27. rész

Olyan szépet álmodtam. Nem akarok még felkelni. Pontosan ezt gondoltam abban a pillanatban, amikor éber lettem. Lassan kinyitottam a szemeim, még álombeli mosolyom függött az arcomon, amikor egy kócos hajú Sehunba botlott álmos tekintetem. Aztán rádöbbentem, hogy talán nem is álom volt, sokkal inkább emlékképek és felébredve folytatódik ez a bizonyos "álom".

A mosolyom kiszélesedett, boldogan ittam magamba az alvó Sehun lényét. Derékig volt betakarózva, az egyik karja lazán az én derekamra volt vetve, légzése nyugodt és egyenletes volt, kezemet a mellkasára simítottam, de azon kívül, hogy megmoccant, nem történt semmi. Közelebb araszoltam az arcommal az övéhez, mutatóujjammal simítottam végig orrán, majd az arcán. Hunyorított, majd kinyitotta a szemeit, amit azonnal vissza is csukott.

- Jó reggelt – suttogtam, mire újra megpróbálkozott azzal, hogy felébredjen. Válaszul halkan felnyögött és megdörzsölte a szemeit.

- Jó reggelt – súgta vissza, majd elmosolyodott. – Még meztelen vagy? – arcán mosolya kaján vigyorrá szélesedett, én pedig felnevettem.

- Mit gondolsz? Éjszaka, miközben aludtam felkaptam egy pizsit?

- Szóval igen? – továbbra is vigyorgott, keze a derekamról lecsúszott a testem intimebb környékére. Elkaptam a csuklóját és útját álltam.

- Ácsi, ácsi! Mire készülsz te kéjenc?

- Behajtom a jussom.

- Mit jelentsen ez a kijelentés? – olyan nemes egyszerűséggel mondta, mintha ez volna a világ legtermészetesebb mondata.

- Elég sokáig kellett türtőztetnem magam melletted…

- Kezdjük ott, hogy pár hete ismersz. Aztán folytassuk azzal, hogy körülbelül négy napja kedvelsz. Szerintem elég könnyen beadtam a derekam. Tegyük hozzá, hogy eddig is volt ágymelegítőd – elég rendesen forgattam a szemem.

- Te most forgattad a szemed? Kigúnyoltál? – hápogott, mint egy hal, mire szépen kinevettem, csókot hintettem az arcára és felültem, persze a takarót magammal húzva.

- Nem tudom mennyi az idő, de készülődnünk kell.

- Nünk?

- Ma van az esküvő próbája. Elfelejtetted? Ugyanis holnap feleségül veszel. Vagy ez is a homályba veszett?

- Mit mondhatnék, eléggé megrészegíted az embert – vont vállat ártatlanul.

- Hajjaj, kellett nekem olyan ellenállhatatlannak lennem – drámaian csóváltam a fejem, aztán Sehun két karja ölelt körbe hátulról.

- Akkor nincs idő egy kis huncutságra?

- De mohó lettél hirtelen – hátrafordítottam a fejem, hogy lássam őt, de a világ legártatlanabb nézését vetette be ellenem, amin csak nevetni tudtam. – Pihenni is hagynod kell engem – orrommal megérintettem az orrát, karjai szorítottak a fogásomon.

- Ráérsz pihenni később is – hangja rekedtesbe fordult.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet az éberen mászkáló anyám előtt szeretkezni Sehun – folytattam az ellenállást, egy pillanat erejéig tartotta a szemkontaktust, aztán sóhajtott egy mélyet és szorítása gyengült. – Jófiú – suttogtam és megpusziltam a száját. Bólintott egyet és megint sóhajtott.

- Kárpótolnod kell, remélem, tudod…

- Jaj, ezek a nyitott mondatok! Este a tiéd leszek, ígérem.

- Nagyon helyes – futócsókot váltottunk, aztán egyszerre keltünk ki az ágyból. Sehun szemérmetlenül járkált meztelenül a szobában, amitől kissé zavarban voltam, de próbáltam nem feltűnően bámulni őt. Így inkább a szekrényem felé somfordáltam és miután felvettem egy bugyit ledobtam a takarót a földre. A melltartóm helyére kerülése után néztem csak szét újra, Sehunon már volt egy bokszer de egyébként tétlenül sétálgatott. Felvettem egy halványkék ruhát, és gondoltam segítek rajta.

- Mi a baj?

- Nem találom a cuccokat, amiket magammal hoztam.

- Ott van a kanapén te hülye – biccentettem a szatyor felé.

- Na jó, téged néztelek – vallotta be, én pedig vigyorogva ráztam a fejem.

- Nem hiszlek el. Na, menjünk, tegyük rendbe magunkat – elsétáltam mellette, de ő azért még rácsapott a fenekemre. Halkan felsikítottam, leginkább a meglepettségtől, ő pedig harsányan kacagott rajtam.

A fesztelen és boldogság buborékoktól túlterjengő reggelünk után – ami magába foglalt egy mosolygós reggelit a családdal, akik persze sejthették, hogy feltétlen jókedvünk forrása nem egy éjszakai beszélgetés eredménye lehet, de nem tették szóvá, amit hálásan köszönök – külön útnak indultunk, hogy nem sokkal később a templomban találkozzunk. Páran megjelentek a bandából, a barátaim és anyuék, Sehun szülei és persze a nagyszülők vettek részt a próbán. Sehun csillogó szemei és az én levakarhatatlan mosolyom volt a bizonyítéka annak, hogy tényleg egybe kelünk és még akarjuk is. Jó, talán ha lenne szabad akaratunk, az időponton csúsztatnánk kicsit, de rendben vagyunk. A nagyszülők örvendeztek, és azt bizonygatták, hogy ők már születésünk előtt megjósolták ezt, és hogy az öregek megérzései mindig száz százalékban megbízhatók, így már az unokáikról kezdtek el fantáziálgatni. Erre természetesen kaptam Sehuntól pár mocskos kifejezést a fülembe, amin elpirultam, és ez kedves barátnőm figyelmét persze nem kerülhette el, de mielőtt kifaggathatott volna, megérkezett a pap, aki levezényelte a szertartást.

Zakatolt a szívem, remegett a kezem, úgy izgultam, mintha ez már a nagy pillanat lenne, pedig tisztában voltam vele, hogy ez még csak a próba. Komolyság lett úrrá a templomban, ha körbenéztem csak mosolygó arcokat láttam, de egyikük sem baromkodott úgy, ahogy percekkel ezelőtt. Vettem egy mély levegőt és visszafordultam a jövendőbelim felé. Apró mosoly függött arcán, szemei bátorítottak, biccentettem, aztán a pap darálni kezdte a szövegét. Nem viccelek. Tényleg sietett. Az ő szövege után elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol ismételnünk kell szent szavait. Sehun fogta a kezem és hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Ez az apró mozdulat elég volt ahhoz, hogy bizonyosságot és bátorságot kapjak, a remegésem alábbhagyott, néztem őt és hallgattam az édesen pösze hangját, ahogy fogadalmat tesz. Mindenféle hezitáló erő nélkül ismételtem el én is az atya szavait, bár a nagy kérdést kihagytuk és a csókot is. Illetve nem voltunk még férj és feleség, mert azt a nagy publikum előtt fogjuk megfogadni, de a szívemben boldogság és a lelkemben nyugalom hatalmasodott el. Kézen fogva és nevetve léptünk ki az épületből, a srácok elrángatták Sehunt, mondván, hogy túl sok időt volt már velem és próbálniuk kell, engem pedig Minhee húzott magával, hogy kézbe vegyen. Anyuék még az utolsó simításokat egyeztették az esküvőszervezővel, leellenőrizték a ruhákat, helyszínt, ételt és stb., tehát minden stresszes dolgot kézben tartottak, nekem csak pihennem kellett és holnap szépnek lennem. A manikűr után Minhee megebédeltetett, mert ilyen jó fej, és természetesen időt akart nyerni kettőnknek, ahhoz, hogy kifaggathasson.

- Ne is merészeld tagadni, a vigyorod elárul – kezdésként megtette a vádaskodás.

- Nem tudom, mire gondolsz – rántottam vállat, és persze nem néztem a szemeibe.

- Hana… most komolyan, nem tudsz átverni…

- Csak kérdezz rá kerek perec, na – forgattam a szemeim és közben a húsom böködtem a villámmal.

- Szex-szagot érzek a levegőben, vagy nem? – nehéz volt nem nevetnem hangosan, így csak vigyorogtam és a szemem forgattam a kérdés hallatán.

- Közönségesebben nem tudtad volna megkérdezni?

- Na, döngettettek az éjjel, vagy sem? – kuncogott már ő is, aztán hirtelen abbahagyta és komolyabb hangnemre váltott. – Leszakította a virágodat? Elvette az ártatlanságod? Női éked megfosztásra került? – a színészi képességeim bevetve, beharaptam alsó ajkam és szemérmesen lesütöttem a szemeimet.

- Tudod, az éjjel… jézusom egyszerűen csodálatos volt – sóhajtottam végül, és amikor ránéztem kedves barátnőmre, olyan kaján vigyorral viszonzott, hogy rémisztő volt huzamosabb ideig nézni őt. – Ó, ezt ne, beteg vagy Minhee!

- Most miért? Minden mocskos részletet tudni akarok!

- Nem fogom kielemezni a szexuális életem…

- Ó, jézusom, azt mondtad szexuális élet, most már neked is van, ez annyira király! – kislányos izgatottsága megnevettetett, így nem tudtam rá haragudni.

- Van bizony.

- Nem fájt?

- Cseszettül.

- Megbántad?

- Isten ments!

- Elmentél?

- Mint a huzat!

- És ő?

- Óóó, határozottan!

- Ez az csajszi! – feltartotta a kezét, összecsaptuk a tenyerünket, aztán én önelégülten néztem magam elé, ő pedig elégedetten hümmögött. – Hiába, akinek van egy jó mestere…

- Csak nem magadra céloztál?

- Hát, ki másra?

- Azért ne szállj el magadtól – mosolyogtam elnézően, aztán enni kezdtünk végre. Viszont csak pár percig bírt csendben maradni.

- Este megünnepelünk, remélem tudsz róla. Leánybúcsú meg ilyesmi.

- Ó, ne már… kiket szerveztél be?

- Csak pár embert… Te, én, a szomszédom, meg Amerikából pár barátod.

- Most komolyan azért iderepülnek?

- A lagzin is itt lesznek.

- Hihetetlen vagy.

- Mondj valami újat – vont vállat, aztán az ételébe feledkezett.

A kellemes ebéd után, kiléptünk az étteremből, és ott várt rám Sehun az autójának dőlve, napszemüvegestől, keresztbe font lábakkal, mint egy istenverte filmsztár, akitől megremeg a gyomrom és kiugrik a szívem.

- Ki ez a jó pasi? – suttogta nekem Minhee, mire halkan felnevettem.

- Azért engem is meglep, milyen helyes néha…

- Jó szexet nektek! Este tali!

- Minhee! – förmedtem rá, de a nevetésem nem tudtam visszatartani.

- De, most komolyan. 8-9 körül fel akarlak venni és leitatlak, mint a kutya.

- Jól hangzik! – kacsintottam rá, nyomtam egy csókot az arcára, majd elindultam Sehun felé. Amint észrevette, hogy közeledem, ellökte magát az autótól, levette a napszemüvegét és mosolyogva sétált felém. Amikor találkoztunk, röviden és szolidan megcsókolt, átkarolta a derekam és a kocsi felé vezetett. Mindenféle szó nélkül ajtót nyitott, besegített, rám zárta az ajtót, majd ő is elfoglalta a helyét a volán mögött.

- Nagyon udvarias lettél hirtelen.

- Ne szokd meg – felelte, én pedig szó szerint kacagtam.

- Mindjárt gondoltam. Kamerákat láttál a közelben?

- Nem is egyet. De egyébként is élvezheted a kedvességem.

- Ó, milyen nagylelkű vagy – affektáltam és végigsimítottam az arcán. – Nem is tudom mivel érdemeltem ki.

- Hát… - a mondatot nyitva hagyta, és végigmustrált, hogy érzékeltesse, mivel is érdemeltem ki a kedvességét.

- Te kis mocsok – csaptam rá a karjára, mire vigyorogni kezdett. – Hova megyünk?

- Haza.

- Hozzám, vagy hozzád? – kérdeztem és közben bekötöttem a biztonsági övet.

- Hozzánk – nézett újra rám, a szívem dobbant egy nagyot és éreztem, hogy a vér az arcomba tolul.

- Akkor hozzánk – suttogtam, és próbáltam elhessegetni a meghatottság érzését. Meg is volt erre a megfelelő téma. – Ja, igen. Minhee szerint azért jöttél elém, hogy szexeljünk – félvállról vetettem oda a mondatot, mert egy: nem is gondoltam komolyan, mert kettő: nemtörődömnek akartam tűnni. Nem akartam, hogy azt higgye totál rápörögtem a témára, és ha tehetném, éjjel-nappal csinálnám. Pedig de. Viszont Sehun szótlansága gyanús volt.

- Most ne már! Komolyan szexelni viszel?

- Most miért, este egyikünk sem fog ráérni – mentegetőzött.

- Jézusom, de férfi vagy! – háborogtam félig komolyan, és karba tettem a kezem. – El sem hiszlek.

- Ne légy már ilyen. Kaptam belőled egy kis kóstolót, az tudod mennyire elég? Annyira, hogy eddig bírjam. Amint leállítom a motort, neked fogok esni és még a lelket is kicsókolom belőled. Meg mást is fogok még csinálni, de nem akarom, hogy beindulj, mert még messze vagyunk.

- És a kocsiban fogjuk csinálni? – incselkedő hangra váltottam, mert nem mondhatom, hogy nem volt rám hatással az, amit mondott.

- Ha továbbra is így nézel rám, isten bizony félrehúzódok, Hana – mellesleg főúton voltunk, ahol hemzsegtek az autók.

- Rajtam ne múljon – emeltem fel a kezeim, de merem állítani, hogy a huncut csillogás a szememből nem tűnt el.

- Tegnap még szűz voltál, most meg kocsiban akarsz dugni… nagy lépésekben haladsz, mondhatom – csóválta a fejét és még sóhajtott is egyet. Oldalról rápillantottam és úgy gondoltam ezért a kijelentéséért hergelem egy kicsit. A kezem a combjára csúsztattam, én magam is közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam a nyakát. Ujjaim feljebb araszoltak a combján, mire megugrott egy picit.

- Most meg balesetet okozol, remek, az oltárig el se jutunk, mert megölsz mindkettőnket – feszült hangja rejtette a humort, de a vágyat nem tudta.

- Nem halunk meg, mert biztos kézzel fogod a kormányt – susogtam a fülébe, majd fogaimmal megkarcoltam a cimpáját.

- Nem sokáig, komolyan ne csináld ezt!

- Micsodát? – mutatóujjam fel-le járt a belsőcombján, idegesen rángatta a lábát, hogy eltűntethesse a kezemet az útból.

- Fel akarsz izgatni, hogy aztán feszülő nadrággal üljek még itt huszonöt percig. Komolyan mondom, az őrületbe kergetsz. Ha hazaérünk, megbüntetlek – felelte komolyan, én pedig megcsókoltam az állkapcsát.

- És hogyan?

- Van pár módszerem, hidd el! Vissza a helyedre! Nyomás – jobb kezével elhessegetett magától, nevetve ültem vissza eredeti helyemre, ő pedig felsóhajtott és megigazította a nadrágját.

- Szorult helyzet? – ingereltem továbbra is, mire elnevette magát.

- Hana, tényleg nem vagy semmi – jobb keze könnyedén siklott fedetlen combomra, és tudtam, hogy bajban vagyok, mert a ruhám rövid, harisnyát nem húztam, a bugyim pedig nem jelent számára akadályt. – A büntetésed már most megkezdem – mormogta, aztán ujjai bugyim elejéhez siklottak és gyakorlott mozdulatokkal kezdett ingerelni. A lábaim automatikusan nyíltak jobban szét, a felsőtestemet megemeltem, és vettem egy mély levegőt. Minden érintés újnak számított, mindenre hiperérzékeny voltam, és irtó hamar benedvesedtem. Nem fűzött hozzám megjegyzéseket, csak izgatott, néha benyúlt a bugyim alá is, de többnyire kívül maradt. Amikor már kezdtem volna teljesen átszellemülni és lehunyni a szemeimet, megszakította a mozdulatsort, elemelte a kezét tőlem, hagyott pihegni és nyugtalanul fészkelődni, miközben lenyaldosta ujjairól a nedveimet.

- Én nem voltam ilyen kegyetlen…

- Én viszont így játszom szívem – boldogan mosolygott aztán gyorsan megcsókolt, majd visszafordította figyelmét az útra és az autókra. Kicsit duzzogtam, meg kell hagyni, de azzal, hogy nem szóltam hozzá próbáltam túltenni magam rajta és lenyugodni, illetve nem akartam további kis kalandokba bonyolódni, amíg haza nem érünk. Így is elmúlt délután négy és nem sok időnk volt együtt. Bár arra ott lesz az egész életünk ugyebár.

Nem sokkal később megérkeztünk, és amikor kiszálltam, Sehun pillanatokon belül ott termett és meglepetésszerűen támadt le. Átkarolta a derekam, magához rántott és megcsókolt. Nem finomkodott, az alsó ajkam vette ostrom alá, nyelve szinte a torkomig hatolt, olyan heves volt, hogy a hátam meghajlott és a kocsi támasztott meg. Nem győztem őt viszonozni, bár iszonyú szexi és izgató volt az, ahogyan csókolt. Beszívta az alsó ajkam, aztán amikor elengedte gyengéden megharapta és meghúzta, amivel az őrületbe kergetett. Amikor a nyakamra siklott le, elindultunk a bejárati ajtó felé, aminek kódját sikeresen beírtam elsőre, így pár percen belül, már az előszoba falának szorítva találtam magam. Sehun nem sokáig tétlenkedett, rövid idő múlva a kanapén feküdtem, ő pedig felém tornyosult és szüntelenül csókolt. Keze a testemen kalandozott, próbálta felfelé simogatni a ruhámat, de az, hogy hanyatt feküdtem nem könnyített a helyzetén.

- Mi lenne, ha szintet lépnénk? – kérdezte egyszer csak.

- Húú, vedd le a felsőd – mondtam szemöldök vonogatva ő pedig vigyorogva bújt ki a felsőjéből és dobta mellénk. A heves csókcsata közepette eszembe jutott, hogy Baekhyunnak lakhelyet biztosítottunk egy pár napra, és hát feltűnt a hiánya. Így, amikor Sehun szabadon engedte az ajkaimat, és áttért a nyakamra, lassan körbekémleltem és hangot is adtam a furcsa érzéseimnek.

- Te figyelj már… Baekhyun hol van? – kuncogva emelte fel a fejét és nézett a szemeimbe.

- Finoman szólva, hazahajtottam. Úgy érzem, hogy felesleges harmadik lett volna itt.

- Igen, persze és beszéltél vele?

- Mármint miről?

- Arról, hogy felvállalja-e végre az érzéseit Chanyeol iránt? – a kérdésem kicsit zavarba hozta, mert elengedett és felült. A tekintete is zavarttá vált és krákogott egyet. – Most mi van, ne mondd nekem, hogy homofób vagy – forgattam a szemem. Semmi bajom a melegekkel, ugyanolyan jogokkal élnek, mint az átlagemberek.

- Nem, nem vagyok. Nem erről van szó. Egyébként nem lelkiztünk. Pasik vagyunk, mi nem szoktunk Hana.

- Faragatlanság. Tudod nagyon jól, hogy miért volt szüksége egyedüllétre, igazán megkérdezhetted volna, hogy érzi magát – újabb szemforgatás, felálltam és a konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőben nem volt semmi, csak víz és sör (hogy került az oda nahát?), így ittam egy kevés vizet. Sehun utánam jött és átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra hajtotta.

- Ne mondd, hogy ezért megharagudtál rám…

- Jaj, nem, dehogyis, csak szomjas voltam. Kérsz valamit? – éreztem, hogy megrázza a fejét így csak folytattam. – Egyébként jobban ismeritek egymást, mint én titeket, ezért úgy intézitek a dolgaitokat, ahogyan jónak érzitek, ezért nem szólok bele. De legközelebb kérdezd meg, hogy van.

- Akarod, hogy felhívjam? – sóhajtása egyértelmű fejhajtás volt az akaratom előtt, ami meg kell hagyni, tetszett, de nem akartam, hogy tudja ezt. Lehet, hogy nincs is tudatában annak, hogy máris úgy viselkedik, ahogy a legtöbb férfi egy nővel: alkalmazkodik.  

Így a kérdésén csak nevettem, megfordultam az ölelésében és arcon csókoltam.

- Néha nagyon édes tudsz lenni – csóváltam a fejem, aztán újra megcsókolt, és igazából ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Aztán a következő egy órában már nem nagyon beszélgettünk, maximum nevettünk, mert folyton kizökkentett a vicces beszólásaival, de nagy átlagban csak a sóhajaink és nyögéseink törték meg a csendet. Kezdtem nagyon megszokni és megkedvelni azt az érzést, amikor Sehunra gondolok. Már eldőlt, hogy többet érzek iránta, mint puszta megszokás, barátság meg pláne. Nem merem kijelenteni, hogy szeretem őt, mert korainak érzem, de ha őszinték akarunk lenni, nálunk minden korai. Pár nap valós együttlét után lefeküdtem vele, amit elképzelni sem tudtam volna két hónappal ezelőtt, az érzéseim olyan hirtelen fordultak meg iránta, hogy nem is emlékszem arra a pontra, amikor gyűlölködésből szeretet és törődés lett. Elkezdtem bízni benne. Összekötöm vele az életem. És izgatott vagyok miatta. Nincs bennem félelem, csak öröm és nyugalom. Pár nap alatt… megforgatta a világom, és nem bánom. Nem hittem, hogy ilyen történhet az emberrel, azt gondoltam ez mind csak a vásznon és a könyvekben fordul elő, de most részese lettem valami ilyesminek, és szeretek sodródni az árral.

Mindemellett a szex vele valami fantasztikus. 

                                                    
__________________________________________________________________________________

Hát.. Hát... tudom, egészen hihetetlen, hogy én itt felbukkanok, nem is tudom pontosan mennyi idő után, és ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon restellem a dolgot, és rég nem arról volt szó, hogy komment hiány és stb. 

Nálam is zajlik az élet, a blog, a kpop, és körülbelül minden az életemben háttérbe szorult, és rájöttem, hogy nem tudom egyszerre csinálni a dolgokat. Aztán el is felejtettem lassan, és a kedvem is elment az egésztől. Nem tudom hányan tudjátok rólam, de én Borsod megyében élek, itt Miskolcon jártam egyetemre, igen, múlt időben, nem, nem azért, mert elvégeztem. Én, nagy bátran iskolát váltottam, felköltöztem Budapestre és azóta az ELTE bölcsészkari, médiaszakos hallgatója vagyok. Ez február óta van így. Az életem kiegyensúlyozottabb, kevesebb bennem a feszültség és stressz, mondhatni megtaláltam a helyem és boldogabb is vagyok. Itt jön képbe az írás, hogy hiányzik. Így felnéztem az oldalra, láttam, mennyien kommenteltetek a kis kitörésem alatt és erőt vettem magamon. Igaz, hogy hetekkel ezelőtt kezdtem el írni, és nem lett egy nagy durranás, viszont elkezdtem. Nem tudom mikor lesz következő de biztosan nem kell rá ennyit várni. Júniusban EGY RAKÁS, HALOM, RENGETEG, CSOMÓ, NAGY MENNYISÉGŰ hét darab vizsgám lesz, szóval elég húzós lesz a következő hónapom már elsején vizsgázom is XD szóval nem sok nyugtom lesz. De Júliusban beindulok. Ez a rész szolgáljon ígéretül. 

 A KÉPEK MEG CSAK OH GOD MÉG MINDIG HELYES ÉS IMÁDOM ÉS CSODÁLATOS!!!!

Köszönöm, ha végigolvastad a mentegetőzésem. :'D

Csókolok mindenkit, xxxx