21. rész (17,5+ remélem erre még emlékeztek :)

Megjegyzés: A fejléc, azért gagyesz, mert én csináltam :'DD


Valahogy… minden a helyére zökkent. Ideiglenesen úgy éreztem, minden rendben van körülöttem és velem, meg bennem. Eszméletlen, mennyit számított Sehun mondata. Mennyire sokat jelentett az, hogy elköteleződjön mellettem: mennyivel egyszerűbb így. Milyen hirtelen omlottak le a falaim. Milyen könnyen szakadt át a saját magam által épített gát, és döbbentem rá, mi mindent érzek iránta. Nem pusztító szerelemre gondolok, és igazából nem is tudnám meghatározni, mit jelent nekem Sehun. Ő a vőlegényem. Ez, valami olyat ad hozzám, amit már nem tudok elvenni, és lassan már nem is akarok. Vonzódom hozzá, és azt hiszem, ő valóban képes arra, hogy megrengesse a világomat.

Rádöbbentett, hogy Jonginhoz vezető utam, valójában csak menekvés volt előle. Jongin iszonyú kedves, jó modorú, intelligens és istentelenül helyes srác, aki első pillanattól kezdve kinyilvánította szimpátiáját felém, ami oly módon hízelgett, Sehun gorombasága pedig annyira ijesztett és bántott, hogy jobb híján – öntudatlanul – Jongin karjaiba menekültem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy érzéketlen vagyok vele kapcsolatban, fizikailag vonzódom hozzá, és törődöm vele, mert megismertem és csodálatos ember. De, csak, mint barát. Barát némi plusszal – mert azért elég sokszor estünk egymásnak… ami barátoknál nem szokványos.

Amit biztosan tudok, hogy a mi hármunk története kusza és bonyolult, viszont egyenes nyíl vezet a nevemtől Sehun neve felé, ami pedig Jongin felé tartott félúton megszakadt, és az a fél is hullámos vonallal van áthúzva.

A fürdőszobai incidensünk után a parti zavartalanul folyt, Sehun állandóan mellettem volt, nem volt hajlandó elengedni a derekam, ezáltal folytonos bizsergető érzést váltott ki belőlem, szélesen mosolyogtunk és fesztelenül társalogtunk mindenkivel. A nekem rendezett est, hamarosan véget ért, lassan mindenki haza szállingózott, Sehun búcsúzóul megcsókolt, pozitívan csalódtam benne, mert ezzel addig várt, amíg mindenki elment, szóval senki sem figyelhetett bennünket – gondolok itt ellenséges öreg nagynénikre meg nagybácsikra, vagy mondjuk Jonginra.

Túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy egyből el tudjak aludni, de a fáradtságom egy idő után erősebbnek bizonyult, így észre sem vettem, hogy elaludtam.
Reggel, vagyis inkább délelőtt anyám rázogatására ébredtem fel.
- Ha Neul! Miss Choi, ideje, hogy felébredjen és elkezdje a napját! – a takarómat húzta le rólam, én pedig sűrű nyögéssorozattal fordultam a másik oldalamra, nem nyitottam ki a szemem, hogy tettethessem még egy kicsit, abszolút nem hallottam őt. Viszont, ő ennél jobban ismert.
- Ébredj fel kincsem, készülődj össze, ebédelni megyünk az Oh családdal és szeretnénk átadni a születésnapi ajándékodat is – hallottam a hangján, ahogy mosolyog, nekem pedig végszóra kinyíltak a szemeim. Mosolyogtam és felültem. Megdörzsöltem a szemeimet és elnyomtam magamban egy ásítást.
- Azt hittem a parti volt az ajándékom.
- Az is, de ezt a nászainkkal közösen szándékozzuk átadni.
- Oh, rendben. Kiöltözzek?
- Ha kérhetlek, illendő öltözéket válassz – kissé elsötétülő tekintetére felkuncogtam.
- Valld be, hogy tetszett a szülinapi szerkóm. Tudtam, hogy ki fogsz akadni, valójában Min Hee beszélt rá. Én nem akartam felvenni.
- Én csak azt tudom, hogy a szobában az összes harminc év alatti férfi le sem tudta venni rólad a szemét. Azt találgatták, mikor fog kiesni legalább az egyik melled a dekoltázsból.
- Anya, ne túlozz kérlek! – forgattam a szemem, látványosan szórakoztam szavain, de összeszűkülő szemei voltak a bizonyítékok arra, hogy komolyan beszél.
- Nem is mondom, a lelkésznek milyen véleménye volt rólad.
- Minek hívtad meg a lelkészt, anya? – továbbra is forgattam a szemem, és egyszeriben dühös lettem. – Komolyan, jól éreztem magam abban a ruhában. Úgy éreztem, nincs hozzám fogható lány a helységben. És most feldühítesz. Legközelebb talán átkutatod a gardróbom és te fogsz nekem ruhát választani, azzal a kikötéssel, hogy csak is azt vehetem fel?!
- Nyugodj meg Ha Neul. Gyönyörű voltál, de az emberek megbotránkoztak rajtad.
- Azért, mert ez is egy olyan parti volt, ahol a jelenlévők nyolcvanöt százaléka negyven-ötven év fölötti volt. Nem is tudom igazából kinek rendeztétek a partit. Nekem, vagy magatoknak?
- Most össze akarsz veszni velem drága kislányom? – felvonta bal szemöldökét, mire fújtattam egyet, felpattantam és úgy válaszoltam.
- Esetleg majd akkor, ha nem tetszik az ajándékotok. Most pedig, menj ki, had készüljek el. Mikor indulunk?

- Délre van asztalfoglalásunk az Astoriában – biccentett egyet és kiment a szobából.

Egy sóhajtásnyi idő után, morogva csörtettem a fürdőszobába, hogy letusolhassak, amikor hallottam, hogy a telefonom üzenet érkezését jelzi. Előre mosolyogva rohantam vissza a készülékért.

Felébredtél már? Engem most rángattak el a koliból a szüleim, hogy együtt ebédelünk. Nem is tudod milyen szépeket álmodtam pedig…

Vigyorogtam Sehun üzenetén, aztán gyorsan pötyögni kezdtem a választ.

Éppoly dühös és elégedetlen vagyok, mint te, mert az anyám durván felébresztett, aztán előállt a tegnap viselt ruhám emberekre tett benyomásairól. Úgy tűnik, nem csak te nem tudod levenni a szemed a melleimről.

Hányszor mondjam, hogy csak is azért, mert közszemlére teszed? Senki nem kért meg rá, hogy magadtól viselj olyan ruhát, aminek akkora a dekoltázsa, hogy félő, kibukik belőle a kebled.
Szó mi szó én szerettem. Ki ne dobd azt a ruhát!

Harsányan kacagtam a megfogalmazásán, majd újra válaszoltam neki, ezúttal leültem a kanapémra.

Magamtól eszembe sem jutott volna azt viselni. Min Hee a hibás mindenért. Most a lelkész egy erkölcstelen kis lotyónak tart, aki nem tud illően öltözködni. Egy világ omlott össze bennem… segíts feldolgozni, kérlek.

Elmegyek és beszélek a lelkésszel, hátha maradandó károsodás érte a látószerveit. Nem élné túl a lelkem, ha miattad és a didkóid miatt mondaná le a szertartásunkat.

Az a szó, hogy didkó csak egy tizenhárom éves, hormontúltengésben szenvedő kis srác száját hagyja el. Úgy hangoztál, mint egy ilyen kanos kis kölyök.

Elnézést. A kebleid!

De, a jó az egészben, hogy megkapom a születésnapi ajándékomat, amit elméletileg a te szüleidtől is kapok. Szóval, kíváncsi vagyok.

Ne sajátítsd ki előre. Az a kettőnk ajándéka lesz. Nem véletlenül rángatnak el engem is erre a feltehetően kínos légkörben eltöltendő ebédre.

Ha sms-ben kommunikálunk, sokkal okosabbnak tűnsz. (vagy csak akarsz tűnni)

Csak azért, mert le akarlak nyűgözni, micsoda intellektuális srác vagyok. Kikérem magamnak, én nem csak egy szép pofi vagyok! Diszkrimináció, ami az interneten és a rajongók fejében terjeng rólam. Aljas 

rágalom! Én egy kimagaslóan intelligens húsz éves vagyok.

Mivel én pedig profi színész vagyok, elhitetem veled, hogy én ebben hiszek. Meg, persze, amiért elveszel feleségül, nem váglak arcul a valósággal.

Miszerint?

Miszerint csak egy átlagos húsz éves srác vagy, átlagos külsővel megáldva, átlagos tudással az agyában, egyszóval: egy teljesen unalmas hétköznapi fiú vagy.

Nos, most derült ki, hogy a menyasszonyom beteges hazudozó! (átlagos külső, komolyan Hana, ezt még elhinni sem akarod)

Bármennyire is jól szórakozom, nekem le kell tusolnom, és el kell készülnöm, hogy passzolhassak a remek testi adottságokkal rendelkező vőlegényemhez.

Hmm, nem bánom. Valami fehéret vegyél fel, hogy kontrasztot alkothass a tegnap este kialakult képeddel kapcsolatban. 

Ezt tekintettem záró akkordnak, szélesen mosolyogva, és hevesen dobogó szívvel, teljesen feldobva mentem a fürdőszobámba, és rémisztő volt a gondolat, hogy a hangulatváltozásomért Sehun üzenetsorozata a felelős. Ábrándos sóhajt hallattam, miközben levetkőztem és a tus alá álltam.

Pontosan délben érkeztünk meg az étterembe, és vidám mosoly kanyarult az arcomra a leendőbelim megpillantásakor. Odajött elénk, meghajolt a szüleim előtt, adott egy szerény puszit az arcomra, aztán megragadta a kezem és odavezetett az asztalhoz.

Annak ellenére, mennyire megkönnyebbült és szabad érzések borítanak be, nagyon félek és nagyon furcsa ez az egész. Napokkal ezelőtt nem hittem, hogy fogunk valaha így viselkedni egymással. Sehun túláradó jókedve és kedvessége olyan idegen a számomra. Megszoktam, hogy falat húzott közénk és most nehezen fogom fel ép ésszel, hogy képes miattam lerombolni azt. Nem sokkal ezelőtt, állította, hogy nem tudja magát nekem szentelni, mert szerelmes valaki másba – erre a gondolatra feszültség keletkezett bennem -, én pedig mélyen hittem abban, hogy a sors nekem Jongint szánta és nem Sehunt. Túl gyorsan és hirtelen változott meg minden, ez pedig keserű utóízt hagyott a számban. Éreztem, hogy nem sokáig lehetek ilyen felhőtlen és boldog. Éreztem, hogy a sok jót követően valami rossz fog történni. Lehetetlen, hogy a kezdeti nehézségeket, akadályokat, falainkat, ilyen könnyedén vészeljük át, hagyjuk figyelmen kívül, kerüljük ki és bontsuk le. A szívem súlyos lett a gondolatra, hogy valami rossz fog következni.

A gondolatözön akkor rohant le, amikor Sehun rámarkolt a kezemre és összefűzte az ujjainkat, amíg az asztalhoz vezette a családomat. Nem engedtem, hogy kétes érzelmeim az arcomra is kiüljenek, póker arcot öltöttem, vagy szelíden mosolyogtam. Viszont Sehun egyetlen mondata elég volt ahhoz, hogy egy csapásra elzavarja a nehézkes gondolatokat a fejemből.
- Olyan megtévesztő vagy ebben a ruhában. Az embereknek az a benyomása támad, milyen ártatlan és angyali lány vagy – lehelete a fülemet csiklandozta, szavai pedig őszinte mosolyt csaltak az arcomra. Kissé oldalra fordítottam az fejem, hogy láthassam az arcát, aztán halkan felnevettem.
- Miért, neked mi a véleményed rólam?
- Ó, egy aljas kis bestia vagy, aki arra született, hogy védtelen férfiak fejét csavarja el a testi adottságaival – csóválta a fejét, én pedig újra kuncogtam.
- Szóval, már megint itt tartunk. Mi bajod a melleimmel?

- Kívánni valóak, és nem hagynak nyugodni, vajon milyenek lehetnek takarás nélkül – nem volt kérdő hangsúly a szavaiban, én pedig ledermedtem. Olyan vággyal telített volt a hangja, hogy elakadt a lélegzetem. A keze megszorította az enyémet, flörtölésünknek vége kellett szakadnia, mert az asztalhoz értünk, ahol az anyósomék mosolyogva üdvözöltek bennünket. Még mindig nem tudtam felocsúdni Sehun szexuális töltetű megjegyzésén, így csak mosolyogva bólintottam feléjük. Sehun mellettem vigyorgott, látta és tudta, milyen hatást gyakorolt rám.

Az ebéd nem volt kínos és feszült, Sehun ebben tévedett. Apa és anya nagyon kedvelte Sehun szüleit, tisztán látszott, mennyire egy hullámhosszon vannak. Mi ketten inkább szemeztünk, mint két kamasz, és nem igazán vettünk részt a beszélgetésben. A főfogás elfogyasztása után, megkérdezték kérünk-e desszertet, én a fejemet ráztam, mire Sehun is elutasította. Ettől függetlenül a szüleink kértek, mi pedig a szemünk forgattuk: azt hittük megyünk már végre. Komótosan ettek, bennünket bosszantottak, közben arról beszéltek, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen hamar egymásra találunk, és ennek nagyon örülnek, aztán kinyögték végre, a születésnapomra nem véletlenül nem vettek ajándékot: valami sokkal nagyobb volumenű dologgal készültek, és mivel közeleg az esküvő, nem tudják nem meglépni a következő lépést. Ezért vettek nekünk egy házat. Egy házat. Nekünk. Kettőnknek. Egy szerelmi fészket. Jó, ezt anyu mondta és mindenki nevetett rajta, de édes volt. Tágra nyílt szemekkel néztünk össze Sehunnal, aztán szélesen vigyorogni kezdtünk, felálltunk mindketten, és én húzni kezdtem apu villát tartó kezét, hogy induljunk már és nézzük meg. Nevettek a gyermeki izgatottságunkon, hamarosan autóba ültünk és elmentünk az egyik gazdag negyedbe – a szüleink még házvásárlásnál sem hazudtolják meg magukat.

Egy kisebb, takaros, amerikai stílusú családi ház volt, észbontó kerttel, és csodálatos környezettel. Házon belül is minden kifogásolhatatlan volt, modern, tiszta, bútorokkal berendezett, áradt belőle a luxus én pedig szerelmes lettem belé. A gondolattól, hogy ez a kettőnké pedig még inkább.
- Mondd, hogy neked is annyira tetszik, mint nekem – fordultam Sehun felé, aki bólintott egyet.
- Ti rendeztettétek be? Mindenhol látok valamit, ami tudom, hogy az én kedvemért van – rávigyorgott a szüleire, akik sután lenéztek, majd anyu jött oda hozzám.
- Isten éltessen kislányom, és sok boldogságot kettőtöknek – rögtön elfátyolosodott a szeme, én pedig olyan vagyok, hogyha látom anyát sírni, vele sírok.
- Anya ne sírj, mert akkor én is rákezdek. Mellesleg az a srác ott, még simán elmenekülhet előlem – böktem Sehun felé. – Még veled vagyok.

- Nem fogok elfutni, ne sértegess – duzzogó hangot ütött meg, mindannyian mosolyogtunk rajta.

Egy ideig még beszélgettünk és gyönyörködtünk a házban, végigkísértek bennünket szobáról szobára, a végállomást a hálószoba jelentette. Kétségkívül ez volt a lakás fénypontja. Egyszerűen meseszép volt. Belépve, a padlót bolyhos szőnyeg fedte, ami megmosolyogtatott, mert hasonló volt ahhoz, mint ami az én szobámban is volt. Középen egy hatalmas, lábakon álló fehér franciaágy állt, a fejtámla művészi mintákkal kifaragott, felette a falon folyékony tapéta csillogott krém színben, a csillám pedig arany volt benne, emellett baldachin szerűen függöny csüngött alá az ágyra. Díszpárnák sokasága fedte az ágy felét, ami nagyon széppé varázsolta az önmagában is gyönyörű ágyat. Az ággyal szemben, padlótól plafonig ablakok voltak, hosszú kapucsínó barna drapéria takarta el, és ez egészen ámulatba ejtett. Az ágytól balra egy ajtó nyílt, hát benyitottam és a szemem elé tárult egy gardróbszekrény, mely fel volt osztva, és a fekete szekrényes volt a fiú oldal, a fehér pedig a női. Aranyos volt anyáéktól, hogy erre is odafigyeltek. Amíg mi Sehunnal ott bent vitatkoztunk, miszerint én is olyan nő vagyok, akinek ennél a helymegosztásnál többre lesz szüksége a ruhái miatt (ami igaz), amit én tagadtam, és bizonygattam, hogy el fogok itt férni, addig a szüleink kiosontak és lassan elhúzták a csíkot. Percekkel később jöttünk elő és vettük észre, hogy egyedül vagyunk.
- Itt hagytak bennünket? – vonta fel a szemöldökét.
- Nagyon valószínű. Biztos azt akarták, hogy egyedül emésztgessük a közös lakás fogalmát. Felfogtad ezt? Együtt kell élnünk, holott még csak most barátkoztunk meg egymás gondolatával…
- Felfogtad ezt? Pár nap múlva elveszlek feleségül, és még csak most jöttem rá arra, hogy kedvellek – utánozta a hangsúlyomat, elmosolyodtam és leültem az ágyra. Amint a fenekem a puha matracot érte, nem tudtam megállni és lerúgtam magamról a szandáljaimat, majd elfeküdtem az ágyon. Jólesően felsóhajtottam.
- Annnnnyira fáradt vagyok – mondtam halkan, lehunytam a szemem, aztán éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Rögtön oldalra fordultam, a karomra hajtottam a fejem és kinyitottam a szemem. Sehun hanyatt feküdt, de a fejével felém fordult.
- Nem ez az első alkalom, hogy egy ágyban fekszünk – jegyezte meg, én pedig nem válaszoltam rá semmit. Egy időre beállt közénk a csend, ő a szobát vizslatta és úgy láttam gondolkodik, én pedig őt figyeltem és elnyeltem magamban a szépségét. Nincs jobb szó. Hogy létezhet egy férfi ilyen tökéletesen makulátlan bőrrel? Ez kegyetlenség, ránk, nőkre nézve. Aztán visszafordult felém a teljes testével, belenézett a szemeimbe, én pedig késztetést éreztem, hogy elkapjam a tekintetem, de kényszerítettem magam, hogy visszanézzek rá.
- Sajnálom, amit akkor reggel tettem. Össze voltam zavarodva, nem tudtam, mit kezdjek az érzésekkel, amiket elkezdtem táplálni irántad – hangja nem volt hangosabb a suttogásnál, nekem pedig eltűnt a mosoly az arcomról.
- Teljesen kétségbe ejtettél. Azt gondoltam, elutasítottál és sohasem fogsz irántam érezni semmit sem. Borzasztó nehéz volt túltennem magam azon, hogy nem kellek neked.
- Ezért Jonginhoz menekültél.
- Igen… de, amikor megláttam az arcodat, és éreztem, hogy most fájdalmat okoztam neked, rögtön realizáltam a tetteim és mélyen megbántam. Jongin… nem tudom, mit mondhatnék. Azt hittem pótolhatóvá tehetlek a személyében, mert ő harcol értem és kellek neki – közelebb húzódott hozzám egy minimálisat, és szomorúan csillogtak a szemei.
- Sajnálom, hogy eddig tartott, amíg nyitottam feléd.
- Ugyan – viccelődve legyintettem egyet. – Ha úgy veszed, rohamtempóban haladunk. Június tizedikén találkoztunk a repülőtéren, most pedig augusztus nyolcadika van. Tizenkettedikén pedig oltár elé állunk és kimondjuk az igent. Pedig nem vagyunk még szerelmesek.
- Még? – kérdőn felvonta a szemöldökét, szégyenlősen elmosolyodtam és elpillantottam a válla felett.
- Még – suttogtam vissza, ő pedig elvigyorodott.
- Honnan a garancia, hogy én szerelmes leszek beléd?
- A testi adottságaim a garancia. Előbb utóbb belém kell szeretned. Nincs másik forgatókönyv! – csóváltam a fejem, ő pedig hangosan felnevetett, majd felemelte a jobb kezét és elsimított egy tincset a homlokomból.
- Félek, nem lehetek itt veled túl sok időt – váltott témát, amivel meglepett.
- Hát ezt meg hogy érted?
- Továbbra is a dormban kell élnem a fiúkkal.
- Ez butaság. Innen nincs olyan messze a kollégiumotok. Ha kellesz nekik simán ott teremhetsz perceken belül.
- Szeretik egyben tartani a csapatot. Chanyeol így is fúj rád, mert szétrombolod a családunkat.
- Chanyeol egy barom. Ja, és szerintem meleg is – mellékes hangomra megmerevedett, kitágultak a pupillái. – Mi bajod van? Ez csak egy megállapítás volt, nem ítélem el, meg ilyesmi…
- Csak megleptél.
- Szóval tudjátok?
- Csak én és Luhan.
- Tényleg, róla is akartalak már kérdezni.
- Kiről?
- Jaj már, hát Luhanről. Miért olyan ellenséges velem? – kérdeztem, pár pillanatig gondolkodott, majd izmai újra elernyedtek, teljesen közel csúszott hozzám, a karjára húzta a fejemet, én pedig befészkeltem magam a nyaka és válla közé. Karommal a mellkasát támasztottam, a csípőm a csípőjének feszült, a ruha kényelmetlenül megcsavarodott a testemen és minden vágyam az volt, hogy lecserélhessem egy lenge pólóra, de a világért sem mozdultam volna meg. Ez a póz tökéletes volt. A feje alá helyezte a szabad karját, a másikat körém zárta és fedetlen vállamra írt le kis köröket. Ha lehunynám a szemem, pillanatokon belül képes lennék elaludni.
- Ő csak… - végül megszólalt, amikor már el is felejtettem, hogy kérdeztem valamit. – Nehezen barátkozó típus, és aggódik értem, ugyanazon okok miatt, mint Chanyeol. Ő kicsit keményebb dió, mint Chanyeol, de Luhan hyung nagyon rendes és törődő, hogyha megszeret valakit.
- Értem – válaszoltam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy tovább taglaljuk az exo rejtélyes tagjainak személyiségét, de ő folytatta.
- A K-s tagok mind nagyon kedvelnek. Örülök. Úgy látom Baekhyun és Kyungsoo hyung a szívedhez nőtt.
- Fantasztikus emberek, és a legtehetségesebb énekesek, akikkel valaha is találkoztam – mormoltam áhítattal. Rajongtam a hangjukért, és imádtam őket, nem féltem kimutatni, hogyan érzek kettejükkel kapcsolatban.
- Te mit gondolsz Baekhyunról? Meleg? – ez viszont egy érdekes téma volt.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Ő nem olyan árulkodó, mint Chanyeol. Nehéz megállapítani, hogy azért van mindig vele, mert nagyon jó barát, vagy nagyon törődik vele és csak pusztán a közelében akar lenni. Nem láttam őket olyan sokszor együtt, hogy meg tudjam mondani.
- Eléggé szakavatottnak tűnsz a témában – a mondat percekkel később hangzott el a szájából, én pedig halkan, erőtlenül nevettem fel.
- Amerikában a barátaim körét egy meleg pár is bővítette. Imádtam velük lenni, könnyen leszűr utánuk az ember ezt-azt. Így árulta el magát Chanyeol előttem. Velem még durva volt, titeket észre sem vett, amikor megjelent Baek, odaugrott és itta minden szavát, jól lakott a látványával.
- Ja. Félelmetes – motyogta, aztán én kinyújtottam a karomat, és átöleltem a derekát, mire rám pillantott. – Álmos vagy?
- Ühüm – bólintottam és már le is hunytam a szemem.
- Kényelmetlennek tűnik a ruhád – ténymegállapítás volt, semmi furcsa nem volt a hangjában, ezért nem is foglalkoztam vele, csak vállat vontam.
- Az is.
- Talán meg kellene tőle szabadulnod...
- Ne légy kanos kamasz fiú, Sehun – mondtam kisebb fáziskéséssel.
- Tegnap még majd’ elájultál a belőlem áradó tesztoszterontól.
- Most is, csak majd leragad a szemem – továbbra is a pólójába beszéltem, vagyis inkább dünnyögtem, eddig köröző ujjai megálltak, amiért felmordultam, mert jól esett, nem vett róla tudomást, kitapintotta a cipzáramat, és elkezdte lehúzni.
- Te mocskos gazember – mondtam, de hagytam, hogy lehúzza, mert így könnyebbé vált a légzés, és lazább lett a ruha. – És, itt most állj, köszönöm.
- Makacs vagy – suttogta, oldalra fordult, ami miatt legördültem a válláról, morcosan néztem rá, mert már várt rám az álommanó, de ő mit sem törődött nyúzott arcommal. A nyakamra hajolt és finom csókokat lehelt a bőrömre. Pár pillanattal később, már forró nyelvét is párosította párnáihoz, gyengéd harapásokkal, majd még puhább csókokkal haladt a torkom felé, majd az államon át az ajkaimhoz vezetett útja. Bal karja még mindig fejem alatt nyugodott, azzal húzott közelebb magához, és apró csókokat nyomott alsó, majd felső ajkamra. Mosoly futott át az arcomon, mert jól esett az édes kényeztetés. Kinyitottam a szemeimet, szembesültem olvadt csokoládé színű szemeivel, melyekből tisztán olvastam ki, mire szeretne kilyukadni Sehun. Szabad kezével testem kezdte el bebarangolni, ajkaival nem játszadozott többet, határozottan vette birtokba számat, még mindig finoman csókolt, amit értékeltem, mert imádtam így csókolózni. A szenvedély hamarosan legyőzte a gyengédséget, lehunyta a szemeit, nyelvével megérintette az ajkam peremét, elmosolyodtam a szerény kopogtatáson, én pedig készségesen engedtem be a vendégemet. Felmordult, amikor nyelveink találkoztak, gyorsabb iramra kapcsolt, jobban rám hajolt, szabad keze gyorsan siklott a ruhámon fel a mellemig, ujjperceivel épphogy érintette a mellem vonulatát, nagyon tetszett, hogy semmivel sem siet, és nem ront ajtóstul a házba, engedélyt kér, és türelmes. Kinyomtam kissé a mellkasom, ő pedig rásimította a tenyerét domborulatomra.

Pozíciót váltottunk, elhajolt tőlem, kihúzta kezét a fejem alól, ledobta magáról a sportzakót, már csak egy fekete póló volt rajta, egy pillanatra a szemeimbe bámult, amitől muszáj volt beharapnom az alsó ajkam, csibészes mosolyt öltött és hirtelen lekapta a pólóját is. Mondanom sem kell, hogy elállt a lélegzetem. Finoman fodrozódó izmain, tökéletesen sima, puha bőrén, szikár alakján kívül nem törődtem semmi mással. Visszahajolt felém, egyik lábát átvetette az enyémen, feljebb csúsztam az ágyon, így már viszonylag ülő helyzetben voltam a sok alám polcolt párna miatt, megszorította a csípőmet és csókolt, kifulladásig.

Kezei lassan vállaimhoz vándoroltak, és a ruhám könnyed anyagát lejjebb huzigálta. Kihúztam karjaimat a ruha ujjain, így a derekamra csúszott az anyag. Megállt egy pillanatra és lenézett fehér melltartós valómra, pironkodva fordítottam el az arcom, kezeim automatikusan el akarták takarni a szeme elől a majdnem meztelenségem, de ő lefogta a kezeimet, hintett egy csókot a nyakamra, kulcscsontomra, a dekoltázsomra, és külön-külön a melleimre, de a melltartóhoz nem nyúlt.
- Állandóan a melleidről beszélgetünk, engedd, hagy gyönyörködjem bennük. Mert csodaszépek.
- Te aztán tudsz bókolni – nyögtem ki, fejét felemelte, és a szemeimbe nézett.
- De, tudod, ez így még nem fair. Te tisztán láthatsz engem – a saját mellkasára mutatott, majd visszanézett rám. – De, nekem akadályba kellett ütköznöm.
- Túl gyors vagy – megszeppenve ejtettem ki a mondatot, ő pedig elmosolyodott és bólintott.
- Megmondtam, hogy egy kis bestia vagy, aki elcsábítja a férfiakat.
- Kikérem magamnak – rántottam vállat, amitől megrázkódtak a melleim, ő pedig beharapta az alsó ajkát.

- Ugye szabad? – nem nézett rám, miközben kérdezte, én pedig megforgattam a szemem, hogy mégis, hogy kérdezhet ilyen zavarba ejtő, buta dolgot. Mindkét kezével rámarkolt a melleimre, behunytam a szemeimet, mert túlságosan zavarban voltam. Finom, masszírozó mozdulatokkal ingerelt, én pedig akaratlanul is felsóhajtottam. Amikor apró csókokat éreztem bőrömön, felpattantak a szemeim, ujjaim utat találtak Sehun hajába, és mosolyogva emeltem fel a fejét, feljebb csúszott és újra csókolózni kezdtünk.

Hosszas percek után, amikor kifulladva váltunk el egymástól, a homlokomat az övének támasztottam, átöleltem a nyakát, néhány nedves puszit nyomtam a füle tövébe, és mögé, majd felsóhajtottam.
- Bármennyire is kívánlak, nem feküdhetek le veled – rekedtes hangom hallatán felmordult.
- Ne mondd, hogy épp menstruálsz – nyögött fel csalódottan, mosolyogtam és megráztam a fejem.
- Már túl vagyok az e havi ciklusomon, ne aggódj.
- Hál istennek!
- Sehun, megfogadtam, hogy szűzen megyek férjhez. Már csak pár nap van hátra… nem akarom megszegni az ígéretemet, mert ha megteszem, nem leszek képes magamra ölteni a gyönyörű fehér ruhámat, mert a jelentésével ellentétben, nem leszek többé tiszta és ártatlan.
- Nem hittem, hogy léteznek még ilyen hagyománytisztelő lányok.
- Hát, éppen itt ölel egy. Mit szólsz hozzá?
- Büszke vagyok. Az hülyeség?
- Őszintén? Nem, nem butaság. Boldoggá tesz, hogy megértesz.
- Szóval, akkor csak tipi-tapi? – nyúlt hirtelen a cicimhez, mire felnevettem és elhessegettem a kezét.
- Meg volt a napi adagja Mr. Oh!
- Kegyetlenség. Nézd, altájéki problémák állnak fenn nálam perpillanat – határozottan két kezével a probléma forrására mutatott, mely tényleg állt, én pedig kendőzetlenül jól szórakoztam ezen. -  Hajlandó vagyok visszavonulót fújni, mert értékellek, de ne gúnyolódj velem Ha Neul, oké? – dorgáló hangjával ellentétben vigyorgott, én pedig hevesen bólogattam. Mivel már mind a ketten térdeltünk, közel araszoltam hozzá, szájon csókoltam, átöleltem, majd a bal kezemmel „fennálló” problémájára simítottam a kezem. Megugrott a csípője a szorításomra, meghökkenten nyögött fel, én pedig kuncogtam.
- Huncut vagy – jegyezte meg, de nem állította meg a kezemet. Tovább simogattam őt a farmeren keresztül.
- Sosem állítottam az ellenkezőjét.
- De ennél messzebb nem mehetünk.
- Ennél messzebb nem – motyogtam vissza válaszul, ajkaimmal bejártam nyaka minden szegletét. Nem titkolom tovább: irtó szexinek tartom a nyakát, a kiálló ádámcsutkáját, az arcélét, így külön élvezettel töltött el, ezen részeinek kényeztetése. Lassan haladtam lejjebb, ahogy növekedett benne az élvezet, annál nehezebb volt „talpon” maradnia, ezért időt kért, amíg elfeküdt az ágyon, visszahajoltam a mellkasára, nedves csókokkal borítottam izmos mellkasát és hasát, közben a nadrág gombjaival bajoskodtam, mert nem csak egy volt belőle, hanem öt, és ez halálosan frusztrált, de megoldottam. Amint kezem az alsónadrágjára simult, izgalommal töltött el a tudat, mennyivel jobban érzem így őt. Szaporán kapkodta a levegőt, összeszorította a szemeit, és halk sóhajokkal adta a tudtomra, hogy jó úton haladok.
Kicsit megrettentem a folytatást illetően, hiszen abszolút nem rendelkezem semmiféle tapasztalattal.
- Navigálj, oké? – súgtam a pórusaiba, éreztem, hogy keze rögtön megindul, ráfog a csuklómra és határozottan beinvitál az alsójába. Elmosolyodom, de a feszültségem nem tűnik el, bőrének közvetlen érintése heves szívdobogást vált ki belőlem.
- Úgy érzem magam, mint valami csitri, aki a szülei házában rosszalkodik a barátjával.
- Ez a mi házunk, és ó, kérlek, rosszalkodj még egy kicsit – szenvedélyes válasza furcsa módon meghatott, így teljesítettem a kérését. Erőt vettem magamon, elmosolyodtam a reakcióján, ahogy rászorítottam a férfiasságára, lassan kezdtem mozgatni a kezem fel-le, ő pedig bólintott egyet, hogy most ez így rendben van.
- Gyorsíthatsz – élvezettől elfúló hangjára bizseregni kezdett az ölem, és az egész testem felforrósodott a gondolattól, hogy mit művelek vele. Éreztem, hogy kipirulok, de nem akartam sutának tűnni, féltem, hogy félreértelmezi azt, ami az arcomon tükröződik. Bár, ő nem nyúlt hozzám, élvezetet jelentett számomra, hogy örömet okozok neki. Teljesítettem a kérését, pár perc múlva erősen a csuklómra szorított, hangosan lihegett, felnyitotta vágytól csillogó szemeit, íriszeibe pillantottam, ő pedig megajándékozott a szexi félmosolyával.
- A pettinggel nincs baj, Hana – olyan rekedt volt a hangja. Annyira izgató volt, ahogy kitárulkozott nekem… nyeltem egy nagyot és megnyaltam kiszáradt ajkaimat.
- Ne provokálj – lehunytam a szemem és csavaró csuklómozdulatot tettem, a csípője előre lendült ő pedig felszisszent.
- Óvatosan, még kettő ilyen és elélvezek – erősen zihált, ami csak fokozta az én izgalmamat is.
- Nem az a cél? – felé hajoltam és apró puszikkal leptem el az arcát, a másik kezemet a mellére simítottam, és az ujjhegyeimmel barangoltam be felsőtestét. Hangosan sóhajtozott, hol lassan, hol gyorsan mozgattam a kezem, fokozódó élvezete a hangjaiban teljesedett ki, mert egy idő után sűrűbben törtek fel torokhangjai. Nem hangosan, csak búgva, sóhajtva és rekedten, de, amint gyakoribbá váltak, tudtam, hogy már nem járok messze. Pár pillanattal később beigazolódott a gondolatom, a makkjára szorítottam a tenyerem, hogy oda érkezzen, az, aminek érkeznie kell, az élvezet utórengései összerántották a testét egy pár alkalommal, hangosan kapkodott levegő után, karjai a homlokánál voltak, megcsókoltam a vállát, kicsusszantam mellőle, a ruha ebben a pillanatban a csípőmről lecsúszott, halkan káromkodtam, de nem hajoltam le felvenni. A fürdőben megmostam a kezeimet, majd visszasétáltam Sehun mellé. Amint beléptem az ajtón újra visszanyert nyugalmával nézett rám, visszavette a bokszerét is.
- Az, mikor került le rólad? – mutatott a szőnyegen heverő ruhámra.
- Amikor felálltam az ágyról, lecsúszott, és nem tudtam felvenni – vállat húztam, felrántottam az ágytakarót és besiklottam alá. Sehun felé fordultam, bebújt a takaró alá, átcsúszott a térfelemre, mellkasára vont és megpuszilta a homlokomat.
- Azt hiszem, ma elég messzire jutottunk – motyogta, sikeresen zavarba hozott, a mellkasára csaptam gyengéden.
- Nem illik ilyesmiről beszélni, te szemét.
- Nahát, milyen kis prűd vagy! – kijelentésére felnevettem, majd felnéztem mosolygó arcába és újabb csókot váltottunk.
- Hogy fogunk hazamenni?
- Suho hyung majd eljön értünk, felhívhatjuk, ha pihentünk egy kicsit.
- Akkor most engedélyt adsz arra, hogy aludjak?
- Aha.
- És nem fogsz molesztálni?
- Nem.
- Biztosan nem fogod a didkóimat markolászni?
- Nem nyúlok a kebleidhez! – szabadkozott, aztán elnevettük magunkat, simogató ujjaira összpontosítottam, meg arra, milyen egyenletesen dobog a szíve, ez teljesen megnyugtatott és perceken belül éreztem, hogy elnehezednek a szemhéjaim.
- Ébressz majd fel – mormoltam, éreztem, hogy a hajamba csókol, aztán átadtam magam az álmaimnak.

Csak, hogy most már nem kell azt kívánnom, hogy álmaimban élhessek egy saját életet… a valós életemmel is meg vagyok elégedve.

De ez sajnos nem tarthatott sokáig. 

Újak és régiek egyaránt, a lényeg, hogy Oh Sehun egy szexisten volt, az, és lesz is mindig.