20. rész

Sziasztok! Örömmel jelentem, hogy visszatértem, bár sosem akartam szünetelni és semmi ilyesmi, és igazából nem is tartom annak, egyszerűen idő kellett, hogy megírjam ezt a részt, nem fogok hazudni ha azt mondom összesen kb. egy hetembe telt, mire összejött. Először csak egy egyszerű, megszokott 6-7 oldalas részt akartam írni, akkor amikor először megígértem, de aztán valahogy nem voltam elégedett. Az idő telt, én pedig tovább gépeltem. Aztán az mondtam magamnak, húsz oldal előtt biztosan nem állok meg, amiért ígérgettem és mégsincs semmi számotokra. Szóval ez egy 20 oldalas rész lett több, mint 60 000 karaktert gépeltem le. Sajnos a bloggel valamiért nem formázza a szöveget megfelelően, ezért kénytelen vagyok kettészedni, ezért van a part I. part II. megoldás, nem direkt. :D
Tudom, hogy lényegében ugyanazt írtam le, mint a 19. részben, csak Sehun szempontjából, mégsem akartam tovább írni, mert Hana szempontja az elsődlegesen fontos a történet szempontjából, így a 21. részben visszatér ő és az ő gondolataival fogom folytatni. Megpróbáltam képekkel telerakni, hogy ne csak a sok szöveg legyen, remélem azért nem untátok annyira. Én élvezettel írtam, tudom, sok időbe telt, de nézzétek el nekem. Mellesleg a beadandóimat még mindig nem írtam meg, és kedden lesz egy ZH-m is... :\ :D

Part II.

Sehun POV

Órákkal később feszülten léptem ki a kocsiból. Ha akarnám, sem tudnám letagadni, mennyire frusztrálttá tettem saját magam. Ahelyett, hogy megnyugtatott volna a tény, hogy kitálalhattam Chanyeolnak, csak rosszabb lett minden. Újra aggódni kezdtem Luhan miatt és bizonytalanná váltam Ha Neullel kapcsolatban. Addig szenvedtem, amíg fel nem hívtam Luhant, hogy akkor mégis mi van most velünk, de modortalanul kinyomott a szemétláda. Ezután még idegesebb lettem.
Kicsit késve érkeztünk meg, már elég nagy tömeg volt a terem nagyságú nappaliban összegyűlve. Körbe tekintgettünk, és pezsgős poharat szorongattunk, szótlanul szemlélődtünk az első percekben, aztán mielőtt még minden katasztrofálisan kínossá válhatott volna, felbukkantak a szüleim és szerető ölelésükben találtam magam. Az este folyamán akkor mosolyodtam el először.
- Ó, kicsikém, hogy lehet az, hogy akárhányszor látlak egye helyesebb vagy? – anyám minden beszélgetésünket így kezdett. Mindig vigyorogtam rajta és belebújtam arcomat simogató tenyerébe. Mindig imádtam a meleg tenyerét.

- Talán csak ritkán látja, ezért a feltevés Mrs. Oh – nevet közbe Baekhyun hyung megölve a meghitt pillanatunkat. Morcosan nézek rá, a többiek pedig önfeledt nevetésbe kezdenek.
- Régóta itt vagytok? – fordultam apa felé, aki mindig az egyenes hát, kevés beszéd, jó magaviselet mintapéldánya volt. Kicsit karót nyeltnek tűnhet az emberek szemében, de valójában vaj szíve van. Ha Hana a környezetében van, olya, mint egy szégyenlős kisiskolás, még az első alkalmakkor a szememet forgattam, de most már csak elnézően mosolygom, ha meglátom a változást a viselkedésében. Szóval, apa a fejét rázza és megkóstolja a pezsgőjét. Rezzenetlen arccal bámul rám, én úgy szintén. Tőle örököltem az elhíresült „Poker Face” arckifejezésemet. Nagyon jó abban, hogyan rejtse el a gondolatait és érzéseit a világ elől. Hál istennek örököltem ezt tőle, mert amit csinálok, szükségem is van rá.
- Elfoglaltak vagytok? Hogy-hogy ma mind itt vagytok? – kérdezte kedves mosollyal az arcán anyu.
- Ami azt illeti, azt sem tudjuk, mikor van reggel és mikor kezdődik az éjjel. de még bírjuk. Fellépés-fellépés hátán, de mind erre vállalkoztunk – válaszol Suho hyung és legszívesebben bokán rúgnám, hogy fejezze be; nem akarom, hogy anyám aggódjon értem.
- Hyung, nem ilyen durva azért – vágok közbe.
- Ne tagadd, Sehun, mindennap meghalunk a fáradtságtól – tetőzi Chanyeol, mire eltűnik a félmosoly az arcomról és felsóhajtok.
- Ne erőltessétek túl magatokat. Nem akarom, hogy az egészségetek bánja ezt a táncikálást. Esztek rendesen ugye? Junmyeon rád bíztam a fiamat, remélem, jól gondját viseled – aggodalmas ráncok futnak anyu homlokára, melyeket szeretnék elsimítani onnan. Átkarolom az említett vállát és viccesen meglökdösöm, hogy oldjam a komoly téma feszültségét.
- Semmi baj anyuci, ne aggódj értem. Suho hyung a világ legjobb bátya, elhiheted. Ha kiejtek a számon valamit, ő előteremti, amilyen gyorsan csak tudja. Jó kezekben vagyok – leaderünk is vigyorog és átöleli a derekamat, hogy teljes mértékben hozzá tartozzak, aztán gyorsan eltolom őt magamtól, így a többiek nevetni kezdenek, Suho pedig megsértődik.
- Ne aggódj, hyung itt vagyok neked én – mondja csendesen Kyungsoo és megveregeti a vállát szabad kezével, mire a támogatott felsóhajt és átöleli a kicsi derekát, aki hagyja ezt.
- Ne is törődjenek vele, általában ilyen, ha Sehun megbántja. Szüksége van arra, hogy ölelhessen valakit a gátlásos fiuk helyett – magyarázza elképedt szüleimnek Kyungsoo, anyu elmosolyodik és könnyű csevejbe kezd a szótlan tagokkal is. Aki Jongin ugyebár. Nem vagyok kíváncsi, hogyan jó pofizik a szüleimmel, ezért körbekémlelem a termet és eloldalgok, amikor megpillantom a közeledő anyósomat. Illendően köszöntöm, ő pedig megsimogatta a vállamat, láthatatlan porszemeket törölve le róla és mosolyog.

- Azt hittem nem fogsz tudni eljönni. Megkönnyebbülés, hogy mégis itt vagy.
- Nem hagytam volna ki a születésnapját – válaszolom, és valamiért nem tudom levetkőzni az ideges remegést a gyomromban. Mindig ezt érzem, ha Hana szüleivel találom szemben magam. – Elég sokan eljöttek…
- Ha Neul a fél társaságot sem ismeri – legyint hanyagul. – Többnyire befolyásos üzletemberek és a családjaik, de akadnak köztük Ha Neul barátainak mondható alakok is. Iskolatársak, itteni és amerikai is… szóval elég vegyes a társaság.
- Minden évben van ilyen?
- Mióta betöltötte a tizenötöt mondhatni hagyománnyá vált.
- És hol van ő most? – kérdezem, és újra körbenézek, de sehol sem látom őt.
- Ó, mégis csak lányokról van szó… Kora délután óta készülődnek a szobájában Min Heevel. A vendégek mind őt keresik, felmennél és szólnál, hogy iparkodjanak lejönni?
- Persze – majdnem elvigyorodom. Min Hee elég akaratos személyiség, így biztosan ez is az oka annak, hogy késnek. Elfordulok az anyósomtól és leteszem a poharam egy asztalra. Kigombolom a zakóm, mert már kényelmetlen és elindulok a lépcsőkön felfelé. Megpróbálok megfeledkezi a belém hasító izgalomról, de egyre nehezebb türtőztetnem magam. 

Lassan felérek a szobájához, és kopogásra emelem a kezem, amikor ideges járkálást hallok meg és egy még idegesebb hangot.
- Min Hee nem gondolhatod komolyan, hogy ezt fel fogom venni – Hana kétségbeesett hangja miatt nem kopogok, helyette rásimulok az ajtóra, mintha attól jobban hallanék bármit is.
- Szexi leszel.
- Családi összejövetel van, nem szórakozni megyek. Mellesleg oda sem venném fel, te kretén.
- Ne kreténezz le, egész délután valami ilyesmit kerestem a ruháid között.
- Szóval ezt nem te hozattad otthonról?
- Nem. Na, nézd meg magad, tök jól nézel ki.
- Túl sok. Anyám ki fog térni a hitéből.
- Sehunnak meg fel fog állni a farka – majdnem elnevettem magam Minhee szavain.
- Jesus, Minhee, please. Fogd vissza a fantáziád.
- Akkor, majd Jonginé…
- Pofa be, vagy befogom én – határozottan odamorogta a választ, ami tetszik. – Keress nekem egy másik ruhát, ami alá tisztességesen, melltartót húzhatok.
Nem tagadhatom, hogy olyan kíváncsi lettem, mint még soha, vajon milyen ruha lehet rajta.
- Nincs szükséged melltartóra, had csináljam meg a rúzsodat és takarodjunk már le. Csodálom, hogy anyád nem toporog itt felettünk, hogy igyekezzünk.
- Felejtsd el anyámat, azt sem tudja, hova legyen, mindig utált háziasszonyt játszani csomó ember előtt.
- Hát az szívás…

A további beszélgetést nem hallgatom ki, hanem egyszerűen lesétálok, vissza a srácokhoz. Nem tudom letörölni a vigyort a képemről, és nem tudok megfeledkezni a tényről, hogy a hangja is elég volt ahhoz, hogy megfeledkezzem egész napos frusztrációmról. A srácok kérdőre is vonnak, de nem mondok semmit, pláne azért nem, mert érzem, tiszteletkört kell futnom a szorosabb családon. A könnyebb falattal a nagyszülőkkel indítok, nagyi odáig van értem, papi már kevésbé, olyan kicsit, mint az én apám, karót nyelt egy vénember, de nincs mit tenni. Hana apjával határozottan rossz egy légkörben mozogni, de nem kerülhetem el. Nagyon tekintélyes férfi, mindig ő vezeti a beszélgetést, igazi vezéralkat, biztosan remekül irányítja a cégeit is. A fia hasonlít rá ebben a nyersességben és magabiztosságban, de jobban ki tudja mutatni az érzelmeit. Nem félt többször is utalni arra, hogy fontos számára a húga és elevenen megnyúz, ha megbántom. Kezdhetek félni, mi lesz, ha kisiklik a kapcsolatunk és kiderülnek a mocskos húzásaim… Mr. Choi rendkívül modoros ember, és egy idő után oldottabban beszélgettünk. Őszinte érdeklődéssel fordult hozzám és a szakmám felé, én pedig illendőségből visszakérdeztem, hogyan alapították a céget és milyen vezetői posztban állni. Míg hallgattam a hosszas és

unalmas beszámolót a lépcső felé tekintettem folyton. Tudtam, hogy nem sokára megérkeznek a lányok, és már akkor kiszúrtam őket, amikor a lépcsőfordulóban megjelentek. Arcom érzelmektől mentes volt, de a szívem meglódult, amint megpillantottam. Valóban sok volt a ruha, a színétől a kivágásig, fedetlen hátán át az anyagáig. Ebből a ruhából sugárzott a szex, és amikor lelépdelt a lépcsőn összeugrott a gyomrom és le akartam támadni.

Senki nem vette őket észre, zavartan ácsorgott, a karját markolászta és körbe pillantgatott és idegesen sugdosott Minheevel, aki győzelemittas mosollyal az arcán bólogatott és hagyta, hogy összeszidja őt a menyasszonyom. Aztán körbeugrálták őt a családtagok és az arcából ítélve zavarban volt a ruhája miatt, de próbálta palástolni a magabiztosságával, ami egy idő után valóban diadalmaskodott a zavara felett. Aztán megtörtént. Éppen a pezsgőmbe kortyoltam és bámultam a gyönyörű nőmet, amikor felém pillantott. Elkaptam a tekintetét és megpróbáltam olyan hosszan megtartani, ameddig csak lehetett. Tudtam, hogy tudja, mennyire szépnek tartom, mert sugárzott belőlem. Tudtam, hogy beindult köztünk a kémia, amit eddig elnyomni próbáltunk, hiszen annak ellenére, mennyire messze voltunk egymástól, szikrázott a levegő közöttünk és úgy vonzott magához, mint a mágnes. Ölelni akartam. Érinteni. Minden pillanatban a kezét fogni. És ez csak a bemelegítés lenne. Ki sem merem ejteni még gondolatban sem, hogy miket akarok tenni vele. Meg a dögös vörös ruhájával. Vettem egy mély levegőt és azt fontolgattam, hogy kimentem magam az apjánál, amikor ő reagált elsőnek. Elindult felém, de a szüleim útját állták. Lehunytam a szemem és elnyomtam egy csalódott sóhajt. Semmi baj. Messze még a parti vége.

Aztán letámadták a tagok is sorra és hirtelen féltékenység mart belém, hogy én akartam elsőként köszönteni. Néztem, ahogy őszinte jókedvvel viseltetett a srácok iránt, ölelésükben forgolódott, viccelődtek és hangosan nevettek, annyira hangosan, hogy én is hallottam. A figyelmem teljesen megtört, és már abszolút nem hallottam miről beszél Hana apja, vagy a munkatársai, Min Ki éles szemei sem szuggeráltak már, pár korabeli sráccal beszélgetett nem messze tőlünk.
Képtelen voltam nem figyelni minden mozdulatát. Amikor már nem bírtam tovább, félbeszakítottam az érdekes beszélgetést az apósom és barátai között és elmondtam, hogy ideje üdvözölnöm a lányát. Szinte látszott rajta, mennyire meglepődött azon, milyen szenvedélyesen ejtettem ki a számon ezeket a szavakat. Már nem akarom megfékezni ezt a vonatot. Elindult és halad előre, eszméletlen sebességgel. Bólintott és elbocsátott, én pedig elindultam felé. Észrevette és láttam, mennyire akarja, hogy odaérjek hozzá. Csillogtak a szemei, ráharapott az ajkára és tett felém pár lépést, de aztán hirtelen megváltozott. Megfeszült a teste, megállt és óvatosan oldalra nézett. Láttam, hogy vállai megereszkednek, követtem a pillantását és észrevettem a felé siető Jongint. A kurva életbe. Nem rendezhettem jelenetet, és végül is nem tudom, mi a szándéka Kainak. Hagynom kell, hogy odamenjen hozzá. Dühös voltam rá, persze, de tudom türtőztetni magam. Hana ideges volt, az előbbi gondtalansága tovaszállt és most megfeszült minden arcizma, úgy

várta meg Jongint, aki kis hezitálás után könyökénél fogva a terasz felé kezdte terelgetni. Amint kiértek, döntöttem és utánuk mentem. Az ajtóban álltam meg és kíváncsiságomnak engedve, szemérmetlenül kihallgattam és kilestem őket. A menyasszonyom kinyújtott karral támaszkodott a korlátnak, Jongin felnevetett és felpattintott egy dobozt. Motyogott valamit és a nyakába akasztotta a láncot. Aztán szájon csókolta. Itt. A teraszon. Bárki állhatna a helyemben. Meg-ö-löm. Felhúzta az agyamat, de nagyon.
- Ne csináld, Ha Neul, csak egy puszi volt – magyarázkodott, a lány morcos volt és nem tetszett neki, az, amit csinált. Ez pedig egy kevés elégtétellel töltött el.
- Amit akár a szüleim is láthattak – mondta karba font kézzel, dühösen, Kai pedig vállat vont.
- Szeretem az izgalmakat – a jó édesanyádat, azt szeresd, te marha…
- Hát élvezd ki, mert nem sokáig lesz benne részed – olyan pergő nyelvvel ejtette ki ezeket a szavakat, hogy szerintem Kai elsőre fel sem fogta. Nekem pedig széles vigyor ült ki az arcomra. Ez az, Hana. Csak keményen. Nem sokáig örülhettem, mert Hana közel lépett hozzá és elnézést kért, amiért nyersen fogalmazott. Valaki lőjön főbe, kérem…
- Mi fordult meg benned egy nap alatt? Miért játszod el ezt velem, minden alkalommal, amikor találkozunk? – tisztán csengett a düh a hangjában. Aláírom, én is az lennék a helyében.
- Nézd… sajnálom.
- Ne! Nem sajnálod. Szó szerint élvezd, hogy az idegeimen táncolsz, de most már ebből elég. Unom, hogy az odaadó srác nem elég neked. Veszélyes játékot űzöl és partneredre akadtál ebben, Ha Neul! – ekkor éreztem, hogy oda megyek és beverek neki egyet-kettőt. Ez hülye, hogy fenyegetőzik?
- Ez mégis mit jelentsen? Csak nem fenyegetsz Kai? – gyerünk Hana ne veszítsd el a lélekjelenléted a lététől… csak így tovább. Légy résen.
- Az istenit, nem. Nem fenyegetlek. Csak másik oldalról közelítem meg a kapcsolatunkat.
- Hát ne tedd. Nem megy ez nekem. Nem akarok kétfelé szakadni.
- Nem is kell.
- Őrülten kedvellek, de Sehunt is. Ma, amikor megpillantottam, azt akartam, hogy rajta kívül ne legyen itt senki. Önző vagyok és utálatos, de ez van. Kai, fogd fel, hogy nem lehetünk együtt – megdobbant a szívem ezekre a szavakra. Akkor tényleg ő is érezte. Érezte, amit én, ez pedig nehéz bevallani, de örömmel tölt el.
- Ne feszítsd túl a húrt, Ha Neul! Nagyon vékony hajszál választ el attól, hogy elcibáljalak, erről a puccos partiról bevágjalak egy autóba, hazavigyelek, és az ágyamban tudjalak –

nem csak én kerültem Ha Neul hatása alá. És méltányoltam az ötletét, legszívesebben én is ezt tenném vele. Csak, hogy Hana szótlan maradt és nem kezdett el ellenkezni. Figyelni kezdtem a gesztusait, és rájöttem, hogy tetszik neki az, amit Jongin mondott. Emésztgette a hallottakat, de hajlott rá, hogy belemenjen. Egy kicsit lesokkolódtam emiatt és nem esett nehezemre nemtörődömnek és dühösnek tűnni egyszerre, amikor előléptem rejtekhelyemről.
Teljes testtel fordultam feléjük, az ajtófélfának támaszkodtam és zsebre vágtam a kezeimet, mert az elfojtott agresszió első jelei kézremegéssel jelentkeztek. Féloldalasan mosolyogtam rájuk és megszakítottam a meghitt hangulatot éles hangommal.
- Örülök, hogy itt talállak, Hana – bólintottam feléjük, Kai hátrált pár lépést, Hana pedig döbbenten állt és bámult rám. Nem tudta eldönteni, mit érzek, láttam rajta, hogy zavarosak a gondolatai. Megpróbáltam nem megsajnálni és kemény maradni. Megköszörültem a torkom, mert előre tudtam, mennyire fogom bántani a következő mondatommal. – Elbájoló egy jelenet volt! Gratulálok, majdnem sikerült megdugnod őt a teraszon – Hana meggörnyedt és fájdalmasan felnyögött. Mint aki gyomorszájon rúgtak. Szar látvány. De az is szar volt, ahogy a szemem láttára nyílnak meg egymásnak. Habozott egy keveset, aztán megalázottan elindult és elsétálva mellettem, itt akart hagyni magam. Rosszallóan kaptam el a karját.
- Ugye nem képzeled, hogy most itt hagyhatsz bennünket? – rám nézett, majd lehajtotta a fejét és elsuttogott pár angol szót, amik mintha engem vágtak volna gyomorszájon. Saját magát ribancozta le, ami szerintem egy nőnél az aljának az alját jelenti. Pedig nem az. Csak én bántam vele rosszul. De neki erről most nem szabad tudnia.
- Köszönöm, hogy nem nekem kellett kimondanom – határozottan a sírás szélén állt most már.
- Sehun nem kell túlzó bunkósággal beszélned vele. Te is nagyon jól tudod, hogy semmi jogod kérdőre vonni, amikor esténként tudjuk kivel dugsz, hogy a szavaiddal élhessek – forgatta a szemeit Kai. Tényleg fel akartam képelni… Hana szemei kikerekedtek és gyorsan felé fordult.
- Ki az? Ki az a lány? – buzgó kíváncsisága ledöbbentett. Nem tudtam, hogy ennyire érdekli a dolog. Azt hittem, simán átsiklik felette. Belém csapott egy újabb adag bűntudat.
– Szeretném elmondani bébi, de azt hiszem ez nem az én tisztem – válaszolta Jongin és hirtelen megkönnyebbültem, hogy bosszúból sem árulja el.
- Lassan kezdtem bedőlni neked, és még el is néztem, hogy összejöttél vele… de ez a ma esti pillantás volt az utolsó csepp a pohárban. Gyere velem – kinyújtottam a kezem felé, ő pedig hezitálni kezdett. – Ha Neul! – szóltam rá erélyesebben. – Jobb, ha nem dühítesz fel. Gyere, mielőtt feltűnik a szülőknek – mondtam valamivel lágyabb hangszinten, ő pedig lassan bólintott és elfogadta a segítő jobbomat.

Amint hátat fordítottunk a csendesen fortyogó Jonginnak, a hangulatom abban a pillanatban javuló tendenciát mutatott. Elmúlt a heves szívdobogásom, a gombócnyi frusztrációmnak is lőttek, már csak Hana testének melege foglalkoztatott. Amikor beértünk az emberek közé, megcsókoltam a halántékát, pusztán ösztönből, mert érintenem kellett. Pár mondatnyi társalgásunk során elkeseredtem. Egyszerűen rossz volt kétségbeesettnek látnom. Tudtam jól, most már tényleg nem játszadozhatok tovább, nem lennék képes tovább űzni ezt az egészet. Fontos nekem Hana, és ki akarom mutatni neki. Mellette akarok lenni, támaszt akarok nyújtani a számára. A gondolat megfogalmazódása után újabb csókot leheltem halántékára, majd engedtem, hogy elhúzódjon és erőt gyűjtsön.

Az este további része zavartalanul telt, szépen eljátszottuk, hogy minden rendben van, pedig tudtuk mindketten, hogy előbb utóbb beszélnünk kell erről. De nem erőltettük, megpróbáltuk jól érezni magunkat Hana születésnapi partiján. Az emberek (akiknek a jó részét most láttam először) kedvesek voltak és senki sem várta el tőlünk, hogy órákig időzzünk a társaságukban. Hana egész este szorosan mellettem állt, általában karomat védelmezően (vagy birtoklón, nem igazán tudok különbséget tenni már) a derekán tartottam, néha elejtettem egy-egy puszit arcának valamely pontján, tudtam, hogy nem tudja mire vélni a viselkedésemet, de nem foglalkoztam vele.
Többnyire a csapattal lógtunk, ignoráltam Jongin jelenlétét és mindenféle hülyeségről beszélgettünk. Leginkább régi sztorikkal szórakoztattuk Hanáékat, nevetgéltünk, a beszélgetés nagy részét Baekhyun vezette, de senki sem bánta, megszoktuk tőle, hogy szereti jártatni a száját.
- Ó, rengeteg hibát vétünk a fellépések alkalmával, nem vagyunk robotok, én például állandóan rálépek valaki lábára, vagy egyszerűen megcsúszok, de volt, amikor elfelejtettem hol állok, vagy melyik lépéssorozat következik. Természetesen a drága rajongóink szemfülesek és előszeretettel teszik közzé az ilyen videókat a neten – ecsetelte nagy odafigyeléssel, somolyogva. Már csak a szemem tudtam forgatni rajta, mennyire nincs tudatában annak, hogy mindkét lányt simán az ujja köré csavarta, pusztán azzal, hogy folyamatosan vidáman csacsog.
- Jó, hogy mondod, majd rákeresek – kacsintott rá Hana játékosan és belekortyolt a nemtudomhanyadikpohár pezsgőjébe, de nem látszott rajta, hogy megártattok volna neki.
- Nem titkoltan szeretlek titeket, így én már túl vagyok azon a kezdeti stádiumon, hogy faljak minden videót, amiben szerepeltek – vette át a szót Minhee, ezzel persze mindenkit meglepett, de mintha mi sem történt volna, folytatta.
- Igazából eleinte csak kíváncsi voltam arra, hogy kit szántak Hanának, aztán valahogy a rögeszmémmé váltatok és volt példa olyanra, amikor fel voltam reggelig, mert böngésztem, meg a youtube-on szereplő videókat néztem sorban – csóválta meg a fejét egy sóhajtás kíséretében.
- Ezt úgy mondtad, mintha már nem is kedvelnél bennünket – jegyezte meg zavartan Suho hyung, mire Minhee felpillantott rá, majd gyorsan elkapta a tekintetét.
- Szó sincs ilyesmiről, imádom a zenéiteket, és titeket is kedvellek, de sosem voltam az a fajta lány, aki eldobja az agyát, ha egy hírességgel beszélget.
- Mintha ez mindennapos lenne… - nevetett fel Chanyeol, de Minhee pillantása hamar elhallgattatta.
- A Kim Group örököse áll veled szemben, örvendek – nyújtotta felé a kezét fölényes pillantással. – Jómagam is megfordulok a médiában, és nem első alkalommal találkozom olyan emberekkel, akiknek a zenéje rajta van a lejátszási listámon – megforgatta a szemeit, mire én elvigyorodtam.
- Na, szóval – kezdte megint Baekhyun. – Ott tartottam, hogy videók, és Hana esküszöm, van egy, amit feltétlen látnod kell!
- Ó, ne – nyögött fel Suho hyung, én pedig megpróbáltam elrejteni a nevetésemet, ami feltörni készült. Mind jól tudtuk, mit szeretne mondani Baekhyun.
- A History-t adtuk elő, és Suho hyung részénél előre kellett jönnie, de ő… nos, szenvedélyesen lekapta magáról a kabátot. Amikor észrevettük mit művel kiröhögtük. Sehuna nevetése hallatszik a legjobban. Természetesen mínusz húsz fok volt és majd befagyott a seggünk, a leaderünk pedig random sztriptízbe kezdett, aztán meg jól zavarba jött. (Oppaszexi:Dkattide)
- Ne égess már be mindenki előtt ezzel a sztorival Baek – nyögte Suho, miközben eltakarta az arcát.
- Láttam azt a videót. Jézusom, annyira édes voltál Oppa – kuncogta Minhee, Hana mellettem hevesen próbálkozott visszatartani a nevetését, de persze nem bírta megállni.
- A rajongók különböző szögekből is feltették, volt valaki, aki egyenként összeszedte a reakcióinkat az esetre…
- Mondanom sem kell, hogy azóta nem vetkőzöm kamerák előtt – mondta vigyorogva Suho. A zavarra a legjobb megoldás, ha elvicceli az ember, és ő pontosan ezt szerette volna elérni ezzel a mondattal, sikerült is neki, mert Hana ránézett és elnevette magát.
- Én, ha őszinte akarok lenni, azokat a videókat szeretem a legjobban, amikor Kyungsoo oppa vagy Baekhyun oppa elront valamit – tűnődött a beszédessé vált Minhee.
- Köszönjük Minhee – vetette oda D.O, én pedig felnevettem.
- Nem most komolyan, irtó aranyosan tudjátok elszégyellni magatokat. Meg amikor Jongin megijedt a konfettitől, aztán eltakarta az arcát.
- Ez nem igaz! – szólalt meg az említett. – Egyáltalán nem ijedtem meg! Én csak… úristen, tényleg megijedtem, annak a videónak nem lett volna szabad megszületnie – még most is zavarban volt az emlék hatására, csoportosan nevettünk, aztán Minhee kiszakadt a körből és magával rántotta a menyasszonyomat is. Elcsendesedtünk, a lányok magukkal vitték a jó hangulatot is. Myung Dae és Jongin éles pillantásaitól kezdett fájni a fejem. Chanyeolra néztem, de ő Baekhyunt figyelte, aki Kyungsoo öltönyével foglalkozott, egy cérnaszálat akart letépni a vállán a varrás mentén, és azzal szenvedett.
- Nem gondoltam volna, hogy Minhee kedvel bennünket – törte meg a csendet Suho. Felé fordultunk és bólintottunk. – Azt hittem utál minket…
- Igazából csak engem kezdett el baráti szolidaritásból utálni. Nem bántam valami jól Hanával, mint azt tudjátok és ő mérges volt rám Hana helyett is.
- Világos – bólintott Baek. – De csak nekem van olyan érzésem, hogy oda van a mi leaderünkért? – vonogatta a szemöldökét, én elvigyorodtam, Suho pedig elkapta a tekintetét.
- Ne beszélj hülyeségeket, Baek…
- És, most, mi a helyzet veled Sehun? – Myung Dae egész végig csendes volt, de most szigorú hangja átszelte a levegőt, kissé megütközve néztünk rá.
- Mégis mire célzol?
- Hogy bánsz most Ha Neullel? – a kérdése nyomán megfagyott a levegő. Hogyan magyarázhatnám el neki, amikor még magának a lánynak sem mondtam semmit? Egyébként is mi köze hozzá…
- Jobban. Jól. Határozottan jól – elmosolyodtam és kortyoltam a pezsgőből, pótcselekvés gyanánt. Kezdett kínossá válni a légkör.
- Viseld gondját, Sehun. Nem szeretném, ha bántódása esne, bármilyen értelemben. Vedd úgy, hogy két bátyja van, nem egy.
- Rendben, vegyél visszább, nincs mitől tartanod – vontam vállat, aztán a figyelmem a haját igazgatva közeledő Minheere fordítottam. Kezd enyhén elegem lenne azokból a srácokból, akik a menyasszonyomra pályáznak. Mivel Hana Suho és köztem állt, elfoglalta a helyét a lány, ha engem kérdeztek, biztosan odáig volt Suhoért.
- Hol hagytad Hanát? – Kyungsoo megelőzött a kérdezésben.
- A mosdóban van, akadt egy kis probléma a ruhájával, én pedig jó barátnő lévén magára hagytam – édesen és ártatlanul mosolygott, ami valljuk be, minden férfiszívet felolvaszt. Hajrá hyung, ez a lány csak neked szól!

Újra lelkes eszmecserébe kezdtek, én pedig egyre jobban vágytam arra, hogy kettesben lehessek Hanával. Így feltűnésmentesen elosontam a társaságtól és a mosó felé igyekeztem. Egyáltalán nem gondolkodtam, csak benyitottam, és ami látvány fogadott, egyszerre volt izgató és vicces is. El is vigyorodtam. Ez a második alkalom, hogy látom a melleit pakolászni a ruhájában. Ez lassan hagyománnyá fogja kinőni magát. Elfordult tőlem, én pedig rögtön kigúnyoltam, de vette a lapot és nem sértődött meg.

Perceken belül állást foglaltam, felvázoltam a nézeteimet ő pedig határozottan meg volt lepődve.
- Hagyjunk fel a másodlagos kapcsolatokkal – ez a mondatom sokkolta őt igazából. – Fáradt vagyok, Hana. Idegesít, hogy vissza kell fognom magam veled, mert ott van nekem… - majdnem kimondtam Luhan nevét, de sikeresen visszagyűrtem. – és amikor vele vagyok, bűntudatom van, hogy bántalak mindkettőtöket. Mérhetetlen módon bosszant, hogy kedveled Jongint, és bár megértem miért, véget kell vetnünk ezeknek – őszinte kirohanásomra csak pislogott és kibukott belőle a számára fontos kérdés.
- Miért most? – talán még egy kicsit durcás is volt, hiszen ő már hamarabb érzékeltette, hogy jelentek valamit számára és akkor simán magára hagytam. Megtehetné ő is, hogy faképnél hagy és nem törődik velem meg az ötletemmel. Így, ennek elkerülése érdekében, jobbnak láttam, ha továbbra is őszinte maradok.
- Amikor ma megláttalak, ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg bennem, mint benned és Kaiban. Nem létezett senki, csak te, és sürgető vágyat éreztem és érzek, hogy az ágyamba vigyelek – szemeivel végigkövette, ahogyan meglazítom a szoros nyakkendőmet, majd a torkomra szegezte tekintetét. Zavarba jött és talán kicsit izgattam is őt. Ki akartam használni az előnyt, amit most Kaival szemben éreztem, így nem álltam le, hanem folytattam. – Tudsz róla, hogy káprázatosan festesz? – lehunyta a szemeit, csatát vesztett ellenem, átszeltem a pár lépésnyi távolságot kettőnk között és suttogásra halkítottam a hangom. Véletlenül sem akartam, hogy bárki is meghallja, miről beszélgetünk.
- Nem adhatod Jonginnak, Hana – felesleges lett volna kiejtenem a számon a „szüzességed” szót, hiszen mindketten tudtuk, mire gondolok. Egyébként sem zavarba hozni, hanem felizgatni akartam – magam sem tudom miért. – Ígérd meg. Ígérd meg, hogy az enyém leszel – hevesen bólogatott, visszafojtottam a vigyoromat. – Mondd ki – ekkor nyitotta ki szemeit, megtette felém az utolsó lépést, mely elválasztott tőle, kezét zakómra simította és újra bólintott, miközben válaszolt.
- Megígérem. De te is. Hagyd el azt a lányt – magabiztosan csengett a hangja, én pedig elmosolyodtam a feltételezésre, hogy lánynak nevezi Luhant.

- Megígérem – bólintottam így fair tekintettel, majd kellemesebb témák felé tereltem a gondolatait.

Majd kibújtam a bőrömből, amikor láttam a tekintetén az őszinte meglepődést, meghatódást és örömöt, akkor, amikor felhúztam az ujjára az ajándékomat. Gyönyörködött benne és láttam a könnyeket megcsillanni a szemeiben, de hamar legyűrte őket és sziporkázó mosollyal az arcán nézett fel rám. Komolyan megöl ez a lány… Hosszan nézett a szemeimbe, én pedig kezdtem elveszíteni az önkontrollomat…

Teljes mértékben őt hibáztatom azért, hogy majdnem megtörtént közöttünk a csoda. Felingerelt. De piszok módon. Az a ruha annyira provokatív volt, ő pedig olyan édesen egyszerű. Miután tisztáztuk az érzéseinket és átadtam a gyűrűt, fordult velünk a világ, eluralkodott rajtunk a hév és szenvedély. Úgy faltam az ajkait, mintha a legfinomabb piskótás sütemény lenne, úgy markolásztam a lábát, mintha görcsbe rándult volna az a végtagom és olyan égető szükséget éreztem, mint már rég. Ziháltunk és hevesek voltunk, meggondolatlanok és hagytuk, hogy ússzunk az élvezet folyamával. Az agyamat elfedte valamiféle köd, másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy minden csupasz bőrfelületet beborítsak a tenyeremmel, cirógassam ujjaimmal, számmal pedig száját kényeztessem. Eleget tettem agyam minden utasításának, és természetesen erekcióm is jelezte, mennyire jól érzem magam a menyasszonyommal. De talán ő is hasonlóképpen érzett. Nem mondott nemet, nem intett csendre, nem tolta el a kezeim, vagy a testem, inkább jobban húzott magára. Sikeresen elcsavartuk a másik fejét.

Amikor felhangzott a kopogás az ajtón, ledermedtem egy pillanatra, majd hitetlenkedve nevettem fel. Hana totál zavarba jött, lerugdosott magáról, meg minden. Borzasztó szórakoztató volt, bár abból a szempontból nem, hogy a farkam úgy sikított a kielégülésért, hogy nehezen álltam meg, én magam ne nyúljak oda. Hana anyukája gyanúsan méregetett bennünket, de aztán megnyugtattam azzal, hogy kimutattam felé, vannak érzéseim a lánya iránt. Miután megcsodálta a gyűrűjét is, elhagyta a fürdőt, sajnos azzal az utasítással, hogy menjünk mi is. Pedig el tudtam volna képzelni egy jobb estét kettőnknek. Bevillant előttem párszor Luhan képe, de dühös is voltam rá, meg Hana kellőképpen elnyomta őt. Nem voltam egyszerű helyzetben, de mást sem akartam, csak kilábalni belőle és Hanával lenni. Elég eltökéltnek éreztem magam ehhez a döntéshez és minél hamarabb szerettem volna beszélni a jövendőbeli ex-fiúmmal. Úgy éreztem, kész vagyok elköteleződni. Teljes mértékben, monogámiával megfűszerezve. Méghozzá Choi Ha Neul oldalán. 

RANDOM KÉPEK, MERT IMÁDOM.