19. rész

A másnap reggel borzalmas volt. Annyira rosszul éreztem magam, hogy szavakkal le sem tudom írni. Mélységesen megbántam, hogy olyan meggondolatlanul odarohantam a fiúkhoz és végérvényesen összejöttem Jonginnal, sikeresen lebuktunk Luhan előtt és megbántottam Sehun érzéseit. Ő számtalanszor bántott már meg engem, de ez sokkalta rosszabb volt. Én bántottam őt, félig-meddig szándékosan és tényleg nehezen viseltem el, ahogy felidéztem a megtört, lemondó hangját, ahogy azt ecseteli, mennyire hitt bennem meg a hűségemben.

Pizsamában mentem le az emeletről és kivételesen itthon találtam mindenkit. Dörzsölgettem a szemem és egy kávé után áhítoztam, amikor apu szerető ölelését éreztem derekam körül. Felköszöntött, megpuszilt, aztán anyu következett, majd Min Ki. Mire feleszmélhettem volna a meghatottságból, hogy mind ilyen törődően bánnak velem, repült felém legjobb barátnőm is, vigyorogva csimpaszkodott a nyakamba és sivította, hogy isten éltessen engem még nagyon sokáig. Nevetve viszonoztam a gesztust és köszöntem meg. Körbenéztem és megpillantottam egy félszegen ácsorgó Myung Daet és rögtön elpárolgott minden sértettségem, amit irányába éreztem. Túl sokat jelent nekem ő meg a barátsága ahhoz, hogy egy veszekedés miatt elengedjem őt. Amikor találkozott a tekintetünk, elfordította az arcát és elpirult. Nem nagyon vették észre a többiek, mert azon vitatkoztak, mikor illendő elhalmozni ajándékokkal – ha engem kérdeztek, bármikor. Elengedtem egy szerény mosolyt és odasétáltam barátomhoz.
- Szia, seggfej – fontam karba a kezeimet, de mosolyogtam. Zavartan szorította rá kezét szemeire, és felnyögött.
- Nem gondoltam át az akkor történteket. Akkor még helyesnek tűnt könyörtelenül helyretenni téged, de most már bánom. Remélem, tudod, hogy nem gondoltam mindent komolyan…
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam neked. De meg kell értened, hogy ezek számomra valódi problémák. Sosem voltak srácok az életemben, most meg van egy vőlegényem és ugyan ebben az időben megismertem valakit, aki felkavar.
- Bocsánat – motyogta és hajtotta le a fejét. Irtó aranyos volt.
- Sokat jelentesz nekem. Nem érdekel, ha néha féltékenységből leüvöltöd a fejem… csak ne hagyj utána magamra – válaszoltam és megfogtam a kezeit. Bűnbánóan nézett fel a szemeimbe.
- Szégyellem magam.
- Tudom – bólintottam és megöleltem. – Nem haragszom. Csak rosszul esett. Maradj mellettem, oké? Még ha nehéz, akkor is. Tudom, hogy én vagyok a világ legönzőbb nője, de szükségem van a támogatásodra.
- Már gyerekkorunkban ígéretet tettem, nem tudom emlékszel-e – felelte mosolygós hangon. – Megfogadtam, hogy vigyázok rád életed végéig, beváltom az ígéretem.
- Köszönöm.

- Isten éltessen, kislány – beleborzolt a hajamba, mire felnevettem és elhúzódtam tőle. Megpuszilta az arcom és elsuttogta, hogy boldog szülinapot.

Ezek után kissé feldobódtam és sokkal másabb hangulatban láttam hozzá a reggelimhez, mint, ahogyan lejöttem. Mivel a Choi rezidencián minden családi esemény fontos volt, lehetetlen volt elkerülni a kisebb összejövetelt, amit a tisztelemre rendeztek anyuék. Csak egy vacsora, kellemes társasággal, ajándékosztással, pezsgőzéssel és társalgással.

Annyira megszoktam már őket, hogy kiveszett belőlem az este előtti izgatottság, most jobban izgatott az, hogy Sehun is itt lesz, meg feltehetőleg az egész együttes is, és mihez fogok kezdeni. Min Hee úgy döntött, hogy félre kell tennem az aggályaimat, meg a két eszméletlenül helyes pasit, akik zavart keltenek szívemben. Megfogadtam a tanácsát és nagy kedvvel vetettem alá magam neki meg a szépítészeti képességének. 

Minhee gondolataiban mindig meglehetett bízni – ha ruhákról, ékszerekről, cipőkről volt szó.

Erőszakkal kizártam a fejemből az estét, ami rám várt, mert számítottam arra, hogy nem lesz zökkenőmentes. Jelen lesz az EXO, vagy csak néhány tag (például nem hiszem, hogy Chanyeol tiszteletét tenné, mert egy bunkó, és örülnék, ha Luhan is megmaradna a seggén a dormban) és előre féltem, hogy hogyan fogok viselkedni a két fiúval. Nem tudom hányszor emlegettem már, mennyire utálom magam, amiért így megváltoztam. Olyan tipikus tömeglány lettem és gyűlölöm ezt. Vissza a Sehun előtti Ha Neult, de rögtön! Ehhez persze az kellene, hogy teljesen elhatárolódjak Jongintól, és levegőnek nézzem Sehunt, de azt hiszem ez a tervem már akkor kudarcba fulladt, amint megfogant az agyamban. Szóval, kizártam őket és csak arra összpontosítottam, hogy ma töltöm a huszadikat, gyakorlatilag felnőtt vagyok (mit számít az-az egy év…) és a legjobb barátnőm úgy sündörög körülöttem, mintha minimum az esküvőmre készülődnék. Megnevettetett és az agyamra ment egyszerre, jó volt vele eltölteni a délutánomat. És azt hiszem eredményes is.

Délután öt órakor libbentünk be mindketten a társalgóba, és már volt ott pár vendég. Mr. és Mrs. Oh jókedvűen cseverészett a szüleimmel és pezsgőt szorongattak a kezükben. Feszülten morzsolgattam a fülemben lévő gyémánt fülbevalót, amit anyától kaptam, és az eljegyzésem bejelentése napján is ezt viseltem. Nem kaptam különösebb figyelmet, aminek örültem, mert zavarban voltam így is. Míg Minhee úgy nézett ki mellettem, mint egy angyal a fehér, lágy esésű, földig érő ruhájában és szőke göndörített hajával… maga volt a megtestesült ártatlanság. Míg én mellette, olyan voltam, mint egy… vágykeltő szexbomba. Vagyis én ezt a megbotránkoztató külsőt láttam magam előtt. Egy szatén, vörös színű, elől-hátul mélyen dekoltált ruha volt rajtam. Provokatív módon volt szemet gyönyörködtető és fogalmam sem volt róla, hogy megbújt egy ilyen darab a gardróbomban. A ruha hosszú volt, sellő fazon, tehát követte testem vonalát és csípőtől lefelé szélesedett kissé. Nagyon kényelmes volt, de iszonyú zavarban éreztem magam, amiért fedetlen volt a hátam és a szív alakú kivágás olyan buján láttatta a melleim domborulatát, hogyha lefelé néztem rögtön elvörösödött az arcom. A hajam ki volt engedve és lágy hullámokban omlott a gerincem ívére, így valamelyest takart csupasz bőrömből, de a tudaton nem segített, hogy a kivágás miatt nem vehettem fel melltartót… elől a ruha mell részében szilikon kapott helyet melltartó gyanánt, ami elborzasztott és meg is nyugtatott egyben. Ahogy haladtunk le a lépcsőn egymás mellett sután mosolyogva – részemről, mert Minhee úgy vigyorgott, mint egy büszke cinkostárs – úgy vettek észre páran. Mosolyogtak, majd rám néztek és ledermedtek. Nők és férfiak egyaránt. A keresztanyám jött oda elsőként és felköszöntött egy ölelés és puszi kíséretében. Megjegyezte a csodás ruhámat, majd Myung Dae sétált felénk olyan határozott léptekkel és lendülettel, hogy hátráltam egy lépést a közelében, mert félő volt, hogy rám veti magát. Arcon csókolt és megsimogatta a karomat, majd Minheere kacsintott. Anyu és apu kissé meg voltak rökönyödve – a nagyszüleimet nem is említem – de mivel egyre több ember volt jelen nem várták el, hogy újabb órákra tűnjek el és keressek egy másik ruhát. Gyönyörűnek találtak, de ez a ruha túl sokat mutat egy családi eseményhez. Vállat rántottam, így rázva le magamról a felelősséget és körbevittem a tekintetem a nappalin. Amikor találkozott a szemem a vőlegényem tekintetével, meglódult a szívem. Nem szándékoztam elindulni felé, de a lábaim előre vittek. Megtettem pár lépést és leendő apósom állta el az utam. Hirtelen megkönnyebbültem, hogy megmentett egy megalázkodástól és őszinte mosollyal néztem fel rá. Megveregette a vállamat és felköszöntött, anyuka már bátrabb volt és megölelt. Kuncogva viszonoztam a gesztust és megköszöntem, hogy eljöttek. Minhee hűségesként állta mellettem a sarat és elkezdtük kibeszélni a korunkbeli lányok ruháit. Meg őket magukat is. Sok volt köztük az őrült ribanc, vagy az őrült idióta és kevés a szimpatikus lány. Sikerült legyűrnöm magamban a késztetést, hogy odamenjek Hozzá, aminek örültem. Szerettem volna jól érezni magam a saját ünnepségemen, és tartottam tőle. Meg Jongintól, akivel még nem akadt össze a tekintetem. De ami, késik, nem múlik. Egyik elmélázott pillanatomban került mellém Kyungsoo, és amikor észrevettem, ijedten hőköltem hátra, mert lehajtott feje, és ebből a szögből felnéző szemei rémületet keltettek bennem. D.O oppa tényleg ijesztő tudott néha lenni. A következő pillanatban hangosan felnevettem, letettem az üres pezsgős poharamat az egyik elhaladó pincér tálcájára, és gyorsan a srác felé fordultam. Vigyorgott rám, szív alakú ajkai megmosolyogtattak és minden hezitálás nélkül ugrottam a nyakába. Bár magasabb voltam nála a halálos tűsarkúmban, de nem bánta. Ő is belém csimpaszkodott és nevetgéltünk a semmin. Örültem, hogy látom, ha velem volt, mindig nyugodtnak éreztem magam. Kyungsoo valahogy olyan srác volt, aki mellett lecsillapodott az ember és tisztábban látta a dolgokat vele, mint nélküle.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. Mind eljöttetek? – nem tudom mennyire vette észre a hangomban a reményt arra, hogy a válasza nem lesz, de ő bólintott. – Komolyan? – őszintén és nyíltan meglepődtem ő pedig vállat rántott.
- Az interjú kicsit jobb belátásra bírta Chanyeolt, így elrángattuk magunkkal, a többiek pedig amúgy is jönni akartak. Kris hyungék is üdvözletüket küldik, hamarosan haza jönnek, és akkor meglátogatnak majd egy utószülinapi buli erejéig. 
- Semmi szükség rá, de nagyon aranyos tőlük, hogy gondolnak rám. Na, mesélj, mi újság veled?
- Nem nekem van szülinapom – rántott vállat, mire leintettem.
- Hidd el oppa, rég nem jelentenek a szülinapok olyan sokat, mint régen. Húsz éves vagyok, koreai idő szerint huszonegy, vagyis egyre csak öregszem! Egy nőnek ez kész átok – dramatizáltam túl, ő pedig édesen nevetve csóválta a fejét. Elbeszélgettünk még egy ideig, aztán megérkezett Mr. Leader tettetett komolysággal, de amint ránéztem hidegen, feladta és zavartan nevetve ölelt magához. Már annyira megszoktam tőle azt a kicsit perverz énjét, hogy ölelés közben mindig próbált tilos helyekre nyúlkálni, a csupasz hátam érintette és vitte lejjebb a tenyerét, mire finoman eltaszítottam magamtól és csak egy sóhajjal díjaztam, ő pedig zavartan nevetett és feltartotta a kezét. Azt mondta ne számítsak nagy ajándékra tőle, mert nem ért az ilyesmikhez, így nekem adta a kedvenc pólóját – hátán a Suho névvel ellátva. Nagyon nevettem rajta és megígértem, hogy becsben tartom majd. Épp belemerültem volna annak ecsetelésébe, hogy senki nem gondolná róla, mekkora egocentrikus férfi is ő valójában (meg perverz), amikor hátulról támadást indított Baekhyun – mert rögtön tudtam, hogy ő, csakis ő lehet az – halálra rémisztett azzal, hogy nekem ütközve karolta át a derekam és lehelte a fülembe elmélyített hangon, hogy Búú! Felsikítottam, majd nevetve csapkodtam hasam előtt kulcsolódó kezeit – erről ismertem fel a leghamarabb, mert nem ismertem még egy olyan férfit, akinek olyan GYÖNYÖRŰ keze lenne, mint neki. Aztán Baekhyun kuncogással ajándékozta meg a fülkagylóimat, amitől kellemes borzongás járt át, megfordultam a karjában és miközben lehordtam mindenféle hülyegyereknek, őszintén örülve ölelgettem őt agyon. Imádtam vele ölelkezni, mert ő gátlástalanul viszonozta, ugyanolyan hévvel, mint amilyennel én, és senki sem fedett meg bennünket – csak a nagyszülők átható tekintete, de magasról tettem rájuk. Élvezni fogom ezt az estét!

Lassan mindenki elkapott egy-egy ölelésre, még Chanyeol is, de ő azért belenyökögte a fülembe, hogy nincs kibékülve velem, csak a képek miatt ölel meg, hogy ne eshessen csorba a nevén. A szememet forgatta és azt mondtam ugyanezért fogadom az ölelését. Ha ő bánt, hát én is, ki ő nekem, hogy hagyjam magam… ugyan már. Aztán néztem, hogyan változik meg az arca, a tartása, a beszédstílusa, amikor Baekhyun szóba elegyedett vele. Leplezetlen rajongással csüngött minden szaván, vigyorgott, mint a vadalma és hevesen bólogatott. Felnevetett és meglökte őt a vállával, majd átkarolta és csináltak egy gyors képet magukról kötelező béke jelet mutatva a szemüknél… eszméletlen. Elmerengtem kettejükön és belém hasított a felismerés: Chanyeol totál oda van érte. Szerelmes Baekhyunba. Száz százalék. Jól ismertem ezt a pillantást, mert Amerikában az egyik csoporttársam meleg volt (az is ő még most is) és, mivel beszélő viszonyban voltunk, sőt, sokszor láttam együtt a barátjával, volt, hogy együtt ebédeltünk és ehhez hasonlók. Sokkal tisztább szerelemmel viseltettek egymás iránt, mint a hetero párok, mert őket nem fogadták el, és nehezen találtak egymásra. A kapcsolatuk mély és őszinte alapokon állt és ezért mindig irigyeltem őket, viszont sosem ítéltem el őket, azért, mert mások. Ugyanolyan értékű emberek, mint én, és nem féltem ezt kimutatni nekik. Így amikor megláttam Chanyeol nyílt rajongását, amiről szerintem Baeknek fogalma sem volt, hirtelen megenyhültem iránta és elnéző mosollyal csóváltam meg a fejem. Elgondolkodtam azon, hány ember tudhatja a csapatból, hogy mi a helyzet kettejükkel és őszintén kíváncsi lettem volna, mit mond Baekhyun a colosról. Talán egyszer majd kifaggatom.

Az elmélkedésemből az rántott vissza, hogy Myung Dae megérintette a könyökömet. Mosolyogva fordultam felé, és elfogadtam a felém nyújtott pezsgőt. Visszafogottan viselkedett, szerényen érintett és szólt hozzám, tudtam, hogy bűntudata van, amiért leteremtett, de én már túltettem magam rajta. Éppen meg akartam efelől nyugtatni, amikor a háta mögé pillantottam és hirtelen félbe hagytam a mondatomat. Sehun távol állt tőlem Min Ki és apa gyűrűjében, és látszólag velük beszélgetett, de a tekintete engem vizslatott. Amikor észrevettem őt, szinte megperzselődtem. Annyira… szenvedélyesen nézett rám, hogy hirtelen lélegezni is elfelejtettem. Megtámaszkodtam az asztallapban, és figyeltem, ahogy lassan apám felé fordul egy bocsánatkérő mosollyal arcán biccent, és elindul felém. A terem túlsó végén volt, és izgatottan vártam, hogy hozzám érjen. Meg akartam ölelni. A szemei miatt. Égető vágyat éreztem, hogy a közelében lehessek, és már épp indultam volna felé, amikor periférikus látásommal érzékeltem valakit, akit eddig nem. Rákaptam a tekintetem és Jongint láttam meg önelégült vigyorral a szája szegletében, hüvelykjével végigsimított alsó ajkán, másik keze öltönynadrágja zsebében volt, maga volt a megtestesült … nem mondom ki. Páni félelem vett uralma alá, nem tudtam mihez kezdjek. Sehunra néztem, kissé kétségbeesetten, észrevette Kait és megállt. A terem közepén járt, és hagyta, hogy ez a barna kibaszottul szexi srác elébe kerüljön és előttem megállva két puszit leheljen az arcomra. Ledermedtem, és megint a vőlegényem tekintetét kerestem, de már nem találtam. Jongin hátát nézte mereven, megfeszülő állkapoccsal, nyeltem egy nagyot, a számhoz emeltem a poharam és férfiasan leküldtem az egészet. Ekkor érintett meg Jongin, szikrázni kezdett körülöttünk a levegő, és teljesen elvesztem. Belém nyilallt a bűntudat és tudtam, hogy beszélnem kell vele erről. Tényleg, nem tehettem meg Sehunnal. Sem vele. Bármennyire is szenvedek, nem tehetem ki ekkora mocsoknak őket. Lehet, hogy Sehun egy két lábon járó seggfej, és lehet, hogy van egy barátnője, de én nem vagyok ő. És sosem fogom elfelejteni a tekintetét. Azt, amikor azt mondta remélte, hogy kitartok mellette.
- Beszélhetnénk? – fordultam kifejezéstelen arccal Jongin felé. Villantott egy magabiztos mosolyt, és bólintott.
- Hogyne. Szeretném átadni az ajándékodat – a könyökömnél fogva vezetni kezdett a nyitott teraszajtó felé. Hátrapillantottam az exo tagokra, hogy mennyire tűntünk fel nekik, látszólag semennyire sem, elmélyülten társalogtak klikkekbe verődve. Kiértünk, egymással szembe fordultunk és nem tudtam mit mondjak: ő pedig a zsebébe nyúlt és előszedett egy kis dobozkát. Hosszúkás volt, kék bársony, máris kitaláltam, hogy karkötő, vagy nyaklánc kapott helyet benne. Bevallom, megtörtem kissé és meghatódtam. Amikor felnéztem az arcába, levetette a magabiztos maszkját, és újra előttem állt az a törékeny és érzelmes srác, aki megdobogtatta a szívemet, a puszta jelenlétével – most sem került ez el. Erre rádöbbenve, keservesen sóhajtottam fel, és elhátráltam a korlátig. Nekitámaszkodtam és kinyújtottam a kezem.
- Tedd fel. Átlátok rajtad, tudom, hogy karlánc van benne! – feleltem és elfordítottam az arcom. Halkan felnevetett és hallottam, hogy felpattintotta a dobozt. A következő percben közellépett hozzám és a nyakam felé nyúlt.
- Téves. Nyaklánc – suttogta, én pedig mosolyogva eresztettem le a karomat. Nem jött a hátam mögé, túlságosan közellépett, a szemembe nézett és becsatolta a nyakláncot. Úgy tett, mintha még azzal szenvedne, kissé begörnyedt és egy óvatlan pillanatban az ajkaimra tapadt. Ártatlan csók volt, de én hátrahőköltem. Hitetlenkedve ráztam a fejem, ő pedig nevetett.
- Ne csináld, Ha Neul, csak egy puszi volt.
- Amit akár a szüleim is láthattak – mondtam karba font kézzel, ő pedig vállat vont.
- Szeretem az izgalmakat.
- Hát élvezd ki, mert nem sokáig lesz benne részed – vetettem oda dühösen. Kissé nyersen fogalmaztam és bevallom kegyetlen volt, de feldühített. Ránéztem és tudtam, hogy egy lefagyott Kaival fogok szemezni. Elernyedtek a megfeszült izmaim és közel lépve hozzá, megérintettem a felkarját. – Ne haragudj, nem akartam ilyen nyersen fogalmazni.
- Mi fordult meg benned egy nap alatt? Miért játszod el ezt velem, minden alkalommal, amikor találkozunk? – elkeseredett dühvel a szemeiben nézett rám, én pedig nem tudtam felelni.
- Nézd… sajnálom.
- Ne! Nem sajnálod. Szó szerint élvezd, hogy az idegeimen táncolsz, de most már ebből elég. Unom, hogy az odaadó srác nem elég neked. Veszélyes játékot űzöl és partneredre akadtál ebben, Ha Neul!
- Ez mégis mit jelentsen? Csak nem fenyegetsz Kai? – összeszűkített szemekkel néztem rá, és hirtelen nem tűnt olyan vonzónak, mint percekkel korábban. A keze ökölbe szorult és kifújt egy adag levegőt.
- Az istenit, nem. Nem fenyegetlek. Csak másik oldalról közelítem meg a kapcsolatunkat.
- Hát ne tedd. Nem megy ez nekem. Nem akarok két felé szakadni.
- Nem is kell.
- Őrülten kedvellek, de Sehunt is. Ma, amikor megpillantottam, azt akartam, hogy rajta kívül ne legyen itt senki. Önző vagyok és utálatos, de ez van. Kai, fogd fel, hogy nem lehetünk együtt.
- Ne feszítsd túl a húrt, Ha Neul! – minden alkalommal, amikor a teljes nevemen hívott összerezzentem. Sütött belőle az elfojtott agresszió. – Nagyon vékony hajszál választ el attól, hogy elcibáljalak erről a puccos partiról bevágjalak egy autóba, hazavigyelek és az ágyamban tudjalak – bár megijedtem a hangjától, nem mondom, hogy nem izgatott fel az ötlete. Felvontam a szemöldököm és szorítottam saját karjaimon egy keveset. Belenéztem a szemeibe és rájöttem, hogy amit agressziónak hittem, csak vágy volt. Csak. Nyeltem egy nagyot és visszatömtem a „Hát tedd azt.” kijelentést az agyam mélyére és felszegtem az állam.
- Tudom, hogy te is erre vágsz – hüvelykujja végigsimított az orcámon, le a számon, majd a nyakamon és megállapodott a vállamon. Nagy tenyerével átfogott és nagyujjával kulcscsontom érintette. Kiszáradt a szám és nyögtem egyet. Tényleg megkívántam. Eszméletlenül szexi volt, ahogy új megvilágításba kerültek a szavai. Sóhajtottam egy mélyet, és amikor megadtam volna a beleegyező válaszomat egy torokköszörülésre lettem figyelmes. Lehunytam a szemeim és megpróbáltam lehiggadni, no meg magyarázatot összehazudni, de nem tudtam, hiszen félreérthetetlenül közel álltunk egymásról, Kairól sütött a szenvedély, ami pedig engem illet… sóvárgó énem felszínre törése nem segített egy cseppet sem.
- Örülök, hogy itt talállak Hana – a vőlegényem hangja heves szívdobogásra késztetett, felkaptam a fejem és ránéztem. Pókerarcáról semmit sem tudtam leolvasni, gúnyos mosoly bujkált meg az ajkában, zsebre vágott kezeivel, az ajtófélfának támaszkodott és úgy nézett bennünket. Az első gondolatom az volt, hogy: be cool. És ő teljesítette. Aztán megszólalt. És összetört.
- Elbájoló egy jelenet volt. Gratulálok, majdnem sikerült megdugnod őt a teraszon – félrebiccentett fejjel nézett bennünket, én pedig kissé meghajlottam, mintha fizikailag is érezném a fájdalmat, amit a szavai okoztak. Eltoltam Jongint magamtól, felhúztam a ruhám alját és el akartam sétálni, megalázottan és összetörten, de Sehun megakadályozott.
- Ugye nem képzeled, hogy most itt hagyhatsz bennünket? – kérdezte sértő éllel a hangjában. Acsarkodva nézte egymást a két srác, egyikről a másikra pillantottam, az arcom megvonaglott: ezt mind én csináltam.
- Mekkora egy ribanc vagyok – súgtam magam elé angolul, Sehun szemöldöke a magasba szaladt, aztán elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy nem nekem kellett kimondanom – határozottan a sírás szélén álltam.
- Sehun nem kell túlzó bunkósággal beszélned vele. Te is nagyon jól tudod, hogy semmi jogod kérdőre vonni, amikor esténként tudjuk kivel dugsz, hogy a szavaiddal élhessek – gyorsan fordultam meg, és lesújtva néztem Jonginra. Tudja, ki van együtt Sehunnal. Hozzá siettem.
- Ki az? Ki az a lány? – rám nézett, megenyhült az arckifejezése, majd amikor felpillantott Sehunra újra közönyös és hideg volt. – Szeretném elmondani bébi, de azt hiszem ez nem az én tisztem – visszanéztem Sehunra és egyre csalódottabb lettem.

- Lassan kezdtem bedőlni neked, és még el is néztem, hogy összejöttél vele… de ez a ma esti pillantás volt az utolsó csepp a pohárban. Gyere velem – kinyújtotta a kezét én pedig hezitálni kezdtem. Menjek, vagy maradjak? – Ha Neul! – fenyegetve éreztem magam. – Jobb, ha nem dühítesz fel. Gyere, mielőtt feltűnik a szülőknek – mondta, én pedig megfeszültem. Bocsánatkérően néztem Kaira, aki csak megrázta a fejét és biccentett, hogy menjek. Sehun türelme elfogyott, megragadta a kezemet és bevonszolt a nappaliba.

Amikor újra embertömegek vettek bennünket körül, Sehun hirtelen fesztelenné vált, ujjait átkulcsolta az enyémekkel, csípőjét az enyémnek szorította, majd oldalra nézett és futó csókot nyomott a halántékomra. A szívem eszeveszett ütemben dobogott, a fülemben lüktetett a vérem, kezem a gallérjára simítottam és remegő hangon kérdeztem meg.
- Mi volt ez az élőbb?
- Védelem.
- Elég sajátos módon tetted meg.
- Ha nem lépek fel erélyesen, őt választod – csalódottan eresztettem le a vállaimat. Könny borította el a szemeimet, amikor újra felnéztem rá, megenyhült, és óvatosan letörölte kibuggyanó könnyeimet. – Tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztalak, de meg akartalak kímélni a későbbi bűntudattól. Itt van mindenki, Hana. Nem teheted ezt, most. Csak, ne most. Ne sírj. Hagyd abba, mert megsajnállak.
- Bocsánat – feleltem halkan és rekedten. Nem jutottak el hozzánk a beszélgetések és zene zajai, mert abban a pár percben csak ő volt és én. – Örültem volna, ha te érsz oda hozzám hamarabb. Nem tudom őt kizárni Sehun. Minden akaratomban az állt, hogy elküldöm és véget vetek ennek, de… - lehunytam a szemem és újabb könnyek csorogtak le az arcomon. – Nem megy – leheltem végül.
Nem válaszolt semmit, magához szorított és újra megcsókolta a halántékom. Hosszabb ideig időzött ajka a bőrömön, aminek kifejezetten örültem. Aztán pár perc múlva felszegtem az állam, szipogtam párat és magabiztos csillogással a szemeimben mentem oda a vendégeimhez, bemutatva minden családtagnak Sehunt. Amikor könnyes szemeimre vetődött a tekintetük, volt, aki tapintatosan kerülte a témát, de nem mindig volt ilyen szerencsém. Például Myung Dae és Minhee haragosan meredtek Sehunra, hogy mi az ördögöt művelt velem. Ő vállat rántott és kivonta magát a válaszadás alól.
- Volt egy incidensünk a teraszon… hármunknak – nyögtem ki, mire Minhee füttyentett, Myung Dae pedig elsötétülő tekintettel meredt rám.
 - Nyugi haver megvédtem – vetette oda Sehun, és továbbálltunk. Ha valaki még rákérdezett a szörnyű arcomra, Sehun elviccelte azzal, hogy mindig meghatódom, ha szerelmet vall.

Az este további részén Sehun egy pillanatra sem engedett el és jó volt, hogy támaszkodhattam valakire. Nagyrészt az exoval és a két legjobb barátommal időztünk, és beszélgettünk, Jongin csendes volt és folyamatosan engem bámult. Néha nevetett, ha kérdezték válaszolt, és szerintem rajtam kívül senki nem vette észre milyen szenvedély csillog a szemeiben. Az este gyorsan telt, és jól éreztem magam, vagyis megpróbáltam. Különösebb incidensek nélkül zajlott az este. Minheevel elmentünk a mosdóba este tíz körül. Ő hamarabb végzett és visszament a terembe, én pedig a ruhámba rejtett szilikont igazgattam, amikor nyílt az ajtó és Sehun lépett be rajta. Elvigyorodott, én pedig megforgattam a szemem és hátat fordítottam neki.
- Hagyd csak, jó az, ahogy eddig volt – legyintett, és nézett a tükörből. Dühösen néztem rá, a helyére tettem a cicimet, majd a hajamat simítottam hátra.
- Téged senki nem tanított meg arra, hogy nem illik ide bejönni?
- Ez egy családi ház fürdőszobája, nem egy hotel női mosdója – a francba igaza van.
- Akkor sem illik kopogás nélkül bejönni.
- Bocsáss meg – mosolyodott el.
- Miért vagy itt? – kérdeztem lassan felé fordulva.
- Mert beszélnem kell veled. Ez nem várathat tovább.
- Rendben, hallgatlak – nekitámaszkodtam az egyik mosdótálnak és figyeltem rá.
- Nem csinálhatjuk ezt tovább – rázta meg a fejét én pedig felvontam a szemöldököm. – Mindketten kedveljük egymást, igaz? – kérdezte, én pedig óvatosan bólintottam. – Vonzódunk is egymáshoz – nem kérdés volt, de ismét bólintottam. – Akkor hagyjunk fel a másodlagos kapcsolatokkal – megállt az ütő bennem. Meglepődtem, és ez látszott is rajtam. – Fáradt vagyok, Hana – mondta és leengedte a vállait. – Idegesít, hogy vissza kell fognom magam veled, mert ott van nekem… és amikor vele vagyok, bűntudatom van, hogy bántalak mindkettőtöket. Mérhetetlen módon bosszant, hogy kedveled Jongint, és bár megértem miért, véget kell vetnünk ezeknek.
- Miért most? – kibukott belőlem a kérdés, ő pedig zavartan elnézett rólam.
- Amikor ma megláttalak ugyanaz a gondolat fogalmazódott meg bennem, mint benned és Kaiban. Nem létezett senki csak te, és sürgető vágyat éreztem és érzek, hogy az ágyamba vigyelek – meglazította a nyakkendőjét, én pedig nyeltem egy nagyot. Nem hiszem el, hogy ma mindenki képes valahogyan meglepni és felizgatni. – Tudsz róla, hogy káprázatosan festesz? – lehunytam a szemeimet és próbáltam lehiggadni. Közelebb jött, hallottam a lépteit, a szemem továbbra sem nyitottam ki.
- Nem adhatod Jonginnak, Hana – suttogta egészen közelről. – Ígérd meg. Ígérd meg, hogy az enyém leszel – borzongató hangja volt az utolsó, ami teljesen eltökéltté tett és úgy bólogattam, mint egy félőrült. – Mondd ki – a hangja vágytól volt rekedt, felnyíltak a szemeim és láttam, mennyire közel vagyunk egymáshoz. Remegő kezekkel nyúltam felé és megszorítottam a zakója gallérját. Kifújtam a levegőt és ránéztem.
- Megígérem. De te is. Hagyd el azt a lányt – motyogtam, halkan.
- Megígérem – bólintott és elmosolyodott. – Hogy érzed magad? – ujjaival bőrömön időzött, a légzésem kissé szaggatottá vált.
- Még kérdezed? – nyekeregtem vissza, majd megköszörültem a torkom. Kuncogott, közelebb préselődött hozzám és megérintette a nyakláncomat.
- Szép lánc – nem feleltem rá semmit, és mire feleszméltem egy gyűrű foglalt helyet az ujjamon. – Viseld ezt eljegyzési helyett. Ezt tényleg én adom – ma nem volt rajtam az eljegyzési gyűrűm, talán csak megfeledkeztem róla, de most örültem ennek. Megnéztem a gyűrűt és mosolyognom kellett. Ezüst színű volt, közepén egy nagyobb gyémánttal, melyet sok apró kristály ölelt fel. Gyönyörű volt. – Isten éltessen sokáig, Ha Neul – mondta, éreztem a hangján, hogy mosolyog. Felnéztem rá, megfogtam a kezét és bólintottam.
- Köszönöm, Sehun. Gyönyörű.
Zavarban kellett volna éreznem magam? Lehet, de nem így volt. Néztem a gyönyörű szemeit, ő pedig rezdületlenül tartotta velem a szemkontaktust. Aztán megcsóválta a fejét, vigyorgott és az állam alá nyúlt.
- Egy nő sem őrjített még így meg – mondta és keményen szájon csókolt. Száját az enyémre szorította, megkapaszkodtam benne, mert a testével tolt és döntött, féltem, hogy elvesztem az egyensúlyom és a földön kötünk ki, ezért erősen markoltam a zakóját, aztán a nyakába fontam a karjaimat. Kinyitottam a számat, ő pedig benyomult a nyelvével. Ujjbegyeimmel táncoltam a tarkóján, aztán éreztem, hogy libabőrt hagyok magam után. Elmosolyodtam, és ő is. Megszakította a csókot, mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt. A homlokát az enyémnek döntötte, nem nyitottam ki a szemeimet. Megnyugodtam. Biztosra vettem, hogy betartjuk egymásnak az ígéreteinket. Sehun keze elkalandozott a testemen, bejárta a gerincem vonalát és a csípőmön állapodott meg hátul, a ruha kivágásába csúsztatta a tenyerét és úgy szorította csupasz bőrömet. Szinte már fájt, de éppen ez a nyers erő korbácsolta fel a vágyamat. Beharaptam az alsó ajkam, mutató ujjammal magam felé billentettem az állát és csókba vontam őt. Nem olyan keményen, mint ő, de szenvedélyesen csókoltam. Újra megdöntött, felnyögött, és alsótestét az enyémhez dörzsölte. Titkolhatatlan vágya ott meredezett a lába között, engem pedig elöntött a büszkeség, hogy ki tudtam ezt váltani belőle. A zakója alá nyúltam és úgy karoltam át a derekát. Jobb kezét kihúzta a ruhám kivágásából és sürgetve kapta el a combomnál az anyagot és rántotta fel. Rögtön benyúlt alá, végigsimított a combomon, átkarolta és felültetett az egyik szekrényre, ami alacsony volt, a fürdőszobai törölközőket tárolta. Segítettem felhúzni a ruhámat a térdemig, így szabadon tudtam átkulcsolni őt a lábaimmal. Felmordult, amikor ajkába haraptam, én pedig halkan kuncogtam a reakcióján.
- Esküszöm, bárhol szívesebben lennék most, mint itt – darálta el gyorsan, amikor elszakadt a számtól. Megnyalta az ajkait, és a fülcimpám vette a fogai közé. Beleharaptam az ajkamba, ujjaim utat találtak tökéletesre belőtt hajába, és szorosan tartottam őt a csípőjénél. Érzékien csókolgatta és nyalogatta a fülem körüli érzékeny bőrt, majd lejjebb csúszott a nyakamra és torkomra. Újra átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam, olyan közel, amennyire csak lehetett. Visszatért az ajkaimra, és visszább vett a tempóból. Gyengéden csókolta párnáimat és simogatta a combomat. Ott tartottam, hogy eldobom az agyam és minden következetesség nélkül szerettem volna szétnyitni a lábam, és kész voltam, hogy elveszítsem a szüzességem a saját fürdőszobánkban, ötven ember között, akik a születésnapomat jöttek megünnepelni. Még ez a gondolat sem tántorított el, csak a kopogás az ajtón, ami közvetlenül mellettünk volt. Sehun csalódottan nyögött fel, nekem pedig kipattantak a szemeim.
- Jól vagy, drágám? Minhee azt mondta egy ideje már bent vagy – anyám aggódó hangja ébresztett fel az őrületből. Lelökdöstem magamról Sehunt, aki kuncogva lépett hátrébb, és megigazította az öltönyét, helyre tette a szerszámát, bár még így is lehetett látni, hogy eléggé… nos igen. Egy ideig meredten néztem őt, és amikor ezt észrevette csábosan felvonta a szemöldökét én pedig elpirultam. A számat törölgettem és a ruhámat cibáltam, amikor kinyílt az ajtó. Sosem fogom megtanulni, hogy zárjam kulcsra a rohadt ajtókat.
- Szia anya – vágtam egyenesbe magam, ő pedig megütközve nézett rám, aki meg volt ijedve, és Sehunra aki halkan kuncogott magában. Ezért még megölöm. Ő lezseren támaszkodott az előbbi mosdótálnak, és keresztbe tette a lábát, hogy több hely legyen a nadrágban az ő… tudjátok milyének.
- Jól vagytok? Kissé ziláltnak tűntök – kérdezte összevont szemöldökkel. Ziláltnak? Na ne mond… csak majdnem szexeltünk egyet itt gyorsan… - Mi van az ujjadon? – kapta el a kezemet, és nézte meg a gyűrűt.
- Sehun ajándéka. Jegygyűrű.
- Meseszép – mosolygott anyu őszintén Sehunra. Ő vállat vont, és odajött hozzám. Megfogta a kezem.
- Csak beszélgettünk, anyuka. Már megyünk is – mondta és puszit nyomott a hajamba. Anyám vonási ellágyultak, ahogy elmosolyodott. Előre ment, mi pedig követtük. Amikor visszamentünk a többiekhez, jócskán vigyorogtak és észrevették a változást kettőnk között.
- Hogy-hogy együtt jöttök? Hol voltatok és mit csináltatok fél órán át?
- Hana, én a fürdőben hagytalak – mutatott rám Minhee. Elkaptam róluk a tekintetem, és Sehunra hagytam a választ.
- Semmi közötök hozzá – ennél rosszabbat nem is mondhatott volna. Mindenki nevetni és tapsolni kezdett, én pedig elvörösödtem. Jongin megütközött arcára tévedt a pillantásom, és elöntött a szégyen. Biccentettem felé, hogy valamiképpen bocsánatot kérjek, rendezte vonásait és mosolyogva megrázta a fejét.
- Sehun, te állat! – lökte meg őt Baekhyun elmélyített hangon, aztán felnevetett.
- Nem történt semmi – idegesen a fülem mögé tűrtem a hajam.
- Aha, persze… Még – vetette oda Minhee. Gyilkos pillantást lövelltem felé, ő pedig tovább vigyorgott.
- Na jól van, gyerekek, tényleg nincs közünk hozzá – teremtett csendet Suho. – Úgyis mind tudjuk, mit csináltak ketten a fürdőben fél órán át. Duzzadt vörös ajkak, zilált haj, vörös tekintet… Övön alulra nem is merek nézni! – te szemét állat, megöllek téged is! Sehun nevetni kezdett és újra az ágyékához nyúlt, mire még hangosabb hahotázásba kezdtek, aztán nem bírtam tovább és belőlem is kirobbant a nevetés.