I don't want to be with you: szeptember 2014

Amikor beültem Sehun mellé az autóba – az enyém így értelemszerűen ott maradt az SM parkolójában – rám mosolygott és azt mondta, elmegyünk a szerelmi fészkünkbe, hogy végre kettesben lehessünk. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért így igyekszik és igényli a közelségem, társaságom, másrészt iszonyúan féltem, hogy elcsábít és megszegem az ígéretem. Aztán persze arra gondoltam, az egész esküt magamnak tettem, nem tud róla senki… na jó, anyu is úgy nevelt, és azt hiszem tényleg rosszul érezném magam, ha úgy kellene viselnem a fehér ruhát, hogy tudom, előzőleg már elvette a szüzességem. De végülis vele veszíteném el, aztán együtt élnénk, nem?

Ahhh, zavaros az egész, amúgy sem tudok előre kitervelni semmit, csak azt, hogy bizony nem lesz szex. De nem ám. Nem, nem! Nem hagyom magam…

Amikor megálltunk egy piros lámpánál, Sehun felém fordult, rászorított a combomra én meg ugrottam egyet, mert meglepett és megrémültem. Kissé gondterheltnek éreztem magam, az egész szüzesség téma miatt, meg ott van Jongin is, aki nyugtalanít, de még Baek dolga is a nyakamba szakadt. Erről jut eszembe… Baekhyun!
- Ó, el is felejtettem – fordultam Sehun felé, aki várakozón felvonta a szemöldökét. Visszapillantott a lámpára, ami már zöld volt, sebességet váltott, rálépett a gázra és repesztettünk. – Baekhyunnak gondjai vannak Chanyeollal kapcsolatban, egyedüllétre van szüksége, úgy érzi, most megfullasztja Chan jelenléte és nem tud gondolkodni a közelében.
- Miért akadt ki ennyire? – ráncolta a szemöldökét, de nem nézett rám. Sóhajtottam.
- Te hogy éreznéd magad, ha egyik nap még úgy vélnéd: „Azta Hana nagyon dögös, de megdugnám! Másnap meg már egy csávóval smárolnál, és hirtelen megfakulna a szemedben Hana dögös képe és helyette az ominózus csókról meg csávóról fantáziálnál?” Na, Baek pontosan úgy érzi magát. Össze van zavarodva, idő kell neki, hogy átgondolhassa a dolgot, hogy aztán nyugodt szívvel Chanyeol karjaiba vethesse magát – a monológ végén ránéztem, erősen markolta a kormányt és egészen elfehéredett az arca. Furcsán festett és hirtelen aggódni kezdtem.
- Úristen, jól vagy? – a kezem rögtön az arcára helyeztem, felcsúsztattam a homlokára. – Húzódj le, falfehér vagy, majd én vezetek.
- Nem, semmi baj, minden rendben… talán csak éhes vagyok.
- Biztos minden rendben? Nem nagyon veszem be az éhes vagyok szöveget.
- Pedig nem hazudok, jól vagyok. Felkavart ez a téma.
- Miért?
- … Mert a hyungjaimról van szó.
- Ááh, értem – összevont szemöldökkel néztem rá, ezt sem vettem be. – Te most ugye teljesen hülyének nézel engem? – rám pillantott és elnevette magát így én is elmosolyodtam.
- Jól vagyok, Ha Neul, ne aggódj, tudok vezetni – mosolygott én pedig annyiban hagytam a dolgot. – És te jó ég várj, azt akartad ezzel mondani, hogy felajánlottál egy szobát Baeknek? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Khm… igen. De egyébként is jó lenne otthon aludnom, holnap egésznap rohangálni fogok anyuval, meg Minhee is biztos akar valami hülye leánybúcsúszerűt, amin ketten leszünk és sojut iszunk – forgattam a szemem.
- Azért az esküvőn ne legyél másnapos. És héé, ha bulizol, én is!
- Kérlek! De neked amúgy is buli az életed.
- Ezt nem vitatom. Szeretem az életem.
- Folytathatom melletted a karrierem? – fordultam felé semleges arckifejezéssel.
- Kivéve felnőtt filmek. Csak semmi ágyjelenet, vagy meztelenkedés. Minden forgatókönyvet én olvasok el elsőként – szigorú tekintettel válaszolt, én pedig áthajoltam a sebváltó felett és csókot nyomtam az arcára.
- Köszönöm. Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem – mondtam halkan.
- Veled akarom tölteni az éjszakát. Mert holnap valószínűleg nem találkozunk. Szeretnék veled eltölteni egy kis időt a lagzi előtt – lágy hangja és a tekintete végleg lebontotta a falaimat, összekulcsolta az ujjainkat egy újabb piros lámpánál, az ajkaihoz emelte a kezeinket, csókot hintett az ujjaimra miközben a szemembe nézett.
- Úgy emlékszem elég nagy a franciaágyam – válaszoltam rekedten, csak mert elveszítettem félúton a hangomat. Huncut mosollyal az arcán engedte el a kezem és indultunk el újra.

Nem ejtettünk szót Jonginról, mert nem akartuk mérgezni a hangulatunkat, egyébként sem volt rá időnk, mert miután Sehun rendelt nekünk enni, szinte azonnal nekem esett. A kanapén ültünk szorosan egymás mellett és csókolóztunk. A kezeim a térdeimen pihentek, Sehun egyik karja lazán átkarolta a vállam, néha közelebb húzta a fejemet. Egy idő után meguntam az enyhén kényelmetlen pózt és igazából nem tetszett, hogy nem érintkezik minden részünk, ezért elszakadtam az ajkaitól, felálltam és a tenyeremmel megtaszítottam a mellkasát, hogy dőljön hátra. Mosolygott, mert nyilván rájött mit szeretnék. Átlendítettem a lábam az övéin, és amikor kényelmesen térdeltem felette, hozzáhajoltam és megcsókoltam. Finoman, édesen, ráérősen, amit ő változtatott meg. Lehúzott az ölébe, elemelkedett a feje a támlától, szorosan fonta a derekam köré a karjait, ágyékán ültem, egy réteg ruha választott el tőle, tökéletesen éreztem, mikor kezdett mozgolódni odalent az alsójában. Elmosolyodtam és elváltam az ajkaitól.
- Őrjítő arra gondolni, hogy ezt – jelentőségteljes pillantást vetettem az ölére – egy csókkal váltottam ki belőled – halkan mormoltam, újra megcsókoltam, majd elszakadtunk egymástól. A szemeibe néztem, tagadhatatlan vágy tükröződött íriszeiben, vigyorogva csóváltam a fejem.
- Ez nem csak egy csók – válaszolta végül, szemei kalandoztak a testemen, az ajkaimat bámulta pár pillanatig, majd lejjebb siklott a tekintete a nyakamra, kulcscsontomra és melleimre. Bátran elindult kezeivel a hátamon, majd oldalra a derekamra simított, a melleim alját súrolták hüvelykujjai. Mozdulatait szemeivel követte, majd visszanézett rám. – Ez te vagy. Soha, egyetlen nő sem váltott még ki belőlem ilyesmit. Higgy nekem, egy nő sem. Te vagy az én elsőm Hana, és belepusztulok, ha nem érinthetlek meg most azonnal.

A következő pillanatban már újra csókoltam, hálával és szenvedélyesen, a pólóját rángattam le róla, ő is az enyémet, épp amikor félig kibújtam belőle: csengettek. Sehun felsóhajtott, megdermedt, majd egy óriásit káromkodott. Én visszahúztam a pólómat és nevetni kezdtem, hogy ez nekünk nem fog összejönni. Az ételfutár srác szakított minket félbe, Sehun kicsit ingerülten fizette ki a fiút, befelé jövet azt motyogta, hogy kellett volna kérnie egy kis pénzt Suhotól, és, hogy úgy néz ki, Isten tényleg nem akarja, hogy lefeküdjünk az esküvő előtt. Ezen vigyorogva ejtettem el a megjegyzést:
- Ez egy isteni jel volt Sehun, mit tehetnénk? – dühösen nézett rám, álltam a tekintetét, aztán mindketten nevetni kezdtünk, visszajött mellém az étellel, futó csókot váltottunk és inkább a csirkébe és tésztába feledkeztünk egymás helyett.

Miután elfogyasztottuk a kései ebédünket, és az órára pillantva rádöbbentünk, hogy mindjárt este, összeszedelőzködtünk és újra kocsiba pattantunk, hogy visszamenjünk az SM-hez a kocsimért, aztán felszedjük Baeket és kitegyük megint otthon. Itt volt a remek alkalom, hogy beszélgessek Chanyeollal, csak az volt a dolog hátulütője, hogy ő nem akart velem társalogni és jelen volt Jongin is. Szóval Sehun és Baek elmentek és mindenki értetlenül, illetőleg Chan szúrósan méregetett, hogy miért mentek el azok ketten és én miért maradtam itt. Kyungsoo épp zuhanyozott, így nem tudtam ki mögé elbújni, Suho oppa csak kíváncsian méregetett, Jongin felfalt a szemeivel, Chanyeol meg elvből utált… mondhatni, hogy frusztrált lettem, igen.
- Na jó, fejezzétek be, hogy bámultok, inkább nézzünk TV-t, vagy valami – csattantam fel, mire Suho mellém ült, felkapta a távirányítót és minden további nélkül kezdett a csatornák között válogatni.
- Már ne haragudj, de mit is keresel itt? – kérdezte kedvesen Chanyeol.
- A vőlegényemet várom, és amúgy veled akartam beszélni – emeltem rá a tekintetem. – De még fel kell vérteznem magam a sok „utállak, csak mert utállak” pillantgatásaid ellen.
- Minek kellene kettőnknek beszélgetnünk?
- Hát ha már arra késztetsz, hogy mindenki előtt elmondjam, hát legyen. Azért kell beszélgetnünk, mert te szerelmes vagy Baekhyunba, ő viszont beléd nem – a mondatomat feszült csend követte, meg is bántam a durva fogalmazásomat. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. – De ezzel nincs vége. Beszélhetünk négyszemközt? – fagyos pillantása megdermesztett, de aztán szó nélkül felállt én pedig követni kezdtem, miután bíztató mosolyt kaptam Suho Oppától. Jonginra nem néztem rá, csak mentem Yeol mögött, míg meg nem érkeztünk a szobájukig. Erőteljes Baek parfüm illata terjengett a levegőben, amit rögtön megmosolyogtam.
- Szeretem ezt az illatot. Passzol Baekhyunhoz – jegyeztem meg, Chanyeol csak biccentett és intett a kezével az egyik ágy felé. Helyet foglaltam, ő pedig velem szemben a másikra ült le.
- Bocsáss meg az előbbiért. Felhúztál és túlságosan nyersen fogalmaztam…
- Semmi baj, magam is rájöttem, hogy nem viszonozza az érzéseim elvégre azóta kerül, most meg már egyenesen nem tud elviselni a közelében, hiszen még el is ment…
- Ne gyötörd magad, rendben? Baekhyunnak csak időre van szüksége. Azt mondja, nem tud tisztán gondolkodni, ha a közelében vagy. Szerintem ez jót jelent – átültem mellé és rámosolyogtam. Rám pillantott, megfeszítette az állkapcsát, majd sóhajtott egy mélyet.
- Nem igazán merek reménykedni.
- Figyelj rám, jó? – fordítottam magam felé az arcát. Rosszallóan ráncolta a szemöldökét, gyorsan vettem az adást, elengedtem őt.
- Nem is értem, miért hallgatlak meg…
- Baekhyun kért meg, hogy beszéljek veled, mert félt, hogy félreérted a helyzetet – ez a kis kegyes hazugság igazán belefér a jó ügy érdekében.
- Igazán? Mégis mit értenék félre azon, hogy nem bír a közelemben meglenni?
- Látod, már félre is értetted! Kedvel téged, vonzódik hozzád, de úgy tudta eddig csak a nők érdekelték. Össze van zavarodva, hogy most mi is a helyes, mit tegyen. Élvezte a csókotokat, csak túl hirtelen jött neki az egész. Légy türelmes. Mindössze két éjjelről van szó. Egyedüllétre van szüksége, ne keresd őt.
- Szóval viszonozza az érzéseimet?
- Ezt nem mondtam. A vonzalmad viszonozza. Azt mondta, felébredt egyszer arra, hogy álmodban a nevét nyögted és merevedésed volt közben – teljes természetességgel meséltem ezt, ő pedig a füléig vörösödött és elfordította az arcát, mire észbe kaptam, hogy mikről beszélek, már késő volt és nem szívhattam vissza, így úgy tettem, mintha hidegen hagyna a téma és nem szégyellném magam miatta. – Ő pedig teljesen ledöbbent, és nem értette miért tetszik neki a gondolat, hogy vele álmodsz valami feltehetőleg erotikusat.
- Mindig újraálmodom, hogyan történik meg köztünk először – suttogta maga elé elpirultan, irtó édesen. Elmosolyodtam és a hajába simítottam, mire rám nézett, de nem kaptam el a kezem.
- Szerintem nem kell tartanod tőle. Csak rendet tesz a fejében, elkönyveli, hogy nem bűn, ha a férfiakhoz is vonzódik és pillanatokon belül azon fogod észrevenni magad, hogy egésznap a nyakadon csüng.
- Reményeim szerint ez fog történni – sóhajtott fel újra, mire vállon bokszoltam, ő pedig halkan felnevetett.
- Légy egy kicsit derűlátóbb, Chanyeol! – nevettem vele, majd felálltam és lenéztem rá. – Én azt remélem, hogy egyszer sikerül megbékélned velem. Nem akartam szétrobbantani az EXO harmonikus életét, bocsánat.
- Semmi baj – legyintett. – Nehéz elfogadnom, hogy Sehun úgymond kiválik közülünk, hiszen olyan gyerek még, egy helyes kiskölyök, aki holnapután megnősül. Sokkolóan hat rám.
- Megértelek.
- De most, hogy látom, azon fáradozol, hogyan érjen célba a boldogságom, nem nagyon tudok tovább haragudni rád – vigyorodott el. – Köszönöm!
- Ennek örülök és nagyon szívesen, de azért elmondom, hogy elsősorban Baekhyun miatt teszem ezt. Igazán kedvelem őt.
- Tudom. Ő az a fajta személyiség, akit lehetetlen nem kedvelni.
- Azt hiszem, igazad van – mosolyogtam rá, aztán visszaindultunk a nappaliba, éppen heves vita folyt arról, melyik csatornát nézzék a srácok, amikor megjelentünk a küszöbön elcsendesedtek és azon hagyták, amin éppen volt.

Feszült voltam. Persze, hogy feszült voltam. Jongin árgus szemekkel figyelt, miközben csendesen néztük az egyik zenei csatornát. A srácok szétszóródva ültek a nappaliban, mellettem Kyungsoo ült, a fotelban Suho, Chanyeol a padlón foglalt helyet, Jongin mögöttem volt az egyik széken. Mellettem elfért volna még, mégis örültem annak, hogy nincs a közvetlen közelemben. Ettől függetlenül éreztem, hogy figyel, amitől ideges lettem és a szívem heves ritmusban dörömbölt a mellkasomban. Kyungsoo megnyugtató közelsége sem volt rám hatással, tudtam, hogy csakis Sehun jelenléte számítana. Másra sem tudtam gondolni, csak, hogy Sehun mielőbb érjen vissza, és akkor nem kellesz foglalkoznom Kaival. Megráztam a fejem és inkább a többieket kezdtem el figyelni. Suho és Kyung totális érdeklődéssel tapadtak a tv képernyőre, Chanyeol gondolataiba mélyedve meredt maga elé, de már cseppet sem volt annyira gondterhelt és csalódott, mint a beszélgetésünk előtt, ez némelyest megnyugtatott, még mosolyogni is tudtam.

Hirtelen mozgást érzékeltem perifárikus látómezőmben, Jongin állt fel és ment a konyhába, percekkel később visszatért, felém nyújtott egy kis üveg ásványvizet és mellém ült. Elfogadtam az üveget, de nem bontottam fel, fészkelődni kezdtem, hogy Jongin és köztem nagyobb rés keletkezhessen – mindhiába, mert a kicsiny kanapén épphogy hárman elfértünk. Amint ezt felmértem magamban, megpróbáltam közömbös arckifejezéssel ránézni, de ő nem vett rólam tudomást, mosolyogva nézte a tv-t és nyugodtan kortyolgatta a vízét. Átláttam rajta, tudtam, hogy minden idegszálával érzékeli a közelségemet, mint ahogy én is az övét, csupán a többiek kedvéért játssza meg magát – ami engem halálosan bosszant. A srácok csipkelődő megjegyzéseket tettek egy lánybanda videóklippjére, Kai is beszállt és velük nevetett, én viszont csak félfüllel hallottam őket, csak Kaira tudtam összpontosítani. Becsavarta a kupakot az üvegen, nevetett és mondott valami baromságot, amikor megtörtént.

Teljes testemben megmerevedtem. Nem volt nagy durranás, hiszen csak a combja feszült az enyémhez, amit foghattunk volna a helyhiányra is, de tudtam, hogy tudatos volt a tette és nem azért csinálta, mert nem fér el. Izmos combját az enyém mellett tartotta, térdeink is összekoccantak, én pedig nem tudtam arrébb húzódni, ha felállok, azzal feltűnést keltek, amit persze nem szerettem volna elérni. Mély levegőt vettem, Kai hátradőlt és hányaveti módon átdobta a karját a vállaimon, így szinte már a karjai között ültem. Hosszú ujjaival fedetlen felkaromat simogatta, a finom érintés automatikus libabőrt okozott a bőrömön, de egyáltalán nem élveztem. Meg voltam rémülve. A szívem még hevesebb iramra kapcsolt. Megijedtem a közelségének tudatástól. Nem élveztem, és nem akartam, hogy ennyire közel kerüljön hozzám, de a testem reakciói kétértelműek voltak és a lelkiismeretem üvöltözni kezdett, mintha együttműködnék, élvezném, és már ennyivel megcsalnám Sehunt.

Tudtam, a többiektől nem számíthatok segítségre, mert hozzászoktak ahhoz, hogy érintésorientált vagyok, vagyis szeretem őket ölelgetni, meg hasonlók, és az, ahogyan ültünk Jonginnal nem jelentett nekik semmit, viszont nem ismerték a történetünket, nem tudták, hogy volt köztünk valami, és Jongin nekik nem tett ígéretet arról, hogy visszaszerzi őket. Nekem viszont igen, és ez a tette nagyon is elhitette velem, hogy komolyan gondolja. Végigszántott a karomon ujjbegyeivel, amitől megrándultam, abban a pillanatban rosszalló pillantással fordultam felé, ő is felém fordult és hosszú percekig meredtünk egymás tekintetébe. A rosszallássom lehervadt, helyébe értetlenség került, szemeiben eltökéltség villant, amire ismét megfagytam. Amikor tudatomra ébredtem, aprót ráztam a fejemen és suttogva tettem fel az egyetlen kérdést, ami motoszkált a fejemben.
- Miért? – senki sem figyelt kettőnkre, egy filmet néztek már, amin mind jókat nevettek. A felszabadultságukra határozott irigységgel reagáltam.
- Nem tudom elviselni, hogy nem vagy velem – felelte egyszerűen, nekem pedig összefacsarodott a szívem. Nagyon sajnáltam, hogy ezt tettem vele, másrészről haragudtam is rá, hiszen végig hangoztattam, mennyire nincs jövőnk és nem akarom azt tenni, amit tettünk. Ő pedig biztosított afelől, hogy semmi baj, megérti és elenged, amikor odaérkezünk. Ehelyett kurvára nem így viselkedik. A pillanatnyi dühöm hamar elpárolgott és lemondottság érzése kerített hatalmába.
- Jongin, kérlek. El kell engedned! – esdeklő tekintetemre szomorkásan elmosolyodott és csóválni kezdte a fejét.
- Nem tehetem.
- De megígérted!
- Akkor sem hagyhatom!
- Kérlek… ne akarod elérni, hogy meggyűlöljelek – könyörgésem süket fülekre talált. Megvonaglott az arca erre a mondatomra, de hamar összeszedte magát.
- Boldog szeretnék lenni, Hana – suttogta, én pedig legyőzöttnek éreztem magam. Lehunytam a szemeim és úgy válaszoltam.
- Én is szeretnék boldog lenni – amikor felnyitottam a pilláimat és találkozott a tekintetünk a tiszta kétségbeesést olvastam ki az övéből.
- Én boldoggá teszlek, Ha Neul, esküszöm! – közelebb hajolt hozzám, ujjai rászorítottak a karomra.
- Engem Sehun tesz boldoggá, Jongin, sajnálom – hatással voltak rá szavaim, megilletődött, elengedett, feszültté vált. Ahogy elengedett, végigsimított a combomon, ez inkább figyelmeztető semmint izgató gesztus volt. Az érintés erőteljes volt és kissé agresszív, majd a képembe vágta fagyos hangon:
- Nem sokára másként fogsz gondolkodni!

Hangjának éle biztosította számomra, hogy ez fenyegetés volt, meglepődtem és dühös lettem, de fizikailag nem tudtam megrémülni. Nem volt rám hatással. Bár fizikailag nem hatott rám a lelkem mélyén féltem. Rettegtem tőle, és attól, hogy mit tervez, mi fog történni a jövőben. Nem volt időm reagálni szavaira, mert nyílt a bejárati ajtó, nagyot dobbant a szívem és rövidesen megjelent Sehun alakja a küszöbön. Látványosan fellélegeztem, széles mosoly terült szét az arcomon, nem volt többé Jongin és a vele kapcsolatos problémák, csak Sehun volt és én. Jongin távolabb húzódott tőlem, Sehun szemei erre dühösen villantak, Kyungsoo felállt, Kai teljesen kihúzódott a kanapé szélére, Sehun pedig elfoglalta helyét, átkarolt, boldogan simultam karjai közé, a halántékomra szorította ajkait.
- Szia – suttogta, elmosolyodtam és kezemet felcsúsztattam engem szorító kezére.
- Szia – picit fordítottam a fejemen, hogy láthassam az arcát, váltottunk egy mosolyt. – Beszéltél Baekhyunnal? – kérdeztem, befészkeltem magam a karjai közé, féloldalasan fordult, így olyan volt, mintha közvetlenül az ölében helyezkednék el. Mélyet szippantottam kellemes, férfias illatából és vártam a válaszra. A feszültségem abban a pillanatban felengedni kezdett, amikor megjelent a nappaliban, de így, most, hogy ilyen szeretettel ölel, egy csepp frusztráltság, bosszúság sem maradt bennem. És ezt iszonyú jó volt beismerni.
- Beszéltem vele – bólintott, ajkaival a halántékom környékén simogatott.
- És? – kérdésemre csak vállat vont és nedves csókot nyomott az arcomra, homlokomra. Melegség áradt szét a bensőmben, széles mosoly terült szét az arcomon, arcommal arcához simultam.
- Rólad beszéltünk – folytatta egy apró sóhajjal, mellékes hangnemben, nagyot dobbant a szívem, vigyorogni kezdtem, elhúzódtam tőle, hogy láthassam az arcát.
- Ó, tényleg? És mégis miről beszéltetek?
- Nem kell mindenről feltétlenül tudomást szerezned – forgatta a szemeit, még szélesebben vigyorogtam. – És töröld le az önelégült vigyort a képedről – összeszűkített szemekkel, zavartan dünnyögte, kuncogni kezdtem és bólogattam.
- Oké, oké, hagylak! Én meg beszéltem Chanyeollal, minden rendben, most, hogy letudtuk kötelezettségeinket, és viszonylag későre jár, esetleg indulhatunk hozzánk – a mondatom végére láthatóan kizökkent a zavarából és kaján vigyorral nézett rám. Szájon csókolt, elhúzódtam tőle, mert nem akartam a többiek előtt enyelegni vele, mégiscsak nő vagyok és ismerem a határokat, de Sehun nem tágított, újra ajkaimra tapadt és egy rövid időre átcsúsztatta nyelvét, majd nevetve húzódott el. Totál elpirultam, és amikor a többiek felé pillantottam, jól éreztem, mind bennünket figyeltek.
- Komolyan, rosszabbak vagytok, mint a szerelmes tinédzserek – szúrta közbe Chanyeol, Sehun nevetve felpattant és a szobájába csörtetett. Én meg ott maradtam vörösen és zavartan. Megköszörültem a torkom.
- Szerintem édesek – szólalt meg Kyung, hálás pillantást küldtem felé.
- Gusztustalan. Ne nyáladzatok előttem többé, pfuj – folytatta Chanyeol, de amikor ránéztem, tudtam, hogy viccel. Elnevettem magam.
- Sajnálom, én nem akartam… - véletlenül Jonginra néztem, és rögtön belém fagyott a szó. Olyan szomorúsággal és megvetéssel a szemeiben nézett rám, hogy elszorult a torkom. Nehezen szakítottam el a pillantásom az övétől, nyeltem egy nagyot, de a gombóc továbbra is ott volt a torkomban, kényszeredetten elmosolyodtam, és nem mondtam semmit, addig, amíg Sehun újra fel nem bukkant. Egy dísztasak volt nála, gondolom ruhákkal tömte meg, mellém vágódott, elkapta a kezemet, felrántott a kanapéról és vigyorogva nézett Suho szemeibe. Egy szó nélkül fordult el tőle, az előszobába húzott, magunkra kaptuk a cipőinket és elkiáltotta magát.
- Császtok, majd reggel jövök! – Suho kirohant hozzánk.
- Mi? Te is? Meg Baek? Mit mondjak a menedzsernek, meg fog ölni!
- Nyugi, hyung, nem lesz gond. Kend rám, majd elsimítom. Egyébként sem tehet semmit, nem? Belőlünk él meg – vont vállat Sehun, majd faképnél hagytuk a meglepett bagázst. A bezáródó ajtó mögött még hallottuk a nevetést a többiektől, így mosolyogva hagytuk el az épületet.

Nem egy autóval mentünk, mert nem akartam megint a parkolóban hagyni a kocsimat. Sehun ment elől, én pedig követtem őt, és olyan nyugodtan, lassan vezetett, hogy nem tudtam gátat szabni a gondolataimnak. Jongin szavai és érintései mélyen megragadtak bennem, kirázott a hideg a gondolatra, hogy nem fog békén hagyni. Nyugodtnak és higgadtnak tűnik, és nem hiszem, hogy őrült lenne, hiszen nem mutatott erre semmilyen tulajdonságot, de rémisztő arra gondolni, hogy azzal fenyegetőzött nem sokára megváltozik a gondolkodásom. Nem tudom, mire gondolhatott ezt mondva, de nem sok jót sejtet az biztos, ez pedig arra ösztönöz, hogy óvatos legyek vele kapcsolatban. Nem is olyan rég még azt gondoltam egy csupa szív ember, aki előtérbe helyez engem és a boldogságom, most viszont ezt az emléket jócskán beárnyékolja a mostani viselkedése. Erőszakosabbnak tűnik, bár tudom, hogy fizikailag sosem tudna bántani. Jobban tartok attól, hogy lelkileg fog összezúzni. Mindegy. Nem akarok erre gondolni. Minél hamarabb szeretnék megszabadulni ezektől a rossz érzésektől. Ezért inkább Sehunra gondoltam meg arra, mennyire vágyom a biztonságot nyújtó karjaira… és csókjaira. Igen… nagyon vágyom rájuk.

Már jócskán elmúlt nyolc, amikor leparkoltunk a házunk előtt. A bejárat előtt találkoztunk, csókkal köszöntött, megragadta a kezem és együtt léptük át a küszöböt. Rögtön anyába ütköztünk, aki rosszallóan csóválta a fejét, hogy miért nem tudok telefonálni és beszámolni arról hová megyek. Amikor megemlítettem, hogy Sehun velem marad az éjjel, kitágultak a pupillái, el sem rejtette mennyire meglepődött és megilletődött egyszerre. Teljesen zavarba hoztuk a nyíltságunkkal, bár egyedül ő gondolt arra, hogy le fogunk feküdni egymással. Na, jó, meg talán Sehun. De nekem feltett szándékom megtartani az ártatlanságomat, az esküvő utánig. A kezdeti sokkhatás leküzdése után, anyu rájött, hogy nem az engedélyét kérem, így utunkra engedett bennünket. Ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé, Min Kibe botlottunk. Ő és Sehun még „rivalizálnak” egymással, bár mondjuk csak Min Ki ellenségeskedik, mert szerinte még mindig nem volt jó döntés anyuék akarata előtt meghajolni. Nem tehetek semmit, nem fogok magyarázkodni, mert nem tartozom neki elszámolással, de ahogy haladunk előre az időben remélem, hogy megbarátkozik majd Sehunnal, mert ő számomra nem csak egy olyan férfi, akit a nagyapám rendelt el nekem. Ő a vőlegényem. Igazából.

Min Ki lejátszotta a védelmező báty szövegeit, aztán átverekedtünk magunkat rajta is, és a szobámba érve megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Kínáltam itallal és étellel, de a férfim mindenre nemleges választ adott. Az, hogy kimerítettem az udvariassági kérdéseket, és ránk borult a csend leple, na meg a tudat, hogy kettesben vagyunk kettős érzéseket indított el bennem. Egy: zavarba jöttem. Kettő: feszült lettem. Három: boldog és nyugodt voltam. Na, most, ezek az érzések mind ütik egymást, így teljességgel érthető, ha pillanatnyi némasági fogadalmat kötöttem magammal. Egymással szemben ácsorogtunk a szobám közepén, ő ledobálta a cuccait a kanapéra és mosolyogva nézett engem. Éreztem, hogy melegség tolul az arcomra, és képtelen voltam vele felvenni a szemkontaktust. Pár pillanattal később felidegesített a saját ökörségem, felnéztem Sehun arcába, egy torokköszörülés után meg is szólaltam. Sikerült remegő hangomat háttérbe szorítani és úgy tűnni, mintha biztos lennék magamban. Pedig kezdtem elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet Sehunnal összezárni magam egy hosszú éjszakára. Késő bánat.
- Elmegyek lezuhanyozom, oké? – amint megszólaltam, elkapta a csuklómat magához rántott és szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. Meglepődtem, de azonnal viszonoztam csókját. Két karja derekamra kulcsolódott és még közelebb vont magához, édes, becéző csókja hamar ritmust és érzést váltott. Ajka és nyelve egyaránt marcangolt, teljes testemen kiütközött a borzongás, kezei derekamról fenekemre siklottak, rámarkolt és csípőmet az ágyékához rántotta. Kinyílt a szemem a meglepetéstől, majd rögtön vissza is zárult, csípőm előrerándult, kezeim nyakába fűztem és a tincseibe kapaszkodva próbáltam talpon maradni. Mély torokhang tört fel belőle, forrósodni kezdett a bőröm, és ugyanolyan hévvel viszonoztam szenvedélyes csókját, mint ő. Ez a földöntúli élmény egyfajta tökéletes elégedettségérzettel töltött el, de emellé párosult egy másik megdöbbentő érzés is: Ennyi már nem elég. Nem elég csak az ajka és keze simogatása. Mindenét akarom. Teljesen készen állok, hogy neki adjam a szívem, lelkem és testem. Készen akarok állni.

De ott van még az a nyavalyás két nap. Két nap maradt már csak hátra. És ki akarom bírni addig. Mélyen magamba szívtam Sehun illatát, résnyire nyitottam a szemeim, és elmosolyodtam a közeli arckép látványán. Sehun is elmosolyodott, csókunk lelassult, majd megszakadt, a férfim a homlokomnak támasztotta a sajátját és jólesően sóhajtott fel. Jobb kezem elemeltem a nyakából és mutatóujjammal végigsimítottam orrának tökéletesen egyenes vonalán. Lehunyt szemekkel biccentette oldalra egy kicsit a fejét. Visszatettem a kezem a helyére, vagyis a nyakába, enyhén kapkodtunk levegő után, kezei a csípőmön a pólóm alatt a bőröm szinte égették, újra elmosolyodtam, mert a boldogság majd szétszakította a bensőmet.
- Menjünk együtt – suttogta rekedtes hangon, lehunyt pillákkal, nekem pedig el kellett gondolkodnom miről beszél. Amikor rájöttem, hogy a zuhanyozásra gondol, vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Még nem lehet nagyfiú – belesimítottam hajába, felsóhajtott, majd válaszolt.
- Nem leszel kevesebb a szememben, ha nem szűzen jössz hozzám, Hana. Mivel ígyis, úgyis nekem adod. Sőt! – a próbálkozásán felnevettem.
- Ezt el tudom hinni, nagyfiú – nem válaszolt, könnyed csókot hintettem durcás ajkaira, majd kibontakoztam öleléséből. – Késő van, hosszú napunk volt, előre megyek, jó? Tizenöt perc, esküszöm. Sietek! – hátrálni kezdtem tőle, gyorsan felkapta a fejét.
- És mi van, ha szexuálisan nem passzolunk?
- Ó, ne aggódj… szerintem tökéletesen passzolni fogunk – kacéran mértem őt végig, alsó ajkamba haraptam, mire fájdalmasan felnyögött, a kezével legyintett, hogy menjek a szeme elől, megfordult és a hálóm felé indult. Kuncogva mentem a fürdőbe, felkötöttem a hajam, gyorsan ledobáltam a ruháimat és megnyitottam a csapot.

A vízsugár ellazította feszült izmaimat, jólesően sóhajtottam fel és lehunytam a szemeimet, széles mosolyomat nem tudtam letörölni az arcomról – de miért is akartam volna?
Sosem hittem, hogy a kettőnk kapcsolata romantikus fordulatot vehet, és Sehun hirtelen változása… nem hiszem, hogy a szex gondolata változtatta volna meg, de biztosan szerepet játszott benne, hogy fizikailag vonzódik hozzám… vonzódunk egymáshoz. Nem tudom pontosan meghatározni, mikor kezdtem el kedvelni őt. És nem tudom, hogy most (már) szeretjük-e egymást, de érzem a zsigereimben, hogy így lesz. Hogy valóban így lesz. Hogy szeretni fogom őt teljes szívemből.
Arra ocsúdtam föl, hogy nyílt a fürdőszoba ajtaja. Kipattantak a szemeim és egy pillanatra lefagytam, aztán az üvegen keresztül megláttam a jövendőbelim szőkés tincseit.
- Sehun! – dorgáló hangnemet ütöttem meg.
- Wc-re jöttem, esküszöm! Nagy a pára idebent, szóval ne aggódj, nem látlak… csak a körvonalaidat és uhh…
- Sehun!! – megemeltem a hangom és átkaroltam a magam, hogy takarjam a melleimet.
- Jó, jó, pisilek… pisilek és kimegyek – lemondóan felsóhajtott, hallottam, hogy felemelte az ülőkét (nagyon helyes!) és rövidesen csordogáló hangot hallottam meg. Nagyon abszurd volt a helyzet.
- Ez gusztustalan. Még csak házasok sem vagyunk – adtam hangot méltatlankodásomnak, ő pedig felnevetett.
- Ami késik, nem múlik! Megmossam a hátadat, édesem? – affektáló hangját hallva elvigyorodtam és megráztam a fejem.
- Ó, drágám, köszönöm, majd húsz év múlva ajánld fel újra. Akkor majd elfogadom a segítséged! – kis szünet, lehúzta a wc-t, a vízcsobogástól nem hallottam a lépteit, így az ajtóra fókuszáltam, hogy hallhassam, ha kimegy, a forró gőz párájától pedig abszolút nem láttam semmit. De percekkel később sem történt semmi és a vigyorom lehervadt az arcomról. Épp, amikor szólni akartam, nyílt a kabin ajtaja és Sehun karjai a hasam köré fonódtak. Arcát a vállam és nyakam gödrébe temette és úgy válaszolt.
- Szavadon foglak ne felejtsd el – ez a válasz annyi mindent magába foglalt. A szívem szavai hatására nagyot dobbant és meglódult, elérzékenyültem a feltételezéstől, hogy húsz év múlva is velem lesz még. Tudtam, hogy el fogom sírni magam a lehetetlenül szentimentális habitusom miatt, és valószínűleg remegni fog a hangom, de válaszolnom kellett neki, nem hagyhattam a levegőben lógni a mondatát.
- Nem felejtem el – a hangom suttogásnál alig volt hangosabb. Megszorította a derekamat, csend állt be közénk. Nem bántam, bár kétségkívül meglepődtem, amikor bejött hozzám. De valahogy így volt helyénvaló. Ez volt a mi közös pillanataink egyike. A víz csak zubogott, ő pedig nem csinált semmit, csak nedves hátamhoz simult.
- Kedvellek, Ha Neul – erőteljes hangja, mely csak súgott, hirtelen szelte ketté a csendet kettőnk között. A vallomása nagyon meghatott, kezemet rászorítottam az ő kezeire és éreztem a szívem fülemben dobogni.
- Ó, Sehun én is kedvellek téged. Azt hiszem nagyon… és visszafordíthatatlanul.

Nem válaszolt, de nem is kellett. Könnyeim utat törtek maguknak, boldogságom jeleiként szántottak végig orcáimon. A szívem fel akart robbanni a bensőmben, mi pedig csak összeölelkezve ácsorogtunk egyhelyben, majd Sehun ajkai végigszántották a nyakszirtem és finom puszikat nyomott bőrömre. Kezébe vette a tusfürdőmet, kinyomott a tenyerébe egy keveset és szavak nélkül simított rajtam végig. Zavarban voltam, de hagytam, hogy tusfürdőtől sikamlós tenyerei bejárják az egész testemet, én pedig reakcióként minduntalan megborzongtam finom érintései nyomán. A fürdetésen kívül nem tett semmit, nem időzött el keze a melleimen, fenekemen és a szemérmemen, tisztességesen megfürdetett, de láttam és éreztem, hogy remegnek a kezei, azt pedig hallottam, ahogy a fülembe liheg és szaggatottan szedi a levegőt. Hasonlóan éreztem magam. Elködösült kissé az agyam, de végigcsináltam vele én is. Amint a férfiasságához értem, összeszorította a szemeit és felnyögött, én pedig elakadó lélegzettel sóhajtottam fel. Bármennyire is zavarban voltam, nem álltam meg kényeztetni őt, pedig minden pórusom ezt diktálta. Ellenszegültem és bekentem mindenhol tusfürdővel. Ahogy végeztem, éreztem, hogy eltörik bennem valami. Valamit, amit megjátszott magabiztosságnak nevezünk. Tudtam, hogy menekülnöm kell, vagy előtte fogok teljesen összeomlani. Annyi érzés kavargott bennem, annyira boldog voltam, annyira elégedett, hogy egyedül kellett maradnom pár percre, hogy rendezhessem a szívem, gondolataim.

Egy törölközőbe csavartam a testem és kimenekültem a fürdőből. Sehun nem próbált meg megállítani, szerintem megérthette mi bajom van. Ő is ugyanolyan elködösült tekintettel nézett rám, mint ahogyan én ő rá, ő is ugyanazokon ment keresztül, mint én, és kellett nekünk egy szusszanásnyi egyedüllét. Az ágyamra hanyatlottam és a plafont bámulva mosolyogtam. Vettem néhány mély levegőt és felkeltem. Felvettem egy atlétát és rózsaszín csipkés franciabugyit, visszadőltem az ágyamba és vártam Sehunra. Pár perc múlva megjelent a derekára csavart törölközőben. Nyíltan bámultam őt, vizslattam a szemeimmel, ittam magamba a látványát. Fehér bőre vízcseppes volt, haja nedves, borzasan meredezett mindenfelé, finoman izmos karjai megfeszültek, ahogy a törölközőt tartotta a helyén. Nyeltem egy nagyot, és elfordítottam a fejem. Közelebb jött, hallottam a lépteit, de nem néztem felé. Rövidesen éreztem, hogy az ágyra ült. Feléfordultam, ő is rám nézett és nem találtunk szavakat. Fogalmunk sem volt mit mondjunk a másiknak. Már pólóban volt és egy rövidnadrágban, amit sejtek, hogy csak az én kedvemért kapott magára. Megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Összefonódó ujjaink látványa megdobogtatta a szívemet, melegen rámosolyogtam, amit viszonzott, aztán lehajolt és megcsókolt. Nem ragadott el bennünket a hév, csak gyengéden kóstolgattuk egymás ajkait, megszorítottam a kezét, lassan leheveredett mellém, magához ölelt és elszakadt az ajkaimtól. Vele szemben voltam, karjára feküdtem és néztük egymás tekintetét.
- Évekig dühös voltam, hogy erre kényszerítenek a nagyszüleim és szüleim – törte meg a csendet Sehun. Egy kicsit sóhajtottam. – Nem akartam ilyen korán megnősülni. Nem érzem magam érettnek arra, hogy elvegyelek feleségül. De meg fogom tenni. Nem csak azért, mert ezt várják el tőlem, és mert szavamat adtam… hanem, mert nem akarok más nőt az oldalamon látni, csak téged. Nincs szükségem más nőre, Hana.
- Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt mondod. El sem tudod képzelni… milyen érzés rádöbbenni arra, hogy az egész életemben hitt dolgok megváltozhatnak. Mindig elhatárolódtam a fiúktól és az ezzel járó érzelmektől, nem akartam saját magam bántani. Talán két évvel ezelőtt rosszul döntöttem, amikor eljöttem az eljegyzési partinkról. Ha maradtam volna, akkor már két éve együtt lennénk, nem csak két hete.
- Miért mentél el? – kérdezte, én pedig tudtam, hogy őszintén fogok válaszolni.
- Dühös voltam. Rád. A nyakamba szakadt a parti, az a sok ember, akik mind gratuláltak nekem, a szüleid, akik mindennél jobban el akarták érni, hogy kedveljem őket, téged pedig sehol sem láttalak, mert azt mondták, nem fogsz eljönni. Kiborultam. Hazamentem és összeomlottam. Hazaküldtem a barátaimat, mondván, hogy fáradt vagyok, Min Ki a partin maradt… én pedig egyedül voltam. Egész éjjel sírtam, zokogtam, és akkor először vallottam be magamnak, hogy nem akarok részese lenni ennek az egyezségnek. Másnap pedig az első géppel visszarepültem L.A-be – nem volt szükség arra, hogy normális hangon beszéljek, így a suttogást választottam.
- Sajnálom, hogy faszfej voltam az elején.
- Oltári nagy faszfej. Nem is tudom, hogy képzelted az első találkozásunkat. Miért jöttél ki a reptérre?
- Az - az én ötletem volt. A szüleim átrángattak ide, és amikor mondták mikor landol a géped, egyedül akartam lenni, amikor először megpillantalak. Nem tudtam előre milyen reakcióm lesz, és nem akartam, hogy lássák rajtam a családjaink, ha nem tetszenél.
- Persze, mert a TV-ben jobb, ha meglátják.
- Nem tudtam, hogy riporterek lesznek ott.
- A cukrászdás eset után azt gondolnám nem tetszettem neked.
- Épp ellenkezőleg. Idegesített, hogy nem vagy csúnya és nem tudom lefújni a dolgot arra hivatkozva, mennyire taszítasz. Ehelyett megjelentél a bomba alakoddal, hosszú hajaddal, kreol bőröddel… és ráadásul nem is szeretem a sötét bőrű lányokat…
- Köszönöm.
- Tudod, hogy nem úgy értem. Volt valakim. És elméletileg szerettem. Aztán megjelentél és rögtön felforgattál mindent.
- Hát elnézést. Lett volna időd felkészülni rám. Tudtad, hogy húsz évesen fogunk találkozni.
- Nem kalkuláltam bele egy szerelmet, bocsánat – felelte, én pedig elhallgattam. Nem tetszett a téma, ami felé elkanyarodtunk. Nem akartam Sehun exéről beszélni. Sértette az önérzetemet. De most engem tart a karjaiban. Nem azt a valakit. A féltékenység érzete belém mart és megmérgezett.
- Szereted még őt? – kérdeztem hirtelen, mert tudnom kellett. Egy ideig hallgatott, aztán megszorította a derekamat.
- Nem hiszem. Nem tudom. Nem gondolom, hogy szerelemmel szerettem őt. És ezt furcsa beismerni. Mármint… hónapokig kerülgettük egymást, mert tudtuk, hogy nem lesz jó vége, ha összejövünk, de annyira hajtott… a vágy, kíváncsiság, vonzott hozzá valami, hogy nem bírtam ki. Teljesen más volt, mint a mi esetünk.
- Miért, milyen a mi esetünk? – félve tettem fel a kérdést, kikerekedett szemekkel néztem fel rá. Elmosolyodott és megérintette az orromat.
- Ne légy már ilyen félős. Hát nem érzed? – kérdezte és megpuszilta a homlokomat. – A miénk… sokkal bonyolultabb és összetettebb. Te szavakba tudod foglalni? Mert én nem… olyan… kaotikus. Akkoriban a kétségbeesett vágyam vezetett hozzá. De hozzád… valami teljesen más. Mélyebb valami. Tisztább. Szeretem ezt az érzést – újabb puszit kaptam a hajamba, én pedig tágra nyílt szemmel néztem a mellkasára, átlendítettem a karomat a derekán, közelebb csúsztam hozzá és belemarkoltam pólójának anyagába.
- Amikor ilyeneket mondasz, úgy érzem: szerelmes vagyok beléd – nyekeregtem a pólójába, ő pedig öblösen felnevetett és megsimogatta a hajamat.
- Bújós vagy, igaz, cica? Néha kacér vagy, de a lelked mélyén egy ijedős kis cica vagy. Az én cicám – búgta a fülembe és megcsókolta a fülem mögötti érzékeny felületet. Sosem hittem, hogy valaha tetszeni fog a cica becenév. De most úgy éreztem keresve sem találhatott volna szívdobogtatóbb becenevet.

Gondolataimból újra és újra ajkai ragadtak ki, a fülem és nyakam cirógatta, csókolta és nyalta. Mély lélegzetet vettem, kétoldalt közrefogtam az arcát és a szemeibe néztem. Elfátyolosodott a tekintetem, lehúztam a fejét és szájára tapadtam. Maga alá temetett, két oldalt támaszkodott a könyökein, én pedig átfontam karjaimat a nyakán és rendületlenül csókoltuk egymást. Terpeszbe helyeztem a lábaim, hogy közéjük ereszkedhessen, kezeim pólója alá kúsztak és finom bőrét tapogattam, simogattam, masszíroztam.

Az ő kezei is útra keltek, lehúzták rólam az atlétát, fedetlen mellkasom láttára elmosolyodott és hezitálás nélkül hajolt halmaim felé. Forró lehelete csiklandozta a bőrömet, rögtön ellepte a libabőr a területet, mellbimbóim megkeményedtek a váratlan izgalomtól én pedig hangosan kapkodtam levegő után. Pedig még hozzám sem ért. Lassan fogai közé vette az egyik mellbimbóm, óvatosan meghúzta, úgy döntöttem, inkább lehunyom a szemem, nem akarom látni mit művel velem, mert túlságosan zavarbaejtő volt. Nyelvével körözött a mellbimbómon, iszonyú érzékeny és furcsa érzés volt. Kellemesen bizsergő. Áthúztam fején a pólót, vakon a szoba valamely pontjába dobtam, ő pedig már hajolt is vissza, ezúttal a másik mellemre. Kezével addig finoman gyúrta és simogatta azt a mellem, melyet nem épp szájával becézett. A hajába túrtam, mintegy bíztatóan, és, hogy kifejezzem, mennyire tetszik az, amit csinál. Az ölemben összpontosult minden érzés, lüktettem és elöntött a forróság, felgyorsultak és megsokszorozódtak az érzékeim. Egyszerre akartam mindent és semmit. Ellenszegült az agyam a szívemnek. Szívem mélyén mindenestül az övé akartam lenni, a józan eszem viszont arra intett, hogy állítsam őt le és várjuk ki azt a két napot.

Úgy döntöttem, ezúttal hagyom, hogy a szívem hozza meg a döntést. Sehun derekára simítottam a kezeimet, majd óvatosan, kissé félősen indultam meg lefelé, a feneke irányába. Kezdeményezésemre mély torokhangon nyögött fel, és meglepetten pillantott fel szemeimbe. Tudtam, hogy el vagyok pirulva, és beharapott alsó ajkam is arról tanúskodott, hogy zavarban vagyok, de próbáltam leküzdeni a remegést a bensőmben. Kétségkívül ez a legintimebb pillanatunk eddig. Elengedte mellem ostroma alól, a mellkasom szaporán süllyedt és emelkedett. Ágyékát az enyémnek feszítette, éreztem, hogy ő is készen áll, amennyire csak lehet. Kérdés nélkül támaszkodott fel a kezeire, majd csókolt meg.
Szenvedélye ebben a pillanatban sodort el magával, vállába kapaszkodtam, egyik lábam összegabalyodott az övével és romba dőlt minden elhatározásom.
- Meg kellene állnunk – lihegte a fülembe és fogai közé csippentette a fülcimpámat. Nagyon is érzékeny voltam rá, mert remegés futott végig a testemen és csak nyelni voltam képes. Bólintottam egyet válasz gyanánt.
- Kellene, aha – végül sikerült megszólalnom, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ha úriember lennék, nem használnám ki a helyzetet.
- Ühümm – nyelve végigszántott a nyakamon, milyen értelmes válaszra várt?
- Még szerencse, hogy a legnagyobb szemetek közé tartozom – folytatta én pedig lehunyt szemekkel feküdtem alatta, teljesen kiszolgáltatottan. De én választottam ezt. Én akartam az ő kiszolgáltatottja lenni.
- Jó – a szenvedély miatt, már látni sem láttam rendesen, gondolkodni meg pláne nem tudtam, így nagyon valószínű, hogy bármit mondott volna, akkor is ezt a választ kapta volna.
- Nem fogunk megállni – a csípőjét lassú mozdulattal előrelökte, én pedig olyan szintű szexuális izgatottságot éreztem, hogy nem tudtam létezik ilyesmi. A hátán szántottam végig körmeimmel, mire ívben meghajlott a háta.
- Megvadult az én kiscicám – puszilta meg az orrom hegyét. Újra elpirultam, a szavai elérték az agyamat.
- Sajnálom – susogtam megszégyenülten.
- Ne szabadkozz. Senki nem mondta, hogy nem tetszik – súgta a választ rekedtes hangon, aztán újra megcsókolt. – Hana? Ha azt mondod álljak meg, még most képes leszek rá – a felém nyögött válasz volt az, ami átlendített a végsőkön. Észre sem vettem, hogy a kezeim a rövidnadrágjának korcához értek és határozottan beakasztottam két ujjam. – Akkor ezt vegyem nemleges válasznak? – aprót biccentettem. – Hát akkor vegyük el a szüzességedet! – kiáltott fel és nevette el magát.
- Tapló – motyogtam olyan vörösen, amennyire csak el lehet vörösödni.
- Hana – kedveskedő hangneme magára vonta a figyelmem. Szeretetteljesen nézett a szemeimbe. – Biztos, hogy készen állsz? – újra könyökeire ereszkedett, így arca vészesen közel került az enyémhez.
- Mert veled vagyok. Igen… mert veled vagyok – átkaroltam a nyakát, elmosolyodott kutakodott még a szemeimben, aztán óvatos csókba vont. Keze lesiklott a szemérmemre, és bugyin keresztül simított rá tenyerének teljes felületével. Közelebb nyomtam a csípőm a tenyeréhez, teljesen öntudatlan tett volt, ő pedig nem húzta tovább az időt. Elhúzta a bugyimat az útból, ujjai nedves nyílásomba merültek, én pedig hangosan felnyögtem. Sehun nem hagyta abba a csókolózást, próbált annyira ellazítani, amennyire csak lehetséges.
A következő pillanatban lekerült rólam a franciabugyi.
- Szeretem a csipkét. Begerjeszt – mondta, ezt pedig azonnal megjegyeztem. Ezentúl más fehérneműt nem is fogok hordani. Ami azt illeti én is szeretem a csipkét – meg a pamutot, de abban hol marad a szexiség? Na, ugye.
Nem akartam tétlenkedni, ezért lehúztam róla a rövidnadrágot. Már csak egy réteg ruha választott el tőle és égető szükséget éreztem arra, hogy megszabaduljak az akadálytól, de a kezeim túlságosan remegtek ahhoz, hogy bármire is képes legyek velük.
- Cica? – nyögte Sehun, mire rápillantottam. A testem pásztázta és beharapta az alsó ajkát. A sarkaira ült, és bámulta a testem minden szegletét. – Megközelítőleg tökéletes vagy – lehelte maga elé, aztán ő maga vette le az alsóját és vigyorogva mászott vissza felém. – Ha baj van, szólj, oké? – bólintottam, megcsókolta a homlokomat, vállamat, az oldalamat, a hasfalamat, majd a combom belső hajlatát. Mutatóujjamra haraptam, nem akartam sikoltozni a szüleim házában. Vártam, hogy ott is megcsókoljon, de nem tette. Ujjaival nyúlt lábam közé, visszahajolt az ajkaimhoz és megharapta az alsóajkam. Megcsókolt, és éreztem, hogy egy ujja belém nyomul. Kissé megfeszültem, és fel is nyögtem, inkább a meglepetéstől, Sehun is lefagyott egy pillanatra, aztán folytatta. Párosult még egy ujja, én pedig levegő után kaptam. A vállába kapaszkodtam, a lábaim széttártam, és a csípőm megrándult. Még mindig eszméletlenül lüktetett az ölem, és csillapítani akartam.

Sehun ujjai lassan ki és behúzódtak, nem volt intenzív érzés, inkább szokatlan, és szerettem volna, ha ujjait hamar felváltja valami egészen más.
- Sehun? Oké leszek – tudtam, hogy azért csinálja, hogy felkészíthessen és kevesebb fájdalmat okozzon, de elég volt a várakozásból.
- Tuti? – csókolta meg a kulcscsontom, csak egy aprót biccentettem, kihúzta belőlem az ujjait és lenyalta róla a nedveimet.
- Perverz állat – suttogtam, mire elnevette magát és jóízűen hümmögött az ujjait nyaldosva.
- Hmm, finom – folytatta a játékot, hangosan felnevettem, aztán felém hajolt, a kezeire támaszkodott, lábait felhúzta, térdeimet érintették, befészkelte magát a combjaim közé és vett egy mély lélegzetet. Mielőtt bármit is tehetett volna, jobb kezem férfiasságára kulcsoltam. Felnyögött és értetlenül meredt rám. Megvontam a vállam, ujjaim ismerkedve tapogatták őt, a vékony bőrt húzgáltam, éreztem pulzáló lüktetését, a fején a forróságot, láttam, mennyire rózsaszín, a látvány szószerint megbabonázott, és kiszáradt a szám. Lassan mozgattam a csuklóm, Sehun jólesően sóhajtott fel egy párszor, amikor a szemembe nézett egy őszinte mosolyt váltottunk, megcsókoltuk egymást, aztán én elengedtem őt.

Bejáratomhoz illesztette merev tagját, ujjaival még elmerült bennem, aztán a nedvességet elkente saját magán. A következő pillanatban megéreztem a feszítést, a fájdalmat, a lassú folyamatot, amit semmi más sem kísért csak a keserves kín. Felnyögtem, de nem az élvezettől, a lepedőbe markoltam és automatikusan összébb szorítottam a lábam. Behunyt szemekkel pihegtem, amikor Sehun szünetet tartott. Nem mondott semmit, így nem erőlködtem azzal, hogy kinyissam pilláim és ráfókuszáljak.
- Nagyon fáj? – suttogta, én pedig bólintottam. – Abbahagyjam?
- Isten őrizz, ha eddig eljutottunk, kibírom. Majd megtéríted. Sokszorosan – kuncogott, majd beljebb nyomult, újabb löket fájdalmat éreztem. Olyan volt, mintha valami szét akart volna szakítani. Amikor teljesen belém csusszant fellélegeztem. Talán egy egész percig maradt mozdulatlan, hogy megszokhassam a telítettség érzését, és elmúljon a fájdalom. Amikor már épphogy csak éreztem a kellemetlen kínt, Sehun megmozdult, kihúzódott, majd újra be, ezt a lassú tempót ismételte egy pár alkalommal, egészen addig, amíg a fájdalomtól elkínzott arcom fel nem engedett.

Rövid időn belül sikerült felengednem, ellazulnom. Minden idegsejtemmel Sehunra összpontosítottam, minden érzékemmel éreztem őt. Kezeimmel felnyúltam és arcára simítottam a tenyereimet. Kinyitotta a szemeit, lenézett rám, a tekintete tele volt törődéssel, féltéssel és totális összpontosítással, hogy vissza tudja fogni magát.
- Jól vagy? – kérdezte, hangja halk volt és rekedtes. Hüvelykujjammal megsimogattam az arcát és elmosolyodtam.
- Több mint jól – bólintottam, ő is elmosolyodott, röviden megcsókolt, és nem emelkedett fel. A fejemnél támaszkodott, a szemeimbe nézett és erőteljesebb lökésekbe kezdett. Bal kezét végigvezette a külsőcombomon, a térdhajlatomnál megragadott és a derekához húzta a lábam. Az érzés, ahogy ki-be mozgott, sokkal intenzívebb lett, ajkaim elváltak egymástól és nyögve hajtottam hátra a fejem. Gyorsabb iramra kapcsolt, én pedig egyre inkább kezdtem elveszíteni az önkontrollom. A csípőm öntudatlanul felvette Sehun ritmusát és lökései elébe „mentem”, a hevessége kezdett teljesen magával ragadni. Homlokát az enyémnek támasztotta, forró leheletét az arcomon, ajkaimon éreztem. Egy újabb lökés következtében elért egy olyan rejtett pontot, melytől azonnal megremegtem és jól hallhatóan felnyögtem, miközben támasz gyanánt elkaptam és megszorítottam Sehun karját. Sehun meglepetten kuncogott a reakciómon, majd önelégülten vigyorogva ismételte meg az előbbi mozdulatot. A reakcióm ugyanolyan volt, annyi különbséggel, hogy felszabadult nevetésem is keveredett élvezetem hangjaival.
Együtt nevettünk, miközben hajszolt bennünket a kiteljesedés felé, a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz és megcsókoltam, készségesen viszonozta a gesztusomat, lassított és egészen érzéki hullámzásba kezdtünk. Ujjaim tincsei között jártak, vagy a vállát, lapockáját simogattam, az ő kezei a mellem és oldalam becézték.
Hirtelen elszakadt ajkaimtól és a mozgásban is megállt, értetlenül néztem szemeibe, ő meg csak mosolyogva a hátam alá nyúlt, lendületet vett és átfordított bennünket. Így kerültem a csípőjére, meglepetten pislogtam, ő pedig elégedetten, feje alá helyezett kezekkel fészkelődött alattam. A pillanatnyi sokkhatás után, visszakerültem a túlfűtött begerjedt állapotomba, így tudtam, mit kell tennem. Sehun tenyerei a combomra simítottak, pihegve néztem őt, a hajam előrehullott, ahogy megmozdultam, remegő kezemmel simítottam hátra a tincseimet, vettem egy reszketeg-mély levegőt és minden szó nélkül határozottan rákulcsoltam ujjaim férfiasságára. Finoman és lassan mozgattam a kezem le és fel, vágytól elködösült tekintetét figyeltem; és tetszett, amit láttam. Lehunyt szemekkel élvezte a kezem munkáját, orrán vette a levegőt, ajkai közül néha-néha kiszökött egy halk nyögés, amikor ökölbe szorult a keze, leálltam és lassan magamba vezettem őt.
Az, hogy teljes hosszában magamba fogadjam, ebben a pozícióban, sokkal intenzívebb érzés volt, bennszakadt a tüdőmben a levegő, alsóajkamra haraptam, hogy elfojtsam feltörni kívánkozó sikolyomat, Sehun ujjait a derekamba fúrta, és torokhangon felnyögött. Ahogy befogadtam és lassan mozogni kezdtem rajta, a nyakán az erek láthatóan megdagadtak, ami iszonyú szexi volt, lehajoltam és végigcsókoltam a duzzadt vénát. Átölelte a hátamat, erősen közrefogott és csípője erőteljes mozgásba lendült.
- Te jó isten! – szakadt fel belőle elfúló hangon, én pedig válaszul először felnyögtem.
- Óh, igen – tettem még hozzá suttogva, felültem és átvettem az irányítást. Azt hiszem, ezt élveztem a leginkább. Ebben a testhelyzetben a csiklómat is érte az élvezet, a folyamatos súrlódás egyre gyorsabb tempóra ösztönzött. Sehun elkapta a derekam, erősen megszorította és újra átfordított bennünket. Mindkét lábam felhúzta és újabb ostromba kezdett. Jobb kezével kettőnk közé nyúlt és ujjaival csiklómat kényeztette. A többféle inger jótékony hatásai rövidesen jelentkezni kezdtek, remegés futott végig a testemen, hirtelen forróság öntött el, melyet kiütköző izzadságcseppek kísértek, a légzés egészen nehéz feladattá vált, és az összes érzés az ölemben összpontosult. Úgy éreztem egy hatalmas csomó keletkezett a méhem környékén, és tudtam, hogy pillanatokra vagyok a végtől. Megszorítottam Sehun vállait, engedtem a nyögéssorozatnak, ami kikívánkozott belőlem, a csomósodó érzések, mint egy tűzijáték felrobbantak, az orgazmus kicsavart, magával sodort, összetört, majd újra összerakott, az izmaim hevesen összehúzódtak, majd elernyedtek, a forróságot hideg váltotta fel, bőröm libabőrössé vált, az izomrángás pedig nem akart csillapodni. Sehun nem húzta el a kezét, még mindig finoman simogatta érzékeny csiklómat, de a gyengéd becézés sem esett már jól, ezért ellöktem a kezét és tenyeremmel fedtem el szemérmemet. A hasamban az izmok még mindig össze-összehúzódtak, amitől újabb nyögések hagyták el ajkaimat. Sehun halk nevetése ragadott ki a világomban, homályosan láttam, nehezen tudtam ráfókuszálni, de amikor sikerült egy fáradt mosolyt küldtem felé.
- Cica, úgy szorítod a farkam, hogy nehezemre esik megmozdulni – suttogta a fülembe, elszégyelltem magam, de hirtelen rám törő fáradtságom miatt nem tudtam úgy reagálni, mint illő lett volna, ezért továbbra is lihegtem, levegő után kapkodtam és engedtem hüvelyem szorításán, amit egyébként észre sem vettem. – Tökéletes vagy Hana – folytatta Sehun, elmosolyodtam, megcsókolta a homlokom, orrom és ajkaim, odaadóan és hálásan viszonoztam, aztán újult erővel lendült mozgásba, nem olyan erőteljesen, inkább kellemesen, hogy ő is megtapasztalhassa azt a földöntúli érzést, amit én az imént.

A szívem dobbanásai vízhangot vertek a füleimben, a végtagjaim teljesen elgyengültek, a szemeimet lehunytam. Sehun sóhajai élesen utat törtek a csendbe, görcsösen szorította a kezemet, miközben csípője rendületlenül lendült előre újra és újra. Torokhangjai egyre gyakoribban és hangosan törtek ki ajkai közül, hirtelen leállt és szinte kirántotta magát belőlem. Mellém dőlt és kezemet a farkára kulcsolta. Automatikusan mozgatni kezdtem a kezem, segítettem átlendülni neki az utolsókon, hevesen tört rá az orgazmus, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, arca felvette a teljes kielégültség jeleit, kisimult és lassan nyugodt lett, bal karjával eltakarta az arcát. Elengedtem a még félkemény, forrón lüktető tagját, és az éjjelin sorakozó papírzsepkendők közül az egyikbe töröltem nedveitől ragacsos kezemet.

Mindketten lihegtünk és fáradtak voltunk, oldalra fordultam, hogy láthassam őt, közel húzott magához, kezem mellkasára helyeztem, a lábam övéi közé fűztem, csókot nyomtam a mellére és teljesen hozzátapadtam. Ránk húzta a vékony takarómat, átölelte a derekamat, másik kezével hajamba túrt, szájon csókolt, majd visszahanyatlott a párnára. Egy ideig idillikus csendben voltunk, ő a hajam simogatta, én pedig ujjaimmal rajzolgattam a bőrére.
- Ha tudom, hogy megadod magad, hoztam volna óvszert – tört ki belőle egyszer csak megszakítva meghitt csendünket.
- Ne panaszkodj, te kéjenc! – gyengéden rácsaptam a hasára.
- Ó, én nem! Csak legközelebb nem szeretnék kihúzódni a csúcson…
- Tudom, hogy hogy értetted. És köszönöm, hogy megtetted – motyogtam a mellkasába.
- Semmiség! Még tudod, nem vagyok kész kis Sehunokra.
- Vagy kis Ha Neulokra. Még én sem – sóhajtottam, aztán újra beállt a csend, a cirógatás újra kezdődött, én pedig az álmosság peremén álltam. Épp, amikor lehunytam volna a szemem, Sehun megszólalt.
- Jól vagy, ugye? Nem okoztam fájdalmat?
- Jól vagyok, ne aggódj… nem bántottál. Élveztem – felemeltem a fejem a mellkasáról és megcsókoltam őt. Amikor elváltam tőle, megforgatta a szemét.
- Jaj, istenem, lehet, hogy szeretlek – sóhajtott fel drámaian, én pedig elnevettem magam.
- Persze, hisz egymásnak lettünk teremtve, az csak természetes, hogy szerelmes vagy belém – gőgös megjegyzésem kicsalt belőle egy rekedt nevetést.
- Évek óta várlak, mégis hirtelen léptél be az életembe, és olyan intenzív érzéseket ébresztettél bennem az elejétől fogva. Úgy érzem, óvnom kell őket, mert ezek az érzések törékenyek, sebezhetőek és nem akarom, hogy bárki is tönkretegye a kettőnk dolgát.
- Ó, Sehun – felemeltem a fejem, könyökömre támaszkodtam, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Megoldjuk, oké? Jongin csak egy akadály. És leküzdjük az akadályokat – tenyerem arcélére simítottam. – Szeretem azt, amik vagyunk egymásnak. Sosem hittem abban, hogy a kettőnk direkt előre eltervezett, elrendelt kapcsolata igazán valóssá és romantikussá válhat. Hálás vagyok, Sehun. És nem akarom, hogy Jongin ezt elrontsa… mellesleg ne légy ilyen izé! A meghitt pillanatunkat most tetted tönkre! – durcásan elhúztam a szám, elmosolyodott, majd vigyorogva hajolt hozzám közel.
- Igazad van, bocsánat! Nem mindennap veszíti el az ember a szüzességét! Élvezd ki az utórengéseket. Most már te is a szexuális úton járók közé tartozol. Milyen érzés?
- Ah, csodálatos! Nem is tudom, hogyan tudtam eddig e nélkül élni! Ugyanakkor bűntudatom van, ki akartam várni a nászéjszakánkat. Sutba dobtam az elveimet érted – motyogtam újra a mellkasába.
- Óóó, cica! Azért, mert csodálatos vagyok. Te sem gondoltad, hogy ellen tudsz majd állni nekem!
- Egoista barom – forgattam a szemem. – És de, gondoltam! Csak nem számoltam azzal, hogy elcsábítasz a fürdőszobában! Te vagy a hibás mindenért. Most úgy fogok tenni, mintha ez csak egy álom lenne, és valójában én még szűz lennék!
- Hahaha, álljon meg a menet! Te csábítottál el engem, nem fordítva! Én tényleg csak azért mentem utánad, mert pisilnem kellett.
- Áá, ééértem, viszont emlékezetem szerint, te jöttél be a zuhanykabinba. Mondd, mégis mivel késztettelek arra, hogy elcsábulj és begyere hozzám a zuhany alá?
- Az, hogy húsz év múlva is velem akarsz még lenni – motyogta a hajamba és megcsókolta a fejem búbját. – Elcsábultam a gondolatra, hogy ennyi ideig és még tovább elviseled a csodálatos személyiségemet!

Újra meghatódtam, így nem válaszoltam, csak felnéztem rá, lágyan elmosolyodtam és finoman megcsókoltam őt. Aztán azt mondtam, hogy aludjunk… és aludtunk. Hosszan, békésen, egymásba gabalyodva, úgy, akárcsak egy happy enddel végződő történetben. Csak, hogy a mi történetünk igazából még el sem kezdődött… így messze még a vég, ami nem olyan biztos, hogy happy enddel fog zárulni számunkra, bár legnagyobb vágyaim közé tartozik, hogy boldogok lehessünk. Olyan boldogok, mint abban a pillanatban, ahogy őt ölelve aludtam el.

Rengeteget dolgoztam ezen részen. Nagyon szeretem az erotikus tartalmat, én viszont iszonyú nehezen vetem papírra az ilyen gondolataimat, majdnem egy hetembe telt ezt megírni, ez kéremszépen 8272 darab szó. Megközelítőleg, szóközzel 57 000 karakter. Gondoltam rá, hogy kettészedem részt, de aztán úgy voltam vele, minek? Egy könyvben is van egy fejezet 20-25-30 oldal, hát itt is lehet. Remélem tetszett, csapatok még pár Sehun fotót, csak mert no, és véleményeknek örülnék, de nagyon nagyon.

2014. szeptember 30., kedd

Just a little freak-out...

2014. szeptember 25., csütörtök

26. rész (+18)