Sziasztok!
Sosem csináltam még ilyet, az is tuti, hogy ez az utolsó alkalom, de úgy érzem most már igazán ki kell írnom ezeket magamból.
Tehát az első írásaim 11 évesen születtek meg, amikor kőkemény Inuyasha fan voltam és mindenáron össze akartam őt és Kagomét hozni, ezért saját történeteket gyártottam a spirálfüzetembe, és az általános iskolai osztálytársaimnak olvastam fel nagy lelkesen. Így indult minden. Aztán szépen lassan mindent írásban láttam, ha sétáltam, ha ettem, ha a barátaimmal voltam, ha láttam valami érdekeset, egyből arra gondoltam: "ha ezt megírnám, akkor így tenném..."
Nem tudtam elvonatkoztatni az írástól, lassan rájöttem, hogy ez számomra több mint hobbi. Egy kedves ismerősöm volt az, aki a képembe tolt egy Bravó tinimagazint a TH volt a címlapon és feltette ezt a világmegváltó kérdést: Ki tetszik neked? A raszta vagy a fekete hajú? Ráböktem a rasztára és elszabadult a Tokio Hotel láz, szerelmes lettem Tom Kaulitzba, lerajzoltam az arcképét többször is, és mindenféle történeteket gyártottam vele. Ekkor ismerkedtem meg az internetes publikálással, im-net-tel és itt kezdtem el fanfictionokat olvasni, közben a sajátom megosztottam, és a kommentírás akkoriban úgy ment, hogy megadtam az email címem és RENGETEG ember vette a fáradtságot és írt véleményt. Pedig kacifántosabb volt, mert ajj meg kellett nyitni a fiókunkat, begépelni az email címet aztán az üzenetet és elküldeni... akkoriban is kértem az olvasókat, hogy írjanak, de még kezdő voltam és örültem, mert írhattam és volt, aki olvasta. Mellesleg itt ezen a portálom ismertem meg Esztert, a múzsámat, a barátnőmet, a mentoromat. Vicces kis sztori a miénk, nem traktállak benneteket ezzel, a lényeg, hogy ma is tartjuk a kapcsolatot, hetedik éve ismerem őt. Na mindegy.
A tokio hotelt követte a Mcfly, istenem, de imádtam őket, mindenféle oldalra publikáltam velük foglalkozó történeteimet és nagyon kevés kommentet kaptam, de a reális a 2-3 volt, szóval boldog voltam. :)
Belekezdtem később, 2011-ben egy saját történetbe is, sokan olvasták, írtak is, de a huszon valahanyadik résznél elfogytam, közben volt Twilightos is, azt is félbehagytam. Aztán megjelent a facebook..
Oh my god és a kpop mániám. Eleinte csak doramákat néztem, szoros ismeretségbe kerültem a 2pm és a Beast tagjaival, majd az exo, akik letaroltak mindenkit és úgy döntöttem, hogy olvasok is. Sok blogot olvastam. Rengeteget. Nem csak ezekkel a csapatokkal (igazából a 2pm és beast nem igen jelent meg fanfictionok keretében) hanem vegyesen mindenkivel, és tetszettek is, amiket olvastam. Aztán az unokatesóm unszolására belekezdtem egybe én is.
A You are not alone-ba (tudom, mennyire király a címe ez is engem tükröz:D) amit imádtam és elméletileg ti is, érkeztek rá kommentek, soook véleményt olvashattam tőletek és az oldalmegjelenítéseim száma az eget súrolták.
Majd belekezdtem ebbe, mert a hetero énem felszínre tört és nem tudtam gátat szabni a írás iránti vágyamnak. Egy ideig minden rendben ment, szerettétek, olvastátok, véleményeztétek.
Viszont elmentem többször is szünetre, ritkábban frissítettem ez pedig rányomta a bélyegét arra, hogy az írós olvasóim elpártoljanak tőlem és így már nem igen kapok kommentárokat. Semmi baj, úgy voltam vele, régen is így volt és boldog voltam az írás folyamata megnyugtatott, ennyi pedig pont elég.
Amikor a nem tudom hanyadik részemet posztoltam ki a csoportba, megjelöltem a hatvan emberkémet és ebből tizedannyian sem írtak... elgondolkodtam. Ezért a következő részt úgy publikáltam, hogy a csoportba nem linkeltem. És senkinek sem tűnt fel a hiány. Ezért a következővel is így tettem - még mindig a kíváncsiság hajtott.
Abszolút senki sem érdeklődött, rájöttem, annak a hatvan embernek van elég blog, amit olvasni akarjon, az enyém elenyészik a ködben, és senkinek sem fog hiányozni. Annál pusztítóbb érzés pedig nincs, amikor ezektől az emberekről vár az író véleményt. Hiába.
Szóval eldöntöttem, hogy felhagyok a csoportbeli linkelgetéssel, az oldalmegjelenítésen meg is látszott, de még megmaradt az olvasók keménymagja volt 3-4 véleményezőm és ez kielégített engem.
Aztán gondoltam egy nagyot és belekezdtem egy saját történetbe (Kissed by an Angel) és a három feltett részt 150-en látták egy hónap alatt kb, szóval elég kis számban jutott el az emberekhez. Így arra jutottam csinálok egy csoportot az írásaimnak facebookon, igen ám de ahhoz olvasók is kellenek. Ezért megírtam a 26. részt keserves egy hét alatt, és kiposztoltam csoportba azzal a címszóval, hogy aki szeretne továbbra is engem olvasni, az likeolja a bejegyzést. Gyönyörű számú like érkezett nem ezzel van a bajom.
26-án tettem fel a részt, ma 30-a van, több mint ezren jártatok az oldalon... és ebből KETTŐ ember írt kommentárt, egyik sem az, aki facebookon likeolt. Imádlak titeket, amiért több mint ezren itt jártatok, látom, hogy két új rendszeres olvasóm is akadt, köszönöm szépen, így vagytok 41-en... a látogatottságom az egekben újra... de kérdem én: miért nem írtok? Miért nincs 41 kommentárom, ha van negyvenegy követőm, vagy akár ennél több, hiszen ezren jártatok itt?!
Nincs annál rosszabb érzés, amikor látom, hogy sokatokat érdekel, mert megnyitjátok, lájkoltok mégsem írtok. Többek között ezért sem osztok meg már semmit sem a facebook csoportban.
Nem kérek sokat. Csak pár szót. Hogy lássam, érdekel benneteket. Tényleg, annak ellenére, hogy ritkán írok, mert más elfoglaltságaim is akadnak, amikor leülök a gép elé, van, hogy 4-5-6 órát gépelek egyhuzamban, hogy megfeleljek nektek. De így, hogy semmi visszajelzést sem kapok a kiborulás szélén állok. Elgondolkodom azon, minek gyötröm magam.
Régen az is örömet okozott, ha csak leülhettem írni... ma már ez sajnos nem elég. A legnagyobb örömet az okozza, amikor látom az emberek reakcióját leírva.
Senki ne rémüljön meg, nem fogom abbahagyni, nem áll szándékomban, csak szerettem volna kiírni magamból a csalódottság keserű érzését.
Nem is nagyon tudjátok elképzelni, mit tesztek az íróval.
Követelitek az új részt, aztán ha látjátok, hogy fenn van, elégedetten nekiültök olvasni és szartok írni két sort. Vagy egyet.
Elveszítem a motivációm és az örömöm. Sosem akartam idáig eljutni.
Remélem, ha megnyitom a csoportom változni fog a helyzet.
Tényleg. Nem akarok könyörögni, nem is fogok, kérlek benneteket, hogy ha végig olvastok egy részt ne hagyjátok el az oldalt szó nélkül. Egy író oldalát sem.
Nnna, lehet megbánom holnapra, hogy ezt mind leírtam, de kellett a lelkemnek. Jóéjt mindenkinek.
Szia!
VálaszTörlésMegint én vagyok, az egyhuzamban-végigolvasó-lány.
Egyelőre nem igazán tudom azt mondani, hogy átérzem, hogy milyen ez, hisz' még publikált blogom sincs, aminél ez megtörténhetne (de előfordulhat, hogy a közeljövőben lesz, ha az időm úgy engedi). Először valójában fél éve kezdtem neki a blogodnak, majd jött az év végi vizsga és a tanulás minden időmet elvette, amit az olvasásra szántam volna. (Aztán utána visszakellett állítani a telefonomat, mert elfelejtettem a feloldókódját, és feliratkozni meg még nem volt időm, ezért a könyvjelzőkkel együtt a blog linkje is elveszett, de ez már csak az én szerencsétlenségem ><)
Hm... rendesen elkanyarodtam az eredeti mondandómtól. Szóval azt akartam mondani, hogy úgy tervezem mostantól minden résznél megleplek egy kis kommenttel, reményeim szerint legalább olyan hosszúságúval, mint az előző, és feliratkozok a blogodra, amint ezt a kommentet elküldtem. Egyébként én Facebookon is like-oltam a bejegyzésedet, de az arckönyv nem a kedvenc véleménynyilvánításra használt oldalam, ezért maradtam ennél az opciónál.
Remélem nem untattalak halálra.
Kitartás,
Zsófi
Kedves Zsófi, örülök, hogy itt vagy, és ha nyitsz egy blogot keress meg! :)
TörlésAbszolút nem untattál, és ne haragudj, amiért nem vettelek észre korábban fészen, igazából csak átsiklottam a neveken és nem ragadtak meg, csak az tűnt fel, mennyien nem írnak, pedig elméletileg érdekli őket az írás. A saját csoportot nem sokára megnyitom, igazából hezitálok kell-e egyáltalán, de ha már felhívtam rá mindenki figyelmét megcsinálom. Csak remélni tudom, hogy változni fog a helyzet és fognak a többiek is kommentelni, mert akármennyire is nyafkának tűnik ilyenkor az ember, valóban rengeteget számít a véleményetek és persze azok száma. Én sosem vágyom sokra, csak 5-6 darabra, és mindenki rendkívül boldog vagyok, ha megütöm ezt a számot, hát ha meg túl is lépem... szárnyalok.
Köszönöm, hogy elhatároztad mindig meglepsz majd a véleményeddel, örömmel fogom fogadni őket. :)
Köszönöm még egyszer! :)
Kérlek, ne hagyd abba! Igaz, hogy nem igazán szoktam kommenteket írni, de ez az egyik kedvenc történetem, és mindig tűkön ülve várom az újabb részeket ! <3
VálaszTörlésNe félj nem fogom abbahagyni, ahogy azt fent is írtam, nem tudnám, mert az írás számomra nem olyan dolog, amire valaha is abba tudnék hagyni.
TörlésViszont, ha ezt a kommentet meg tudtad írni, akkor kérlek a részekhez is csapj oda egy sort, hogy mit gondolsz róla, rendben? :) És akkor nagyon boldog leszek.
Köszönöm, hogy írtál :)
Szia.
VálaszTörlésNem tudom hogy írtam-e már neked kommentet de úgy rémlik hogy igen. Általában csöndes olvasó vagyok főleg mióta meghalt a gépem... Telefonról elég bajos kommentet írni. Ha tudnék minden részhez írnék valamit mert imádom a történeted.
És amíg ezt leírtam már biztos vagyok benne hogy kommenteltem már neked. :D És ha neked ez ennyit jelent ezentúl én is megleplek még pár véleménnyel. ^^,
Mint rendszeres olvasód mondhatom nagyon jól írsz és várom a további részeket is! :)
Kitartás!
Szia Lilla, örülök, hogy itt vagy, igazából fogalmam sincs írtál-e már, de remélem a továbbiakban találkozom még a neveddel. *-*
TörlésTelefonról én is utálok írni, és engedélyezem, hogy ékezet nélkül írj, ha úgy könnyebb, saját tapasztalatból beszélek. :D Ha ékezetet kell írni telefonon megöl az ideg mire leírok egy sort. :D
Köszönöm, köszönöm. :))
Haaat. Eleg buntudatom van, higy igy erzel,hiszen sajnos, itt en is bunbak vagyok. Nem vagyok a kovetod (hivatalosan) de jo reg ota olvasom a bligod, de , az az igazsag, nem igazan vagyok nagy kommentelo ket harom blognakszoktam rendszeresen kommentelni, tobbnek nem. Nem vwgyok jo a szavakban. Es az az igazsag, hogy total megertem, a csalodasod.
VálaszTörlésEs akkor talan most irnek vmit a tortenetedhez is, valamit amit elmulashtottam :
vVehre talatam egy rortenetet ami nem "hozzuk ossze a bandatagokat", tehat yaoi, hanem egy imadnivqli tortenet,egy LANNYALa kozeppontban.Tenyleg nagyon orultem neki. Aztan elkezdten olvasni, es varni a reszeket. Mindig feldobtal es soha nem csalodtam benned. A szokincsed nagyon rendben van,valasztekos a tortenet soha nem lapsodott el es voltak szamomra nagy meglepetesek benne. Szoval koszonok mindent es csak igy tovabb!!!! Kajak
Kedves Kajak, had tartozzak azon blogok közé, akiknek kommentelsz. Egyébként kíváncsi vagyok mi alapján döntötted el, hogy annak a két három blognak rendszeresen írsz, a többieknek meg nem. :D
TörlésNem várom el a nagy szavakat, tökéletesen keretbe foglaltad a mondandód, és hidd, hogy nagyon boldoggá és büszkévé tettél velük. :) Kisigényű vagyok, elég, ha csak pár szóban összegzed az érzéseid az adott rész végén, hogy tudjam, elértem-e a kívánt hatást vagy sem.
A yaoi blogokat őszintén nagyon unom, és örülök, hogy egyre több hetero lép érvénybe. Szeretem a yaoit, de mint blog... kicsit már túl vannak spilázva, viszont amikor olyan hangulatban vagyok, jól esik egy kis yaoi a lelkemnek.
Köszönöm szépen a véleményt, és, hogy írtál, igazán nagyon köszönöm! :))
Szia Adrienn! Eloszor is, elenzest a sok elirasert, de telorol eleg nehez irni. Hat nem igazan eldontes alapjan jott ki ez a kommentelos dolog , hanem a blogok amiknek kommentelek, olyan blogok amiket, mar az elso par fejezettol olvasok es keves kommentjuk van. Ezzek akarom biztatni az irot/kat,hogy jo amit csinalnak es igenis van aki olvassa a tortenetet. Te,egy tapasztalt iro vagy akinek eleg sok kommentje szokott altalaban lenni. Ez amolyan szemelyes onzoseg. Igy, titokban bizrositom,hogy egy tehetsrges muvesz ne hagyjon fel az irassal, en meg uj es ujabb reszekhez jussak!! :D
TörlésEgyebkent en is 4 eve vagyok a fanfiction szakmaban,mint iro (meg nagyon az elejen volt egy kilengesem, de nem nekem valo az iras) es mint olvaso. Ugyan teljesen mas temaban kezdtem,buszken, tobb mint 1500 olvasott blogott tudhatok a hatam mogott. Igy egy ido utan eleg haklis lettem a sztorikat illetoen. Mara mar nagyon keves blogot kovetek, mert a tobbseg nem uti keg azt a szintet amit kene. ( biztos ismered azt az erzest mikor vmi nagyon joba belekostolsz es utana nem akarod elengedni, illetve nem akarsz annal rosszabbat enni!! ) :P onzo vagyok?lehef! De azt hiszem ennyit megengedhetek mahamnak! ) kajak
Ó, ne aggódj az elírások miatt, gondoltam, hogy telefonról írtál és igazából örültem neki, szóval simán elsiklottam felette. :)
TörlésMegértem, hogy miért csak annak a pár blognak írsz, és igazából ez egy jó dolog, mert ösztönzöd őket, és abban is igazad van, hogy azért én jócskán kaptam eddig, csak az utóbbi részeknél lett kevesebb a kommentek száma, és valójában nem mindig érzem elkeserítőnek a "helyzetem", csak van amikor már nem bírok magammal és kibukik belőlem. :$
Én is kevés blogot követek, sőt, és meg is értelek, pontosan így érzek én is. Mindenesetre köszönöm, hogy mégis írták és azért hébe-hóba dobj meg egy kommenttel, hogy tetszik-e még. :)
Tényleg köszönöm. :)
Szia Adrienn!
VálaszTörlésBűntudatom van amiért ilyen sokáig halogattam a hozzászólásokat, s ilyen nagy csalódást okoztam neked. Én is azok egyike vagyok a sok közül, akik nagy lelkesedéssel és élvezettel olvassák el a remek írásodat, majd akármilyen komment nélkül "bezárják" az oldalt. Már nagyon sokszor fontolóra vettem, hogy írjak, de amint a hozzászólásokhoz értem, nem tudtam szavakba önteni a gondolataim, így csak halogattam és halogattam. Nem olvasok sok fanfictiont, mert az időm nem mindig engedi, de a te oldalad mindig nyitva van a telefonomon, az interneten. Facebookon nem követek számon ilyen dolgokat, hogy ki tesz fel új részt, ahhoz pedig lusta vagyok sajnos, hogy csináljak blogfiókot, hogy ne "Névtelenként" jelenjek meg a megjegyzésben. Mindezek ellenére szeretném, ha tudnád, hogy imádom, ahogyan írsz, és ez a kedvenc fanfictionom. Tudom, hogy sok idődbe telik megírni egy részt, én mégis hetente legalább egyszer rákattintok a telómon a megnyitott fülek közül a te blogodra, hátha fönt van az újabb rész. Egytől-egyig fantasztikusak, sosem csalódtam egy részben sem. A szókincsedtől a fantáziádig mindent imádok, ahogyan azt láthatóvá teszed a számunkra. Imádom, ahogyan írsz, s ne keserítsen el, ha nem írnak annyian, nem tudhatod mennyien szeretik olvasni a történeteid. Személy szerint van, hogy inkább meghúzódok a háttérben, de mostanra már muszáj voltam rávenni magam, hogy hozzászólást tegyek. Sajnálom, hogy a rossz érzéseid és a bűntudat vett rá, hogy írjak neked, de megtettem, s ezzel is szeretném tudatni veled, hogy igenis óriási örömet szerzel az írásoddal, azoknak az olvasóknak is, akik nem írnak.
Köszönök minden eddigi részt, és kíváncsian várom a többit is! :)
_brigi
Szia Brigi, úristen, annyira örültem a kommentednek, annyira jó volt olvasni, végigmosolyogtam az egészet, egyszerűen nagyon nagyon nagyon hálás vagyok a szavaidért. :)
TörlésAdok egy tanácsot: amikor kommentekre vágyom, valójában azt szeretném olvasni, hogy miként hatottam rátok érzelmileg. Ha csak egy szó az egész, annak is örülök. Nem kell egekig ajnározni engem, (persze örülök neki), de az a legfontosabb, hogy tudjam, az adott rész milyen érzéseket és gondolatokat vetett fel benned. :)
A többinek is iszonyúan örültem, senki sem mondta még, hogy kimondottan az enyém lenne a kedvence, így ez most elég nagyot dobott a hangulatomon, és az, hogy állandóan megvan nyitva az oldalam valahogy... büszkeséggel(?) tölt el. :)
Ezentúl próbálom tartani magam és örülni az aktuális rész adott kommentjeinek és az oldalmegjelenítések számának, eddig is így volt, csak néha tényleg kibukik belőlem, ezt sajnálom, meg nem is, mert így rájöttem, hogy vagytok még páran. Én nem sajnálom, hogy bűntudatból írtál nekem, nagyon is örülök neki, hiszen egészen megváltoztattad most a napom hátralévő részét. :) Azt tervezem este, a celeb vagyok után (csak mert Aurélió halálos és Balázs szexihelyesdög) lefekszem, kényelembe helyezem magam és írni kezdek. Egyébként is esedékes lenne már egy újabb rész.
A szókincsemmel kapcsolatban: köszönöm!!! mostanában anyu is megjegyezte, hogy választékosan beszélek, eddig is, de most jobban és ez nagyon jól esik, mert én észre sem veszem, és amikor visszaolvasom a részeimet, úgy érzem átlagos a fogalmazásom, mert nekem természetes az a stílus, amit képviselek. Sok mindent köszöngethetnék külön-külön a véleményedben, de egy óriási hatalmas köszönömmel zárom soraimat.
Remélem láthatlak még itt Brigi. :) csókollak.
Jaaj, én örülök, amiért sikerült feldobnom a napodat. ^^ Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatása lesz az első kommentemnek, így én is köszönettel tartozom, hogy rávettél, hogy írjak neked. :)
TörlésÉn is úgy terveztem, hogy a celeb vagyok.. után bedőlök az ágyba, de még csekkolnom kellett ezt-azt, többek között a blogodat :'D (és egyet értek Aurélioval és Balázzsal kapcsolatban :3 )
Ha nem is látsz, tudd, hogy én mindig kiváncsian várom a további részeket, mint nagyon sokan mások is :)
De ezentúl igyekszek írni neked, miután sikerül visszaverekednem magam a fanfictionöd varázsából.
_brigi
Kedves Adrienn!
VálaszTörlésEddig nem írtam, de úgy érzem ennek épp itt az ideje. Õszintén sajnálom, hogy eddig nem írtam, de már az elõzõ fejezetekhez is akartam írni csak sajnos mire eljutok odáig, hogy elolvasom az adott részt egyszerûen nem tudok mit írni hiába imádtam és imádom amit írsz, de mostantól törekedni fogok arra, hogy ha csak egy pár sort is, de írjak.
Amúgy ha már itt tartok írok egy-két sort a történetrõl is: Már az elsõ fejezettõl fogva szeretem (én valahol a 19. rész körül kapcsolódtam be a történet szálba) Hana nagyon szimpatikus karakter, bár az eljén elégg sznob volt legalábbis számomra, de ez a társadalmi szintjét ismerve tökre érthetõ, szerencsére már nem az. Na és persze Oh Sehun akit nem lehet nem szeretni akármilyen is legyen *-*
Imádom azt a folyamatot ahogy egyre és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Én már csak Luhan hiányolom a történetbõl alig várom már, hogy felbukkanjon a színen, számomra õ a történet ribanca (csak, mert annak is kell lennie)
Jongint a történetben egyáltalán nem szeretem, mert egy köcsög (csak így tömören) de amúgymeg a szívem csücske, de csak Park Jimin és a többi BTS-es után (kivéve Jin õt nem szeretem) természetesen <3
Bevallom én egyáltalán nem szeretném ezt a BeakYeol párost mindkettõt szeretem imádom, de, hogy õk együtt, mint egy pár azt nem veszi be a gyomrom, semmi bajom a homokosokkal, de nem szívesen olvasok, hallok semmit a párkapcsolatukról.
Nem tudom mit írhatnék még nem jut eszembe más, úgyhogy asszem ennyi lettem volna mára, tudom nem lett sok, de máskor igyekszek többet írni.
Puszi: Tina
Szia Tina, elnézést a megkésett válaszért, de most itt vagyok. :)
TörlésMár kezdem bánni, hogy megírtam ezt a bejegyzést, mert rossz érzés, hogy bűntudatot keltek bennetek, viszont örülök is, mert sokatokat arra sarkalltalak, hogy írjatok nekem. Én azt "várom" el, egy adott rész után, hogy kifejtsétek milyen érzéseket hagyott bennetek. Nem arra kérlek titeket, hogy szakszerűen kritizáljatok (de ha akad köztetek ilyen is, csak nyugodtan), hanem arra, hogy fejtsétek ki a gondolataitokat, amik olvasás közben ötlöttek a fejetekbe.
Hana nekem is közel áll a szívemhez, nem győzöm mondani, hogy ő egy kicsit én, és igazából végig meg akartam tartani a hűvös énjét, csak képtelen voltam rá, Sehunt nem is érdemes említeni, ő csak Sehun. :D Jonginnak nagyon fontos szerepet szántam, és igen köcsög, de azért meg lehet érteni, és sajnálni is lehet, majd a következő tettei miatt nem biztos, na mindegy. XD
Luhan is nem sokára visszatér, hozza majd a szó szerint ribancos mivoltát.
BTS... kérlek... ne kínozz. XD IMÁDOM ŐKET. De Jin nekem túl lágy, lányos, furi szóval annyira nem, viszont a zenén kívüli személyisége aranyos, csak amikor jön a kemény hiphop... és Jin szólója :DDD két külön fogalom, na mindegy.
Te vagy az ELSŐ Baekyeol ellenesem és nagyon örülök neked, viszont ha már elkezdtem, muszáj lezárnom ezt a szálat, viszont ne aggódj, mert nem megyek majd bele részletekbe, hiszen ez tényleg csak egy mellékszál.
És Tina, nem a mennyiség számít, hanem, hogy írtál és köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok érte, csókollak. :)
Szia! ^^
VálaszTörlésMost kezdtem el olvasni a történetet. Kemény két napon keresztül este telóval a kezemben, a paplan alatt hajnalba nyúlóan olvastam. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. :)
Igazából nem tudtam eldönteni, hogy ehhez a bejegyzésedhez kommenteljek-e vagy az előző részhez, de végül úgy döntöttem, hogy ide írok (mivel most szálltam be az olvasóközösségedbe, úgy döntöttem, hogy a véleményemet inkább az egész történetre írom).
Szóóval... Mivel Kai a biasom először nem nagyon szimpatizáltam azzal, hogy Hana Sehunt választotta, de végül rájöttem arra, hogy így a jó.
Mikor az elején Sehun olyan kis bunkó volt, azt úgy bírtam *-* de hááát... a szerelmes énjétől meg csak olvadozni tudok <3 (és hát a perverz oldala... az a legszimpatikusabb XD)
Az olvasás elején volt egy olyan érzésem, hogy egy kis yaoi is lesz a dologban... és hát a HunHan párossal semennyire sem szimpatizáltam >.< (főleg azért, mert nem szeretem a yaoit...) Luhan számomra nem tudom, hogy miért, de azzal a személyiséggel amit adtál neki nagyon irritáló volt X'D na, meg persze értem azt, hogy a yaoikban az egyik fél konkrétan lányként vislkedik, de akkor is! Jajj Istenem! Már forgtam a fejem, hogy "Ezek soha nem fognak szakítani?!". És mikor szakítottak akkor olyan boldog voltam XD (tudom, hogy nem vagyok túl kedves, de egyszerűen ez az igazság)
És mikor Luhan nem volt az útban, akkor kezdtem elhinni, hogy minden tök hepi, és tök boldog mindenki... És hát akkor jött Jongin (Bát... ez a tény kevésbe zavar. Sőt!).
És igazából nem tudom, hogy hogyan jött neked ez az egész sztori, de nagyon hálás vagyok érte, hogy megírtad/megírod. Mikor észrevettem, ezt a bejegyzésedet, nagyon megijedtem, hogy talán nem is fogod folytatni, de mikor a végén láttam, hogy folytatod, akkor nagyon megkönnyebbültem :) ha nem folyattad volna, akkor a koporsómat (vagy jobb esetben a kórházi ellátást) neked kellett volna fizetned :D
Általában nem szoktam kommentelni. De mostanában rájöttem, hogy mennyire rossz érzés az, ha nem kapsz véleményt (mondjuk az rosszabb, mikor olvasód sincs, de látom te nem szenvedsz ettől a gondtól ^^). És hát eldöntöttem, hogyha már nekem nem túl jó, nem hagyom, hogy azok akiktől olvasok, rosszul érezék magukat. (de persze nem vártam meg a szilvesztert, és már most megfogadtam, hogy mindenhez írni fogok. Mostantól a te blogodra is :) )
És hát ezt a bejegyzésedet elolvasva, egyet kell értenem veled. De (sajnos) vannak csendes olvasók, és mindig is lesznek. Vannak, akik nem tudják megfogalmazni a véleményüket, és vannak akik lusták írni (régebben én is ebbe a csoportba tartoztam. Imádok beszélni, de írni meg lusta vagyok... és persze amit az elején akartam írni azt már el is felejtettem XD). De azt egyik író sem várhatja el, hogy az 500 megtekintésből kb. 300-an írjanak kommentet. Persze egyértelműen jól esik mindenkinek az, ha elhalmozzák kommentekkel, de mondjuk sokan azért nem kommentelnek, mert előttük 10-en leírták a gondolataikat (és kérdezem én: Akkor mi a jó francért írjam le azt, mint a többiek?!)
Na, szóval most ennyi maradt meg bennem abból, amit le terveztem írni. Mostantól kezdve számírhatsz a véleményemre ;)
Fighting! Sok szerencsét a továbbiakban! ^^
Jaj istenem, annyira boldog vagyok, amikor így írtok véleményt, és pláne, amikor új olvasók vagytok.
TörlésKét nap?? Komolyan? Ugye tisztában vagy azzal, hogy ez itt tömény 221 oldal wordben? Eszméletlen vagy, köszönöm szépen. <3
Aztán igazából nekem is Kai a kedvencem, de ebbe a szerepbe Sehunt láttam bele, és igazából a saját történetem által szerettem meg sokkal jobban Sehunt. :D
Nem sűrűn találkozni olyan kpop fannal, aki nem szereti a yaoit, egyébként ez tök meglepő, viszont jó is, mert én már valahogy kivagyok a sok yaoi nyomástól. A hunhan szálra szükségem volt, mert a történet alappillére, még most is, a baekyeol meg csak úgy jött, pedig nem kifejezetten shippelem őket kettejüket. :D És ne szabadkozz az őszinteségedért, örülök neki, én is fellélegeztem, amikor száműztem Luhant Kínába. :DDD
A történet maga csak úgy bekúszott az agyamba. Van egy yaoi blogom, és amikor hanyatlani kezdett a lelkesedésem, gondolkodni kezdtem, mi legyen a következő blog tartalma, és egyszer csak beugrott Hana, meg az érdekházasság aztán hozzávágtam Kait és majdnem kész voltam. Később Kait Sehunra cseréltem meg finomítottam a részleteken, de igazából a végkifejlet még most sincs meg pontosan a fejemben. Én köszönöm, hogy olvasod, és KÉT NAP alatt a végére értél, tényleg alig hiszem el. (mondjuk a szürke ötven 528 oldala nálam 15 órát vett igénybe, szóval tudom, milyen az, amikor letehetetlen valami, de a sajátomról ezt nem gondoltam volna :$)
Igazából, ahogy olvasgattam a kommentjeiteket, rájöttem, hogy tényleg, elég ha a számoknak örülök, hiszen tényleg rengeteg volt az oldalmegjelenítés három nap alatt, és nem várhatom el, hogy százan írjanak. :D (igazából ide többen írtatok, mint a részhez, de páran, köztük te is filóztatok, hogy hova írjatok :D)
Köszönöm a hosszas véleményed, a fogadalmad, úgy mindent, hálás vagyok és boldoggá tettél, csókollak. :)
Kedves Adrienn!
VálaszTörlésEgy szörnyen elkallódott olvasód vagyok (egyáltalán nem várom el, hogy emlékezz rám :$), szóval van mit bepótolnom a sztoriból, mert már elég régen jártam itt, de valahogy most így érzetem magam, mikor megnyitottam az oldalad (előre elnézést az elcsépelt gif-ért):
http://3.bp.blogspot.com/-mB2Cx3d05u4/UOoAHp1BU0I/AAAAAAAAFBc/SWdJcAmH7Vk/s1600/troy-barnes.gif
Nagyon sajnálom, hogy rosszul érzed magad. Kissé olyan érzés mintha egy régi ismerősöm lenne szomorú, holott nem ismerlek... Nekem is van egy blogom, bár nem ilyen jellegű, de minden egyes oldalmegtekintés boldoggá tesz (főként az ha nem keresőből kattintanak rám :D). Talán két-három komment csücsülhet az egész oldalon, mégis jó érzés ha látom, hogy felnéztek, van-e valami új. Lehet nekem nincsenek túl nagy igényeim. Régen úgy éreztem, "röpül a toll a kezedben", mert örömmel csinálod, és rossz érzés azt olvasni, hogy keservesen írod az új részt. Nem hiszem, hogy nem hálásak az olvasóid, mert különben nem járnának vissza.
A fb-os dologhoz nem igazán tudok hozzászólni, én nem ezért tűntem el. Éppen most kezdek visszatérni a régi életformámhoz. (Amúgy egy újságnál is tevékenykedem, és a nyereményjátékokra is lusták beküldeni az emberek dolgokat, szerintem meg kell becsülni azokat a like-okat. :D)
A történetről most nem írok, de észre fogod venni hol tartok! ;)
Kérlek ne utálj, hogy ilyen csöpögős kommentet írtam vagy untattalak a hülyeségeimmel. :S Inkább küldök neked még valamit:
http://bbnewc.tumblr.com/post/100837589383/whateversock-dying
Gyűjts sok boldogsághormont, az az ihlet legjobb forrása!
Szia Pom! :) (honnan a neved, puszta kíváncsiság?:D)
TörlésHa elvárod, ha nem, tudd, hogy emlékszem rád, és remélem olvashatom még a szavaidat a részeim alatt. *-* Az elcsépelt gifedet én még egyszer sem láttam, nem szoktam gifeket nézegetni, szóval nekem semmi sem elcsépelt, emiatt ne aggódj. :D
Azt hiszem minden olvasó úgy érezheti, ismeri valamennyire az írót, az olvasás által, én is sokszor így érzek és közel is érzem magamhoz az adott írót, szóval én ennek csak örülök, de ne érezd rosszul magad, már átlendültem a problémámon, és röpül a toll a kezemben, ha leülök írni, mert tényleg örülök, ha írhatok, csak felállítottam magamnak egy mércét és néha úgy érzem nehéz megütnöm, meg amikor mélyponton vagyok, akkor nehéznek érzem, de őszintén engem az tesz teljessé, ha leülhetek írni. :)
Gratulálok az újságírós tevékenykedésedhez, régi álmom újságírói pálya volt, de rájöttem, hogy nem menne, mert ha megszabják miről mennyit írhatok, olyan, mintha megölnének, szóval nem megy ez nekem. :D
Én senkit sem utálom, viccen kívül, természetemből adódóan senkit sem utálok, nagyon rossz benyomást kell keltenie bennem az embernek, hogy ne kedveljem. Nem volt csöpögős a kommented, igazából ez a vélemény tett helyre, hogy becsüljem, amim van, mert igazad van, és ha végre rá bírom magam, írom is a következőt, csak az utolsó tizennyolc oldal lett és valamiért nincs kedvem visszalendülni. XD
Tudod, mi okozna boldogságot? :D Ha végre szerelmes lennék. Na, attól nagyon boldog lennék, de amíg nincs ez, megteszi az exo vagy bts is. ˇˇ
Köszönöm, hogy visszatértél elkallódott olvasóm. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSziaa!
VálaszTörlésMikor lesz folytatás? Nagyon hiányoznak már Sehunék.😔
Sajnos nem tudom. Most ZH meg prezentációs időszak van az egyetemen, és teljesen kivagyok merülve. Amint lehet, hozom. Ígérem. :)
TörlésSok sikert!^^
TörlésSzia:) Mikor várható új rész ? Már hiányzik ez a kis fici, annyira megszerettem!
VálaszTörlésA.
Sziaa kedves A., a napokban hozok új részt, ha az Isten is úgy akarja és sikerül kitalálnom a folytatást, illetve visszaemlékeznem arra, mit akartam leírni. :'D
TörlésKöszönöm, hogy írtál. :)
Szia! Először is szeretném megragadni az alkalmat és elmondani, hogy imádom a ficit, és már nagyon várom az új részt. Remélem hamarosan hozod a folytatását!! ^^
VálaszTörlésMásodszor pedig, vár egy kis meglepetés az oldalamon:
http://lovemorestrings.blogspot.hu/2015/01/liebster-award.html
Szia Vanda, nagyon szépen köszönöm, én is imádtam írni, de kellett ez a szünet, sőt még most sem érzem késznek magam, csomó mindent megbántam ezzel a bloggal kapcsolatban, de igyekszem visszarázódni. :):)
TörlésA díjat köszönöm szépen, hamarosan megcsinálom! :)
Csókollak :)
*Türelmetlenül vár, vár és néha még vár is*:3
VálaszTörlésMa értem egy másik írásod "végére" vagy milyére. Úgy sajnáltam hogy nincs befejezve. Személy szerint az egyik kedvencem lett. Izgalmas fordulatot humoros.... Oda is hagytam egy pöttöm kommentet. ^^,
Remélem ez a történet nem lesz annyiban hagyva mint a másik. :c
Még mindig reménykedve várom a folytatást. Remélem valamikor még olvashatok új részt.^^
VálaszTörlésÉn is reménykedem. :D Hónapok óta nem írtam, mert nem tudok. De nem hagyom félbe a történetet, szóval remélem kitartó vagy :$ Köszönöm, hogy vagy és reménykedsz. :)
TörlésÉn is reménykedem a folytatásban! :) A kedvenc blogom volt és remélem marad is.
VálaszTörlésMég a végén meghatódom! :) Köszönöm szépen, én is remélem, hogy az marad. :)
TörlésMa olyan olvasgatós kedvemben voltam, így beléptem a fiókomba, és elkezdtem nézegetni a blogokat. Aztán mikor megláttam a tiédet, rögtön rákattintottam; teljesen rám jött a visszaolvasásra való vágy, ami mindaddig csillapíthatatlan, míg ki nem elégítem, általában így van ez:DD
VálaszTörlésDe aztán ebből nem lett semmi, mert megláttam ezt a posztodat, és azonnal azt éreztem, hogy véleményt kell írnom. Igaz, elég régi, és shame on me, de én ezt most olvastam el életemben először (vagy egyszerűen csak nem emlékszem, de azért remélem nem így van, mert akkor nagy bajok vannak :'D)
Most, hogy bevezettem a dolgokat, ideje belevágni. (Régebben mindig megkérdeztem, hogy hol is kezdjem, és válaszoltam is magamnak, hogy legjobb lesz a legelején. Sajnos erről még mindig nem szoktam le, még most is szoktam magamba beszélni.xDDD)
Szóval, régebben rengeteget írtam neked itt a blogodon, ahogyan egyszer mondtad is, 2 méteres kommenteket (lehet ebből is az lesz, mert nem tudok majd leállni:DD).
Az imént visszaolvastam az egyiket, és olyan jellegzetes szóhasználatok után kutattam, melyek csak rám voltak jellemzőek. Hát eddig nem tudom, hogy egyelőre van-e sejtésed, de remélem, hogy a végére egyértelmű lesz számodra, hogy ki vagyok:DD
Szóval, ott tartottam, hogy sokat írtam neked, és olyan izgalommal vártam a válaszaidat, mint még soha semmit. És bevallom, most amikor olvastam az egyiket, most is ugyan az az érzés fogott el.
Imádtam kielemezni a történeteidet, és belelátni olyanokat is, amik...egyszerűen nem is voltak ott:DD
És ez nagyon hiányzik, de tényleg! Csakhogy az utóbbi - nem is tudom, olyan egy évben - nem igazán fogtam olyan könyvet a kezembe amit saját akaratomból akartam elolvasni, és féléve a tankönyveken, és a tanulni valókon kívül nem is olvastam. Blogot igen, egy-kettőt, de ha tetszett is, képtelen voltam véleményt hagyni a fáradtságom miatt. Számomra egy "Köszi ezt a részt, tetszett" - nem minősül véleménynek, és ezt te is tudod. Szeretek sokat írni, elmondani, hogy mit gondolok.
Eltűntem. Huh, nagyon sok időre, nem is tudom, hogy mikor beszéltünk utoljára, és akkor is azt ígértem, hogy majd írni fogok. Még mindig emlékszem, igen. De sajnos nem tettem :c
Beütött az a bizonyos középiskola nevezetű dolog, amivel kapcsolatban sok tanácsot is adtál és igyekeztél bátorítani; sajnos nem ment olyan könnyen ahogy én azt akartam.
Persze most már minden rendben, a nyár közeleg, és összeszedhetem magam egy picit. És ha folytatod, akkor én itt leszek, és újult erővel fogom megosztani a gondolataim veled.
Remélem, hogy nem ment el teljesen a kedved az írástól!
Mellesleg részben te vagy az, aki miatt Kim Fucking Perfect Jongin az őrülete kerget nap mint nap. Miattad lett az ultimate biasom az Exoban. Ezt már mondtam, ugye? Nem baj, szeretem, újra, és újra elmondani:DD
És mianhae a hosszú kihagyásért :c♥
Remélem, hogy hallok még felőled, és mint mindig, most is alig várom a válaszodat!♥
XOXO♥♥♥
Nem értem miért vagy névtelen, amikor tudjuk ki vagy :DDDDDDDd Vagy csak engem akartál tesztelni, aztán a végén kiderül, hogy kurvára rosszul gondoltam, aztán végül nem is az vagy, akire gondolok, de akkor velem is gondok vannak. :DDD
TörlésSzóval, Lexikém - csak mert nem ismerek más lányt, aki középiskolás, tanácsokat is adtam volna, pluszban még olvasott is volna tőlem és félt az apokalipszistől, ami még most sem következett be a történetben :"DD Remélem eltaláltam kivel állok szemben. :)
Na, és nem is olyan későn vettem észre a véleményedet. Igazából én is azt tervezem, hogy újraolvasom valahonnan, csak nem visz rá a lélek, mert hónapok óta ezt csinálom. Néha elolvasok egy-egy részt, tök jól érzem magam, megnyitom a wordot és semmi.
Velem is történt pár dolog - egyetemet váltottam, így felköltöztem Budapestre és hetente járok haza, így semmi időm és erőm írni, teljesen elment tőle a kedvem, és mivel olyanokkal élek együtt, akik kpop mentesek, kb nem hallgatok és nézek semmit, kiveszni látszanak az életemből, így a lelkesedésem is csökkent. Na jó, az exo továbbra is része az életemnek, csak minden sokkal nyugisabb... most már inkább bulizni járok, barátnőzök, suliba járok, a júniusom kész káosz lesz a hat HAT hat 6 vizsgámmal fűszerezve, de próbálom összeszedni magam, mert meg kell mondjam, hiányzik az írás, az, hogy publikáljam, a vélemények olvasása, kíváncsi vagyok hányan olvasnák még, hiszen ez a történetem kifejezetten népszerű volt.
Kim Jongin tényleg tökéletes, kár tagadni, de pesten még egy olyan ázsiai srácot sem láttam, aki.... DE HAZUDOK MER LÁTTAM ÉS BESZÉLTEM IS VELE ÉS OHGOD ISZONYÚ HELYES VOLT ÉS MEGHALTAM ÉS MIKOR MEGKÉRDEZTEM KIKKEL JÖTT A NORMAFÁRA AZT VÁLASZOLTA A BARÁTNŐJÉVEL NEKEM PEDIG SÍRVA FAKADT A LELKEM!!! No mindegy. Rajta kívül senkit.
Szóval... nem tudok mit mondani, mikor lesz rész, kb egy hónapja írom a 27-et, amiből eddig van másfél oldal. Mondhatom sokat haladtam. :"D
Köszönöm, hogy kitartasz és vagy itt vélem nekem meg ilyesmi. :)
<3 Csókollak :)