezte, mennyire boldog. Felsóhajtottam és megsimogattam a haját, majd a hátát dörzsöltem meg. Elhúzódott, lopott még egy csókot és kacagva húzott el mellettem. Nagyokat pislogtam és nyeldestem, hogy ez a srác tényleg semmibe veszi a kéréseimet. Aztán hirtelen Suho oppa ugrott elém és nevetve szorongatott meg, így nem volt időm Sehunnal foglalkozni. Megjegyeztem, hogy megint letaperolta a mellem alatti részt ölelésnek álcázva, de csak nevetett és tovább ment.  Baekhyun irtó édesen tapsikolva ugrándozott felém, letörölhetetlen vigyorral az arcán és a nyakamba ugrott. Nevetve viszonoztam szoros ölelését és elsikongattam neki, hogy gratulálok. Megpuszilgatta az arcomat, mire belesimítottam rakoncátlan tincseibe és elpirult arccal állt arrébb. A többiek ölelésén is átestem, Kyungsoo nagyon félénken akarta meglapogatni a hátamat, én meg jól megszorongattam, had irigykedjenek rám a női egyedek. Jongin valahonnan a semmiből bukkant fel és nyeltem egy nagyot, amikor megláttam. Odasétált elém, csillogó szemekkel… nem tudom azért könnyezett-e, mert nyertek, vagy miattam, de megbeszéltem magammal, hogy csakis az előbbi miatt. Megölelt én pedig megnyugodtam a karjaiban.
- Annyira sajnálom… nagyon – mormogtam neki, éreztem, hogy rázza a fejét, de nem válaszolt semmit. – És gratulálok. Szívből – megszorongattam a zakóját, ő pedig bólogatott, felemelte a fejét s eltávolodott tőlem. Nem volt olyan bensőséges az ölelésünk, mint amire vágytam, mert nem tehettük meg, de jól esett. Az este folyamán az volt a legtöbb, amit nyilvánosság előtt tehettünk. Mind felcaplattak a színpadra és hosszas köszönetáradatba kezdtek, Suhoval az élen, Krisszel, Baekhyunnal, Taoval és Layjel sorban.

Nem mondanám, hogy én elfáradtam, de minél előbb szerettem volna szabadulni a helyszínről. Felzaklatott a sok ember jelenléte, a rengeteg idol a szúrós vagy kíváncsi tekintetek, Taemin figyelmeztető hangja csengett a fülemben, Jongin ölelése beleégett a bőrömbe, Sehun csókjai pedig perzselték az ajkaim és az elmém.
Kedvesem karon ragadott és a fülembe suttogta, hogy na, most van vége. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és bólintottam, hogy értettem. Amint beszálltunk az autóba, és kezdtem volna ellazulni a puha ülésen, Suho és Sehun között, egy idősebb férfi dugta be a fejét az autóba és, amikor megpillantott bennünket rosszallóan összehúzta a szemöldökét és beült.
- Hyung! Velünk jössz? – kérdezte mellőlem a leader és kihúzta magát.
- Ő kicsoda? – súgtam Sehunnak.
- Menedzser hyung – válaszolta és érdeklődve pillantott az említett személy felé, aki feszülten keresztbe rakott karokkal vizslatott bennünket.
- Sehun-sshi – szólította meg lesütött szemekkel, aztán felkapta a fejét és élesen meredt a fiúra, aki bólintott, hogy figyel. – Nem is tudom, hogy mondjam… - zavartan húzta össze a szemöldökét. – Nem bánnám, ha… ha kevesebb intimitás folyna a nyilvánosság előtt, kettőtök között. Fogd visszább magadat, mégis csak te vagy a maknae, és viselkedned kell.
- Szóval… fogjam vissza a szerelmem? A nyilvánosság előtt? Viselkedjek? Azért mert megcsókolom párszor nem borul fel a világ rendje, hyung – Sehun láthatóan ideges lett az őt ért vádak és szidalmazások miatt. Valójában engem is bántott. Senkinek semmi köze hozzá, mit csinálunk.
- Sehun-sshi… mind tudjuk, hogy nem vagytok szerelmesek egymásba – tiszteletlenül forgatta a szemét és sóhajtott egyet. Sehun megragadta a kezemet, én pedig rögtön rászorítottam.
- Honnan tudja bárki is, mit érzek ez iránt a lány iránt? Senkinek nem fordul meg a fejében, hogy akár belé is szerethetek? Nagyon is kedvelem Hanát és nem fogom ezt elrejteni az emberek előtt. Gyűlölöm, ha valaki meg akarja mondani nekem, hogyan kezeljem a magán dolgaimat. Jó maknae módjára oda állok, ahová tesztek, úgy táncolok, ahogy mondjátok, azt mondom, amit a számba rágtok. De a szerelmi életem tabu nektek. Nyugodtan tolmácsold ezt Soomannak is. Azzal a feltétellel jöttem ide, hogy ez a rész az enyém. Én döntök, én cselekszem. Senkinek semmi beleszólása nincs ebbe – meglepett szenvedélyes kirohanásával, elfelejtett tisztelettel beszélni, és úgy szorította az ujjaimat, mintha abból nyerne energiát. Jól esett, hogy kiállt kettőnkért, még ha hazugság is volt, amiket mondott. Magabiztosan mosolyogtam mellette és, amikor a szemüveges hyung rám nézett csak bólintottam egyet, hogy ugyanúgy vélekedem, mint Sehun.
- A hétvégén tartunk egy sajtótájékoztatót. Ha valakinek nem tetszik a viselkedésünk, ne aggódjon meg tudjuk magunkat védeni – nem mondtam ennél többet, kinéztem az ablakon, összekulcsoltam az ujjaimat Sehunéval és utunk további része csendben telt el. Menedzser hyung csak szótlanul feszengett közöttünk és tudta jól, hogy mellélőtt ezzel a beszólással. 

A sofőrnek mondanunk sem kellett, hazáig fuvaroztak, Sehunnal szálltunk ki, és bekísért, hogy köszönhessen a szüleimnek, bár nem hiszem, hogy ébren lettek volna. De ha a szüleim nem is, a bátyám ébren várt bennünket a nappaliban. Ijesztően mord tekintettel nézett bennünket, mire sóhajtottam egy mélyet és elengedtem Sehun kezét, aki fáradtan, de önbizalommal telve nézett farkasszemet Min Kivel.
- Tudtok róla, hogy élőben közvetítették a díjátadást? – kérdezte felvont szemöldökkel. Én például nem tudtam így döbbenten néztem rá.
- Igen, persze, mindig élőben közvetítik – bólintott Sehun.
- És volt merszed csókolgatni a húgomat több millió ember előtt? – úúh, na, ne már. Fáradtan eresztettem le a vállaimat és lehúztam gyilkos cipőimet.
- Kérlek, Min Ki hanyagoljuk már azt a témát. Húsz évesek vagyunk, jövő héten házasodunk, elméletileg őrülten egymásba vagyunk bolondulva… Komolyan ki nem szarja le, ha megcsókol kamerák kereszttüzében? Ne kelljen már itthon is ezt a szart elviselnem. Akkor csókolózom vele, amikor kedvem tartja és kész. Hagyj békén minket – mondtam teljesen higgadt hangnemben. Sehunra sandítottam, el sem tudta volna rejteni, mennyire tetszett neki, hogy nem maradtam csendben és leosztottam a tulajdon bátyámat.
- Óh, kérlek, én csak védeni próbállak – tartotta fel a kezeit és leplezetlen dühvel a szemeiben pillantott rajtam végig.
- Mitől kellene megvédeni? Ahhoz itt vagyok én – szólalt meg Sehun is.
- Persze, kölyök, hogyne. Te meg az őrült rajongóid… biztosítani tudod, hogy nem fogják őt utálni és nem is fogják bántani? Mert ha miattad valami bántódása esik a húgomnak, biztosíthatlak, hogy véget vetek ennek az egésznek kettőtök között – a bátyámnak sosem voltak üres szavai. Mindketten tudtuk, hogy tényleg be fogja váltani az ígéretét, ha arra kerülne sor. Meglepetten pislogtunk össze a szerelmemmel, majd én fordultam el tőle és leültem a kanapéra.
- Ha van elég hatalmad szétszedni minket, évekkel ezelőtt is felhasználhattad volna – suttogtam reményvesztetten. Sehun megfeszült a szavaimra, de nem mondott semmit.
- Huszonnégy vagyok, most már ér valamelyest a szavam a családban. Tudod, hogy az eljegyzés bejelentésekor én küzdöttem helyetted, de nem értem el vele semmit. Most már késő lenne ugrándozni, de ígérem… nem is, esküszöm az Istenre, Sehun barátom… ha bántod a húgom, nektek végetek.
- Köszönjük bátyó, nagyon… kedves tőled – bólintottam lehunyt szemekkel. – Menj már aludni, elköszönök Sehuntól, hulla fáradt és megy ő is.
- Ne csókolgasd többé a húgom mindenki előtt.
- Húzzál már el, én döntöm el, mikor mit tesz velem és hol meg kik előtt – azért nem mertem így beszélni vele, ezért angolul mondtam meg neki a magamét.
- Ne hidd, hogy csak te beszélsz angolul a családban – jegyezte meg mérgesen, majd Sehunra vetett még egy gyilkos pillantást és morogva vonult az emeletre. Amikor hallótávolságon kívül volt, fél szemmel ránéztem Sehunra, fölbegyökerezett lábakkal állt egyhelyben.
- Én mondtam, hogy ne csókolj meg – vontam vállat, mire hirtelen kirobbant belőle a nevetés.
- Jó éjt Hana – fordult meg és intett két ujjal.
- Még mindig Ha Neul.
- Persze… tudom – mondta még, majd csapódott a bejárati ajtó. Sóhajtottam egyet és hátradőltem a kanapén.

Sehun POV

Amikor kijöttem Hanáék házából és visszaszálltam az autóba letámadtak a többiek, hogy mi tartott ilyen sokáig. Csak legyintettem és lehunyt szemekkel ültem vissza a helyemre. Meg sem próbáltam Luhan mellé férkőzni, gondoltam, mennyire ki van rám akadva. Megbeszéltem vele, hogy nem lehetek vele együtt az este folyamán, de szó sem volt róla, hogy lesmárolom Hanát többször is mindenki szeme láttára, úgy ölelgetem, mint egy plüss macit, ráadásul úgy, hogy ő végig mellettem ül. Aztán persze kijelentem, hogy kedvelem őt a házából pedig tíz perc múlva jövök elő.
Fordított esetben én is haragudnék rá. Valójában nem tudom miért viselkedtem ennyire birtoklóan vele. Jól esett cukkolni őt, tudva, hogy nem tehet ellenem semmit. Jól esett, hogy bánthattam az érzéseit és piszkálhattam Jongin idegeit. Talán erre ment ki minden.
Unalmas volt, hogy Hana folyton Jongin érzéseiért aggódott, és nem tudom… valami elszaladt velem a mai este. Habár nem bántam meg semmit. Csak sajnáltam, hogy fájdalmat okoztam Luhannek is, pedig abszolút nem állt szándékomban. Tulajdonképpen róla meg is feledkeztem.

Ez a legszörnyűbb az egészben. Elfelejtettem magam mellett az embert, akit szeretek.
Felsóhajtottam és összeszorítottam a szemeimet.
- Sehun-sshi minden rendben? – kérdezte aggódóan Suho és tenyerét térdemre szorította. Kinyitottam a szemeimet és ránéztem. – Történt valami Hanáéknál? Gondterheltnek tűnsz – mindig szerettem, hogy hyung ilyen szeretetteljesen tudott bánni velem és a többiekkel. Tényleg, tökéletes leader volt.
- Áh, semmi hyung ne aggódj értem. Mindössze nem kedvel a bátyja – rántottam vállat.
- Egy báty sem kedveli eleinte a sógorát. Pláne nem, ha az illető idol és a világ szeme előtt csókolgatja a húgát – mosolygott kedvesen. – Próbálj mindenkit megérteni, Sehuna. A tükör másik oldaláról szemlélni a világot. Nagyon hirtelen jött mindenkinek, hogy megnősülsz, és neked évek álltak rendelkezésedre, hogy emésztgesd magadban, mi viszont alig pár hete tudjuk. Talán nektek természetes, hogy megcsókoljátok egymást, de másoknak meghökkentő, megbotránkoztató és sokkoló egyben. Kérlek, Sehuna, gondold át a tetteidet a kettőtök érdekében – lágy hangneme, kedves mosolya és meleg tenyere a térdemen biztosított afelől, hogy nem parancsolni akar nekem, nem rosszal semmit sem, csak a javamat akarja szolgálni azzal, hogy jobb belátásra próbál bírni. Talán ha menedzser hyung, vagy Min Ki így viszonyult volna hozzám és Hanához, könnyedebben vettem volna én is. Egy meglepett „oh” szökött ki ajkaim közül, mire Joonmyun hyung halkan felkuncogott és elengedte a lábamat. Bólintott egyet és az ablakon kezdte el kémlelni a sötét tájat.
- Köszönöm hyung. Hogy támogatsz, és nem vetsz meg.
- Tudom, hogy mindketten nehéz helyzetben vagytok. Én is gazdag családból való vagyok, Sehun. Előbb-utóbb nekem is szembesülnöm kellesz azzal, hogy a szüleim kiválasztanak nekem valakit. Csak a ti szüleitek hamarabb cselekedtek – mondta halkan, hogy csak mi ketten halljuk. Erre már nem válaszoltam, csendben folytattuk utunkat és elkezdtem azon törni a fejem, hogy a fenébe leszek egy szobába zárva Luhannel. A dühös, féltékeny, megbántott Luhannel…

A dormba érve, senkihez sem szóltam, csak besiettem a Luhannel közös szobánkba, ledobáltam magamról az öltönyt, felvettem egy melegítőalsót és pólót és bebújtam az ágyba. Igen, pontosan. Gyáva módon elmenekültem a gondjaink elől. Fáradt voltam ahhoz, hogy Luhannek magyarázkodjak. Évek óta ismerjük egymást, ismernie kellene annyira, hogy tudja, mikor hazudok, és mikor mondok igazat. Tudnia kellene, hogy őt szeretem és Hanával csak színészkedem – félig meddig, nehéz elnyomnom magamban a tényt, hogy valóban kezdem őt megkedvelni, mint embert és nem, mint nőt. 

Sóhajtoztam és heves szívdobogással vártam, hogy Luhan is bebújjon az ágyba, pontosan mellém, de mit is gondoltam?! Természetesen, a saját ágyába mászott és tüntetőleg hátat fordított nekem. Újabbat sóhajtottam és sokáig meredtem a sötét szoba plafonjára, hogy mégis mit mondjak neki. De nem volt elég energiám magyarázkodni és győzködni őt. Rossz volt így elaludni, de tényleg hulla fáradt voltam. Hiányzott Luhan meleg teste mellőlem, csalódottan néztem a hátát, majd én is fordultam egyet és lehunytam a szemeimet. Mivel a fáradtságom erősebb volt, mint a féltés, hogy mi lesz most Luhannel és velem az éjjel… hamar elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy a Nap kiveri a szememet. Elfelejtettük behúzni a sötétítőt, így könnyedén égethette ki a Nap jótékony sugara a retinámat. Dörzsölgettem látószerveim és ásítozva tornásztam fel magam ülő pozícióba. Körbenéztem, láttam, hogy Luhan még az igazak álmát aludja. Hirtelen ugrottam ki az ágyból, csendben elsettenkedtem a fürdőig, gyorsan letusoltam és fogat mostam – ez egész pontosan tíz percet rabolt az életemből – majd visszamentem a szobánkba és a telefonomon megnéztem az időt. Hajnali, reggel fél 7 volt. Meresztgettem a szemem, hogy volt nekem elég pár órányi alvás, ráadásul szabad napunk volt ma… ha jól tudom. Vállat vontam és Luhan felé fordultam. Ledobtam a telefonom az ágyra és törölközővel a derekamon közelítettem meg az ágyát. Lenéztem rá és elmosolyodtam. Őrültem aranyosan tudott aludni.

Hason fekve aludt, lábai terpeszben, karjai szanaszét, haja kócos, arca picit puffadt, ajkai enyhén szétnyílva… mint egy gyerek. Lehajoltam hozzá és megcsapott esti parfümének édeskés, férfias illata. Mosolyom szélesedett és leültem mellé, bár ő ebből még semmit sem vett észre. A takarót lehúztam róla, de még mindig semmi. Közelhajoltam a füleihez és beszélni kezdtem.
- Hyung – súgtam, és tudtam, hogy leheletem csiklandozza fülét, szempillái megrezzentek. – Kicsi – folytattam és megpusziltam füle mögött. Morgott egy alig hallhatót. – Édes – újabb puszit hintettem harmat nyakára és beletemetkeztem a finom hajlatba. Nyögött néhány szót, nem túl kedves hangnemben, és el akart hessegetni a kezével, de még félig álomban volt, így abszolút nem talált el csapkodó karjával.
- Olyan finom vagy – mormogtam és tovább folytattam a puszi hadműveletet a nyakán és a füle tövében.
- Hagyjál – megszületett az első értelmes szó a szájából.
- Nem akarlak.
- Utállak.
- Én, viszont szeretlek – suttogtam és kezeimmel csípőjét szorítottam, kicsit arrébb taszítottam, hogy kényelmesebben ülhessek az ágyon.
- Nem hiszek neked. Bántó vagy és kétszínű.
- Naaaa. Ismerhetnél egy kicsit jobban – felemeltem a fejem és ránéztem. Morcosan fordította el rólam a tekintetét, a mozdulatsor elég helyet hagyott nekem, ezért becsusszantam mellé. Mérgesen kapta rám a tekintetét.
- Nem akarlak látni, Sehun. Menj a barátnődhöz… nem is. A menyasszonyodhoz! Ébresztgesd őt így! – összeszűkített szemeiből sütött a féltékenység. Elmosolyodtam és simogatni kezdtem az arcát.
- Ne beszélj butaságokat. Tudod, hogy milyen vagyok, Luhan. Ne kelljen feleslegesen magyarázkodnom. Tudom, hogy nem viselkedtem veled túl… rendesen az este, de érts meg, kérlek.
- De nem akarlak megérteni – suttogta és tekintete elfátyolosodott.
- Naa, ne csináld ezt – tenyerem hajába vezettem. – Ne sírj, hyung, kérlek.
- Ne hívj így… olyan távolságtartó – mormolta halkan, megtörten és lehunyta a szemeit. Zuhant egy emeletet a lelkem és mosolygó ajkaim most görbültek le.
- Nem akartalak megbántani…
- Tudom… - motyogta és kibuggyantak első könnycseppjei. Fejét magamhoz húztam, mellkasomba bújt, és karjával máris szorosan ölelt magához.
- Sajnálom, Kicsi. Ne haragudj rám. Olyan nehéz ez a helyzet… utálom, ha megríkatlak – hangom megtört színe őt is megtörte, nyugtalanul sírt a karjaimban, én pedig nem tehettem mást, mint, hogy elnézést kérjek újra meg újra és óvón öleljem.
- Olyan fontos vagy nekem – mondtam és megcsókoltam a feje búbján. – Annyira szeretlek – suttogtam, majd elmondtam még egyszer és még egyszer. Percekig csendben ölelkeztünk, majd elhúzódott tőlem, megtörölte a szemeit, szipogott és végig nézett rajtam.
- Sajnálom. Én is. Hogy nem tudlak jobban megérteni. De szerettem, hogy csak az enyém voltál. És haragszom, hogy sosem mondtad el nekem, létezik egy lány, aki csak azért él, hogy te elvehesd. Sokkal könnyebb lenne most. Megosztozni rajtad, valaki olyannal, aki nem is szerelmes beléd… fáj és dühítő. De az a liba Jonginba szerelmes.
- Még nem szerelmes – vágtam közbe, mire kaptam tőle egy „ugyan kérlek” tekintetet. – Mondom! – erősködtem, mire megforgatta a szemeit.
- Bármennyiszer is fordult meg a fejemben, hogy elengedlek… kellesz nekem Sehun. Korainak érzem, hogy elhagyjalak. Még bírom – suttogta rekedtes hangon, meglódította a szívemet mondanivalója s hangsúlya. Annyi minden volt ebben a „még bírom” mondatban. Nyomaték, erő, akarás, remény, ígéret, nyugalom… szerelem.

Nem akartam és nem is tudtam volna értelmesen válaszolni a szavaira. Lejjebb csúsztam, hogy fejünk egy vonalban legyen, hüvelykujjammal letöröltem maradék könnyeit és finoman megcsókoltam. Lehelet finoman érintettem ajkait, amik szárazak voltak, az este nyilván szájon át vette a levegőt. Jobb kezem tarkójára siklott és közelebb húztam a fejét, ő pedig engedelmesen csusszant hozzám, és viszonozta a csókomat. Amennyire szerettem volna gyengéd lenni, ő annyira szeretett volna szenvedélyes lenni. Ajkaim marta és nyelvét bevetve szeretetett volna minél hamarabb bepörgetni. Felé hajoltam, hogy kényelmesebben csókolhassam. Olyan gyorsan mélyítettük a csókot, amit kevés alkalommal szoktunk.
Szerettünk lassan haladni, lassan, lustán csókolózni, egészen addig, amíg el nem zsibbad az állkapcsunk. Most viszonyt annyira szükségünk volt a másik közelségére, hogy elfelejtettük az édes kényeztetést.
Fogaink összekoccantak, mire mindketten elmosolyodtunk, és visszább fogva magam, lassabb tempót kezdtem diktálni. Ahogy kezeimmel bejártam teste minden szegletét, megállapodtam a mellkasán és ekkor éreztem meg, mennyire dübörög a szíve.
- Csak nem izgatott vagy, Kicsi? – nem tudom mikor aggattam rá a nevetséges jelzőt, hiszen nem volt olyan aprótermetű, de szerettem így becézni, és neki sem volt ellenére. Belemormogott csókunkba és teljesen hátára fordult. Karjai lendültek és nyakam köré fonódtak. Közelebb húzott magához és eszméletlenül édes technikával csókolt és csábított.
- Nagyon szeretlek. Jobban, mint hinnéd – motyogta megszakítva nyelvünk játékát. Elmosolyodtam és az orrom hozzá érintettem övéhez. Eszkimópuszink halk kuncogást váltott ki belőle. Karjaimmal átöleltem, háta mögött karoltam és feljebb húztam, hogy némileg felüljön. Egymásba csimpaszkodtunk, egymás nyakába szuszogtunk, hajába túrtam és húztam tincseit, miközben ő csókokkal borította be a vállamat, nyakamat, torkomat és államat.
- Boldog vagyok – mondtam ki első gondolataim egyikét. – Hogy velem vagy. Boldoggá teszel. Egyedül te – folytattam, ő pedig megjutalmazott. Végignyalt a nyakam vonalán, és mellkasomra hajolt, hogy ott is megízlelhessen. Finom harapásokkal és nyelves csókokkal kóstolgatta bőrömet, megfordította pozíciónkat, lefektetett és lábaim közé mászva, négykézláb, majd könyökén támaszkodva hajolt felsőtestem fölé. Egyik mellbimbóm fogta fogai közé, picit meghúzta, majd nyalt rajta egyet. Hangosan nyögtem fel és összeszorítottam a szemem. Erre különösképpen érzékeny voltam; és ő ezt tudta jól. Szívogatta, harapta és nyalta, felváltva, mindkét mellbimbómra ugyanannyi figyelmet fordítotva.
Hangosan vettem a levegőt, olykor sóhajtottam, vagy nyögtem egyet. Érzéki ujjai bebarangolták felsőtestemet, és lassan a törölközőmhöz is elértek. Férfiasságom már régen éledezni kezdett, reggel amúgy is könnyebben tudtam akcióképes állapotba hozni. Luhan ráfogott, és simogatni kezdte a frottír anyagon keresztül. Beszívtam alsóajkam és megpróbáltam a lehető leghalkabban élvezni, azt, amit tesz.
Dörzsölt, simogatott, húzott, lefogott és felemelt, ajkaival közben haladt lejjebb, végül lehúzta rólam a törölközőt és teljes valómban tárulkoztam ki előtte. Már hajolt volna hozzám, amikor észbe kaptam és kezeim közé vettem arcát. Felhúztam és hálás csókba vontam.
- Szerinted, ha elkezded, képes leszek leállítani téged idő előtt? Most én jövök, feküdj szépen le – enyhe utasításomra ködös tekintettel válaszolt és egy bólintással, mielőtt elfeküdt volna az ágyon, ledobta az alvós pólóját és gyorsan a melegítőjétől is megszabadult. Hanyatt feküdt, kért egy csókot és engedte, hogy azt tegyek vele, amit csak akarok. Ugyanazon az úton haladva, melyen ő, lassan kezdtem izgatni, bár szerintem már ő is olyan állapotban lehet, mint én. Minden gondolatom ő volt, a forró teste és annak kitöltése. Annyira akartam már őt, hogy úgy éreztem felrobbanok. Gesztusaim kicsit akaratosabbak és vadabbak voltak az övénél, néha fájdalmasan felszisszent és ujjai simogatásával tudatta, hogy erősebben harapom a kelleténél. De minden alkalommal ezt tette velem. Megőrjített, beindított, állatias ösztönök ébredtek bennem és mindig fel akartam falni.
A vékony bokszerén hamar kiütköztek előnedvei, mosolyogva simogattam szét makkján, amint megszabadítottam az alsónadrágjától. Hangos sóhajai tudatták velem, hogy élvezi, amit teszek vele. Elégedetten mosolyogtam és simogattam teljes valóját, meghúztam párszor a bőrt, masszíroztam, másik kezem pedig bejáratához illesztettem. Hazudnék, ha azt mondanám, bírnám még tovább húzni az időt. 

Férfiasságom türelmetlenül rándult össze, akárhányszor értem Luhanéhez, fájdalmasan lüktetett és minél előbb szeretett volna behúzódni egy szűk helyre…

Mivel mondhatni régen voltunk együtt, nehezen adta meg magát Luhan. Viszonylag sokáig kellett simogatnom és tágítanom, ahhoz, hogy késznek mondhassa magát rám. Sajnáltam, mert ilyenkor, mindig fájdalmasabb, bármennyire is legyen felizgulva az ember. Csókokkal próbáltam terelni a figyelmét, fájdalma csak akkor enyhült, amikor elég lazára vette izmait és kitágult annyira, hogy három ujjam is kényelmesen elfért benne.
- Jövök, Kicsi, rendben leszel? – suttogtam ajkaira, ő pedig szorosan összezárt szemekkel bólogatott, átkarolta a nyakamat, felhúzta a lábait és várt. Megcsókoltam, gyengéden ráharaptam alsó ajkára, majd nyelvemmel simítottam el fognyomomat. Lassan kezdtem behatolni, hogy legyen ideje szokni engem. Lassan fújta ki a levegőt tüdejéből, én pedig megpróbáltam rögtön nem tövig tolni.
- Istentelenül szűk vagy Kicsi – préseltem ki fogaim közül a szavakat. Elmosolyodott, kinyitotta szemeit, elvette kezeit nyakamról és csípőm, fenekem köré fonta őket. Bátorítólag húzott magára, nekem pedig ennyi épp elég volt a bátorításra. Készségesen csusszantam belé, amikor pedig végig értem, felnyögtünk mind a ketten.

Szerelmes pillantásokat váltottunk, miközben csípőm dolgozni kezdett, először lassan és édesen, majd egyre gyorsabban és szenvedélyesebben. Könyökömre támaszkodtam, nyakába hajoltam és úgy lihegtem, mindkettőnknek vissza kellett fognia a feltörekvő hangokat, hiszen nem akartuk, hogy bárki is észrevegyen akármit is meghitt egyesülésünkből. Hátamba kapaszkodott, és rekedtes hangon nyögött alattam. A legszexibb hangokat nyögte a fülembe, és kezdett lassan megőrjíteni. Szájára csúsztattam tenyerem, és rávigyorogtam.
- Ha továbbra is ilyen kéjesen nyögsz a fülembe, nem leszek képes visszafogni magam, Luhan – motyogtam és csókolgatni kezdtem érzékeny, felhevült bőrét.
- Ó, kérlek, ne fogd vissza magad, annyira hiányoztál – beleharapott a vállamba, viszonylag erősen, ami nem vallott rá.
- Még. Akarlak még… még többet belőled – nyögte még kéjesebben, mint eddig valaha.
- Szeretlek Sehun – suttogta és fülcimpámba mélyesztette fogait. Morogva nyögtem fel és gyorsítottam a tempón.
Felemelkedtem és lihegve nyúltam térdei alá, hogy feljebb emelhessem lábait. Mélyen merültem el benne, és az érzések, amik magukba szippantottak elmondhatatlanok voltak.

Ha így folytatjuk, mindketten kárhozatra fogunk jutni. Az nem létezik, hogy valami, ami ennyi élvezetet, szerelmet és boldogságot okoz, még tiszta és bűnmentes legyen. A Pokol felé száguldoztunk, karöltve és boldogan.

Ha emiatt a lelkem el is kárhozik, és nem üdvözülhetek… nem érdekel. Vállalom. Vállalom, mert megéri. Luhan… Luhan az én Istenem, és ez épp elég. Az Istenemmel kárhozom akkor el, és a lelkem nyugodt lehet. 

Öööö.... nincs több mondanivalóm. o.o imádom ezeket a képeket.