22. rész (17,5+)

Valami puhát éreztem a bőrömön. Bizsergetően édes érzés volt. Az érzés ismétlődött és jól esett. Amikor félúton voltam az álomvilágból, kezdtem rájönni, hol vagyok. És kivel. Meg, hogy vajon mi történhet éppen. Nem nyitottam ki a szemem, csak elmosolyodtam, és hagytam, hogy Sehun finom, könnyed, ingerlő puszikkal borítsa el a testem. A hasamnál nagyon csiklandós volt, ettől függetlenül élveztem. Forró ajkai találkoztak a hideg bőrömmel, újra és újra, ez pedig eszméletlen érzés volt. A combomon simított fel és le minduntalan, miközben ajkai feljebb szöktek a testemen. A melleim völgyében járt, amikor nem bírtam már visszafojtani a kuncogásomat. Beletúrtam egyre inkább szőkülő tincseibe, mire felnyitotta szemeit és rám nézett. Tekintete csillogott és komisz mosoly függött az arcán.
- Nem arról volt szó, hogy nem molesztálsz álmomban? – kérdeztem játékosan, mire mosolya kiszélesedett, majd válaszolt.
- Nem tudtam neked ellenállni – egyszerű válasza újabb kuncogást váltott ki belőlem.
- Megbízhatatlan vagy. Hát, hogy aludjak el így melletted? Sosem tudhatom, mire fogok felébredni…
- Hmm, arra gondoltam viszonozhatnám azt, amit te tettél értem – csábosan vonta fel a szemöldökét, bár szerintem nem tudott arról, hogy csábított engem. Nem válaszoltam, csak nyeltem egyet az erotikus fantáziaképre, ami megjelent a szemeim előtt. Mivel pillanatok múlva sem méltattam válasszal, folytatta ott, ahol abbahagyta. Nem igazán tudtam, mi tévő legyek. Félek, hogy nem elég biztos az elhatározásom, miszerint megtartom az ártatlanságomat, ha hagyom, hogy viszonozza a neki tett szívességet… De, ha nem hagyom, akkor meg azt fogom megbánni.
- Csak kérlek, ne gondolkozz – suttogta a bőrömre halkan, mire libabőrös lettem és elmosolyodtam.
- Lazíts, és felejtsd el, ami éppen a fejedben van – folytatta, majd a nyelvével végigsiklott a hasfalamon. Az izmaim összehúzódtak az érzésre és szégyenlősen elmosolyodtam. Ujjaimmal újra a hajába túrtam és végigsimítva azokon, húztam ki a kezem.
- Attól tartok, ha elkezdenéd, semmi sem tudna leállítani.
- Megmondtam, hogy visszavonulót fújtam, Hana.
- Magamról beszéltem – suttogtam, mire elvigyorodott, rám fordult, és arca vészesen közel került az enyémhez.
- Ennyire ellenállhatatlan vagyok? – vonogatta a szemöldökét, én pedig nem rejtettem el a hangos nevetést, amit kiváltott belőlem. Vállaira tettem a kezem, majd átöleltem, ő pedig a testem mellett támaszkodott meg a tenyerein.
- Abszolút ellenállhatatlan vagy, Oh Sehun – elsuttogott vallomásom finom mosolyt képezett az arcára, orrával végigsimított az enyémen, majd édesen tapadt az ajkaimra. Szétnyitottam a combjaimat, hogy könnyebben férkőzhessen közéjük, helyezkedtünk egy ideig, de közben egy pillanatra sem emelte el ajkait az enyéimtől. Nem volt különösen szenvedélyes, nem volt nyálas és nyelves, csak ajkai kóstolták, ízlelték az enyémet, ami ezerszer jobban esett annál, mintha hevesen falná.

Sokkal több érzelmet közvetített az édes csókjával, mint gondolná. Igazán meghatott a törődése, így amikor elszakadtunk egymástól, kibukott belőlem egy félig csalódott sóhaj-kérdés.
- Miért nem voltál velem ilyen már az elején is?
- Sajnálom. Azt hiszem, szenvedek egy olyan bizonyos betegségben, aminek a hülyeség a definíciója – válaszolta, majd a nyakamra siklott szájával, és kezdett igazán az őrületbe kergetni.
- Mélyen egyetértek – bólintottam és szorosabban öleltem át, hogy közelebb tudhassam magamhoz.

Keze simogató mozdulatokat írt le a testemen. Ujjbegyei olyan szelíden érintették a bőrömet, hogy minden izmom megfeszült ott, ahol járt éppen. Alhasamhoz érve sokáig tétovázott, meghagyta az elutasítás lehetőségét, de mire odaért, olyannyira lázba hozott, hogy ölem forró lüktetése teljesen kiölte belőlem a visszakozást. Mivel nem ütközött ellenszegülésbe, bizonytalanul simult tenyere a nőiességemre bugyin keresztül. Felsóhajtottam, ahogy megéreztem ujjait a vékony szatén anyagon keresztül. Visszahajolt a számra és francia csókba vont, ami még inkább fokozta az izgalmamat. Ujjai szüntelenül, lassan simogattak, én pedig semmi másra nem tudtam gondolni csak az élvezetre, amit kiváltott belőlem.

Aztán megállt, ezzel párhuzamosan ajkai is elváltak tőlem, lenézett a keze nyomára, és felcsúszott a bugyim pereméhez. Nagyon finoman és óvatosan csúsztatta be ujjait az anyag alá. A várakozás, hogy mikor érzem már meg ujjait, olyan heves szívdobogást váltott ki belőlem, hogy attól féltem ki fog szakadni a helyéről.

Aztán csörögni kezdett a telefonom.

Rémülten rándultam össze, Sehun is ledermedt, majd egymásra néztünk. A telefonom mellettünk, az éjjeliszekrényen rikácsolt, irdatlan hangerőn, amit Min Heehez állítottam be, így már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő keres. Sehun a tekintetével kérdezte, folytassa-e, nem rántotta el kezét a bugyimtól és tőlem, némi döbbenet után, lehunytam a szemem és bólintottam, mert a telefon is elhalt. A csörgés nem zökkentett ki bennünket, ugyanolyan kedvességgel becézte ajkaival a bőrömet, és finoman siklott be a fehérneműm alá a keze.

Aztán újra rázendült a telefonom.

Mérgesen fújtattam egyet, Sehun pedig kihúzta a kezét onnan, ahonnan nem kellett volna, és csalódottan felsóhajtott.
- Pedig mi mindent megadtam volna azért, hogy halljalak nyögdécselni – megtört hangja és a mondat, ami elhagyta a száját szórakoztatott, és el is mosolyodtam, de még túlságosan felpörgetett voltam ahhoz, hogy nevessek a félig komolytalan viccen. Felkaptam a telefonomat és szó szerint rádörrentem barátnőmre.
- MIVAN? – összehúztam a szemöldököm, majd elnyomtam egy sóhajt, hogy nem sikerült fékeznem az indulataimat. Sehun kuncogott mellettem, elvette a szabad kezemet és az ujjaimmal játszott, miközben eldőlt mellettem és közel húzódott hozzám. Pontosan elég volt éreznem a lábát a lábamhoz érni, a csípőjét a derekamhoz feszülni, hogy eszembe jusson, mi mindent veszítettem most Min Hee miatt.
- Oh, elnézést, azt hiszem téves számot hívtam. Azt hittem az ultra kedves barátnőmet hívom, nem egy idegbeteg hárpiát!
- Haha, nagyon vicces, most épp… nem vagyok… kedves hangulatban.
- Hát jól van. Én csak meg akartam adni a lehetőséget, hogy dicsekedj a szerelmi kuckótokról, amit Oh Sehun barátommal osztasz meg.
- Honnan tudsz róla, hogy házat kaptunk? – visszadőltem Sehun mellé, ő a mellkasára húzott, ami megmosolyogtatott és hangtalan puszit nyomtam a kulcscsontjára.
- Mondtam már, hogy a szobalány nálatok nem túl titoktartó, és találkoztam is véletlenül Suho oppával bevásárlás közben.
- Ó, komolyan? Véletlenül? Nem követted le a twitteren, vagy bárhol, hogy hová megy éppen?
- Szerinted olyan hülye, hogy a világhálóra kiírja, hová tart?
- Igazad van, bocsánat.
- Na, mindegy, és miért voltál olyan ingerült? És miért kellett kétszer is rád csörögnöm? – a kérdései hallatára rögtön elöntött a forróság, és tudtam, hogy az arcomra is kiszökik a meleg, méghozzá olyan piros színben, ami már szégyellnivaló. Sehun tisztán hallotta, mit kérdez Min Hee így nyíltan kuncogott a helyzeten. Törtem a fejem, hogy mit mondhatnék, amikor barátnőm újra megszólalt.
- Ó, várj, ki kuncog megbotránkoztató módon melletted? – nem hagyta, hogy megválaszoljam a kérdést. – Ó TE JÓ ÉG, SEHUNNAL VAGY?
- Igen – biccentettem is, bár ezt nem láthatta.
- A HÁZATOKBAN?
- Igen.
- KETTESBEN? – nem lehet őt lelőni.
- Igen.
- SZEXELTETEK, AMIKOR HÍVTALAK? – fakadt ki véglegesen, Sehun mellettem hangosan nevetett, én pedig egyre jobban zavarba jöttem.
- Hagyjál már…
- SZÓVAL IGEN, NEM HISZLEK EL!
- Lehetne, hogy nem ordibálsz a fülembe?
- De hát te nem szexelsz házasság előtt!
- Nem szexeltem Sehunnal, akadj már le erről a kurva témáról!
- Ó, szent isten, káromkodtál! Csak akkor szoktál, ha nagyon eleged van belőlem!
- Nos, nem titkolom, volt már, hogy jobban kedveltelek…
- Odamegyek! – jelentette ki, mire Sehun felkapta a fejét és abbahagyta a vigyorgást. Hevesen rázta a fejét és vágyakozó pillantást vetett a bugyimra. Csúnyán néztem rá, lefelé mutattam, majd megráztam a fejem, ő pedig reményvesztetten sóhajtott fel.
- Nem fogsz idejönni, te kretén.
- De igen, viszem Exo-ékat is.
- Mi a fenének csődítenél ide mindenkit?
- Hát, hogy tartsunk egy házavató bulit!
- De hát Sehunnal vagyok éppen! – kiakadtam, mi tagadás.
- Azt mondtad nem szexeltek.
- DE ATTÓL KETTESBEN AKARUNK MARADNI!
- Tizenöt perc múlva ott leszünk, légy jó, ne csináljatok semmit, csak öltözzetek fel.
- NE MERJ IDEJÖNNI A SRÁCOKKAL – kiabáltam a süket telefonnal, indulatosan felültem az ágyon, így lecsúsztak rólam Sehun karjai. Idegesen ráncoltam a szemöldököm és a telefonomat bámultam, azon gondolkodtam a földhöz vágjam-e, vagy nem.
- Eszement liba, utállak, ha megjössz, kitekerem a nyakad, és nem fogod megköszönni, hogy valaha is ismertél! Érzéketlen, fogyatékos, hülye gyerek! – füstölögtem, majd éreztem, hogy Sehun is felül és sóhajt egyet.
- Hát akkor talán elmegyek zuhanyozni…
- Nem mehetnénk el innen? – kérdeztem csupa remény hangon.
- Nem a világ vége jön, csak a srácok – vállat rántott, de láttam rajta, hogy hízeleg neki, hogy csak vele akarok lenni.
- Még nem állok készen a csipkelődő megjegyzésekre. Emellett nem beszéltem még Jonginnal, és nem szeretném, ha a boldog kettősünket nézné egész este azon gondolkodva, vajon holnap találkozom-e vele és akkor is olyan leszek-e, mint veled – csóváltam a fejem idegesen, a ruhámat ráncigáltam fel magamra.
- Talán ma este majd megejthettek egy diszkrét társalgást.
- Ez nem olyan, amit tíz ember mellett jó megbeszélni. Akárhogy is nézzük, „szakítok” vele, amit jobb kíváncsi tekintetek elől megtenni.
- Most már ezt lehetetlen lesz kikerülni – ahogy elsétált mellettem, megcsókolta a homlokomat, felszakadt belőlem egy sóhaj, majd visszaültem az ágyra.
- Azt se tudja, hol vagyunk. Mindegy… rendelek pizzát, meg sört. Jó lesz?
- Tökéletes! – kiáltott vissza a fürdőből.

Míg én elintéztem a hívásokat, és próbáltam rendbe hozni a sminkem és hajam, Sehun kilépett a fürdőből, félig vizesen, derekán törölközővel, és a haját dörgölte egy kisebb törölközővel. Az ajtóban megállt és percekig néztünk egymás szemébe. Amikor félrenéztem egy sóhaj kíséretében, szélesen elvigyorodott és felém sétált. Olyan, mint egy modell, szörnyű… szörnyű, mennyire jól néz ki.
- Ha elmentek, folytatjuk, ne aggódj – mondta és megveregette a térdemet. Olyan komikus volt az egész szituáció, muszáj volt felnevetnem.
- Minden a te hibád. A szádé meg a kezedé. Ne is közelíts felém ezekkel a részeiddel, mert sikítani fogok! – fenyegettem meg, megforgatta a szemeit, majd a kezét szemmagasságba emelte.
- Hajjaj – sóhajtotta, miközben forgatta a kezét. Leütöttem a jobb csuklóját és úgy nevettem rajta.
- Bolond – szűrtem ki magamból, aztán hátat fordítottam neki. – Húzd inkább fel a cipzáramat, azokkal a varázsujjaiddal.
- Egy szóval sem mondtam, hogy varázserővel bírnának az ujjaim.
- Csak gondoltad.
- Mégis honnan tudtad? Félelmetes vagy – hátranéztem a vállam felett, odahajolt és légies csókot váltottunk. Amikor elhajolt, felhúzta végre a cipzáramat, elidőzött a keze a gerincem vonalán, majd a csípőmön, végül a fenekemnél megállt és sóhajtott.
- Tíz órakor mindenkit kivágok az ajtómon – suttogta rekedtes hangon.
- Ejha, vissza az agarakkal. Jobb is, hogy csörgött a telefonom. Nem akartam megszegni az eskümet. Várnod kell még négy teljes napot. Aztán annyi időt töltök veled az ágyban, hogy a végére igazán meg fogsz unni.

- Nem hiszem, hogy az lehetséges lenne, de szavad ne feledd! Én sem fogom – rám kacsintott, végszóra megszólalt a csengő, szemforgatva álltam fel, hogy előbányásszam a kistáskámból a pénzt, ő pedig elment ajtót nyitni. Egy szál semmiben.

- Ejha Sehun, pedig mondtam, hogy öltözzetek fel! – hallottam meg Min Hee hangját, a nappaliban jártam kezemben a pénztárcámmal, teljesen lefagytam, hogy már meg is érkeztek hívatlan vendégeink.  Sehun nevetett és beinvitálta a népes társaságot.
- Hát, kedvesem, pont úgy nézel ki, mint, aki most kelt ki az ágyból!
- Köszönöm, hogy megkíméltél azzal a megjegyzéssel, hogy a hajam olyan, mintha most szexeltem volna. Amit megjegyeznék, hogy NEM csináltunk! – feljebb emeltem a hangom, hogy mindenki hallhassa, mert biztos voltam benne, hogy Min Hee már mindenkinek elmondta (szerinte) mit műveltem a vőlegényemmel. Min Hee kuncogott, majd elkezdett körbejárni, hogy mindent szemügyre vehessen.

Baekhyun tárt karjaiban találtam magam a következő másodpercben. Hosszan ölelt és édesen ringatózni kezdett velem.
- Örülök, hogy minden oké köztetek – susogta a fülembe, majd széles mosollyal ajándékozott meg. Annyira szeretem ezt a fiút. Viszonoztam a mosolyát és bólintottam.
- Én is nagyon, nagyon örülök neki – felnevetett a nyomatékosításomon, elengedett, majd rögtön Kyungsoo nagy szemeivel néztem farkasszemet. Elvigyorodtam, ő pedig sutácskán magához szorított. Suho oppa volt a sereghajtó, ő is megajándékozott egy öleléssel, megjegyzem túlságosan bensőséges ölelés volt ez, de szerintem már csak az én cukkolásomból kifolyólag is csinálja ezt. Jongin szerényen biccentett, Chanyeol pedig nagy lazán intett nekem. Suhora hittem, hogy az utolsó ember, amikor már azt hittem, hogy nem jön senki, Myung Dae jelent meg a küszöbön. Elmosolyodtunk, ahogy megpillantottuk egymást, majd megölelt. Lazán, gyengéden, barátságosan.

Miután bezártuk az ajtót, egymásra néztünk Sehunnal, előre fáradtan sóhajtottunk egyet, a derekamra rakta a kezét és elindultunk a többiek után a nappaliba.

Nem sokkal később megérkezett a kaja és pia is, kiderült, hogy a srácok sem érkeztek üres kézzel, természetesen mindenki alkohollal ajándékozott meg bennünket, amit szándékoztak az este folyamán elfogyasztani. Miután elmondták, hogy holnap vasárnap lévén pihenőnap van, mert ugye Istennek is meg kellett pihennie egy nap, őket sem hajtják örökké… nyugodt szívvel bontották fel sorra a soju-s üvegeket. Ha engem kérdeztek, én imádom ezt a kis zöld üveget. Na persze magát az italt is, de az üveg mindig… mindig kell egy üveg, ha egy ilyesfajta nagyobb társaság zörren össze.

A pizza hangos elfogyasztása után – mert SENKI sem tud csendben étkezni, egymás szavába belevágva dumáltak, természetesen Baekhyun volt a leghangosabb, meg Min Hee, Chanyeol állandóan közbeékelt egy-egy elmés megjegyzést, amiért Baek folyton bántalmazni kényszerült, mi pedig vihogtunk hiéna módra. Egy idő után abszolút nem zavart engem és Sehunt, hogy megzavarták egymás testének felfedezését, na, jó, még mindig lelki szemeim előtt látom a víztől gyöngyös mellkasát, mindegy, elkalandoztam…

Szóval egy sonkás pizzaszelet végét csócsáltam, amikor az első sojus üveg felbontásának az ideje eljött. Sehun mellettem ült a padlón, a nappalink közepén, és ő volt az, aki lecsavarta a kupakot. Várakozóteljesen néztem rá, ő viszont csak vigyorgott és meghúzta az üveget.
- Remélem, tudod, hogy nem vagy beszámítható részegen. A múltkor is nekem estél.
- Ha most esem neked az már nem baj, nem igaz? – vállat rántott és egy csibészes mosoly után újra hosszan kortyolt az édes alkoholból, majd az ajkaimra tapadt és megkóstoltatta velem is. Amikor megéreztem a számban a folyadékot, döbbenten pattantak ki a szemeim, aztán elhúzódtam és megérintettem az ajkam, ahol legutoljára éreztem a nyelvét.
- Ó, jézusom, látszik, mennyire friss köztetek a dolog. Nem tudtok nem a szexre gondolni – szólalt meg mély hangján Chanyeol, automatikusan felé fordultam és értetlenül meredtem a szemébe.
- Megteszed, hogy befogod a szádat, vagy seggbe rúglak – dörrent rá Baekhyun, mire Chanyeol durcásan összehúzta magát.
- Állandóan bántasz Baek – mormolta, mire az említett felé fordult, és fejbe dobta egy kisebb tészta darabbal.
- Mert tuskó vagy.
- Hagyd Baekhyun, semmi baj – mosolyogtam rá. – Ne irigykedj, Chanyeol – rántottam vállat.
- Na, jó, úgy látom ideje felturbózni a hangulatot – mondta Sehun, és Chanyeolnak dobott egy doboz sört. – Hűtsd le magad és idd meg ezt! – Suho összehúzott szemöldökkel meredt a kettősre, majd vállat vont egy sóhajtás keretében. Myung Daenek sem kellett kétszer mondani, ő is magáénak tudott pillanatokon belül egy kis alkoholt és vedelni kezdett. Ahogy elnéztem, mindenki lassan sörözni kezdett.
- Azt hiszem, elmegyek a konyhába, hátha vannak poharak. A sojut nem a legjobb üvegből inni – tápászkodtam fel, bár látszólag senkit sem érdekelt, miről beszélek. Kimentem a konyhába és találomra nyitogatni kezdtem a szekrényajtókat. Minden fel volt töltve. Anyuék mindenről gondoskodtak, de a feles poharak természetesen hiányoztak a háztartásból. Felsóhajtottam és jobb híján, kólás poharakat kezdtem előszedegetni.
- Hana – szólított meg valaki ismerős hangon. A mosoly lehervadt az arcomról, a gyomrom görcsbe rándult és lassan fordultam meg.
- Jongin – feleltem és rászorítottam a konyhapultra. Tekintete elidőzött rajtam, majd visszatért az arcomhoz.
- Boldognak tűnsz – jegyezte meg és tett felém egy lépést. Megfeszült a testem, mert zavarba jöttem.
- Én csak…
- Sehun miatt – folytatta, én pedig kifújtam a benn tartott levegőt és bólintottam.
- Szörnyen szégyellem magam. Úgy érzem piszkodul kihasználtalak.
- Én mondtam, hogy használj Hana, addig, amíg csak szükségét érzed.
- Végig éreztem, hogy nem kellene engednem neked, mert nem fair veled szemben. Nézd, Jongin, az a helyzet, hogy nagyon kedvelem Sehunt. És ő is kedvel engem. Nem akarom elrontani ezt… és téged sem szeretnélek hülyíteni.
- Világos – biccentett egyet, arca kifejezéstelen volt.
- Oké vagyunk?
- … Oké – sóhajtotta, majd kifordult a konyhából és magamra hagyott. Túl könnyen ment. Biztos azért fogadta el, mert tényleg boldognak tűnök… Hosszan lélegeztem ki a levegőt és a pult felé fordultam, hogy tálcára tehessem a poharakat. Egy pillanattal később két kar fonódott a derekamra és csókok hada lepte el a nyakamat. Rögtön visszatért a boldog mosoly az arcomra, ahogy Sehun ajkai célt értek.
- Megbeszéltétek? – kérdezte, én bólintottam, megfordultam a karjaiban, és rögtön megcsókoltam. Szorosan tartott a karjaiban, nekifeszültem a mellkasának, aztán a következő percben a konyhapulton végeztem, széttett lábaim közé lépett, keze felcsúszott a csípőmről a mellemre, ingerelni kezdett, belőlem pedig felszakadt egy vágyakozó sóhaj. Ajkai hamar visszataláltak az enyéimre, szenvedélyesen tört be a nyelvével, és úgy tűnt, sosem fogjuk abbahagyni a csókolózást.
- Oh my god, még nekem is sokak vagytok – csendült fel barátnőm hangja. Szemforgatva tettem állam Sehun vállára.
- Másodszor, Min Hee. Másodszor zavarsz meg bennünket! Van bőr a képeden egyáltalán?
- Oh, kérlek, Miss Szentimentális! Segítek becipelni a poharakat, menjetek vissza a nappaliba, és fogjátok vissza magatokat. Egyesek szingli emberek.
- Neked barátod van… - vetettem oda, de amilyen pillantással méltatott, rögtön elhallgattam.
- Mától gyarapítottam az egyedülállók hosszas sorát – felelte felszegett állal. Mindig ezt csinálta, ha erősnek akart tűnni.
- Ó. Értem… mi történt?
- Kiderült, hogy egy seggfej, akinek a pénzem jobban bejött, mint én.

- Hát, ez van, ha valaki milliomos, drágám – megrántottam a vállam, szórakozottan elmosolyodott, felkapta az egyik tálcát, a másikat én vittem és visszamentünk a többiekhez.

Rohamtempóban fogyott az alkohol, mindenki egyöntetűen leadta a szavazatát a részegség mellett. Rövid időn belül meguntam, hogy csak úgy döntjük magunkba az alkoholt, és beszélgetünk, ezért felvetettem, hogy mi lenne, ha játszanánk, miközben iszunk. Többen értetlenül meredtek rám, Min Hee és Myung Dae pedig az orruk alatt vigyorgott. Hamar kifejtettem, hogy sokkal élvezetesebb a berúgás, ha közben ivós játékot játszunk, aminek ugyebár az a lényege, hogy minél előbb kotta részegre idd magad. Beleegyeztek bátor társaim, előkerestem a telefonomban lementett képet, amit aztán kivetítettünk a nagyképernyős tévére, mert ennyire profi manapság a technika, és játszani kezdtünk. Eleve nem voltunk már józanok, így még élvezetesebb volt. Szerettem az önmegszivatós mezőket, mindig azokon derültem a legnagyobbat. A „fiúk isznak” volt a legnépszerűtlenebb eleinte, aztán már akkor is ittak, amikor a lányok köre volt, szóval panasz ide, vagy oda, de húsz percen belül kettőt láttunk mindenből és a porszemeken is nevettünk. Genetikai dekódoltságnak nevezzük azt, amikor valaki képtelen száz százalékosan berúgni: ez lennék én. Bármennyit iszok, képtelen vagyok berúgni. Tudok gondolkodni ivás közben, nem vesztem el az eszem, viszont rám is hat az alkohol: összeakadó nyelv, bamba tekintet, vihogás és koordinálatlan mozdulatok. De az elmém rendben van, még ha egy kicsike zúgás be is zavar, akkor is. Szóval ennek hatására, jutott eszembe a remek ötlet, miszerint: vetkőzős, csókolózós üvegezést is játszhatnánk. Ez igazából csak Baekhyun és Chanyeol miatt jutott eszembe. Mivel mindenki fenékbe billentette már a gátlás nevezetű érzéket, bátran jelentettem be az ötletemet.
- Ú, komolyan? – fintorgott Myung Dae. – És ha lehányok valakit?
- Segítesz neki megfürödni – vontam vállat. – Egyébként nem hallgattatok végig. Amerikában ezt úgy játszották a többiek, mert, hogy én jegyben jártam és járok, szóval kimaradtam ebből a mókából… szóval, ha valaki olyat pörgetsz ki, akivel nem szeretnél csókolózni, le kell venned egy ruhadarabot – talán gyorsan pörgött a nyelvem, de értetlen tekintetekbe ütköztem. Pislogtunk egymásra pár pillanatig, mire Suho oppa törte meg a csendet.
- Kezd izgalmasnak tűnni a dolog.
- Szóval, ez nem felelsz vagy mersz? – kérdezte Kyungsoo totál zavaros szemekkel.
- Nem. Ez a csók vagy vetkőzöl játék.
- Fasza – nyögte be Chanyeol, majd elő is kapott egy üveget. Behelyezte viszonylag középre, köré gyűltünk, még jobban, és körbe nézett. – Kezdhetem én?
- Ha már nálad van az üveg, pörgess már – úgy láttam Suho oppa türelmetlen. Vagy fél, hogy esetleg egy fiúval kell összegabalyodnia, vagy csak túl izgatott. Sehun tenyere a combomon nyugodott, amikor ránéztem villantott egy félig részeg vigyort.
- Ez vicces lesz – jegyezte meg, én pedig beleegyezően bólintottam. Chanyeol megpörgette az üveget, mind rászegeztük a figyelmünket, és amikor nálam állt meg, hangosan nevettem fel.
- Na, jó, amúgy is kezdett melegem lenni – gondolkodás nélkül választotta inkább a vetkőzést.
- Most nem tudom megsértődjek-e – kuncogtam, mire rám villantott egy vigyort.
- Bocs, Ha Neul… nem vagy az esetem – ledobta a cipzáras pulcsit, feltárta előttünk rövidujjas valóját, bicepsze finoman domborodott, egészen meglepett, hogy ilyen izmos.
- Jól van, hát akkor én jövök – sajnos nem gondoltam át, hogy a társaságban ketten is gyengéd érzelmeket táplálnak irántam, Jongin és Myung Dae személyében, de már mindegy.

Az üveg pörgött, és Min Heenél állt meg, édesen csücsörített én meg forgattam a szemem, hogy ilyen az én szerencsém, a srácok elhűlve nézték, ahogy egymás felé mászunk négykézláb, félúton találkozunk, és egy csattanós csókban egyesülünk, ami inkább volt egy picit hosszabb szájra puszi, semmint igazi csók. Miután felocsúdtak a srácok, Min Hee és Kyungsoo lezavartak egy hasonló csókot, amibe a srác mélyen belepirult, amin jót nevettem. Kyung választása Suhora esett, aki ijedten pillantott a srácra.
- Hyung, mit szólsz? Megcsókoljalak? – kérdezte játékosan Kyungsoo.
- Áh, Kyungsoo-ah nincs meleged véletlenül?
- Értettem, Hyung, nem vagyok az eseted, van ilyen – rántott vállat és ő is ledobta a pulcsiját. Mellesleg nyáron miért vannak pulóverben az emberek? Ez egy olyan kérdés, ami megint majdnem-részeg-vagyok állapotban jutott eszembe, és sosem fogok rá választ kapni.
Suho üvege Sehunnál állt meg.
- Na, végre! – kiáltott fel Sehun, mire mindannyian felnevettünk.  – Gyere, Hyung egyesüljünk egy csókban – invitálta, mire hangosan felkacagtam és vállon ütöttem őt. Suho oppa, viszont nem tett semmit, csak vigyorgott, rázta a fejét, majd vett egy mély levegőt és megpuszilta a száján Sehunt.
- Ez harmatgyenge volt – jegyezte meg Min Hee. – Még egy pislantásnyi ideig sem tartott.
- A tiéd sem volt sokkal jobb, Hanával – vágott vissza Junmyeon.
- Na, majd a következő!
- Hé! – szóltam rá, de azért nevettem.

Lassan mindenki sorra került, nem lehetett kikerülni, így láttunk már Myung Dae Kyungsoo párost, Kai és Min Hee párost – a lány oltári zavarba jött ettől mellesleg. Sehun sikeresen kipörgetett engem, Suho és Myung Dae inkább vetkőztek, ahogy Chanyeol és Min Hee is, Baekhyun és Kyung viszont édesen egybe forrtak, amitől elállt a lélegzetem is. Sehun és Kyungsoo párosnál pedig majdnem meghaltam, mert három centiméterre az én arcomtól történt. Suho, Chanyeol, Myung Dae és Min Hee is inkább vetkőzött, semmint, hogy engem kelljen csókolgatnia, viszont, amikor Jongin pörgetett ki, rászorítottam Sehun kezére. Jongin húzott egy nagyot a mellette álló sörös dobozból, majd szó nélkül mozdult felém. Készségesen indultam el az irányába, de nem akartam megcsókolni. Sajnos nem sikerült elhúzódnom három másodperc után, mert Kai mélyítette a csókot. Felnyögtem meglepetésemben, de fél percnyi szenvedés után, sikerült szabadulnom. Jongin nem nézett a szemembe, döbbent csend állt be, nem viszonoztam senki pillantását, csak pörgettem és próbáltam úrrá lenni a zavaron és piruláson az arcomon. Az üveg Baekhyunnál kötött ki, bocsánatkérően pislogtam felé és hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam, ugyanis rajtam egyetlen ruhadarab volt csak, és nem akartam én lenni az első, aki felfedi a bájait. Egy újabb puszi után, Baekhyun csatakiáltással és tenyérdörzsöléssel oldotta a hangulatot, majd pörgetett. Sehun vállgödrébe temettem az arcomat és felsóhajtottam, egy kezével átkarolt és megpaskolta a derekamat.
- Semmi baj, ne emészd magad – suttogta és éreztem a hangján, hogy mosolyog. Belecsókoltam a mélyedésbe a nyaka és válla között, majd elhajoltam, hogy lássam mi történik. Az üveg Chanyeolnál állt meg, a belsőm sikongatni kezdett és vőlegényemmel összevigyorogtunk. Suhon láttam még, hogy magában somolyog, szóval sejtettem, hogy ő is sejti, mi a helyzet. Baekhyun várakozóteljesen és kérdőn nézett Chanyeolra. Gondolom bizonytalan volt, mert Chanyeol eddigi pörgetéseinél mindig vetkőzött. Így esett, hogy ő már zokni és póló nélkül ült közöttünk. Említettem már milyen szálkás teste van? Nem? Akkor most említem. Kicsit hasonlít Sehunéhoz, de ő valahogy… izmosabb… feszesebb. Na, nem mintha nem lennék megelégedve a saját Adoniszommal, ugyan.
- Hé, Baek neked kell döntened, nem neki – szóltam be csipkelődve. – Rajtad áll, csók vagy vetkőzés lesz-e a dologból – folytattam vállrángatva. Sehun kuncogott a fülembe, Baekhyunt viszont nem tudtam kizökkenteni. Chan szemébe mélyedt és válaszra várt. Nem tudom más is észrevette-e, vagy az alkoholmámor nem engedte láttatni, de én láttam, hogy Chanyeol nagyot nyel és reszketegen sóhajt fel, majd egy picit arrébb csúszott, Baek felé. Baekhyun tudom, hogy észrevette, ugyanis neki ennyi bátorítás éppen elég volt. Elkapta Chanyeol állát, maga felé rántotta, majd a helyzethez képest finoman és lassan csókolta meg. Ez volt az első csók, ami nem puszi volt, ami nem három másodpercig tartott, ami nem volt viszonzatlan. Chanyeol keze remegett, de felkapaszkodott Baekhyun vállába, Baek ujjai pedig szorosan tartották Chan arcát. Igazán, velőt rázóan csókolóztak, egy-két perc után, pedig ujjongani és tapsolni kezdtem, a többiek is betársultak, ez volt az a pont, amikor újra létezett számukra külvilág, és elszakadtak egymástól. Baekhyun vigyorgott, mint egy büszke férfi, Chanyeol meglehetősen félénk volt, és sután piszkálta a tarkóját. Beszívta az alsó ajkát és lopva egymásra néztek, majd lehajtott fejjel vigyorogtak.
- NA! Azt hiszem, akkor végezhetünk is a játékkal! – jelentettem be, nagy ünnepélyesen.
- Mi, miért? – kapta fel a fejét Min Hee.
- Mert az egészet miattuk – böktem az két jómadárra –, találtam ki. Most pedig részeg-beszélgetniük kell, a többieknek pedig alvásra van szüksége, mert az alkohol elfogyasztott mennyisége tisztán tükröződik az arcotokon. Mindenki foglaljon be egy ágyat, vagy kanapét. holnap takarítunk és találkozunk. Jóéjt! – meg sem vártam a válaszukat, vigyorogva álltam fel és felrángattam Sehunt is a padlóról, majd kézen fogva tettük meg az utat a szobánkig az emeletre. Bevetődtünk az ágyba és kimerülten sóhajtottunk fel.
- Fáradt vagy? – kérdeztem, mire morogva bólogatott.
- Én már átlendültem a holtponton. Akarod, hogy megmasszírozzalak?
- Áh, nem, kösz, kihagyom! – heves tiltakozása egyáltalán nem tetszett.
- Komolyan, van hozzá érzékem. Jobban fogod érezni magad, és könnyebben fogsz aludni – bizonygattam.
- Nem azért, mintha nem hinném el, hanem… nem érted – sóhajtott fel. – Jól van. Kenj össze – motyogta és áthúzta a fején a pólóját. Széles vállait vizslattam, finoman izmos deltáját és elnyomtam egy vágyakozó sóhajt. A fürdőbe rohantam testápolóért, de találtam olajat is, így azzal a kezemben ugrándoztam vissza. Ráültem Sehun fenekére, majd lehajoltam és mivel nem bírtam ki, végigcsókoltam a gerince vonalán.
- Tudtam, hogy be akarsz gerjeszteni – lemondóan sóhajtott egyet, felkuncogtam, majd a tenyerembe nyomtam egy adag olajat.
- Relax baby, relax – válaszoltam laza hangon.
- Aha, oké. Majd én is mindjárt rádülök, mozgolódok meg simogatlak meg csókolgatlak, és meglátjuk, hogy viseled.
- Aj, fogd be, panaszos vénember – mosolyogva érintettem meg a bőrét, és mondanivalójával ellentétben, nem csak simogattam, hanem tényleg masszíroztam. – Úristen, annyi görcs van a lapockádban és vállaidban, hogy hihetetlen!
- Csodálkozol? Kihajtják belőlünk a szart, pluszban nyomja a vállam egy csomó stressz.
- Igen. Értem. Teszek róla, hogy ezek eltűnjenek, hahaha – nevettem fel filmes hangon, mire ő is vigyorgott, és folytattam vállainak masszírozását.
- Hmm, ez jól esik – ehhez mérten sóhajtott. – Kicsit lejjebb – teljesítettem a kérését.
Addig, amíg az ujjaim bírták, masszíroztam, és hallgattam, ahogy nyögdécsel a kezeim alatt. Miután végeztem és mellédőltem, hálásan mosolygott rám.
- Köszönöm, ez tényleg kellett.
- Na, ugye, egyébként még délután sem nyögtél úgy, mint most. Szóval, örömmel tölt el, hogy élvezted – vigyorogtam rá.
- Ne szemétkedj velem, Hana – villantak rám a szemei, továbbra is szélesen mosolyogtam, majd felhúztam a ruhám és kibújtam belőle. Fehérneműben feküdtem mellette, tenyere rögtön a hasfalamra siklott és felnyögött.
- Most vissza kell magam fognom?
- Igen, kedves. Nem fekszem le veled.
- Hülye fogadalom… - motyogta és csókot nyomott a köldököm felé.
- A-a, nem játszunk ilyet!
- Akkor, minek vetkőztél le?
- Azért, mert nyár van, nekem pedig melegem van a ruhában, kanos úrfi.
- Na, ne hülyéskedjen, asszonyom – vette fel a stílust, kérdés és engedély nélkül gördült rám, majd megtámaszkodott a kezén, és lehajolt, hogy csókba vonjon. Szabad keze bebarangolta a testemet, majd magáról is elkezdte lerángatni a nadrágot. Segítettem neki, miután lerúgta, a lábam közé férkőzött, és egy határozott mozdulattal a nőisségemhez szorította a tenyerét.
- Sehun – szakadtam el ajkaitól és elkaptam a csuklóját. – Vedd le rólam a kezed – nehezen tudtam értelmes szavakat egymás után pakolni, a keze már mozgott, én pedig éreztem, hogy az ölemet elönti a forróság, az agyamat pedig az alkoholnál is mámorosabb köd: a vágy köde.
- Kérlek…
- Csss – hallgattatott el. Újra megcsókolt, nyelve lassan forgott a számban, miközben elhúzta az anyagot az útból és közvetlenül érintett meg.
- Sehun… i-itt vannak e-egy csomóan… állj le – a szavaim kérlelőek és visszautasítóak voltak, de a szemeimet már rég lehunytam, a csípőm a keze mozgására mozdult, az én kezem sem taszította már az övét, csak a lelkiismeretemnek jobban esett, ha egy kicsit visszakozom.

Nem hatolt belém az ujjaival, nem próbált semmi olyasmit tenni, amit kifogásolhatok. Csupán simogatott, és a csiklómat érintette, ennek ellenére, vagy éppen ezért, öntött el a kéj nedve olyan hirtelen és hamar, lehúzta a bugyimat, csókokkal indult meg lefelé a testemen, hangosan zihálltam, felhúztam az egyik térdemet, alkarommal a homlokom takartam és megpróbáltam magamban tartani a hangosabb nyögéssorozatokat. Már éreztem, hogy csomóban gyűlik az élvezet az alhasam, a méhem környékén, a légzésem egyre szabálytalanabb lett, egy kis idő után már visszafojtottam a lélegzetem, annyira intenzív volt minden érzés, amikor pedig megéreztem a nyelvét a csiklómon, akaratlanul is felszakadt belőlem egy hangos nyögés.
- Sehun. Sehun. Sehun! – a neve csupán halk lihegésként hagyta el az ajkaimat, neki viszont ennyi elég volt ahhoz, hogy gyorsabb és sűrűbb nyelvcsapásokba kezdjen. A csípőm koordinálatlanul csapódott egyik irányból a másikba, homályosan érzékeltem, mintha lefogta volna a derekamat, tovább falt az ajkaival, majd a csomóba összpontosult érzések hirtelen felrobbantak, és az egész testemen végigfutattak, az izom összehúzódások csak pár másodpercig tartottak, amikor pedig minden izmom ellazult, tökéletes nyugalom lett úrrá rajtam. Sehun még cirógatott egy kicsit, de az orgazmus után, olyan érzékennyé váltam, hogy többször is összerándultam. A hajába túrtam, és amikor rám emelte az arcát, ajkai enyhén csillogtak tőlem, rögtön elpirultam és felhúztam magamhoz. Hüvelykujjammal végigsimítottam az ajkain, így eltüntetve a csillogást, ő pedig vigyorgott, majd megszólalt.
- Mondtam, hogy folytatjuk, ha a többiek elmennek – nem törődöm módon vállat rántott, én kissé bágyadtan, de elmosolyodtam.
- El sem mentek a többiek.
- Talán ők is hallották, ahogyan sikítottál – vágott elgondolkodó fejet, miközben meghúzta a vállát.
- Nem is sikítottam.
- Az eksztázis miatt biztosan elfeledkeztél magadról, mert te egész pontosan a nevemet sikítottad.
- Esetleg nyögtem, óóóóriási a különbség a kettő között.
- Jól van, ha nem hiszel nekem, majd kérdezd meg Min Heet.
- Olyan szemét vagy, nem hagyod, hogy kiélvezzem az élvezetem – mellkason csaptam, ő felnevetett és röviden szájon csókolt. Felemeltem a telefonomat.
- Mit csinálsz? – a vállam csókolgatta szórakozottan, miközben le sem vette a szemét a kezeimről, meg a készülőkről.

- Na, vajon mit, nagy okos…

Hallottál valami furcsát? – pötyögtem be a kérdést, és gondolkodás nélkül elküldtem a barátnőmnek. Sehun halkan nevetgélt, mennyire lehetetlen alak vagyok, de tudnom kellett.

A szexuális beteljesedésednek sikolyára gondolsz? Ó, nem azon kívül semmit! Have fun, Bitch!

- Úristen – suttogtam a választ olvasgatva. – Úristen – kiesett a telefon a kezemből és nyüszítve takartam el az arcom. Sehun nevetett és továbbra is puszilgatott.
- Nyugalom, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
- Nézz velük szembe reggel helyettem, oké?
- Figyelj, Chan és Baek egymással vannak elfoglalva, Jongin menni nem bírt, tuti alszik, amúgy is Min Heen és Myung Daen kívül szerintem mindenki lent van.
- Ezzel most nem nyugtattál meg – morogtam és felé fordultam. – Mondtam, hogy ne közeledj a kezeddel és száddal!

- Mert sikítani fogsz? – fejezte be vigyorogva, én pedig fájdalmasan felnyögtem és hasamra fordulva temettem arcom a paplan és párnarengeteg alá. Még hosszan csengett a fülemben Sehun vidám nevetése, ami megenyhítette a szívemet, előbújtam rejtekhelyemről, ránéztem szép arcára és csatlakoztam nevetéséhez.

21. rész (17,5+ remélem erre még emlékeztek :)

Megjegyzés: A fejléc, azért gagyesz, mert én csináltam :'DD


Valahogy… minden a helyére zökkent. Ideiglenesen úgy éreztem, minden rendben van körülöttem és velem, meg bennem. Eszméletlen, mennyit számított Sehun mondata. Mennyire sokat jelentett az, hogy elköteleződjön mellettem: mennyivel egyszerűbb így. Milyen hirtelen omlottak le a falaim. Milyen könnyen szakadt át a saját magam által épített gát, és döbbentem rá, mi mindent érzek iránta. Nem pusztító szerelemre gondolok, és igazából nem is tudnám meghatározni, mit jelent nekem Sehun. Ő a vőlegényem. Ez, valami olyat ad hozzám, amit már nem tudok elvenni, és lassan már nem is akarok. Vonzódom hozzá, és azt hiszem, ő valóban képes arra, hogy megrengesse a világomat.

Rádöbbentett, hogy Jonginhoz vezető utam, valójában csak menekvés volt előle. Jongin iszonyú kedves, jó modorú, intelligens és istentelenül helyes srác, aki első pillanattól kezdve kinyilvánította szimpátiáját felém, ami oly módon hízelgett, Sehun gorombasága pedig annyira ijesztett és bántott, hogy jobb híján – öntudatlanul – Jongin karjaiba menekültem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy érzéketlen vagyok vele kapcsolatban, fizikailag vonzódom hozzá, és törődöm vele, mert megismertem és csodálatos ember. De, csak, mint barát. Barát némi plusszal – mert azért elég sokszor estünk egymásnak… ami barátoknál nem szokványos.

Amit biztosan tudok, hogy a mi hármunk története kusza és bonyolult, viszont egyenes nyíl vezet a nevemtől Sehun neve felé, ami pedig Jongin felé tartott félúton megszakadt, és az a fél is hullámos vonallal van áthúzva.

A fürdőszobai incidensünk után a parti zavartalanul folyt, Sehun állandóan mellettem volt, nem volt hajlandó elengedni a derekam, ezáltal folytonos bizsergető érzést váltott ki belőlem, szélesen mosolyogtunk és fesztelenül társalogtunk mindenkivel. A nekem rendezett est, hamarosan véget ért, lassan mindenki haza szállingózott, Sehun búcsúzóul megcsókolt, pozitívan csalódtam benne, mert ezzel addig várt, amíg mindenki elment, szóval senki sem figyelhetett bennünket – gondolok itt ellenséges öreg nagynénikre meg nagybácsikra, vagy mondjuk Jonginra.

Túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy egyből el tudjak aludni, de a fáradtságom egy idő után erősebbnek bizonyult, így észre sem vettem, hogy elaludtam.
Reggel, vagyis inkább délelőtt anyám rázogatására ébredtem fel.
- Ha Neul! Miss Choi, ideje, hogy felébredjen és elkezdje a napját! – a takarómat húzta le rólam, én pedig sűrű nyögéssorozattal fordultam a másik oldalamra, nem nyitottam ki a szemem, hogy tettethessem még egy kicsit, abszolút nem hallottam őt. Viszont, ő ennél jobban ismert.
- Ébredj fel kincsem, készülődj össze, ebédelni megyünk az Oh családdal és szeretnénk átadni a születésnapi ajándékodat is – hallottam a hangján, ahogy mosolyog, nekem pedig végszóra kinyíltak a szemeim. Mosolyogtam és felültem. Megdörzsöltem a szemeimet és elnyomtam magamban egy ásítást.
- Azt hittem a parti volt az ajándékom.
- Az is, de ezt a nászainkkal közösen szándékozzuk átadni.
- Oh, rendben. Kiöltözzek?
- Ha kérhetlek, illendő öltözéket válassz – kissé elsötétülő tekintetére felkuncogtam.
- Valld be, hogy tetszett a szülinapi szerkóm. Tudtam, hogy ki fogsz akadni, valójában Min Hee beszélt rá. Én nem akartam felvenni.
- Én csak azt tudom, hogy a szobában az összes harminc év alatti férfi le sem tudta venni rólad a szemét. Azt találgatták, mikor fog kiesni legalább az egyik melled a dekoltázsból.
- Anya, ne túlozz kérlek! – forgattam a szemem, látványosan szórakoztam szavain, de összeszűkülő szemei voltak a bizonyítékok arra, hogy komolyan beszél.
- Nem is mondom, a lelkésznek milyen véleménye volt rólad.
- Minek hívtad meg a lelkészt, anya? – továbbra is forgattam a szemem, és egyszeriben dühös lettem. – Komolyan, jól éreztem magam abban a ruhában. Úgy éreztem, nincs hozzám fogható lány a helységben. És most feldühítesz. Legközelebb talán átkutatod a gardróbom és te fogsz nekem ruhát választani, azzal a kikötéssel, hogy csak is azt vehetem fel?!
- Nyugodj meg Ha Neul. Gyönyörű voltál, de az emberek megbotránkoztak rajtad.
- Azért, mert ez is egy olyan parti volt, ahol a jelenlévők nyolcvanöt százaléka negyven-ötven év fölötti volt. Nem is tudom igazából kinek rendeztétek a partit. Nekem, vagy magatoknak?
- Most össze akarsz veszni velem drága kislányom? – felvonta bal szemöldökét, mire fújtattam egyet, felpattantam és úgy válaszoltam.
- Esetleg majd akkor, ha nem tetszik az ajándékotok. Most pedig, menj ki, had készüljek el. Mikor indulunk?

- Délre van asztalfoglalásunk az Astoriában – biccentett egyet és kiment a szobából.

Egy sóhajtásnyi idő után, morogva csörtettem a fürdőszobába, hogy letusolhassak, amikor hallottam, hogy a telefonom üzenet érkezését jelzi. Előre mosolyogva rohantam vissza a készülékért.

Felébredtél már? Engem most rángattak el a koliból a szüleim, hogy együtt ebédelünk. Nem is tudod milyen szépeket álmodtam pedig…

Vigyorogtam Sehun üzenetén, aztán gyorsan pötyögni kezdtem a választ.

Éppoly dühös és elégedetlen vagyok, mint te, mert az anyám durván felébresztett, aztán előállt a tegnap viselt ruhám emberekre tett benyomásairól. Úgy tűnik, nem csak te nem tudod levenni a szemed a melleimről.

Hányszor mondjam, hogy csak is azért, mert közszemlére teszed? Senki nem kért meg rá, hogy magadtól viselj olyan ruhát, aminek akkora a dekoltázsa, hogy félő, kibukik belőle a kebled.
Szó mi szó én szerettem. Ki ne dobd azt a ruhát!

Harsányan kacagtam a megfogalmazásán, majd újra válaszoltam neki, ezúttal leültem a kanapémra.

Magamtól eszembe sem jutott volna azt viselni. Min Hee a hibás mindenért. Most a lelkész egy erkölcstelen kis lotyónak tart, aki nem tud illően öltözködni. Egy világ omlott össze bennem… segíts feldolgozni, kérlek.

Elmegyek és beszélek a lelkésszel, hátha maradandó károsodás érte a látószerveit. Nem élné túl a lelkem, ha miattad és a didkóid miatt mondaná le a szertartásunkat.

Az a szó, hogy didkó csak egy tizenhárom éves, hormontúltengésben szenvedő kis srác száját hagyja el. Úgy hangoztál, mint egy ilyen kanos kis kölyök.

Elnézést. A kebleid!

De, a jó az egészben, hogy megkapom a születésnapi ajándékomat, amit elméletileg a te szüleidtől is kapok. Szóval, kíváncsi vagyok.

Ne sajátítsd ki előre. Az a kettőnk ajándéka lesz. Nem véletlenül rángatnak el engem is erre a feltehetően kínos légkörben eltöltendő ebédre.

Ha sms-ben kommunikálunk, sokkal okosabbnak tűnsz. (vagy csak akarsz tűnni)

Csak azért, mert le akarlak nyűgözni, micsoda intellektuális srác vagyok. Kikérem magamnak, én nem csak egy szép pofi vagyok! Diszkrimináció, ami az interneten és a rajongók fejében terjeng rólam. Aljas 

rágalom! Én egy kimagaslóan intelligens húsz éves vagyok.

Mivel én pedig profi színész vagyok, elhitetem veled, hogy én ebben hiszek. Meg, persze, amiért elveszel feleségül, nem váglak arcul a valósággal.

Miszerint?

Miszerint csak egy átlagos húsz éves srác vagy, átlagos külsővel megáldva, átlagos tudással az agyában, egyszóval: egy teljesen unalmas hétköznapi fiú vagy.

Nos, most derült ki, hogy a menyasszonyom beteges hazudozó! (átlagos külső, komolyan Hana, ezt még elhinni sem akarod)

Bármennyire is jól szórakozom, nekem le kell tusolnom, és el kell készülnöm, hogy passzolhassak a remek testi adottságokkal rendelkező vőlegényemhez.

Hmm, nem bánom. Valami fehéret vegyél fel, hogy kontrasztot alkothass a tegnap este kialakult képeddel kapcsolatban. 

Ezt tekintettem záró akkordnak, szélesen mosolyogva, és hevesen dobogó szívvel, teljesen feldobva mentem a fürdőszobámba, és rémisztő volt a gondolat, hogy a hangulatváltozásomért Sehun üzenetsorozata a felelős. Ábrándos sóhajt hallattam, miközben levetkőztem és a tus alá álltam.

Pontosan délben érkeztünk meg az étterembe, és vidám mosoly kanyarult az arcomra a leendőbelim megpillantásakor. Odajött elénk, meghajolt a szüleim előtt, adott egy szerény puszit az arcomra, aztán megragadta a kezem és odavezetett az asztalhoz.

Annak ellenére, mennyire megkönnyebbült és szabad érzések borítanak be, nagyon félek és nagyon furcsa ez az egész. Napokkal ezelőtt nem hittem, hogy fogunk valaha így viselkedni egymással. Sehun túláradó jókedve és kedvessége olyan idegen a számomra. Megszoktam, hogy falat húzott közénk és most nehezen fogom fel ép ésszel, hogy képes miattam lerombolni azt. Nem sokkal ezelőtt, állította, hogy nem tudja magát nekem szentelni, mert szerelmes valaki másba – erre a gondolatra feszültség keletkezett bennem -, én pedig mélyen hittem abban, hogy a sors nekem Jongint szánta és nem Sehunt. Túl gyorsan és hirtelen változott meg minden, ez pedig keserű utóízt hagyott a számban. Éreztem, hogy nem sokáig lehetek ilyen felhőtlen és boldog. Éreztem, hogy a sok jót követően valami rossz fog történni. Lehetetlen, hogy a kezdeti nehézségeket, akadályokat, falainkat, ilyen könnyedén vészeljük át, hagyjuk figyelmen kívül, kerüljük ki és bontsuk le. A szívem súlyos lett a gondolatra, hogy valami rossz fog következni.

A gondolatözön akkor rohant le, amikor Sehun rámarkolt a kezemre és összefűzte az ujjainkat, amíg az asztalhoz vezette a családomat. Nem engedtem, hogy kétes érzelmeim az arcomra is kiüljenek, póker arcot öltöttem, vagy szelíden mosolyogtam. Viszont Sehun egyetlen mondata elég volt ahhoz, hogy egy csapásra elzavarja a nehézkes gondolatokat a fejemből.
- Olyan megtévesztő vagy ebben a ruhában. Az embereknek az a benyomása támad, milyen ártatlan és angyali lány vagy – lehelete a fülemet csiklandozta, szavai pedig őszinte mosolyt csaltak az arcomra. Kissé oldalra fordítottam az fejem, hogy láthassam az arcát, aztán halkan felnevettem.
- Miért, neked mi a véleményed rólam?
- Ó, egy aljas kis bestia vagy, aki arra született, hogy védtelen férfiak fejét csavarja el a testi adottságaival – csóválta a fejét, én pedig újra kuncogtam.
- Szóval, már megint itt tartunk. Mi bajod a melleimmel?

- Kívánni valóak, és nem hagynak nyugodni, vajon milyenek lehetnek takarás nélkül – nem volt kérdő hangsúly a szavaiban, én pedig ledermedtem. Olyan vággyal telített volt a hangja, hogy elakadt a lélegzetem. A keze megszorította az enyémet, flörtölésünknek vége kellett szakadnia, mert az asztalhoz értünk, ahol az anyósomék mosolyogva üdvözöltek bennünket. Még mindig nem tudtam felocsúdni Sehun szexuális töltetű megjegyzésén, így csak mosolyogva bólintottam feléjük. Sehun mellettem vigyorgott, látta és tudta, milyen hatást gyakorolt rám.

Az ebéd nem volt kínos és feszült, Sehun ebben tévedett. Apa és anya nagyon kedvelte Sehun szüleit, tisztán látszott, mennyire egy hullámhosszon vannak. Mi ketten inkább szemeztünk, mint két kamasz, és nem igazán vettünk részt a beszélgetésben. A főfogás elfogyasztása után, megkérdezték kérünk-e desszertet, én a fejemet ráztam, mire Sehun is elutasította. Ettől függetlenül a szüleink kértek, mi pedig a szemünk forgattuk: azt hittük megyünk már végre. Komótosan ettek, bennünket bosszantottak, közben arról beszéltek, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen hamar egymásra találunk, és ennek nagyon örülnek, aztán kinyögték végre, a születésnapomra nem véletlenül nem vettek ajándékot: valami sokkal nagyobb volumenű dologgal készültek, és mivel közeleg az esküvő, nem tudják nem meglépni a következő lépést. Ezért vettek nekünk egy házat. Egy házat. Nekünk. Kettőnknek. Egy szerelmi fészket. Jó, ezt anyu mondta és mindenki nevetett rajta, de édes volt. Tágra nyílt szemekkel néztünk össze Sehunnal, aztán szélesen vigyorogni kezdtünk, felálltunk mindketten, és én húzni kezdtem apu villát tartó kezét, hogy induljunk már és nézzük meg. Nevettek a gyermeki izgatottságunkon, hamarosan autóba ültünk és elmentünk az egyik gazdag negyedbe – a szüleink még házvásárlásnál sem hazudtolják meg magukat.

Egy kisebb, takaros, amerikai stílusú családi ház volt, észbontó kerttel, és csodálatos környezettel. Házon belül is minden kifogásolhatatlan volt, modern, tiszta, bútorokkal berendezett, áradt belőle a luxus én pedig szerelmes lettem belé. A gondolattól, hogy ez a kettőnké pedig még inkább.
- Mondd, hogy neked is annyira tetszik, mint nekem – fordultam Sehun felé, aki bólintott egyet.
- Ti rendeztettétek be? Mindenhol látok valamit, ami tudom, hogy az én kedvemért van – rávigyorgott a szüleire, akik sután lenéztek, majd anyu jött oda hozzám.
- Isten éltessen kislányom, és sok boldogságot kettőtöknek – rögtön elfátyolosodott a szeme, én pedig olyan vagyok, hogyha látom anyát sírni, vele sírok.
- Anya ne sírj, mert akkor én is rákezdek. Mellesleg az a srác ott, még simán elmenekülhet előlem – böktem Sehun felé. – Még veled vagyok.

- Nem fogok elfutni, ne sértegess – duzzogó hangot ütött meg, mindannyian mosolyogtunk rajta.

Egy ideig még beszélgettünk és gyönyörködtünk a házban, végigkísértek bennünket szobáról szobára, a végállomást a hálószoba jelentette. Kétségkívül ez volt a lakás fénypontja. Egyszerűen meseszép volt. Belépve, a padlót bolyhos szőnyeg fedte, ami megmosolyogtatott, mert hasonló volt ahhoz, mint ami az én szobámban is volt. Középen egy hatalmas, lábakon álló fehér franciaágy állt, a fejtámla művészi mintákkal kifaragott, felette a falon folyékony tapéta csillogott krém színben, a csillám pedig arany volt benne, emellett baldachin szerűen függöny csüngött alá az ágyra. Díszpárnák sokasága fedte az ágy felét, ami nagyon széppé varázsolta az önmagában is gyönyörű ágyat. Az ággyal szemben, padlótól plafonig ablakok voltak, hosszú kapucsínó barna drapéria takarta el, és ez egészen ámulatba ejtett. Az ágytól balra egy ajtó nyílt, hát benyitottam és a szemem elé tárult egy gardróbszekrény, mely fel volt osztva, és a fekete szekrényes volt a fiú oldal, a fehér pedig a női. Aranyos volt anyáéktól, hogy erre is odafigyeltek. Amíg mi Sehunnal ott bent vitatkoztunk, miszerint én is olyan nő vagyok, akinek ennél a helymegosztásnál többre lesz szüksége a ruhái miatt (ami igaz), amit én tagadtam, és bizonygattam, hogy el fogok itt férni, addig a szüleink kiosontak és lassan elhúzták a csíkot. Percekkel később jöttünk elő és vettük észre, hogy egyedül vagyunk.
- Itt hagytak bennünket? – vonta fel a szemöldökét.
- Nagyon valószínű. Biztos azt akarták, hogy egyedül emésztgessük a közös lakás fogalmát. Felfogtad ezt? Együtt kell élnünk, holott még csak most barátkoztunk meg egymás gondolatával…
- Felfogtad ezt? Pár nap múlva elveszlek feleségül, és még csak most jöttem rá arra, hogy kedvellek – utánozta a hangsúlyomat, elmosolyodtam és leültem az ágyra. Amint a fenekem a puha matracot érte, nem tudtam megállni és lerúgtam magamról a szandáljaimat, majd elfeküdtem az ágyon. Jólesően felsóhajtottam.
- Annnnnyira fáradt vagyok – mondtam halkan, lehunytam a szemem, aztán éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Rögtön oldalra fordultam, a karomra hajtottam a fejem és kinyitottam a szemem. Sehun hanyatt feküdt, de a fejével felém fordult.
- Nem ez az első alkalom, hogy egy ágyban fekszünk – jegyezte meg, én pedig nem válaszoltam rá semmit. Egy időre beállt közénk a csend, ő a szobát vizslatta és úgy láttam gondolkodik, én pedig őt figyeltem és elnyeltem magamban a szépségét. Nincs jobb szó. Hogy létezhet egy férfi ilyen tökéletesen makulátlan bőrrel? Ez kegyetlenség, ránk, nőkre nézve. Aztán visszafordult felém a teljes testével, belenézett a szemeimbe, én pedig késztetést éreztem, hogy elkapjam a tekintetem, de kényszerítettem magam, hogy visszanézzek rá.
- Sajnálom, amit akkor reggel tettem. Össze voltam zavarodva, nem tudtam, mit kezdjek az érzésekkel, amiket elkezdtem táplálni irántad – hangja nem volt hangosabb a suttogásnál, nekem pedig eltűnt a mosoly az arcomról.
- Teljesen kétségbe ejtettél. Azt gondoltam, elutasítottál és sohasem fogsz irántam érezni semmit sem. Borzasztó nehéz volt túltennem magam azon, hogy nem kellek neked.
- Ezért Jonginhoz menekültél.
- Igen… de, amikor megláttam az arcodat, és éreztem, hogy most fájdalmat okoztam neked, rögtön realizáltam a tetteim és mélyen megbántam. Jongin… nem tudom, mit mondhatnék. Azt hittem pótolhatóvá tehetlek a személyében, mert ő harcol értem és kellek neki – közelebb húzódott hozzám egy minimálisat, és szomorúan csillogtak a szemei.
- Sajnálom, hogy eddig tartott, amíg nyitottam feléd.
- Ugyan – viccelődve legyintettem egyet. – Ha úgy veszed, rohamtempóban haladunk. Június tizedikén találkoztunk a repülőtéren, most pedig augusztus nyolcadika van. Tizenkettedikén pedig oltár elé állunk és kimondjuk az igent. Pedig nem vagyunk még szerelmesek.
- Még? – kérdőn felvonta a szemöldökét, szégyenlősen elmosolyodtam és elpillantottam a válla felett.
- Még – suttogtam vissza, ő pedig elvigyorodott.
- Honnan a garancia, hogy én szerelmes leszek beléd?
- A testi adottságaim a garancia. Előbb utóbb belém kell szeretned. Nincs másik forgatókönyv! – csóváltam a fejem, ő pedig hangosan felnevetett, majd felemelte a jobb kezét és elsimított egy tincset a homlokomból.
- Félek, nem lehetek itt veled túl sok időt – váltott témát, amivel meglepett.
- Hát ezt meg hogy érted?
- Továbbra is a dormban kell élnem a fiúkkal.
- Ez butaság. Innen nincs olyan messze a kollégiumotok. Ha kellesz nekik simán ott teremhetsz perceken belül.
- Szeretik egyben tartani a csapatot. Chanyeol így is fúj rád, mert szétrombolod a családunkat.
- Chanyeol egy barom. Ja, és szerintem meleg is – mellékes hangomra megmerevedett, kitágultak a pupillái. – Mi bajod van? Ez csak egy megállapítás volt, nem ítélem el, meg ilyesmi…
- Csak megleptél.
- Szóval tudjátok?
- Csak én és Luhan.
- Tényleg, róla is akartalak már kérdezni.
- Kiről?
- Jaj már, hát Luhanről. Miért olyan ellenséges velem? – kérdeztem, pár pillanatig gondolkodott, majd izmai újra elernyedtek, teljesen közel csúszott hozzám, a karjára húzta a fejemet, én pedig befészkeltem magam a nyaka és válla közé. Karommal a mellkasát támasztottam, a csípőm a csípőjének feszült, a ruha kényelmetlenül megcsavarodott a testemen és minden vágyam az volt, hogy lecserélhessem egy lenge pólóra, de a világért sem mozdultam volna meg. Ez a póz tökéletes volt. A feje alá helyezte a szabad karját, a másikat körém zárta és fedetlen vállamra írt le kis köröket. Ha lehunynám a szemem, pillanatokon belül képes lennék elaludni.
- Ő csak… - végül megszólalt, amikor már el is felejtettem, hogy kérdeztem valamit. – Nehezen barátkozó típus, és aggódik értem, ugyanazon okok miatt, mint Chanyeol. Ő kicsit keményebb dió, mint Chanyeol, de Luhan hyung nagyon rendes és törődő, hogyha megszeret valakit.
- Értem – válaszoltam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy tovább taglaljuk az exo rejtélyes tagjainak személyiségét, de ő folytatta.
- A K-s tagok mind nagyon kedvelnek. Örülök. Úgy látom Baekhyun és Kyungsoo hyung a szívedhez nőtt.
- Fantasztikus emberek, és a legtehetségesebb énekesek, akikkel valaha is találkoztam – mormoltam áhítattal. Rajongtam a hangjukért, és imádtam őket, nem féltem kimutatni, hogyan érzek kettejükkel kapcsolatban.
- Te mit gondolsz Baekhyunról? Meleg? – ez viszont egy érdekes téma volt.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Ő nem olyan árulkodó, mint Chanyeol. Nehéz megállapítani, hogy azért van mindig vele, mert nagyon jó barát, vagy nagyon törődik vele és csak pusztán a közelében akar lenni. Nem láttam őket olyan sokszor együtt, hogy meg tudjam mondani.
- Eléggé szakavatottnak tűnsz a témában – a mondat percekkel később hangzott el a szájából, én pedig halkan, erőtlenül nevettem fel.
- Amerikában a barátaim körét egy meleg pár is bővítette. Imádtam velük lenni, könnyen leszűr utánuk az ember ezt-azt. Így árulta el magát Chanyeol előttem. Velem még durva volt, titeket észre sem vett, amikor megjelent Baek, odaugrott és itta minden szavát, jól lakott a látványával.
- Ja. Félelmetes – motyogta, aztán én kinyújtottam a karomat, és átöleltem a derekát, mire rám pillantott. – Álmos vagy?
- Ühüm – bólintottam és már le is hunytam a szemem.
- Kényelmetlennek tűnik a ruhád – ténymegállapítás volt, semmi furcsa nem volt a hangjában, ezért nem is foglalkoztam vele, csak vállat vontam.
- Az is.
- Talán meg kellene tőle szabadulnod...
- Ne légy kanos kamasz fiú, Sehun – mondtam kisebb fáziskéséssel.
- Tegnap még majd’ elájultál a belőlem áradó tesztoszterontól.
- Most is, csak majd leragad a szemem – továbbra is a pólójába beszéltem, vagyis inkább dünnyögtem, eddig köröző ujjai megálltak, amiért felmordultam, mert jól esett, nem vett róla tudomást, kitapintotta a cipzáramat, és elkezdte lehúzni.
- Te mocskos gazember – mondtam, de hagytam, hogy lehúzza, mert így könnyebbé vált a légzés, és lazább lett a ruha. – És, itt most állj, köszönöm.
- Makacs vagy – suttogta, oldalra fordult, ami miatt legördültem a válláról, morcosan néztem rá, mert már várt rám az álommanó, de ő mit sem törődött nyúzott arcommal. A nyakamra hajolt és finom csókokat lehelt a bőrömre. Pár pillanattal később, már forró nyelvét is párosította párnáihoz, gyengéd harapásokkal, majd még puhább csókokkal haladt a torkom felé, majd az államon át az ajkaimhoz vezetett útja. Bal karja még mindig fejem alatt nyugodott, azzal húzott közelebb magához, és apró csókokat nyomott alsó, majd felső ajkamra. Mosoly futott át az arcomon, mert jól esett az édes kényeztetés. Kinyitottam a szemeimet, szembesültem olvadt csokoládé színű szemeivel, melyekből tisztán olvastam ki, mire szeretne kilyukadni Sehun. Szabad kezével testem kezdte el bebarangolni, ajkaival nem játszadozott többet, határozottan vette birtokba számat, még mindig finoman csókolt, amit értékeltem, mert imádtam így csókolózni. A szenvedély hamarosan legyőzte a gyengédséget, lehunyta a szemeit, nyelvével megérintette az ajkam peremét, elmosolyodtam a szerény kopogtatáson, én pedig készségesen engedtem be a vendégemet. Felmordult, amikor nyelveink találkoztak, gyorsabb iramra kapcsolt, jobban rám hajolt, szabad keze gyorsan siklott a ruhámon fel a mellemig, ujjperceivel épphogy érintette a mellem vonulatát, nagyon tetszett, hogy semmivel sem siet, és nem ront ajtóstul a házba, engedélyt kér, és türelmes. Kinyomtam kissé a mellkasom, ő pedig rásimította a tenyerét domborulatomra.

Pozíciót váltottunk, elhajolt tőlem, kihúzta kezét a fejem alól, ledobta magáról a sportzakót, már csak egy fekete póló volt rajta, egy pillanatra a szemeimbe bámult, amitől muszáj volt beharapnom az alsó ajkam, csibészes mosolyt öltött és hirtelen lekapta a pólóját is. Mondanom sem kell, hogy elállt a lélegzetem. Finoman fodrozódó izmain, tökéletesen sima, puha bőrén, szikár alakján kívül nem törődtem semmi mással. Visszahajolt felém, egyik lábát átvetette az enyémen, feljebb csúsztam az ágyon, így már viszonylag ülő helyzetben voltam a sok alám polcolt párna miatt, megszorította a csípőmet és csókolt, kifulladásig.

Kezei lassan vállaimhoz vándoroltak, és a ruhám könnyed anyagát lejjebb huzigálta. Kihúztam karjaimat a ruha ujjain, így a derekamra csúszott az anyag. Megállt egy pillanatra és lenézett fehér melltartós valómra, pironkodva fordítottam el az arcom, kezeim automatikusan el akarták takarni a szeme elől a majdnem meztelenségem, de ő lefogta a kezeimet, hintett egy csókot a nyakamra, kulcscsontomra, a dekoltázsomra, és külön-külön a melleimre, de a melltartóhoz nem nyúlt.
- Állandóan a melleidről beszélgetünk, engedd, hagy gyönyörködjem bennük. Mert csodaszépek.
- Te aztán tudsz bókolni – nyögtem ki, fejét felemelte, és a szemeimbe nézett.
- De, tudod, ez így még nem fair. Te tisztán láthatsz engem – a saját mellkasára mutatott, majd visszanézett rám. – De, nekem akadályba kellett ütköznöm.
- Túl gyors vagy – megszeppenve ejtettem ki a mondatot, ő pedig elmosolyodott és bólintott.
- Megmondtam, hogy egy kis bestia vagy, aki elcsábítja a férfiakat.
- Kikérem magamnak – rántottam vállat, amitől megrázkódtak a melleim, ő pedig beharapta az alsó ajkát.

- Ugye szabad? – nem nézett rám, miközben kérdezte, én pedig megforgattam a szemem, hogy mégis, hogy kérdezhet ilyen zavarba ejtő, buta dolgot. Mindkét kezével rámarkolt a melleimre, behunytam a szemeimet, mert túlságosan zavarban voltam. Finom, masszírozó mozdulatokkal ingerelt, én pedig akaratlanul is felsóhajtottam. Amikor apró csókokat éreztem bőrömön, felpattantak a szemeim, ujjaim utat találtak Sehun hajába, és mosolyogva emeltem fel a fejét, feljebb csúszott és újra csókolózni kezdtünk.

Hosszas percek után, amikor kifulladva váltunk el egymástól, a homlokomat az övének támasztottam, átöleltem a nyakát, néhány nedves puszit nyomtam a füle tövébe, és mögé, majd felsóhajtottam.
- Bármennyire is kívánlak, nem feküdhetek le veled – rekedtes hangom hallatán felmordult.
- Ne mondd, hogy épp menstruálsz – nyögött fel csalódottan, mosolyogtam és megráztam a fejem.
- Már túl vagyok az e havi ciklusomon, ne aggódj.
- Hál istennek!
- Sehun, megfogadtam, hogy szűzen megyek férjhez. Már csak pár nap van hátra… nem akarom megszegni az ígéretemet, mert ha megteszem, nem leszek képes magamra ölteni a gyönyörű fehér ruhámat, mert a jelentésével ellentétben, nem leszek többé tiszta és ártatlan.
- Nem hittem, hogy léteznek még ilyen hagyománytisztelő lányok.
- Hát, éppen itt ölel egy. Mit szólsz hozzá?
- Büszke vagyok. Az hülyeség?
- Őszintén? Nem, nem butaság. Boldoggá tesz, hogy megértesz.
- Szóval, akkor csak tipi-tapi? – nyúlt hirtelen a cicimhez, mire felnevettem és elhessegettem a kezét.
- Meg volt a napi adagja Mr. Oh!
- Kegyetlenség. Nézd, altájéki problémák állnak fenn nálam perpillanat – határozottan két kezével a probléma forrására mutatott, mely tényleg állt, én pedig kendőzetlenül jól szórakoztam ezen. -  Hajlandó vagyok visszavonulót fújni, mert értékellek, de ne gúnyolódj velem Ha Neul, oké? – dorgáló hangjával ellentétben vigyorgott, én pedig hevesen bólogattam. Mivel már mind a ketten térdeltünk, közel araszoltam hozzá, szájon csókoltam, átöleltem, majd a bal kezemmel „fennálló” problémájára simítottam a kezem. Megugrott a csípője a szorításomra, meghökkenten nyögött fel, én pedig kuncogtam.
- Huncut vagy – jegyezte meg, de nem állította meg a kezemet. Tovább simogattam őt a farmeren keresztül.
- Sosem állítottam az ellenkezőjét.
- De ennél messzebb nem mehetünk.
- Ennél messzebb nem – motyogtam vissza válaszul, ajkaimmal bejártam nyaka minden szegletét. Nem titkolom tovább: irtó szexinek tartom a nyakát, a kiálló ádámcsutkáját, az arcélét, így külön élvezettel töltött el, ezen részeinek kényeztetése. Lassan haladtam lejjebb, ahogy növekedett benne az élvezet, annál nehezebb volt „talpon” maradnia, ezért időt kért, amíg elfeküdt az ágyon, visszahajoltam a mellkasára, nedves csókokkal borítottam izmos mellkasát és hasát, közben a nadrág gombjaival bajoskodtam, mert nem csak egy volt belőle, hanem öt, és ez halálosan frusztrált, de megoldottam. Amint kezem az alsónadrágjára simult, izgalommal töltött el a tudat, mennyivel jobban érzem így őt. Szaporán kapkodta a levegőt, összeszorította a szemeit, és halk sóhajokkal adta a tudtomra, hogy jó úton haladok.
Kicsit megrettentem a folytatást illetően, hiszen abszolút nem rendelkezem semmiféle tapasztalattal.
- Navigálj, oké? – súgtam a pórusaiba, éreztem, hogy keze rögtön megindul, ráfog a csuklómra és határozottan beinvitál az alsójába. Elmosolyodom, de a feszültségem nem tűnik el, bőrének közvetlen érintése heves szívdobogást vált ki belőlem.
- Úgy érzem magam, mint valami csitri, aki a szülei házában rosszalkodik a barátjával.
- Ez a mi házunk, és ó, kérlek, rosszalkodj még egy kicsit – szenvedélyes válasza furcsa módon meghatott, így teljesítettem a kérését. Erőt vettem magamon, elmosolyodtam a reakcióján, ahogy rászorítottam a férfiasságára, lassan kezdtem mozgatni a kezem fel-le, ő pedig bólintott egyet, hogy most ez így rendben van.
- Gyorsíthatsz – élvezettől elfúló hangjára bizseregni kezdett az ölem, és az egész testem felforrósodott a gondolattól, hogy mit művelek vele. Éreztem, hogy kipirulok, de nem akartam sutának tűnni, féltem, hogy félreértelmezi azt, ami az arcomon tükröződik. Bár, ő nem nyúlt hozzám, élvezetet jelentett számomra, hogy örömet okozok neki. Teljesítettem a kérését, pár perc múlva erősen a csuklómra szorított, hangosan lihegett, felnyitotta vágytól csillogó szemeit, íriszeibe pillantottam, ő pedig megajándékozott a szexi félmosolyával.
- A pettinggel nincs baj, Hana – olyan rekedt volt a hangja. Annyira izgató volt, ahogy kitárulkozott nekem… nyeltem egy nagyot és megnyaltam kiszáradt ajkaimat.
- Ne provokálj – lehunytam a szemem és csavaró csuklómozdulatot tettem, a csípője előre lendült ő pedig felszisszent.
- Óvatosan, még kettő ilyen és elélvezek – erősen zihált, ami csak fokozta az én izgalmamat is.
- Nem az a cél? – felé hajoltam és apró puszikkal leptem el az arcát, a másik kezemet a mellére simítottam, és az ujjhegyeimmel barangoltam be felsőtestét. Hangosan sóhajtozott, hol lassan, hol gyorsan mozgattam a kezem, fokozódó élvezete a hangjaiban teljesedett ki, mert egy idő után sűrűbben törtek fel torokhangjai. Nem hangosan, csak búgva, sóhajtva és rekedten, de, amint gyakoribbá váltak, tudtam, hogy már nem járok messze. Pár pillanattal később beigazolódott a gondolatom, a makkjára szorítottam a tenyerem, hogy oda érkezzen, az, aminek érkeznie kell, az élvezet utórengései összerántották a testét egy pár alkalommal, hangosan kapkodott levegő után, karjai a homlokánál voltak, megcsókoltam a vállát, kicsusszantam mellőle, a ruha ebben a pillanatban a csípőmről lecsúszott, halkan káromkodtam, de nem hajoltam le felvenni. A fürdőben megmostam a kezeimet, majd visszasétáltam Sehun mellé. Amint beléptem az ajtón újra visszanyert nyugalmával nézett rám, visszavette a bokszerét is.
- Az, mikor került le rólad? – mutatott a szőnyegen heverő ruhámra.
- Amikor felálltam az ágyról, lecsúszott, és nem tudtam felvenni – vállat húztam, felrántottam az ágytakarót és besiklottam alá. Sehun felé fordultam, bebújt a takaró alá, átcsúszott a térfelemre, mellkasára vont és megpuszilta a homlokomat.
- Azt hiszem, ma elég messzire jutottunk – motyogta, sikeresen zavarba hozott, a mellkasára csaptam gyengéden.
- Nem illik ilyesmiről beszélni, te szemét.
- Nahát, milyen kis prűd vagy! – kijelentésére felnevettem, majd felnéztem mosolygó arcába és újabb csókot váltottunk.
- Hogy fogunk hazamenni?
- Suho hyung majd eljön értünk, felhívhatjuk, ha pihentünk egy kicsit.
- Akkor most engedélyt adsz arra, hogy aludjak?
- Aha.
- És nem fogsz molesztálni?
- Nem.
- Biztosan nem fogod a didkóimat markolászni?
- Nem nyúlok a kebleidhez! – szabadkozott, aztán elnevettük magunkat, simogató ujjaira összpontosítottam, meg arra, milyen egyenletesen dobog a szíve, ez teljesen megnyugtatott és perceken belül éreztem, hogy elnehezednek a szemhéjaim.
- Ébressz majd fel – mormoltam, éreztem, hogy a hajamba csókol, aztán átadtam magam az álmaimnak.

Csak, hogy most már nem kell azt kívánnom, hogy álmaimban élhessek egy saját életet… a valós életemmel is meg vagyok elégedve.

De ez sajnos nem tarthatott sokáig. 

Újak és régiek egyaránt, a lényeg, hogy Oh Sehun egy szexisten volt, az, és lesz is mindig.