2016. január 17., vasárnap

Díj



Ezt a díjacskát SooRa leányzó adta nekem, ami szíven talált. Köszönöm szépen még egyszer neki. <3 Nem emlékszem erre a blogomra kaptam-e díjat valaha, de jól esik posztolni. :)

A díj szabályai a következők:
- Köszönd meg a díjat
- Írj magadról 10 dolgot
- Válaszolj 10 kérdésre
- Tegyél fel 10 kérdést
- Küldd el 10 embernek

Szóval akkor megpróbálok megosztani magamról 10 szupertitkos információt. :)

1.
1994. 08. 07. - én születtem, a 22. életévem állomásán vagyok, nyári gyerek lévén utálom a hideget. A téli divatot viszont szeretem ... az első egy hónapban, utána megunom és várom a tavaszt, nyarat.

2.
Kifejezetten szentimentális nő vagyok. Ezt pedig értsétek úgy, ahogyan jól esik.

3.
Borsod megyei vagyok, de 2015. februárjában Budapestre költöztem, egyetemváltás miatt. Tehát, Miskolcról jelentkeztem át Budapest ELTE Szabad Bölcsészetre, a főszakom a média és kommunikáció - lehet találgatni vajon miért ez a főszakom. ˇˇ

4.
A média és komm. mellett a szépségápolás nagy szerepet tölt be az életemben, - mint minden nő életében - megtanultam az internetről(!) műkörmöt építeni, így két éve ezzel is foglalatoskodom, bár nincs túl sok kuncsaftom, mert nem tudják, hogy a világon vagyok, mint körmös lány. Kérjek terjesszétek az igémet és küldjetek hozzám sok lányt. :D

5.
Sosem volt még festve a hajam - és most végre rávettem magam, mert szerelmes lettem egy bayalage festett hajba, amit meg is csináltattam és természetesen nem úgy néz ki, sőt észre sem venni, mert nem engedtem leszívatni a hajamat csak a festéket kente fel a fodrászlány, ami be is fogta a hajam meg nem is. Szóval, majd anya kijavítja, hahaha.

6.
Az írás nagyobb jelentőséget töltött be az életembe, addig amíg nem költöztem fel pestre. Nincs időm, nincs energiám az írásra. Néha hiányzik, néha nem.

7.
Jól esik k-popot hallgatni még most is, de elmúlt a rajongásom. Emiatt is hanyatlott meg az írásom. Dorama és műsorfüggő vagyok még most is ezek ellenére. A We Got Married, a Running Man még mindig hatalmas műsor.

8.
Nyáron részt vettem a 3. Buvero Roma Női Médiatáborban. Megváltoztatta a 2015-ös évem hátralévő hónapjait. Megismertem rengeteg embert, rengeteg programban vettünk részt, barátokra leltem, filmet forgattunk, amiben nagy szerepet vállaltam és hihetetlenül élveztem. Visszamennék bármikor.

9.
Nem tudom eldönteni, hogy a tábor következményei pozitívak, vagy negatívak rám nézve. Kicsit mind a kettő. Nyilvánvalóan egy férfiről van szó. Azok lehetnek csak pozitívak és negatívak egyszerre. Egy tanácsot fogadjatok el tőlem. Tapasztalatból beszélek: A kor nagyon is számít.
Ja még egy: Ha úgy érzitek, hogy a férfit nem érdeklitek, vagy nem úgy érdeklitek, ahogyan szeretnétek - az úgy van. Nem hallucináció, az a férfi nem éri meg az idődet. Lépj tovább.

10.
Az előző mondatok számomra is meggyőző erővel bírnak. Viszont nem bántam meg semmit. Ez talán lehetne az egyik mottóm is, amit ezentúl alkalmazni is fogok.
Ne őrlődj a múlton, mert az tönkreteszi a jelened.
Tehát ilyesmi nő vagyok én: most kicsit zavaros, érzelmektől fűtött, néha szomorú, kicsit néha céltalan, hitetlen, pesszimista, de azért erőt gyűjtök és pozitív életszemlélettel nézem a világom. Amivel azért elégedett vagyok.

+11.
Az édesanyák szavai mindig tapasztalattal bírnak. El kell hinnünk nekik, mert csak jót akarnak és semmivel sem ér fel az anyai szeretet. A legtisztább és a legértékesebb. Akkor is, ha az illető néha sárkány. hahaha. :D

Tíz kérdés, melyre válaszolok:

1. Van-e komolyabb célod az írással, vagy csak hobbiból csinálod?
Hmm. Mindig úgy képzeltem el magam, hogy lesz egy saját könyvem. Igen, szeretnék író lenni. Határozottan. De kevésnek tartom magam és nem tudom van-e elég erőm és kreativitásom végig írni egy regényt. Kételkedem magamban.

2. Mi az, amiből ihletet tudsz meríteni?
Teljesen változó. Fiatalabb koromban az emberek voltak és látott szituációk. Amikor idősebbé és érettebbé váltam elég volt egy pillantás egy képre, egy pillanat egy zenéből. Mostanában semmi sem kelti fel bennem a szunnyadó ihletemet - ami kifejezetten hiányzik.

3. Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni?
Sokszor hangoztattam már, milyen régóta írok is én. Az Inuyashával indult minden, szerintem 10 éves korom körül nézhettem én és akkor kezdtem fanfictionökbe, mert nem tudtam elfogadni, hogy Kagome és Inuyasha nincsenek együtt. Füzetbe írogattam, aztán később velük olvastam fanficeket, és így utat tört bennem ez az egész. Sorba jöttek a dolgok, amiért rajongtam, de a Tokio Hotel söpört el mindent, akkor nyitottam az első blogomat az im-neten, ami ma már nincs sajnos, aztán velük sokat írtam, versenyekre küldtem be novellákat, aztán Mcfly bolond lettem és velük írtam meg a második befejezett irományomat, de az eltűnt. Eltűnt a gépemről és ekkor sírva fakadtam - ez tavaly volt. Aztán volt egy saját írásom is, meg egy Twilightos, de ezeket nem fejeztem be. Sok novellát is írtam, aztán jött a kpop és most itt vagyok.

4.
Melyik az a jellemvonásod, amit a legjobban szeretsz magadban?
Megértő vagyok. Azt hiszem ez az. Meg az, hogy elég jó humorú ember vagyok és könnyen oldom a feszültséget.

5.
Ha most azonnal elutazhatnál valahová, merre mennél?
Ha lenne rá lehetőségem és sok pénzem, soksoksok pénzem azonnal elmennék Spanyolországba. Vagy New Yorkba. Ez a kettő biztos.

6.
Van-e valamilyen félelmed? Ha igen, mi az?
Ez nem mindig jön elő, de tömegben szorongás fog el. Nem tudom elviselni, ha sok ember nyomódik hozzám. Félek, ez a jó szó tényleg. Meg vannak érzelmi félelmeim, mint például csalódást okozni a körülöttem élőknek.

7.
Ha feszült vagy, mit szoktál csinálni, hogy lenyugtasd magad?
Ez nagyon furcsa, ugyanis fogalmam nincs. Mármint... olyan személyiség vagyok, aki nehezen haragszik meg, vagy sértődik meg, apró dolgokon fel tudom húzni magam de szinte azonnal lenyugszom. Ha anyuval veszekszem, bevonulok a szobámba, nézek valamit, zenét hallgatok, egyszóval elterelem a figyelmem és már le is nyugodtam. A harag felesleges energiavesztés, mindig ezt vallottam. Feszült a tanulmányaim miatt szoktam lenni, az viszont csak akkor múlik el, ha túl vagyok a vizsgán vagy ilyesmi. Amikor labilis érzelmi állapotban vagyok, akkor írok. Ha sírós-feszült vagyok mindig írok - és azok a legjobban sikerült írásaim. :D

8.
Melyik a kedvenc könyved?
Sok kedvenc könyvem van, ez tagadhatatlan, felsorolni sem lehetne, viszont biztos vagyok abban, hogy minden ember életében vannak olyan könyvek, amik valamiért nagy hatást gyakoroltak rájuk, és sosem fogják elfelejteni. Érzelmi kötődésről is szó lehet - mint jelen esetemben. Anyukám tizenkét évesen a kezembe adta Kathrin E. Woodiwiss - Láng és a liliom c. könyvét, amit ő is nagyon szeretett. Ez volt az első könyvem, amit elolvastam, tizenkét évesen nem érthettem minden szavát, de imádtam minden betűjét és ez mai napig így van. Akárhányszor veszem a kezembe a megviselt regényt elfog a melegség és izgalommal olvasom, mintha nem tudnám mi fog benne történni. Ugyanebben az időben, vagy esetleg egy évvel később megvette nekem anya Paulo Coelho - 11 perc c. könyvét, ami megmagyarázhatatlan módon vált a legkedvesebb könyveim egyikévé.

9.
Melyik volt az első k-pop dal, amit hallottál?
Fogalmam sincs, a My Name is Kim Sam Soon c. doramát láttam tizennégy évesen azt hiszem abban rengeteg volt, tehát legyen a főcímdala.
https://www.youtube.com/watch?v=vfCgyW_8Goo

10.
Melyik kpop banda most a kedvenced?
Mivel hanyatlott a kpop őrületem ezért nincs kifejezetten. De az EXO meg a BTS talán. A BTS-t kifejezetten szeretem - talán jobban mint az előbb említettet.

Az én tíz kérdésem:
1. Mit érzel, amikor írsz?
2. Mit jelent számodra az írás?
3. Ha befolyásolhatnád és lehetőséged lenne rá, milyennek születnél? (Ki lennél szívesen? Nem híres emberekre gondolok.)
4. Ki a legfontosabb az életedben?
5. Milyen zenét hallgatsz most? Miért azt?
6. Mit szeretsz a kpopban?
7. Van saját szereplős írásod? Ha nincs, miért? Ha igen, mesélj róla pár szóban.
8. Hogyan kezdtél el írni?
9. Mi volt az első közölt, publikált írásod?
10. Szerintetek miért nektek adom tovább a díjat?

Díjazottak: Nem lesz 10, annyi embert nem ismerem.

Eszter - utólag pótolom a linket. 
Orsi 
Orsi visszakapod, mert szeretem az írásmódodat, nem kötelezlek arra, hogy újra megcsináld, de a kérdésekre válaszolhatsz hahaha és felmentelek a díj továbbküldésétől. 






2015. május 25., hétfő

27. rész



Olyan szépet álmodtam. Nem akarok még felkelni. Pontosan ezt gondoltam abban a pillanatban, amikor éber lettem. Lassan kinyitottam a szemeim, még álombeli mosolyom függött az arcomon, amikor egy kócos hajú Sehunba botlott álmos tekintetem. Aztán rádöbbentem, hogy talán nem is álom volt, sokkal inkább emlékképek és felébredve folytatódik ez a bizonyos "álom".
A mosolyom kiszélesedett, boldogan ittam magamba az alvó Sehun lényét. Derékig volt betakarózva, az egyik karja lazán az én derekamra volt vetve, légzése nyugodt és egyenletes volt, kezemet a mellkasára simítottam, de azon kívül, hogy megmoccant, nem történt semmi. Közelebb araszoltam az arcommal az övéhez, mutatóujjammal simítottam végig orrán, majd az arcán. Hunyorított, majd kinyitotta a szemeit, amit azonnal vissza is csukott.
- Jó reggelt – suttogtam, mire újra megpróbálkozott azzal, hogy felébredjen. Válaszul halkan felnyögött és megdörzsölte a szemeit.
- Jó reggelt – súgta vissza, majd elmosolyodott. – Még meztelen vagy? – arcán mosolya kaján vigyorrá szélesedett, én pedig felnevettem.
- Mit gondolsz? Éjszaka, miközben aludtam felkaptam egy pizsit?
- Szóval igen? – továbbra is vigyorgott, keze a derekamról lecsúszott a testem intimebb környékére. Elkaptam a csuklóját és útját álltam.
- Ácsi, ácsi! Mire készülsz te kéjenc?
- Behajtom a jussom.
- Mit jelentsen ez a kijelentés? – olyan nemes egyszerűséggel mondta, mintha ez volna a világ legtermészetesebb mondata.
- Elég sokáig kellett türtőztetnem magam melletted…
- Kezdjük ott, hogy pár hete ismersz. Aztán folytassuk azzal, hogy körülbelül négy napja kedvelsz. Szerintem elég könnyen beadtam a derekam. Tegyük hozzá, hogy eddig is volt ágymelegítőd – elég rendesen forgattam a szemem.
- Te most forgattad a szemed? Kigúnyoltál? – hápogott, mint egy hal, mire szépen kinevettem, csókot hintettem az arcára és felültem, persze a takarót magammal húzva.
- Nem tudom mennyi az idő, de készülődnünk kell.
- Nünk?
- Ma van az esküvő próbája. Elfelejtetted? Ugyanis holnap feleségül veszel. Vagy ez is a homályba veszett?
- Mit mondhatnék, eléggé megrészegíted az embert – vont vállat ártatlanul.
- Hajjaj, kellett nekem olyan ellenállhatatlannak lennem – drámaian csóváltam a fejem, aztán Sehun két karja ölelt körbe hátulról.
- Akkor nincs idő egy kis huncutságra?
- De mohó lettél hirtelen – hátrafordítottam a fejem, hogy lássam őt, de a világ legártatlanabb nézését vetette be ellenem, amin csak nevetni tudtam. – Pihenni is hagynod kell engem – orrommal megérintettem az orrát, karjai szorítottak a fogásomon.
- Ráérsz pihenni később is – hangja rekedtesbe fordult.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet az éberen mászkáló anyám előtt szeretkezni Sehun – folytattam az ellenállást, egy pillanat erejéig tartotta a szemkontaktust, aztán sóhajtott egy mélyet és szorítása gyengült. – Jófiú – suttogtam és megpusziltam a száját. Bólintott egyet és megint sóhajtott.
- Kárpótolnod kell, remélem, tudod…
- Jaj, ezek a nyitott mondatok! Este a tiéd leszek, ígérem.
- Nagyon helyes – futócsókot váltottunk, aztán egyszerre keltünk ki az ágyból. Sehun szemérmetlenül járkált meztelenül a szobában, amitől kissé zavarban voltam, de próbáltam nem feltűnően bámulni őt. Így inkább a szekrényem felé somfordáltam és miután felvettem egy bugyit ledobtam a takarót a földre. A melltartóm helyére kerülése után néztem csak szét újra, Sehunon már volt egy bokszer de egyébként tétlenül sétálgatott. Felvettem egy halványkék ruhát, és gondoltam segítek rajta.
- Mi a baj?
- Nem találom a cuccokat, amiket magammal hoztam.
- Ott van a kanapén te hülye – biccentettem a szatyor felé.
- Na jó, téged néztelek – vallotta be, én pedig vigyorogva ráztam a fejem.
- Nem hiszlek el. Na, menjünk, tegyük rendbe magunkat – elsétáltam mellette, de ő azért még rácsapott a fenekemre. Halkan felsikítottam, leginkább a meglepettségtől, ő pedig harsányan kacagott rajtam.

A fesztelen és boldogság buborékoktól túlterjengő reggelünk után – ami magába foglalt egy mosolygós reggelit a családdal, akik persze sejthették, hogy feltétlen jókedvünk forrása nem egy éjszakai beszélgetés eredménye lehet, de nem tették szóvá, amit hálásan köszönök – külön útnak indultunk, hogy nem sokkal később a templomban találkozzunk. Páran megjelentek a bandából, a barátaim és anyuék, Sehun szülei és persze a nagyszülők vettek részt a próbán. Sehun csillogó szemei és az én levakarhatatlan mosolyom volt a bizonyítéka annak, hogy tényleg egybe kelünk és még akarjuk is. Jó, talán ha lenne szabad akaratunk, az időponton csúsztatnánk kicsit, de rendben vagyunk. A nagyszülők örvendeztek, és azt bizonygatták, hogy ők már születésünk előtt megjósolták ezt, és hogy az öregek megérzései mindig száz százalékban megbízhatók, így már az unokáikról kezdtek el fantáziálgatni. Erre természetesen kaptam Sehuntól pár mocskos kifejezést a fülembe, amin elpirultam, és ez kedves barátnőm figyelmét persze nem kerülhette el, de mielőtt kifaggathatott volna, megérkezett a pap, aki levezényelte a szertartást.

Zakatolt a szívem, remegett a kezem, úgy izgultam, mintha ez már a nagy pillanat lenne, pedig tisztában voltam vele, hogy ez még csak a próba. Komolyság lett úrrá a templomban, ha körbenéztem csak mosolygó arcokat láttam, de egyikük sem baromkodott úgy, ahogy percekkel ezelőtt. Vettem egy mély levegőt és visszafordultam a jövendőbelim felé. Apró mosoly függött arcán, szemei bátorítottak, biccentettem, aztán a pap darálni kezdte a szövegét. Nem viccelek. Tényleg sietett. Az ő szövege után elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol ismételnünk kell szent szavait. Sehun fogta a kezem és hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Ez az apró mozdulat elég volt ahhoz, hogy bizonyosságot és bátorságot kapjak, a remegésem alábbhagyott, néztem őt és hallgattam az édesen pösze hangját, ahogy fogadalmat tesz. Mindenféle hezitáló erő nélkül ismételtem el én is az atya szavait, bár a nagy kérdést kihagytuk és a csókot is. Illetve nem voltunk még férj és feleség, mert azt a nagy publikum előtt fogjuk megfogadni, de a szívemben boldogság és a lelkemben nyugalom hatalmasodott el. Kézen fogva és nevetve léptünk ki az épületből, a srácok elrángatták Sehunt, mondván, hogy túl sok időt volt már velem és próbálniuk kell, engem pedig Minhee húzott magával, hogy kézbe vegyen. Anyuék még az utolsó simításokat egyeztették az esküvőszervezővel, leellenőrizték a ruhákat, helyszínt, ételt és stb., tehát minden stresszes dolgot kézben tartottak, nekem csak pihennem kellett és holnap szépnek lennem. A manikűr után Minhee megebédeltetett, mert ilyen jó fej, és természetesen időt akart nyerni kettőnknek, ahhoz, hogy kifaggathasson.
- Ne is merészeld tagadni, a vigyorod elárul – kezdésként megtette a vádaskodás.
- Nem tudom, mire gondolsz – rántottam vállat, és persze nem néztem a szemeibe.
- Hana… most komolyan, nem tudsz átverni…
- Csak kérdezz rá kerek perec, na – forgattam a szemeim és közben a húsom böködtem a villámmal.
- Szex-szagot érzek a levegőben, vagy nem? – nehéz volt nem nevetnem hangosan, így csak vigyorogtam és a szemem forgattam a kérdés hallatán.
- Közönségesebben nem tudtad volna megkérdezni?
- Na, döngettettek az éjjel, vagy sem? – kuncogott már ő is, aztán hirtelen abbahagyta és komolyabb hangnemre váltott. – Leszakította a virágodat? Elvette az ártatlanságod? Női éked megfosztásra került? – a színészi képességeim bevetve, beharaptam alsó ajkam és szemérmesen lesütöttem a szemeimet.
- Tudod, az éjjel… jézusom egyszerűen csodálatos volt – sóhajtottam végül, és amikor ránéztem kedves barátnőmre, olyan kaján vigyorral viszonzott, hogy rémisztő volt huzamosabb ideig nézni őt. – Ó, ezt ne, beteg vagy Minhee!
- Most miért? Minden mocskos részletet tudni akarok!
- Nem fogom kielemezni a szexuális életem…
- Ó, jézusom, azt mondtad szexuális élet, most már neked is van, ez annyira király! – kislányos izgatottsága megnevettetett, így nem tudtam rá haragudni.
- Van bizony.
- Nem fájt?
- Cseszettül.
- Megbántad?
- Isten ments!
- Elmentél?
- Mint a huzat!
- És ő?
- Óóó, határozottan!
- Ez az csajszi! – feltartotta a kezét, összecsaptuk a tenyerünket, aztán én önelégülten néztem magam elé, ő pedig elégedetten hümmögött. – Hiába, akinek van egy jó mestere…
- Csak nem magadra céloztál?
- Hát, ki másra?
- Azért ne szállj el magadtól – mosolyogtam elnézően, aztán enni kezdtünk végre. Viszont csak pár percig bírt csendben maradni.
- Este megünnepelünk, remélem tudsz róla. Leánybúcsú meg ilyesmi.
- Ó, ne már… kiket szerveztél be?
- Csak pár embert… Te, én, a szomszédom, meg Amerikából pár barátod.
- Most komolyan azért iderepülnek?
- A lagzin is itt lesznek.
- Hihetetlen vagy.
- Mondj valami újat – vont vállat, aztán az ételébe feledkezett.

A kellemes ebéd után, kiléptünk az étteremből, és ott várt rám Sehun az autójának dőlve, napszemüvegestől, keresztbe font lábakkal, mint egy istenverte filmsztár, akitől megremeg a gyomrom és kiugrik a szívem.
- Ki ez a jó pasi? – suttogta nekem Minhee, mire halkan felnevettem.
- Azért engem is meglep, milyen helyes néha…
- Jó szexet nektek! Este tali!
- Minhee! – förmedtem rá, de a nevetésem nem tudtam visszatartani.
- De, most komolyan. 8-9 körül fel akarlak venni és leitatlak, mint a kutya.
- Jól hangzik! – kacsintottam rá, nyomtam egy csókot az arcára, majd elindultam Sehun felé. Amint észrevette, hogy közeledem, ellökte magát az autótól, levette a napszemüvegét és mosolyogva sétált felém. Amikor találkoztunk, röviden és szolidan megcsókolt, átkarolta a derekam és a kocsi felé vezetett. Mindenféle szó nélkül ajtót nyitott, besegített, rám zárta az ajtót, majd ő is elfoglalta a helyét a volán mögött.
- Nagyon udvarias lettél hirtelen.
- Ne szokd meg – felelte, én pedig szó szerint kacagtam.
- Mindjárt gondoltam. Kamerákat láttál a közelben?
- Nem is egyet. De egyébként is élvezheted a kedvességem.
- Ó, milyen nagylelkű vagy – affektáltam és végigsimítottam az arcán. – Nem is tudom mivel érdemeltem ki.
- Hát… - a mondatot nyitva hagyta, és végigmustrált, hogy érzékeltesse, mivel is érdemeltem ki a kedvességét.
- Te kis mocsok – csaptam rá a karjára, mire vigyorogni kezdett. – Hova megyünk?
- Haza.
- Hozzám, vagy hozzád? – kérdeztem és közben bekötöttem a biztonsági övet.
- Hozzánk – nézett újra rám, a szívem dobbant egy nagyot és éreztem, hogy a vér az arcomba tolul.
- Akkor hozzánk – suttogtam, és próbáltam elhessegetni a meghatottság érzését. Meg is volt erre a megfelelő téma. – Ja, igen. Minhee szerint azért jöttél elém, hogy szexeljünk – félvállról vetettem oda a mondatot, mert egy: nem is gondoltam komolyan, mert kettő: nemtörődömnek akartam tűnni. Nem akartam, hogy azt higgye totál rápörögtem a témára, és ha tehetném, éjjel-nappal csinálnám. Pedig de. Viszont Sehun szótlansága gyanús volt.
- Most ne már! Komolyan szexelni viszel?
- Most miért, este egyikünk sem fog ráérni – mentegetőzött.
- Jézusom, de férfi vagy! – háborogtam félig komolyan, és karba tettem a kezem. – El sem hiszlek.
- Ne légy már ilyen. Kaptam belőled egy kis kóstolót, az tudod mennyire elég? Annyira, hogy eddig bírjam. Amint leállítom a motort, neked fogok esni és még a lelket is kicsókolom belőled. Meg mást is fogok még csinálni, de nem akarom, hogy beindulj, mert még messze vagyunk.
- És a kocsiban fogjuk csinálni? – incselkedő hangra váltottam, mert nem mondhatom, hogy nem volt rám hatással az, amit mondott.
- Ha továbbra is így nézel rám, isten bizony félrehúzódok, Hana – mellesleg főúton voltunk, ahol hemzsegtek az autók.
- Rajtam ne múljon – emeltem fel a kezeim, de merem állítani, hogy a huncut csillogás a szememből nem tűnt el.
- Tegnap még szűz voltál, most meg kocsiban akarsz dugni… nagy lépésekben haladsz, mondhatom – csóválta a fejét és még sóhajtott is egyet. Oldalról rápillantottam és úgy gondoltam ezért a kijelentéséért hergelem egy kicsit. A kezem a combjára csúsztattam, én magam is közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam a nyakát. Ujjaim feljebb araszoltak a combján, mire megugrott egy picit.
- Most meg balesetet okozol, remek, az oltárig el se jutunk, mert megölsz mindkettőnket – feszült hangja rejtette a humort, de a vágyat nem tudta.
- Nem halunk meg, mert biztos kézzel fogod a kormányt – susogtam a fülébe, majd fogaimmal megkarcoltam a cimpáját.
- Nem sokáig, komolyan ne csináld ezt!
- Micsodát? – mutatóujjam fel-le járt a belsőcombján, idegesen rángatta a lábát, hogy eltűntethesse a kezemet az útból.
- Fel akarsz izgatni, hogy aztán feszülő nadrággal üljek még itt huszonöt percig. Komolyan mondom, az őrületbe kergetsz. Ha hazaérünk, megbüntetlek – felelte komolyan, én pedig megcsókoltam az állkapcsát.
- És hogyan?
- Van pár módszerem, hidd el! Vissza a helyedre! Nyomás – jobb kezével elhessegetett magától, nevetve ültem vissza eredeti helyemre, ő pedig felsóhajtott és megigazította a nadrágját.
- Szorult helyzet? – ingereltem továbbra is, mire elnevette magát.
- Hana, tényleg nem vagy semmi – jobb keze könnyedén siklott fedetlen combomra, és tudtam, hogy bajban vagyok, mert a ruhám rövid, harisnyát nem húztam, a bugyim pedig nem jelent számára akadályt. – A büntetésed már most megkezdem – mormogta, aztán ujjai bugyim elejéhez siklottak és gyakorlott mozdulatokkal kezdett ingerelni. A lábaim automatikusan nyíltak jobban szét, a felsőtestemet megemeltem, és vettem egy mély levegőt. Minden érintés újnak számított, mindenre hiperérzékeny voltam, és irtó hamar benedvesedtem. Nem fűzött hozzám megjegyzéseket, csak izgatott, néha benyúlt a bugyim alá is, de többnyire kívül maradt. Amikor már kezdtem volna teljesen átszellemülni és lehunyni a szemeimet, megszakította a mozdulatsort, elemelte a kezét tőlem, hagyott pihegni és nyugtalanul fészkelődni, miközben lenyaldosta ujjairól a nedveimet.
- Én nem voltam ilyen kegyetlen…
- Én viszont így játszom szívem – boldogan mosolygott aztán gyorsan megcsókolt, majd visszafordította figyelmét az útra és az autókra. Kicsit duzzogtam, meg kell hagyni, de azzal, hogy nem szóltam hozzá próbáltam túltenni magam rajta és lenyugodni, illetve nem akartam további kis kalandokba bonyolódni, amíg haza nem érünk. Így is elmúlt délután négy és nem sok időnk volt együtt. Bár arra ott lesz az egész életünk ugyebár.

Nem sokkal később megérkeztünk, és amikor kiszálltam, Sehun pillanatokon belül ott termett és meglepetésszerűen támadt le. Átkarolta a derekam, magához rántott és megcsókolt. Nem finomkodott, az alsó ajkam vette ostrom alá, nyelve szinte a torkomig hatolt, olyan heves volt, hogy a hátam meghajlott és a kocsi támasztott meg. Nem győztem őt viszonozni, bár iszonyú szexi és izgató volt az, ahogyan csókolt. Beszívta az alsó ajkam, aztán amikor elengedte gyengéden megharapta és meghúzta, amivel az őrületbe kergetett. Amikor a nyakamra siklott le, elindultunk a bejárati ajtó felé, aminek kódját sikeresen beírtam elsőre, így pár percen belül, már az előszoba falának szorítva találtam magam. Sehun nem sokáig tétlenkedett, rövid idő múlva a kanapén feküdtem, ő pedig felém tornyosult és szüntelenül csókolt. Keze a testemen kalandozott, próbálta felfelé simogatni a ruhámat, de az, hogy hanyatt feküdtem nem könnyített a helyzetén.
- Mi lenne, ha szintet lépnénk? – kérdezte egyszer csak.
- Húú, vedd le a felsőd – mondtam szemöldök vonogatva ő pedig vigyorogva bújt ki a felsőjéből és dobta mellénk. A heves csókcsata közepette eszembe jutott, hogy Baekhyunnak lakhelyet biztosítottunk egy pár napra, és hát feltűnt a hiánya. Így, amikor Sehun szabadon engedte az ajkaimat, és áttért a nyakamra, lassan körbekémleltem és hangot is adtam a furcsa érzéseimnek.
- Te figyelj már… Baekhyun hol van? – kuncogva emelte fel a fejét és nézett a szemeimbe.
- Finoman szólva, hazahajtottam. Úgy érzem, hogy felesleges harmadik lett volna itt.
- Igen, persze és beszéltél vele?
- Mármint miről?
- Arról, hogy felvállalja-e végre az érzéseit Chanyeol iránt? – a kérdésem kicsit zavarba hozta, mert elengedett és felült. A tekintete is zavarttá vált és krákogott egyet. – Most mi van, ne mondd nekem, hogy homofób vagy – forgattam a szemem. Semmi bajom a melegekkel, ugyanolyan jogokkal élnek, mint az átlagemberek.
- Nem, nem vagyok. Nem erről van szó. Egyébként nem lelkiztünk. Pasik vagyunk, mi nem szoktunk Hana.
- Faragatlanság. Tudod nagyon jól, hogy miért volt szüksége egyedüllétre, igazán megkérdezhetted volna, hogy érzi magát – újabb szemforgatás, felálltam és a konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőben nem volt semmi, csak víz és sör (hogy került az oda nahát?), így ittam egy kevés vizet. Sehun utánam jött és átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra hajtotta.
- Ne mondd, hogy ezért megharagudtál rám…
- Jaj, nem, dehogyis, csak szomjas voltam. Kérsz valamit? – éreztem, hogy megrázza a fejét így csak folytattam. – Egyébként jobban ismeritek egymást, mint én titeket, ezért úgy intézitek a dolgaitokat, ahogyan jónak érzitek, ezért nem szólok bele. De legközelebb kérdezd meg, hogy van.
- Akarod, hogy felhívjam? – sóhajtása egyértelmű fejhajtás volt az akaratom előtt, ami meg kell hagyni, tetszett, de nem akartam, hogy tudja ezt. Lehet, hogy nincs is tudatában annak, hogy máris úgy viselkedik, ahogy a legtöbb férfi egy nővel: alkalmazkodik.  
Így a kérdésén csak nevettem, megfordultam az ölelésében és arcon csókoltam.
- Néha nagyon édes tudsz lenni – csóváltam a fejem, aztán újra megcsókolt, és igazából ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

Aztán a következő egy órában már nem nagyon beszélgettünk, maximum nevettünk, mert folyton kizökkentett a vicces beszólásaival, de nagy átlagban csak a sóhajaink és nyögéseink törték meg a csendet. Kezdtem nagyon megszokni és megkedvelni azt az érzést, amikor Sehunra gondolok. Már eldőlt, hogy többet érzek iránta, mint puszta megszokás, barátság meg pláne. Nem merem kijelenteni, hogy szeretem őt, mert korainak érzem, de ha őszinték akarunk lenni, nálunk minden korai. Pár nap valós együttlét után lefeküdtem vele, amit elképzelni sem tudtam volna két hónappal ezelőtt, az érzéseim olyan hirtelen fordultak meg iránta, hogy nem is emlékszem arra a pontra, amikor gyűlölködésből szeretet és törődés lett. Elkezdtem bízni benne. Összekötöm vele az életem. És izgatott vagyok miatta. Nincs bennem félelem, csak öröm és nyugalom. Pár nap alatt… megforgatta a világom, és nem bánom. Nem hittem, hogy ilyen történhet az emberrel, azt gondoltam ez mind csak a vásznon és a könyvekben fordul elő, de most részese lettem valami ilyesminek, és szeretek sodródni az árral.

Mindemellett a szex vele valami fantasztikus. 
                                                    
__________________________________________________________________________________
Hát.. Hát... tudom, egészen hihetetlen, hogy én itt felbukkanok, nem is tudom pontosan mennyi idő után, és ha őszinte akarok lenni, akkor nagyon restellem a dolgot, és rég nem arról volt szó, hogy komment hiány és stb. 

Nálam is zajlik az élet, a blog, a kpop, és körülbelül minden az életemben háttérbe szorult, és rájöttem, hogy nem tudom egyszerre csinálni a dolgokat. Aztán el is felejtettem lassan, és a kedvem is elment az egésztől. Nem tudom hányan tudjátok rólam, de én Borsod megyében élek, itt Miskolcon jártam egyetemre, igen, múlt időben, nem, nem azért, mert elvégeztem. Én, nagy bátran iskolát váltottam, felköltöztem Budapestre és azóta az ELTE bölcsészkari, médiaszakos hallgatója vagyok. Ez február óta van így. Az életem kiegyensúlyozottabb, kevesebb bennem a feszültség és stressz, mondhatni megtaláltam a helyem és boldogabb is vagyok. Itt jön képbe az írás, hogy hiányzik. Így felnéztem az oldalra, láttam, mennyien kommenteltetek a kis kitörésem alatt és erőt vettem magamon. Igaz, hogy hetekkel ezelőtt kezdtem el írni, és nem lett egy nagy durranás, viszont elkezdtem. Nem tudom mikor lesz következő de biztosan nem kell rá ennyit várni. Júniusban EGY RAKÁS, HALOM, RENGETEG, CSOMÓ, NAGY MENNYISÉGŰ hét darab vizsgám lesz, szóval elég húzós lesz a következő hónapom már elsején vizsgázom is XD szóval nem sok nyugtom lesz. De Júliusban beindulok. Ez a rész szolgáljon ígéretül. 

 A KÉPEK MEG CSAK OH GOD MÉG MINDIG HELYES ÉS IMÁDOM ÉS CSODÁLATOS!!!!

Köszönöm, ha végigolvastad a mentegetőzésem. :'D
Csókolok mindenkit, xxxx

2014. szeptember 30., kedd

Just a little freak-out...

Sziasztok!

Sosem csináltam még ilyet, az is tuti, hogy ez az utolsó alkalom, de úgy érzem most már igazán ki kell írnom ezeket magamból.

Tehát az első írásaim 11 évesen születtek meg, amikor kőkemény Inuyasha fan voltam és mindenáron össze akartam őt és Kagomét hozni, ezért saját történeteket gyártottam a spirálfüzetembe, és az általános iskolai osztálytársaimnak olvastam fel nagy lelkesen. Így indult minden. Aztán szépen lassan mindent írásban láttam, ha sétáltam, ha ettem, ha a barátaimmal voltam, ha láttam valami érdekeset, egyből arra gondoltam: "ha ezt megírnám, akkor így tenném..."

Nem tudtam elvonatkoztatni az írástól, lassan rájöttem, hogy ez számomra több mint hobbi. Egy kedves ismerősöm volt az, aki a képembe tolt egy Bravó tinimagazint a TH volt a címlapon és feltette ezt a világmegváltó kérdést: Ki tetszik neked? A raszta vagy a fekete hajú? Ráböktem a rasztára és elszabadult a Tokio Hotel láz, szerelmes lettem Tom Kaulitzba, lerajzoltam az arcképét többször is, és mindenféle történeteket gyártottam vele. Ekkor ismerkedtem meg az internetes publikálással, im-net-tel és itt kezdtem el fanfictionokat olvasni, közben a sajátom megosztottam, és a kommentírás akkoriban úgy ment, hogy megadtam az email címem és RENGETEG ember vette a fáradtságot és írt véleményt. Pedig kacifántosabb volt, mert ajj meg kellett nyitni a fiókunkat, begépelni az email címet aztán az üzenetet és elküldeni... akkoriban is kértem az olvasókat, hogy írjanak, de még kezdő voltam és örültem, mert írhattam és volt, aki olvasta. Mellesleg itt ezen a portálom ismertem meg Esztert, a múzsámat, a barátnőmet, a mentoromat. Vicces kis sztori a miénk, nem traktállak benneteket ezzel, a lényeg, hogy ma is tartjuk a kapcsolatot, hetedik éve ismerem őt. Na mindegy.
A tokio hotelt követte a Mcfly, istenem, de imádtam őket, mindenféle oldalra publikáltam velük foglalkozó történeteimet és nagyon kevés kommentet kaptam, de a reális a 2-3 volt, szóval boldog voltam. :)

Belekezdtem később, 2011-ben egy saját történetbe is, sokan olvasták, írtak is, de a huszon valahanyadik résznél elfogytam, közben volt Twilightos is, azt is félbehagytam. Aztán megjelent a facebook..
Oh my god és a kpop mániám. Eleinte csak doramákat néztem, szoros ismeretségbe kerültem a 2pm és a Beast tagjaival,  majd az exo, akik letaroltak mindenkit és úgy döntöttem, hogy olvasok is. Sok blogot olvastam. Rengeteget. Nem csak ezekkel a csapatokkal (igazából a 2pm és beast nem igen jelent meg fanfictionok keretében) hanem vegyesen mindenkivel, és tetszettek is, amiket olvastam. Aztán az unokatesóm unszolására belekezdtem egybe én is.
A You are not alone-ba (tudom, mennyire király a címe ez is engem tükröz:D) amit imádtam és elméletileg ti is, érkeztek rá kommentek, soook véleményt olvashattam tőletek és az oldalmegjelenítéseim száma az eget súrolták.
Majd belekezdtem ebbe, mert a hetero énem felszínre tört és nem tudtam gátat szabni a írás iránti vágyamnak. Egy ideig minden rendben ment, szerettétek, olvastátok, véleményeztétek.

Viszont elmentem többször is szünetre, ritkábban frissítettem ez pedig rányomta a bélyegét arra, hogy az írós olvasóim elpártoljanak tőlem és így már nem igen kapok kommentárokat. Semmi baj, úgy voltam vele, régen is így volt és boldog voltam az írás folyamata megnyugtatott, ennyi pedig pont elég.
Amikor a nem tudom hanyadik részemet posztoltam ki a csoportba, megjelöltem a hatvan emberkémet és ebből tizedannyian sem írtak... elgondolkodtam. Ezért a következő részt úgy publikáltam, hogy a csoportba nem linkeltem. És senkinek sem tűnt fel a hiány. Ezért a következővel is így tettem - még mindig a kíváncsiság hajtott.
Abszolút senki sem érdeklődött, rájöttem, annak a hatvan embernek van elég blog, amit olvasni akarjon, az enyém elenyészik a ködben, és senkinek sem fog hiányozni. Annál pusztítóbb érzés pedig nincs, amikor ezektől az emberekről vár az író véleményt. Hiába.
Szóval eldöntöttem, hogy felhagyok a csoportbeli linkelgetéssel, az oldalmegjelenítésen meg is látszott, de még megmaradt az olvasók keménymagja volt 3-4 véleményezőm és ez kielégített engem.

Aztán gondoltam egy nagyot és belekezdtem egy saját történetbe (Kissed by an Angel) és a három feltett részt 150-en látták egy hónap alatt kb, szóval elég kis számban jutott el az emberekhez. Így arra jutottam csinálok egy csoportot az írásaimnak facebookon, igen ám de ahhoz olvasók is kellenek. Ezért megírtam a 26. részt keserves egy hét alatt, és kiposztoltam csoportba azzal a címszóval, hogy aki szeretne továbbra is engem olvasni, az likeolja a bejegyzést. Gyönyörű számú like érkezett nem ezzel van a bajom.

26-án tettem fel a részt, ma 30-a van, több mint ezren jártatok az oldalon... és ebből KETTŐ ember írt kommentárt, egyik sem az, aki facebookon likeolt. Imádlak titeket, amiért több mint ezren itt jártatok, látom, hogy két új rendszeres olvasóm is akadt, köszönöm szépen, így vagytok 41-en... a látogatottságom az egekben újra... de kérdem én: miért nem írtok? Miért nincs 41 kommentárom, ha van negyvenegy követőm, vagy akár ennél több, hiszen ezren jártatok itt?!

Nincs annál rosszabb érzés, amikor látom, hogy sokatokat érdekel, mert megnyitjátok, lájkoltok mégsem írtok. Többek között ezért sem osztok meg már semmit sem a facebook csoportban.
Nem kérek sokat. Csak pár szót. Hogy lássam, érdekel benneteket. Tényleg, annak ellenére, hogy ritkán írok, mert más elfoglaltságaim is akadnak, amikor leülök a gép elé, van, hogy 4-5-6 órát gépelek egyhuzamban, hogy megfeleljek nektek. De így, hogy semmi visszajelzést sem kapok a kiborulás szélén állok. Elgondolkodom azon, minek gyötröm magam.

Régen az is örömet okozott, ha csak leülhettem írni... ma már ez sajnos nem elég. A legnagyobb örömet az okozza, amikor látom az emberek reakcióját leírva.
Senki ne rémüljön meg, nem fogom abbahagyni, nem áll szándékomban, csak szerettem volna kiírni magamból a csalódottság keserű érzését.
Nem is nagyon tudjátok elképzelni, mit tesztek az íróval.
Követelitek az új részt, aztán ha látjátok, hogy fenn van, elégedetten nekiültök olvasni és szartok írni két sort. Vagy egyet.
Elveszítem a motivációm és az örömöm. Sosem akartam idáig eljutni.
Remélem, ha megnyitom a csoportom változni fog a helyzet.
Tényleg. Nem akarok könyörögni, nem is fogok, kérlek benneteket, hogy ha végig olvastok egy részt ne hagyjátok el az oldalt szó nélkül. Egy író oldalát sem.

Nnna, lehet megbánom holnapra, hogy ezt mind leírtam, de kellett a lelkemnek. Jóéjt mindenkinek.

2014. szeptember 25., csütörtök

26. rész (+18)

Amikor beültem Sehun mellé az autóba – az enyém így értelemszerűen ott maradt az SM parkolójában – rám mosolygott és azt mondta, elmegyünk a szerelmi fészkünkbe, hogy végre kettesben lehessünk. Egyrészt nagyon boldog voltam, amiért így igyekszik és igényli a közelségem, társaságom, másrészt iszonyúan féltem, hogy elcsábít és megszegem az ígéretem. Aztán persze arra gondoltam, az egész esküt magamnak tettem, nem tud róla senki… na jó, anyu is úgy nevelt, és azt hiszem tényleg rosszul érezném magam, ha úgy kellene viselnem a fehér ruhát, hogy tudom, előzőleg már elvette a szüzességem. De végülis vele veszíteném el, aztán együtt élnénk, nem?

Ahhh, zavaros az egész, amúgy sem tudok előre kitervelni semmit, csak azt, hogy bizony nem lesz szex. De nem ám. Nem, nem! Nem hagyom magam…

Amikor megálltunk egy piros lámpánál, Sehun felém fordult, rászorított a combomra én meg ugrottam egyet, mert meglepett és megrémültem. Kissé gondterheltnek éreztem magam, az egész szüzesség téma miatt, meg ott van Jongin is, aki nyugtalanít, de még Baek dolga is a nyakamba szakadt. Erről jut eszembe… Baekhyun!
- Ó, el is felejtettem – fordultam Sehun felé, aki várakozón felvonta a szemöldökét. Visszapillantott a lámpára, ami már zöld volt, sebességet váltott, rálépett a gázra és repesztettünk. – Baekhyunnak gondjai vannak Chanyeollal kapcsolatban, egyedüllétre van szüksége, úgy érzi, most megfullasztja Chan jelenléte és nem tud gondolkodni a közelében.
- Miért akadt ki ennyire? – ráncolta a szemöldökét, de nem nézett rám. Sóhajtottam.
- Te hogy éreznéd magad, ha egyik nap még úgy vélnéd: „Azta Hana nagyon dögös, de megdugnám! Másnap meg már egy csávóval smárolnál, és hirtelen megfakulna a szemedben Hana dögös képe és helyette az ominózus csókról meg csávóról fantáziálnál?” Na, Baek pontosan úgy érzi magát. Össze van zavarodva, idő kell neki, hogy átgondolhassa a dolgot, hogy aztán nyugodt szívvel Chanyeol karjaiba vethesse magát – a monológ végén ránéztem, erősen markolta a kormányt és egészen elfehéredett az arca. Furcsán festett és hirtelen aggódni kezdtem.
- Úristen, jól vagy? – a kezem rögtön az arcára helyeztem, felcsúsztattam a homlokára. – Húzódj le, falfehér vagy, majd én vezetek.
- Nem, semmi baj, minden rendben… talán csak éhes vagyok.
- Biztos minden rendben? Nem nagyon veszem be az éhes vagyok szöveget.
- Pedig nem hazudok, jól vagyok. Felkavart ez a téma.
- Miért?
- … Mert a hyungjaimról van szó.
- Ááh, értem – összevont szemöldökkel néztem rá, ezt sem vettem be. – Te most ugye teljesen hülyének nézel engem? – rám pillantott és elnevette magát így én is elmosolyodtam.
- Jól vagyok, Ha Neul, ne aggódj, tudok vezetni – mosolygott én pedig annyiban hagytam a dolgot. – És te jó ég várj, azt akartad ezzel mondani, hogy felajánlottál egy szobát Baeknek? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Khm… igen. De egyébként is jó lenne otthon aludnom, holnap egésznap rohangálni fogok anyuval, meg Minhee is biztos akar valami hülye leánybúcsúszerűt, amin ketten leszünk és sojut iszunk – forgattam a szemem.
- Azért az esküvőn ne legyél másnapos. És héé, ha bulizol, én is!
- Kérlek! De neked amúgy is buli az életed.
- Ezt nem vitatom. Szeretem az életem.
- Folytathatom melletted a karrierem? – fordultam felé semleges arckifejezéssel.
- Kivéve felnőtt filmek. Csak semmi ágyjelenet, vagy meztelenkedés. Minden forgatókönyvet én olvasok el elsőként – szigorú tekintettel válaszolt, én pedig áthajoltam a sebváltó felett és csókot nyomtam az arcára.
- Köszönöm. Nem is tudod, mennyit jelent ez nekem – mondtam halkan.
- Veled akarom tölteni az éjszakát. Mert holnap valószínűleg nem találkozunk. Szeretnék veled eltölteni egy kis időt a lagzi előtt – lágy hangja és a tekintete végleg lebontotta a falaimat, összekulcsolta az ujjainkat egy újabb piros lámpánál, az ajkaihoz emelte a kezeinket, csókot hintett az ujjaimra miközben a szemembe nézett.
- Úgy emlékszem elég nagy a franciaágyam – válaszoltam rekedten, csak mert elveszítettem félúton a hangomat. Huncut mosollyal az arcán engedte el a kezem és indultunk el újra.

Nem ejtettünk szót Jonginról, mert nem akartuk mérgezni a hangulatunkat, egyébként sem volt rá időnk, mert miután Sehun rendelt nekünk enni, szinte azonnal nekem esett. A kanapén ültünk szorosan egymás mellett és csókolóztunk. A kezeim a térdeimen pihentek, Sehun egyik karja lazán átkarolta a vállam, néha közelebb húzta a fejemet. Egy idő után meguntam az enyhén kényelmetlen pózt és igazából nem tetszett, hogy nem érintkezik minden részünk, ezért elszakadtam az ajkaitól, felálltam és a tenyeremmel megtaszítottam a mellkasát, hogy dőljön hátra. Mosolygott, mert nyilván rájött mit szeretnék. Átlendítettem a lábam az övéin, és amikor kényelmesen térdeltem felette, hozzáhajoltam és megcsókoltam. Finoman, édesen, ráérősen, amit ő változtatott meg. Lehúzott az ölébe, elemelkedett a feje a támlától, szorosan fonta a derekam köré a karjait, ágyékán ültem, egy réteg ruha választott el tőle, tökéletesen éreztem, mikor kezdett mozgolódni odalent az alsójában. Elmosolyodtam és elváltam az ajkaitól.
- Őrjítő arra gondolni, hogy ezt – jelentőségteljes pillantást vetettem az ölére – egy csókkal váltottam ki belőled – halkan mormoltam, újra megcsókoltam, majd elszakadtunk egymástól. A szemeibe néztem, tagadhatatlan vágy tükröződött íriszeiben, vigyorogva csóváltam a fejem.
- Ez nem csak egy csók – válaszolta végül, szemei kalandoztak a testemen, az ajkaimat bámulta pár pillanatig, majd lejjebb siklott a tekintete a nyakamra, kulcscsontomra és melleimre. Bátran elindult kezeivel a hátamon, majd oldalra a derekamra simított, a melleim alját súrolták hüvelykujjai. Mozdulatait szemeivel követte, majd visszanézett rám. – Ez te vagy. Soha, egyetlen nő sem váltott még ki belőlem ilyesmit. Higgy nekem, egy nő sem. Te vagy az én elsőm Hana, és belepusztulok, ha nem érinthetlek meg most azonnal.

A következő pillanatban már újra csókoltam, hálával és szenvedélyesen, a pólóját rángattam le róla, ő is az enyémet, épp amikor félig kibújtam belőle: csengettek. Sehun felsóhajtott, megdermedt, majd egy óriásit káromkodott. Én visszahúztam a pólómat és nevetni kezdtem, hogy ez nekünk nem fog összejönni. Az ételfutár srác szakított minket félbe, Sehun kicsit ingerülten fizette ki a fiút, befelé jövet azt motyogta, hogy kellett volna kérnie egy kis pénzt Suhotól, és, hogy úgy néz ki, Isten tényleg nem akarja, hogy lefeküdjünk az esküvő előtt. Ezen vigyorogva ejtettem el a megjegyzést:
- Ez egy isteni jel volt Sehun, mit tehetnénk? – dühösen nézett rám, álltam a tekintetét, aztán mindketten nevetni kezdtünk, visszajött mellém az étellel, futó csókot váltottunk és inkább a csirkébe és tésztába feledkeztünk egymás helyett.

Miután elfogyasztottuk a kései ebédünket, és az órára pillantva rádöbbentünk, hogy mindjárt este, összeszedelőzködtünk és újra kocsiba pattantunk, hogy visszamenjünk az SM-hez a kocsimért, aztán felszedjük Baeket és kitegyük megint otthon. Itt volt a remek alkalom, hogy beszélgessek Chanyeollal, csak az volt a dolog hátulütője, hogy ő nem akart velem társalogni és jelen volt Jongin is. Szóval Sehun és Baek elmentek és mindenki értetlenül, illetőleg Chan szúrósan méregetett, hogy miért mentek el azok ketten és én miért maradtam itt. Kyungsoo épp zuhanyozott, így nem tudtam ki mögé elbújni, Suho oppa csak kíváncsian méregetett, Jongin felfalt a szemeivel, Chanyeol meg elvből utált… mondhatni, hogy frusztrált lettem, igen.
- Na jó, fejezzétek be, hogy bámultok, inkább nézzünk TV-t, vagy valami – csattantam fel, mire Suho mellém ült, felkapta a távirányítót és minden további nélkül kezdett a csatornák között válogatni.
- Már ne haragudj, de mit is keresel itt? – kérdezte kedvesen Chanyeol.
- A vőlegényemet várom, és amúgy veled akartam beszélni – emeltem rá a tekintetem. – De még fel kell vérteznem magam a sok „utállak, csak mert utállak” pillantgatásaid ellen.
- Minek kellene kettőnknek beszélgetnünk?
- Hát ha már arra késztetsz, hogy mindenki előtt elmondjam, hát legyen. Azért kell beszélgetnünk, mert te szerelmes vagy Baekhyunba, ő viszont beléd nem – a mondatomat feszült csend követte, meg is bántam a durva fogalmazásomat. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. – De ezzel nincs vége. Beszélhetünk négyszemközt? – fagyos pillantása megdermesztett, de aztán szó nélkül felállt én pedig követni kezdtem, miután bíztató mosolyt kaptam Suho Oppától. Jonginra nem néztem rá, csak mentem Yeol mögött, míg meg nem érkeztünk a szobájukig. Erőteljes Baek parfüm illata terjengett a levegőben, amit rögtön megmosolyogtam.
- Szeretem ezt az illatot. Passzol Baekhyunhoz – jegyeztem meg, Chanyeol csak biccentett és intett a kezével az egyik ágy felé. Helyet foglaltam, ő pedig velem szemben a másikra ült le.
- Bocsáss meg az előbbiért. Felhúztál és túlságosan nyersen fogalmaztam…
- Semmi baj, magam is rájöttem, hogy nem viszonozza az érzéseim elvégre azóta kerül, most meg már egyenesen nem tud elviselni a közelében, hiszen még el is ment…
- Ne gyötörd magad, rendben? Baekhyunnak csak időre van szüksége. Azt mondja, nem tud tisztán gondolkodni, ha a közelében vagy. Szerintem ez jót jelent – átültem mellé és rámosolyogtam. Rám pillantott, megfeszítette az állkapcsát, majd sóhajtott egy mélyet.
- Nem igazán merek reménykedni.
- Figyelj rám, jó? – fordítottam magam felé az arcát. Rosszallóan ráncolta a szemöldökét, gyorsan vettem az adást, elengedtem őt.
- Nem is értem, miért hallgatlak meg…
- Baekhyun kért meg, hogy beszéljek veled, mert félt, hogy félreérted a helyzetet – ez a kis kegyes hazugság igazán belefér a jó ügy érdekében.
- Igazán? Mégis mit értenék félre azon, hogy nem bír a közelemben meglenni?
- Látod, már félre is értetted! Kedvel téged, vonzódik hozzád, de úgy tudta eddig csak a nők érdekelték. Össze van zavarodva, hogy most mi is a helyes, mit tegyen. Élvezte a csókotokat, csak túl hirtelen jött neki az egész. Légy türelmes. Mindössze két éjjelről van szó. Egyedüllétre van szüksége, ne keresd őt.
- Szóval viszonozza az érzéseimet?
- Ezt nem mondtam. A vonzalmad viszonozza. Azt mondta, felébredt egyszer arra, hogy álmodban a nevét nyögted és merevedésed volt közben – teljes természetességgel meséltem ezt, ő pedig a füléig vörösödött és elfordította az arcát, mire észbe kaptam, hogy mikről beszélek, már késő volt és nem szívhattam vissza, így úgy tettem, mintha hidegen hagyna a téma és nem szégyellném magam miatta. – Ő pedig teljesen ledöbbent, és nem értette miért tetszik neki a gondolat, hogy vele álmodsz valami feltehetőleg erotikusat.
- Mindig újraálmodom, hogyan történik meg köztünk először – suttogta maga elé elpirultan, irtó édesen. Elmosolyodtam és a hajába simítottam, mire rám nézett, de nem kaptam el a kezem.
- Szerintem nem kell tartanod tőle. Csak rendet tesz a fejében, elkönyveli, hogy nem bűn, ha a férfiakhoz is vonzódik és pillanatokon belül azon fogod észrevenni magad, hogy egésznap a nyakadon csüng.
- Reményeim szerint ez fog történni – sóhajtott fel újra, mire vállon bokszoltam, ő pedig halkan felnevetett.
- Légy egy kicsit derűlátóbb, Chanyeol! – nevettem vele, majd felálltam és lenéztem rá. – Én azt remélem, hogy egyszer sikerül megbékélned velem. Nem akartam szétrobbantani az EXO harmonikus életét, bocsánat.
- Semmi baj – legyintett. – Nehéz elfogadnom, hogy Sehun úgymond kiválik közülünk, hiszen olyan gyerek még, egy helyes kiskölyök, aki holnapután megnősül. Sokkolóan hat rám.
- Megértelek.
- De most, hogy látom, azon fáradozol, hogyan érjen célba a boldogságom, nem nagyon tudok tovább haragudni rád – vigyorodott el. – Köszönöm!
- Ennek örülök és nagyon szívesen, de azért elmondom, hogy elsősorban Baekhyun miatt teszem ezt. Igazán kedvelem őt.
- Tudom. Ő az a fajta személyiség, akit lehetetlen nem kedvelni.
- Azt hiszem, igazad van – mosolyogtam rá, aztán visszaindultunk a nappaliba, éppen heves vita folyt arról, melyik csatornát nézzék a srácok, amikor megjelentünk a küszöbön elcsendesedtek és azon hagyták, amin éppen volt.

Feszült voltam. Persze, hogy feszült voltam. Jongin árgus szemekkel figyelt, miközben csendesen néztük az egyik zenei csatornát. A srácok szétszóródva ültek a nappaliban, mellettem Kyungsoo ült, a fotelban Suho, Chanyeol a padlón foglalt helyet, Jongin mögöttem volt az egyik széken. Mellettem elfért volna még, mégis örültem annak, hogy nincs a közvetlen közelemben. Ettől függetlenül éreztem, hogy figyel, amitől ideges lettem és a szívem heves ritmusban dörömbölt a mellkasomban. Kyungsoo megnyugtató közelsége sem volt rám hatással, tudtam, hogy csakis Sehun jelenléte számítana. Másra sem tudtam gondolni, csak, hogy Sehun mielőbb érjen vissza, és akkor nem kellesz foglalkoznom Kaival. Megráztam a fejem és inkább a többieket kezdtem el figyelni. Suho és Kyung totális érdeklődéssel tapadtak a tv képernyőre, Chanyeol gondolataiba mélyedve meredt maga elé, de már cseppet sem volt annyira gondterhelt és csalódott, mint a beszélgetésünk előtt, ez némelyest megnyugtatott, még mosolyogni is tudtam.
Hirtelen mozgást érzékeltem perifárikus látómezőmben, Jongin állt fel és ment a konyhába, percekkel később visszatért, felém nyújtott egy kis üveg ásványvizet és mellém ült. Elfogadtam az üveget, de nem bontottam fel, fészkelődni kezdtem, hogy Jongin és köztem nagyobb rés keletkezhessen – mindhiába, mert a kicsiny kanapén épphogy hárman elfértünk. Amint ezt felmértem magamban, megpróbáltam közömbös arckifejezéssel ránézni, de ő nem vett rólam tudomást, mosolyogva nézte a tv-t és nyugodtan kortyolgatta a vízét. Átláttam rajta, tudtam, hogy minden idegszálával érzékeli a közelségemet, mint ahogy én is az övét, csupán a többiek kedvéért játssza meg magát – ami engem halálosan bosszant. A srácok csipkelődő megjegyzéseket tettek egy lánybanda videóklippjére, Kai is beszállt és velük nevetett, én viszont csak félfüllel hallottam őket, csak Kaira tudtam összpontosítani. Becsavarta a kupakot az üvegen, nevetett és mondott valami baromságot, amikor megtörtént.

Teljes testemben megmerevedtem. Nem volt nagy durranás, hiszen csak a combja feszült az enyémhez, amit foghattunk volna a helyhiányra is, de tudtam, hogy tudatos volt a tette és nem azért csinálta, mert nem fér el. Izmos combját az enyém mellett tartotta, térdeink is összekoccantak, én pedig nem tudtam arrébb húzódni, ha felállok, azzal feltűnést keltek, amit persze nem szerettem volna elérni. Mély levegőt vettem, Kai hátradőlt és hányaveti módon átdobta a karját a vállaimon, így szinte már a karjai között ültem. Hosszú ujjaival fedetlen felkaromat simogatta, a finom érintés automatikus libabőrt okozott a bőrömön, de egyáltalán nem élveztem. Meg voltam rémülve. A szívem még hevesebb iramra kapcsolt. Megijedtem a közelségének tudatástól. Nem élveztem, és nem akartam, hogy ennyire közel kerüljön hozzám, de a testem reakciói kétértelműek voltak és a lelkiismeretem üvöltözni kezdett, mintha együttműködnék, élvezném, és már ennyivel megcsalnám Sehunt.

 Tudtam, a többiektől nem számíthatok segítségre, mert hozzászoktak ahhoz, hogy érintésorientált vagyok, vagyis szeretem őket ölelgetni, meg hasonlók, és az, ahogyan ültünk Jonginnal nem jelentett nekik semmit, viszont nem ismerték a történetünket, nem tudták, hogy volt köztünk valami, és Jongin nekik nem tett ígéretet arról, hogy visszaszerzi őket. Nekem viszont igen, és ez a tette nagyon is elhitette velem, hogy komolyan gondolja. Végigszántott a karomon ujjbegyeivel, amitől megrándultam, abban a pillanatban rosszalló pillantással fordultam felé, ő is felém fordult és hosszú percekig meredtünk egymás tekintetébe. A rosszallássom lehervadt, helyébe értetlenség került, szemeiben eltökéltség villant, amire ismét megfagytam. Amikor tudatomra ébredtem, aprót ráztam a fejemen és suttogva tettem fel az egyetlen kérdést, ami motoszkált a fejemben.
- Miért? – senki sem figyelt kettőnkre, egy filmet néztek már, amin mind jókat nevettek. A felszabadultságukra határozott irigységgel reagáltam.
- Nem tudom elviselni, hogy nem vagy velem – felelte egyszerűen, nekem pedig összefacsarodott a szívem.  Nagyon sajnáltam, hogy ezt tettem vele, másrészről haragudtam is rá, hiszen végig hangoztattam, mennyire nincs jövőnk és nem akarom azt tenni, amit tettünk. Ő pedig biztosított afelől, hogy semmi baj, megérti és elenged, amikor odaérkezünk. Ehelyett kurvára nem így viselkedik. A pillanatnyi dühöm hamar elpárolgott és lemondottság érzése kerített hatalmába.
- Jongin, kérlek. El kell engedned! – esdeklő tekintetemre szomorkásan elmosolyodott és csóválni kezdte a fejét.
- Nem tehetem.
- De megígérted!
- Akkor sem hagyhatom!
- Kérlek… ne akarod elérni, hogy meggyűlöljelek – könyörgésem süket fülekre talált. Megvonaglott az arca erre a mondatomra, de hamar összeszedte magát.
- Boldog szeretnék lenni, Hana – suttogta, én pedig legyőzöttnek éreztem magam. Lehunytam a szemeim és úgy válaszoltam.
- Én is szeretnék boldog lenni – amikor felnyitottam a pilláimat és találkozott a tekintetünk a tiszta kétségbeesést olvastam ki az övéből.
- Én boldoggá teszlek, Ha Neul, esküszöm! – közelebb hajolt hozzám, ujjai rászorítottak a karomra.
- Engem Sehun tesz boldoggá, Jongin, sajnálom – hatással voltak rá szavaim, megilletődött, elengedett, feszültté vált. Ahogy elengedett, végigsimított a combomon, ez inkább figyelmeztető semmint izgató gesztus volt. Az érintés erőteljes volt és kissé agresszív, majd a képembe vágta fagyos hangon:
- Nem sokára másként fogsz gondolkodni!

Hangjának éle biztosította számomra, hogy ez fenyegetés volt, meglepődtem és dühös lettem, de fizikailag nem tudtam megrémülni. Nem volt rám hatással. Bár fizikailag nem hatott rám a lelkem mélyén féltem. Rettegtem tőle, és attól, hogy mit tervez, mi fog történni a jövőben. Nem volt időm reagálni szavaira, mert nyílt a bejárati ajtó, nagyot dobbant a szívem és rövidesen megjelent Sehun alakja a küszöbön. Látványosan fellélegeztem, széles mosoly terült szét az arcomon, nem volt többé Jongin és a vele kapcsolatos problémák, csak Sehun volt és én. Jongin távolabb húzódott tőlem, Sehun szemei erre dühösen villantak, Kyungsoo felállt, Kai teljesen kihúzódott a kanapé szélére, Sehun pedig elfoglalta helyét, átkarolt, boldogan simultam karjai közé, a halántékomra szorította ajkait.
- Szia – suttogta, elmosolyodtam és kezemet felcsúsztattam engem szorító kezére.
- Szia – picit fordítottam a fejemen, hogy láthassam az arcát, váltottunk egy mosolyt. – Beszéltél Baekhyunnal? – kérdeztem, befészkeltem magam a karjai közé, féloldalasan fordult, így olyan volt, mintha közvetlenül az ölében helyezkednék el. Mélyet szippantottam kellemes, férfias illatából és vártam a válaszra. A feszültségem abban a pillanatban felengedni kezdett, amikor megjelent a nappaliban, de így, most, hogy ilyen szeretettel ölel, egy csepp frusztráltság, bosszúság sem maradt bennem. És ezt iszonyú jó volt beismerni.
- Beszéltem vele – bólintott, ajkaival a halántékom környékén simogatott.
- És? – kérdésemre csak vállat vont és nedves csókot nyomott az arcomra, homlokomra. Melegség áradt szét a bensőmben, széles mosoly terült szét az arcomon, arcommal arcához simultam.
- Rólad beszéltünk – folytatta egy apró sóhajjal, mellékes hangnemben, nagyot dobbant a szívem, vigyorogni kezdtem, elhúzódtam tőle, hogy láthassam az arcát.
- Ó, tényleg? És mégis miről beszéltetek?
- Nem kell mindenről feltétlenül tudomást szerezned – forgatta a szemeit, még szélesebben vigyorogtam. – És töröld le az önelégült vigyort a képedről – összeszűkített szemekkel, zavartan dünnyögte, kuncogni kezdtem és bólogattam.
- Oké, oké, hagylak! Én meg beszéltem Chanyeollal, minden rendben, most, hogy letudtuk kötelezettségeinket, és viszonylag későre jár, esetleg indulhatunk hozzánk – a mondatom végére láthatóan kizökkent a zavarából és kaján vigyorral nézett rám. Szájon csókolt, elhúzódtam tőle, mert nem akartam a többiek előtt enyelegni vele, mégiscsak nő vagyok és ismerem a határokat, de Sehun nem tágított, újra ajkaimra tapadt és egy rövid időre átcsúsztatta nyelvét, majd nevetve húzódott el. Totál elpirultam, és amikor a többiek felé pillantottam, jól éreztem, mind bennünket figyeltek.
- Komolyan, rosszabbak vagytok, mint a szerelmes tinédzserek – szúrta közbe Chanyeol, Sehun nevetve felpattant és a szobájába csörtetett. Én meg ott maradtam vörösen és zavartan. Megköszörültem a torkom.
- Szerintem édesek – szólalt meg Kyung, hálás pillantást küldtem felé.
- Gusztustalan. Ne nyáladzatok előttem többé, pfuj – folytatta Chanyeol, de amikor ránéztem, tudtam, hogy viccel. Elnevettem magam.
- Sajnálom, én nem akartam… - véletlenül Jonginra néztem, és rögtön belém fagyott a szó. Olyan szomorúsággal és megvetéssel a szemeiben nézett rám, hogy elszorult a torkom. Nehezen szakítottam el a pillantásom az övétől, nyeltem egy nagyot, de a gombóc továbbra is ott volt a torkomban, kényszeredetten elmosolyodtam, és nem mondtam semmit, addig, amíg Sehun újra fel nem bukkant. Egy dísztasak volt nála, gondolom ruhákkal tömte meg, mellém vágódott, elkapta a kezemet, felrántott a kanapéról és vigyorogva nézett Suho szemeibe. Egy szó nélkül fordult el tőle, az előszobába húzott, magunkra kaptuk a cipőinket és elkiáltotta magát.
- Császtok, majd reggel jövök! – Suho kirohant hozzánk.
- Mi? Te is? Meg Baek? Mit mondjak a menedzsernek, meg fog ölni!
- Nyugi, hyung, nem lesz gond. Kend rám, majd elsimítom. Egyébként sem tehet semmit, nem? Belőlünk él meg – vont vállat Sehun, majd faképnél hagytuk a meglepett bagázst. A bezáródó ajtó mögött még hallottuk a nevetést a többiektől, így mosolyogva hagytuk el az épületet.

Nem egy autóval mentünk, mert nem akartam megint a parkolóban hagyni a kocsimat. Sehun ment elől, én pedig követtem őt, és olyan nyugodtan, lassan vezetett, hogy nem tudtam gátat szabni a gondolataimnak. Jongin szavai és érintései mélyen megragadtak bennem, kirázott a hideg a gondolatra, hogy nem fog békén hagyni. Nyugodtnak és higgadtnak tűnik, és nem hiszem, hogy őrült lenne, hiszen nem mutatott erre semmilyen tulajdonságot, de rémisztő arra gondolni, hogy azzal fenyegetőzött nem sokára megváltozik a gondolkodásom. Nem tudom, mire gondolhatott ezt mondva, de nem sok jót sejtet az biztos, ez pedig arra ösztönöz, hogy óvatos legyek vele kapcsolatban. Nem is olyan rég még azt gondoltam egy csupa szív ember, aki előtérbe helyez engem és a boldogságom, most viszont ezt az emléket jócskán beárnyékolja a mostani viselkedése. Erőszakosabbnak tűnik, bár tudom, hogy fizikailag sosem tudna bántani. Jobban tartok attól, hogy lelkileg fog összezúzni. Mindegy. Nem akarok erre gondolni. Minél hamarabb szeretnék megszabadulni ezektől a rossz érzésektől. Ezért inkább Sehunra gondoltam meg arra, mennyire vágyom a biztonságot nyújtó karjaira… és csókjaira. Igen… nagyon vágyom rájuk.

Már jócskán elmúlt nyolc, amikor leparkoltunk a házunk előtt. A bejárat előtt találkoztunk, csókkal köszöntött, megragadta a kezem és együtt léptük át a küszöböt. Rögtön anyába ütköztünk, aki rosszallóan csóválta a fejét, hogy miért nem tudok telefonálni és beszámolni arról hová megyek. Amikor megemlítettem, hogy Sehun velem marad az éjjel, kitágultak a pupillái, el sem rejtette mennyire meglepődött és megilletődött egyszerre. Teljesen zavarba hoztuk a nyíltságunkkal, bár egyedül ő gondolt arra, hogy le fogunk feküdni egymással. Na, jó, meg talán Sehun. De nekem feltett szándékom megtartani az ártatlanságomat, az esküvő utánig. A kezdeti sokkhatás leküzdése után, anyu rájött, hogy nem az engedélyét kérem, így utunkra engedett bennünket. Ahogy a lépcsőn haladtunk felfelé, Min Kibe botlottunk. Ő és Sehun még „rivalizálnak” egymással, bár mondjuk csak Min Ki ellenségeskedik, mert szerinte még mindig nem volt jó döntés anyuék akarata előtt meghajolni. Nem tehetek semmit, nem fogok magyarázkodni, mert nem tartozom neki elszámolással, de ahogy haladunk előre az időben remélem, hogy megbarátkozik majd Sehunnal, mert ő számomra nem csak egy olyan férfi, akit a nagyapám rendelt el nekem. Ő a vőlegényem. Igazából.

Min Ki lejátszotta a védelmező báty szövegeit, aztán átverekedtünk magunkat rajta is, és a szobámba érve megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. Kínáltam itallal és étellel, de a férfim mindenre nemleges választ adott. Az, hogy kimerítettem az udvariassági kérdéseket, és ránk borult a csend leple, na meg a tudat, hogy kettesben vagyunk kettős érzéseket indított el bennem. Egy: zavarba jöttem. Kettő: feszült lettem. Három: boldog és nyugodt voltam. Na, most, ezek az érzések mind ütik egymást, így teljességgel érthető, ha pillanatnyi némasági fogadalmat kötöttem magammal. Egymással szemben ácsorogtunk a szobám közepén, ő ledobálta a cuccait a kanapéra és mosolyogva nézett engem. Éreztem, hogy melegség tolul az arcomra, és képtelen voltam vele felvenni a szemkontaktust. Pár pillanattal később felidegesített a saját ökörségem, felnéztem Sehun arcába, egy torokköszörülés után meg is szólaltam. Sikerült remegő hangomat háttérbe szorítani és úgy tűnni, mintha biztos lennék magamban. Pedig kezdtem elbizonytalanodni azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet Sehunnal összezárni magam egy hosszú éjszakára. Késő bánat.
- Elmegyek lezuhanyozom, oké? – amint megszólaltam, elkapta a csuklómat magához rántott és szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. Meglepődtem, de azonnal viszonoztam csókját. Két karja derekamra kulcsolódott és még közelebb vont magához, édes, becéző csókja hamar ritmust és érzést váltott. Ajka és nyelve egyaránt marcangolt, teljes testemen kiütközött a borzongás, kezei derekamról fenekemre siklottak, rámarkolt és csípőmet az ágyékához rántotta. Kinyílt a szemem a meglepetéstől, majd rögtön vissza is zárult, csípőm előrerándult, kezeim nyakába fűztem és a tincseibe kapaszkodva próbáltam talpon maradni. Mély torokhang tört fel belőle, forrósodni kezdett a bőröm, és ugyanolyan hévvel viszonoztam szenvedélyes csókját, mint ő. Ez a földöntúli élmény egyfajta tökéletes elégedettségérzettel töltött el, de emellé párosult egy másik megdöbbentő érzés is: Ennyi már nem elég. Nem elég csak az ajka és keze simogatása. Mindenét akarom. Teljesen készen állok, hogy neki adjam a szívem, lelkem és testem. Készen akarok állni.

De ott van még az a nyavalyás két nap. Két nap maradt már csak hátra. És ki akarom bírni addig. Mélyen magamba szívtam Sehun illatát, résnyire nyitottam a szemeim, és elmosolyodtam a közeli arckép látványán. Sehun is elmosolyodott, csókunk lelassult, majd megszakadt, a férfim a homlokomnak támasztotta a sajátját és jólesően sóhajtott fel. Jobb kezem elemeltem a nyakából és mutatóujjammal végigsimítottam orrának tökéletesen egyenes vonalán. Lehunyt szemekkel biccentette oldalra egy kicsit a fejét. Visszatettem a kezem a helyére, vagyis a nyakába, enyhén kapkodtunk levegő után, kezei a csípőmön a pólóm alatt a bőröm szinte égették, újra elmosolyodtam, mert a boldogság majd szétszakította a bensőmet.
- Menjünk együtt – suttogta rekedtes hangon, lehunyt pillákkal, nekem pedig el kellett gondolkodnom miről beszél. Amikor rájöttem, hogy a zuhanyozásra gondol, vigyorogva ráztam meg a fejem.
- Még nem lehet nagyfiú – belesimítottam hajába, felsóhajtott, majd válaszolt.
- Nem leszel kevesebb a szememben, ha nem szűzen jössz hozzám, Hana. Mivel ígyis, úgyis nekem adod. Sőt! – a próbálkozásán felnevettem.
- Ezt el tudom hinni, nagyfiú – nem válaszolt, könnyed csókot hintettem durcás ajkaira, majd kibontakoztam öleléséből. – Késő van, hosszú napunk volt, előre megyek, jó? Tizenöt perc, esküszöm. Sietek! – hátrálni kezdtem tőle, gyorsan felkapta a fejét.
- És mi van, ha szexuálisan nem passzolunk?
- Ó, ne aggódj… szerintem tökéletesen passzolni fogunk – kacéran mértem őt végig, alsó ajkamba haraptam, mire fájdalmasan felnyögött, a kezével legyintett, hogy menjek a szeme elől, megfordult és a hálóm felé indult. Kuncogva mentem a fürdőbe, felkötöttem a hajam, gyorsan ledobáltam a ruháimat és megnyitottam a csapot.

A vízsugár ellazította feszült izmaimat, jólesően sóhajtottam fel és lehunytam a szemeimet, széles mosolyomat nem tudtam letörölni az arcomról – de miért is akartam volna?
Sosem hittem, hogy a kettőnk kapcsolata romantikus fordulatot vehet, és Sehun hirtelen változása… nem hiszem, hogy a szex gondolata változtatta volna meg, de biztosan szerepet játszott benne, hogy fizikailag vonzódik hozzám… vonzódunk egymáshoz. Nem tudom pontosan meghatározni, mikor kezdtem el kedvelni őt. És nem tudom, hogy most (már) szeretjük-e egymást, de érzem a zsigereimben, hogy így lesz. Hogy valóban így lesz. Hogy szeretni fogom őt teljes szívemből.
Arra ocsúdtam föl, hogy nyílt a fürdőszoba ajtaja. Kipattantak a szemeim és egy pillanatra lefagytam, aztán az üvegen keresztül megláttam a jövendőbelim szőkés tincseit.
- Sehun! – dorgáló hangnemet ütöttem meg.
- Wc-re jöttem, esküszöm! Nagy a pára idebent, szóval ne aggódj, nem látlak… csak a körvonalaidat és uhh…
- Sehun!! – megemeltem a hangom és átkaroltam a magam, hogy takarjam a melleimet.
- Jó, jó, pisilek… pisilek és kimegyek – lemondóan felsóhajtott, hallottam, hogy felemelte az ülőkét (nagyon helyes!) és rövidesen csordogáló hangot hallottam meg. Nagyon abszurd volt a helyzet.
- Ez gusztustalan. Még csak házasok sem vagyunk – adtam hangot méltatlankodásomnak, ő pedig felnevetett.
- Ami késik, nem múlik! Megmossam a hátadat, édesem? – affektáló hangját hallva elvigyorodtam és megráztam a fejem.
- Ó, drágám, köszönöm, majd húsz év múlva ajánld fel újra. Akkor majd elfogadom a segítséged! – kis szünet, lehúzta a wc-t, a vízcsobogástól nem hallottam a lépteit, így az ajtóra fókuszáltam, hogy hallhassam, ha kimegy, a forró gőz párájától pedig abszolút nem láttam semmit. De percekkel később sem történt semmi és a vigyorom lehervadt az arcomról. Épp, amikor szólni akartam, nyílt a kabin ajtaja és Sehun karjai a hasam köré fonódtak. Arcát a vállam és nyakam gödrébe temette és úgy válaszolt.
- Szavadon foglak ne felejtsd el – ez a válasz annyi mindent magába foglalt. A szívem szavai hatására nagyot dobbant és meglódult, elérzékenyültem a feltételezéstől, hogy húsz év múlva is velem lesz még. Tudtam, hogy el fogom sírni magam a lehetetlenül szentimentális habitusom miatt, és valószínűleg remegni fog a hangom, de válaszolnom kellett neki, nem hagyhattam a levegőben lógni a mondatát.
- Nem felejtem el – a hangom suttogásnál alig volt hangosabb. Megszorította a derekamat, csend állt be közénk. Nem bántam, bár kétségkívül meglepődtem, amikor bejött hozzám. De valahogy így volt helyénvaló. Ez volt a mi közös pillanataink egyike. A víz csak zubogott, ő pedig nem csinált semmit, csak nedves hátamhoz simult.
- Kedvellek, Ha Neul – erőteljes hangja, mely csak súgott, hirtelen szelte ketté a csendet kettőnk között. A vallomása nagyon meghatott, kezemet rászorítottam az ő kezeire és éreztem a szívem fülemben dobogni.
- Ó, Sehun én is kedvellek téged. Azt hiszem nagyon… és visszafordíthatatlanul.

Nem válaszolt, de nem is kellett. Könnyeim utat törtek maguknak, boldogságom jeleiként szántottak végig orcáimon. A szívem fel akart robbanni a bensőmben, mi pedig csak összeölelkezve ácsorogtunk egyhelyben, majd Sehun ajkai végigszántották a nyakszirtem és finom puszikat nyomott bőrömre. Kezébe vette a tusfürdőmet, kinyomott a tenyerébe egy keveset és szavak nélkül simított rajtam végig. Zavarban voltam, de hagytam, hogy tusfürdőtől sikamlós tenyerei bejárják az egész testemet, én pedig reakcióként minduntalan megborzongtam finom érintései nyomán. A fürdetésen kívül nem tett semmit, nem időzött el keze a melleimen, fenekemen és a szemérmemen, tisztességesen megfürdetett, de láttam és éreztem, hogy remegnek a kezei, azt pedig hallottam, ahogy a fülembe liheg és szaggatottan szedi a levegőt. Hasonlóan éreztem magam. Elködösült kissé az agyam, de végigcsináltam vele én is. Amint a férfiasságához értem, összeszorította a szemeit és felnyögött, én pedig elakadó lélegzettel sóhajtottam fel. Bármennyire is zavarban voltam, nem álltam meg kényeztetni őt, pedig minden pórusom ezt diktálta. Ellenszegültem és bekentem mindenhol tusfürdővel. Ahogy végeztem, éreztem, hogy eltörik bennem valami. Valamit, amit megjátszott magabiztosságnak nevezünk. Tudtam, hogy menekülnöm kell, vagy előtte fogok teljesen összeomlani. Annyi érzés kavargott bennem, annyira boldog voltam, annyira elégedett, hogy egyedül kellett maradnom pár percre, hogy rendezhessem a szívem, gondolataim.

Egy törölközőbe csavartam a testem és kimenekültem a fürdőből. Sehun nem próbált meg megállítani, szerintem megérthette mi bajom van. Ő is ugyanolyan elködösült tekintettel nézett rám, mint ahogyan én ő rá, ő is ugyanazokon ment keresztül, mint én, és kellett nekünk egy szusszanásnyi egyedüllét. Az ágyamra hanyatlottam és a plafont bámulva mosolyogtam. Vettem néhány mély levegőt és felkeltem. Felvettem egy atlétát és rózsaszín csipkés franciabugyit, visszadőltem az ágyamba és vártam Sehunra. Pár perc múlva megjelent a derekára csavart törölközőben. Nyíltan bámultam őt, vizslattam a szemeimmel, ittam magamba a látványát. Fehér bőre vízcseppes volt, haja nedves, borzasan meredezett mindenfelé, finoman izmos karjai megfeszültek, ahogy a törölközőt tartotta a helyén. Nyeltem egy nagyot, és elfordítottam a fejem. Közelebb jött, hallottam a lépteit, de nem néztem felé. Rövidesen éreztem, hogy az ágyra ült. Feléfordultam, ő is rám nézett és nem találtunk szavakat. Fogalmunk sem volt mit mondjunk a másiknak. Már pólóban volt és egy rövidnadrágban, amit sejtek, hogy csak az én kedvemért kapott magára. Megkereste a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Összefonódó ujjaink látványa megdobogtatta a szívemet, melegen rámosolyogtam, amit viszonzott, aztán lehajolt és megcsókolt. Nem ragadott el bennünket a hév, csak gyengéden kóstolgattuk egymás ajkait, megszorítottam a kezét, lassan leheveredett mellém, magához ölelt és elszakadt az ajkaimtól. Vele szemben voltam, karjára feküdtem és néztük egymás tekintetét.
- Évekig dühös voltam, hogy erre kényszerítenek a nagyszüleim és szüleim – törte meg a csendet Sehun. Egy kicsit sóhajtottam. – Nem akartam ilyen korán megnősülni. Nem érzem magam érettnek arra, hogy elvegyelek feleségül. De meg fogom tenni. Nem csak azért, mert ezt várják el tőlem, és mert szavamat adtam… hanem, mert nem akarok más nőt az oldalamon látni, csak téged. Nincs szükségem más nőre, Hana.
- Köszönöm. Sokat jelent, hogy ezt mondod. El sem tudod képzelni… milyen érzés rádöbbenni arra, hogy az egész életemben hitt dolgok megváltozhatnak. Mindig elhatárolódtam a fiúktól és az ezzel járó érzelmektől, nem akartam saját magam bántani. Talán két évvel ezelőtt rosszul döntöttem, amikor eljöttem az eljegyzési partinkról. Ha maradtam volna, akkor már két éve együtt lennénk, nem csak két hete.
- Miért mentél el? – kérdezte, én pedig tudtam, hogy őszintén fogok válaszolni.
- Dühös voltam. Rád. A nyakamba szakadt a parti, az a sok ember, akik mind gratuláltak nekem, a szüleid, akik mindennél jobban el akarták érni, hogy kedveljem őket, téged pedig sehol sem láttalak, mert azt mondták, nem fogsz eljönni. Kiborultam. Hazamentem és összeomlottam. Hazaküldtem a barátaimat, mondván, hogy fáradt vagyok, Min Ki a partin maradt… én pedig egyedül voltam. Egész éjjel sírtam, zokogtam, és akkor először vallottam be magamnak, hogy nem akarok részese lenni ennek az egyezségnek. Másnap pedig az első géppel visszarepültem L.A-be – nem volt szükség arra, hogy normális hangon beszéljek, így a suttogást választottam.
- Sajnálom, hogy faszfej voltam az elején.
- Oltári nagy faszfej. Nem is tudom, hogy képzelted az első találkozásunkat. Miért jöttél ki a reptérre?
- Az - az én ötletem volt. A szüleim átrángattak ide, és amikor mondták mikor landol a géped, egyedül akartam lenni, amikor először megpillantalak. Nem tudtam előre milyen reakcióm lesz, és nem akartam, hogy lássák rajtam a családjaink, ha nem tetszenél.
- Persze, mert a TV-ben jobb, ha meglátják.
- Nem tudtam, hogy riporterek lesznek ott.
- A cukrászdás eset után azt gondolnám nem tetszettem neked.
- Épp ellenkezőleg. Idegesített, hogy nem vagy csúnya és nem tudom lefújni a dolgot arra hivatkozva, mennyire taszítasz. Ehelyett megjelentél a bomba alakoddal, hosszú hajaddal, kreol bőröddel… és ráadásul nem is szeretem a sötét bőrű lányokat…
- Köszönöm.
- Tudod, hogy nem úgy értem. Volt valakim. És elméletileg szerettem. Aztán megjelentél és rögtön felforgattál mindent.
- Hát elnézést. Lett volna időd felkészülni rám. Tudtad, hogy húsz évesen fogunk találkozni.
- Nem kalkuláltam bele egy szerelmet, bocsánat – felelte, én pedig elhallgattam. Nem tetszett a téma, ami felé elkanyarodtunk. Nem akartam Sehun exéről beszélni. Sértette az önérzetemet. De most engem tart a karjaiban. Nem azt a valakit. A féltékenység érzete belém mart és megmérgezett.
- Szereted még őt? – kérdeztem hirtelen, mert tudnom kellett. Egy ideig hallgatott, aztán megszorította a derekamat.
- Nem hiszem. Nem tudom. Nem gondolom, hogy szerelemmel szerettem őt. És ezt furcsa beismerni. Mármint… hónapokig kerülgettük egymást, mert tudtuk, hogy nem lesz jó vége, ha összejövünk, de annyira hajtott… a vágy, kíváncsiság, vonzott hozzá valami, hogy nem bírtam ki. Teljesen más volt, mint a mi esetünk.
- Miért, milyen a mi esetünk? – félve tettem fel a kérdést, kikerekedett szemekkel néztem fel rá. Elmosolyodott és megérintette az orromat.
- Ne légy már ilyen félős. Hát nem érzed? – kérdezte és megpuszilta a homlokomat. – A miénk… sokkal bonyolultabb és összetettebb. Te szavakba tudod foglalni? Mert én nem… olyan… kaotikus. Akkoriban a kétségbeesett vágyam vezetett hozzá. De hozzád… valami teljesen más. Mélyebb valami. Tisztább. Szeretem ezt az érzést – újabb puszit kaptam a hajamba, én pedig tágra nyílt szemmel néztem a mellkasára, átlendítettem a karomat a derekán, közelebb csúsztam hozzá és belemarkoltam pólójának anyagába.
- Amikor ilyeneket mondasz, úgy érzem: szerelmes vagyok beléd – nyekeregtem a pólójába, ő pedig öblösen felnevetett és megsimogatta a hajamat.
- Bújós vagy, igaz, cica? Néha kacér vagy, de a lelked mélyén egy ijedős kis cica vagy. Az én cicám – búgta a fülembe és megcsókolta a fülem mögötti érzékeny felületet. Sosem hittem, hogy valaha tetszeni fog a cica becenév. De most úgy éreztem keresve sem találhatott volna szívdobogtatóbb becenevet.

Gondolataimból újra és újra ajkai ragadtak ki, a fülem és nyakam cirógatta, csókolta és nyalta. Mély lélegzetet vettem, kétoldalt közrefogtam az arcát és a szemeibe néztem. Elfátyolosodott a tekintetem, lehúztam a fejét és szájára tapadtam. Maga alá temetett, két oldalt támaszkodott a könyökein, én pedig átfontam karjaimat a nyakán és rendületlenül csókoltuk egymást. Terpeszbe helyeztem a lábaim, hogy közéjük ereszkedhessen, kezeim pólója alá kúsztak és finom bőrét tapogattam, simogattam, masszíroztam.

Az ő kezei is útra keltek, lehúzták rólam az atlétát, fedetlen mellkasom láttára elmosolyodott és hezitálás nélkül hajolt halmaim felé. Forró lehelete csiklandozta a bőrömet, rögtön ellepte a libabőr a területet, mellbimbóim megkeményedtek a váratlan izgalomtól én pedig hangosan kapkodtam levegő után. Pedig még hozzám sem ért. Lassan fogai közé vette az egyik mellbimbóm, óvatosan meghúzta, úgy döntöttem, inkább lehunyom a szemem, nem akarom látni mit művel velem, mert túlságosan zavarbaejtő volt. Nyelvével körözött a mellbimbómon, iszonyú érzékeny és furcsa érzés volt. Kellemesen bizsergő. Áthúztam fején a pólót, vakon a szoba valamely pontjába dobtam, ő pedig már hajolt is vissza, ezúttal a másik mellemre. Kezével addig finoman gyúrta és simogatta azt a mellem, melyet nem épp szájával becézett. A hajába túrtam, mintegy bíztatóan, és, hogy kifejezzem, mennyire tetszik az, amit csinál. Az ölemben összpontosult minden érzés, lüktettem és elöntött a forróság, felgyorsultak és megsokszorozódtak az érzékeim. Egyszerre akartam mindent és semmit. Ellenszegült az agyam a szívemnek. Szívem mélyén mindenestül az övé akartam lenni, a józan eszem viszont arra intett, hogy állítsam őt le és várjuk ki azt a két napot.

Úgy döntöttem, ezúttal hagyom, hogy a szívem hozza meg a döntést. Sehun derekára simítottam a kezeimet, majd óvatosan, kissé félősen indultam meg lefelé, a feneke irányába. Kezdeményezésemre mély torokhangon nyögött fel, és meglepetten pillantott fel szemeimbe. Tudtam, hogy el vagyok pirulva, és beharapott alsó ajkam is arról tanúskodott, hogy zavarban vagyok, de próbáltam leküzdeni a remegést a bensőmben. Kétségkívül ez a legintimebb pillanatunk eddig. Elengedte mellem ostroma alól, a mellkasom szaporán süllyedt és emelkedett. Ágyékát az enyémnek feszítette, éreztem, hogy ő is készen áll, amennyire csak lehet. Kérdés nélkül támaszkodott fel a kezeire, majd csókolt meg.
Szenvedélye ebben a pillanatban sodort el magával, vállába kapaszkodtam, egyik lábam összegabalyodott az övével és romba dőlt minden elhatározásom.
- Meg kellene állnunk – lihegte a fülembe és fogai közé csippentette a fülcimpámat. Nagyon is érzékeny voltam rá, mert remegés futott végig a testemen és csak nyelni voltam képes. Bólintottam egyet válasz gyanánt.
- Kellene, aha – végül sikerült megszólalnom, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Ha úriember lennék, nem használnám ki a helyzetet.
- Ühümm – nyelve végigszántott a nyakamon, milyen értelmes válaszra várt?
- Még szerencse, hogy a legnagyobb szemetek közé tartozom – folytatta én pedig lehunyt szemekkel feküdtem alatta, teljesen kiszolgáltatottan. De én választottam ezt. Én akartam az ő kiszolgáltatottja lenni.
- Jó – a szenvedély miatt, már látni sem láttam rendesen, gondolkodni meg pláne nem tudtam, így nagyon valószínű, hogy bármit mondott volna, akkor is ezt a választ kapta volna.
- Nem fogunk megállni – a csípőjét lassú mozdulattal előrelökte, én pedig olyan szintű szexuális izgatottságot éreztem, hogy nem tudtam létezik ilyesmi. A hátán szántottam végig körmeimmel, mire ívben meghajlott a háta.
- Megvadult az én kiscicám – puszilta meg az orrom hegyét. Újra elpirultam, a szavai elérték az agyamat.
- Sajnálom – susogtam megszégyenülten.
- Ne szabadkozz. Senki nem mondta, hogy nem tetszik – súgta a választ rekedtes hangon, aztán újra megcsókolt. – Hana? Ha azt mondod álljak meg, még most képes leszek rá – a felém nyögött válasz volt az, ami átlendített a végsőkön. Észre sem vettem, hogy a kezeim a rövidnadrágjának korcához értek és határozottan beakasztottam két ujjam. – Akkor ezt vegyem nemleges válasznak? – aprót biccentettem. – Hát akkor vegyük el a szüzességedet! – kiáltott fel és nevette el magát.
- Tapló – motyogtam olyan vörösen, amennyire csak el lehet vörösödni.
- Hana – kedveskedő hangneme magára vonta a figyelmem. Szeretetteljesen nézett a szemeimbe. – Biztos, hogy készen állsz? – újra könyökeire ereszkedett, így arca vészesen közel került az enyémhez.
- Mert veled vagyok. Igen… mert veled vagyok – átkaroltam a nyakát, elmosolyodott kutakodott még a szemeimben, aztán óvatos csókba vont. Keze lesiklott a szemérmemre, és bugyin keresztül simított rá tenyerének teljes felületével. Közelebb nyomtam a csípőm a tenyeréhez, teljesen öntudatlan tett volt, ő pedig nem húzta tovább az időt. Elhúzta a bugyimat az útból, ujjai nedves nyílásomba merültek, én pedig hangosan felnyögtem. Sehun nem hagyta abba a csókolózást, próbált annyira ellazítani, amennyire csak lehetséges.
A következő pillanatban lekerült rólam a franciabugyi.
- Szeretem a csipkét. Begerjeszt – mondta, ezt pedig azonnal megjegyeztem. Ezentúl más fehérneműt nem is fogok hordani. Ami azt illeti én is szeretem a csipkét – meg a pamutot, de abban hol marad a szexiség? Na, ugye.
Nem akartam tétlenkedni, ezért lehúztam róla a rövidnadrágot. Már csak egy réteg ruha választott el tőle és égető szükséget éreztem arra, hogy megszabaduljak az akadálytól, de a kezeim túlságosan remegtek ahhoz, hogy bármire is képes legyek velük.
- Cica? – nyögte Sehun, mire rápillantottam. A testem pásztázta és beharapta az alsó ajkát. A sarkaira ült, és bámulta a testem minden szegletét. – Megközelítőleg tökéletes vagy – lehelte maga elé, aztán ő maga vette le az alsóját és vigyorogva mászott vissza felém. – Ha baj van, szólj, oké? – bólintottam, megcsókolta a homlokomat, vállamat, az oldalamat, a hasfalamat, majd a combom belső hajlatát. Mutatóujjamra haraptam, nem akartam sikoltozni a szüleim házában. Vártam, hogy ott is megcsókoljon, de nem tette. Ujjaival nyúlt lábam közé, visszahajolt az ajkaimhoz és megharapta az alsóajkam. Megcsókolt, és éreztem, hogy egy ujja belém nyomul. Kissé megfeszültem, és fel is nyögtem, inkább a meglepetéstől, Sehun is lefagyott egy pillanatra, aztán folytatta. Párosult még egy ujja, én pedig levegő után kaptam. A vállába kapaszkodtam, a lábaim széttártam, és a csípőm megrándult. Még mindig eszméletlenül lüktetett az ölem, és csillapítani akartam.

Sehun ujjai lassan ki és behúzódtak, nem volt intenzív érzés, inkább szokatlan, és szerettem volna, ha ujjait hamar felváltja valami egészen más.
- Sehun? Oké leszek – tudtam, hogy azért csinálja, hogy felkészíthessen és kevesebb fájdalmat okozzon, de elég volt a várakozásból.
- Tuti? – csókolta meg a kulcscsontom, csak egy aprót biccentettem, kihúzta belőlem az ujjait és lenyalta róla a nedveimet.
- Perverz állat – suttogtam, mire elnevette magát és jóízűen hümmögött az ujjait nyaldosva.
- Hmm, finom – folytatta a játékot, hangosan felnevettem, aztán felém hajolt, a kezeire támaszkodott, lábait felhúzta, térdeimet érintették, befészkelte magát a combjaim közé és vett egy mély lélegzetet. Mielőtt bármit is tehetett volna, jobb kezem férfiasságára kulcsoltam. Felnyögött és értetlenül meredt rám. Megvontam a vállam, ujjaim ismerkedve tapogatták őt, a vékony bőrt húzgáltam, éreztem pulzáló lüktetését, a fején a forróságot, láttam, mennyire rózsaszín, a látvány szószerint megbabonázott, és kiszáradt a szám. Lassan mozgattam a csuklóm, Sehun jólesően sóhajtott fel egy párszor, amikor a szemembe nézett egy őszinte mosolyt váltottunk, megcsókoltuk egymást, aztán én elengedtem őt.

Bejáratomhoz illesztette merev tagját, ujjaival még elmerült bennem, aztán a nedvességet elkente saját magán. A következő pillanatban megéreztem a feszítést, a fájdalmat, a lassú folyamatot, amit semmi más sem kísért csak a keserves kín. Felnyögtem, de nem az élvezettől, a lepedőbe markoltam és automatikusan összébb szorítottam a lábam. Behunyt szemekkel pihegtem, amikor Sehun szünetet tartott. Nem mondott semmit, így nem erőlködtem azzal, hogy kinyissam pilláim és ráfókuszáljak.
- Nagyon fáj? – suttogta, én pedig bólintottam. – Abbahagyjam?
- Isten őrizz, ha eddig eljutottunk, kibírom. Majd megtéríted. Sokszorosan – kuncogott, majd beljebb nyomult, újabb löket fájdalmat éreztem. Olyan volt, mintha valami szét akart volna szakítani. Amikor teljesen belém csusszant fellélegeztem. Talán egy egész percig maradt mozdulatlan, hogy megszokhassam a telítettség érzését, és elmúljon a fájdalom. Amikor már épphogy csak éreztem a kellemetlen kínt, Sehun megmozdult, kihúzódott, majd újra be, ezt a lassú tempót ismételte egy pár alkalommal, egészen addig, amíg a fájdalomtól elkínzott arcom fel nem engedett. 



Rövid időn belül sikerült felengednem, ellazulnom. Minden idegsejtemmel Sehunra összpontosítottam, minden érzékemmel éreztem őt. Kezeimmel felnyúltam és arcára simítottam a tenyereimet. Kinyitotta a szemeit, lenézett rám, a tekintete tele volt törődéssel, féltéssel és totális összpontosítással, hogy vissza tudja fogni magát.
- Jól vagy? – kérdezte, hangja halk volt és rekedtes. Hüvelykujjammal megsimogattam az arcát és elmosolyodtam.
- Több mint jól – bólintottam, ő is elmosolyodott, röviden megcsókolt, és nem emelkedett fel. A fejemnél támaszkodott, a szemeimbe nézett és erőteljesebb lökésekbe kezdett. Bal kezét végigvezette a külsőcombomon, a térdhajlatomnál megragadott és a derekához húzta a lábam. Az érzés, ahogy ki-be mozgott, sokkal intenzívebb lett, ajkaim elváltak egymástól és nyögve hajtottam hátra a fejem. Gyorsabb iramra kapcsolt, én pedig egyre inkább kezdtem elveszíteni az önkontrollom. A csípőm öntudatlanul felvette Sehun ritmusát és lökései elébe „mentem”, a hevessége kezdett teljesen magával ragadni. Homlokát az enyémnek támasztotta, forró leheletét az arcomon, ajkaimon éreztem. Egy újabb lökés következtében elért egy olyan rejtett pontot, melytől azonnal megremegtem és jól hallhatóan felnyögtem, miközben támasz gyanánt elkaptam és megszorítottam Sehun karját. Sehun meglepetten kuncogott a reakciómon, majd önelégülten vigyorogva ismételte meg az előbbi mozdulatot. A reakcióm ugyanolyan volt, annyi különbséggel, hogy felszabadult nevetésem is keveredett élvezetem hangjaival.
Együtt nevettünk, miközben hajszolt bennünket a kiteljesedés felé, a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz és megcsókoltam, készségesen viszonozta a gesztusomat, lassított és egészen érzéki hullámzásba kezdtünk. Ujjaim tincsei között jártak, vagy a vállát, lapockáját simogattam, az ő kezei a mellem és oldalam becézték.
Hirtelen elszakadt ajkaimtól és a mozgásban is megállt, értetlenül néztem szemeibe, ő meg csak mosolyogva a hátam alá nyúlt, lendületet vett és átfordított bennünket. Így kerültem a csípőjére, meglepetten pislogtam, ő pedig elégedetten, feje alá helyezett kezekkel fészkelődött alattam. A pillanatnyi sokkhatás után, visszakerültem a túlfűtött begerjedt állapotomba, így tudtam, mit kell tennem. Sehun tenyerei a combomra simítottak, pihegve néztem őt, a hajam előrehullott, ahogy megmozdultam, remegő kezemmel simítottam hátra a tincseimet, vettem egy reszketeg-mély levegőt és minden szó nélkül határozottan rákulcsoltam ujjaim férfiasságára. Finoman és lassan mozgattam a kezem le és fel, vágytól elködösült tekintetét figyeltem; és tetszett, amit láttam. Lehunyt szemekkel élvezte a kezem munkáját, orrán vette a levegőt, ajkai közül néha-néha kiszökött egy halk nyögés, amikor ökölbe szorult a keze, leálltam és lassan magamba vezettem őt.
Az, hogy teljes hosszában magamba fogadjam, ebben a pozícióban, sokkal intenzívebb érzés volt, bennszakadt a tüdőmben a levegő, alsóajkamra haraptam, hogy elfojtsam feltörni kívánkozó sikolyomat, Sehun ujjait a derekamba fúrta, és torokhangon felnyögött. Ahogy befogadtam és lassan mozogni kezdtem rajta, a nyakán az erek láthatóan megdagadtak, ami iszonyú szexi volt, lehajoltam és végigcsókoltam a duzzadt vénát. Átölelte a hátamat, erősen közrefogott és csípője erőteljes mozgásba lendült.
- Te jó isten! – szakadt fel belőle elfúló hangon, én pedig válaszul először felnyögtem.
- Óh, igen – tettem még hozzá suttogva, felültem és átvettem az irányítást. Azt hiszem, ezt élveztem a leginkább. Ebben a testhelyzetben a csiklómat is érte az élvezet, a folyamatos súrlódás egyre gyorsabb tempóra ösztönzött. Sehun elkapta a derekam, erősen megszorította és újra átfordított bennünket. Mindkét lábam felhúzta és újabb ostromba kezdett. Jobb kezével kettőnk közé nyúlt és ujjaival csiklómat kényeztette. A többféle inger jótékony hatásai rövidesen jelentkezni kezdtek, remegés futott végig a testemen, hirtelen forróság öntött el, melyet kiütköző izzadságcseppek kísértek, a légzés egészen nehéz feladattá vált, és az összes érzés az ölemben összpontosult. Úgy éreztem egy hatalmas csomó keletkezett a méhem környékén, és tudtam, hogy pillanatokra vagyok a végtől. Megszorítottam Sehun vállait, engedtem a nyögéssorozatnak, ami kikívánkozott belőlem, a csomósodó érzések, mint egy tűzijáték felrobbantak, az orgazmus kicsavart, magával sodort, összetört, majd újra összerakott, az izmaim hevesen összehúzódtak, majd elernyedtek, a forróságot hideg váltotta fel, bőröm libabőrössé vált, az izomrángás pedig nem akart csillapodni. Sehun nem húzta el a kezét, még mindig finoman simogatta érzékeny csiklómat, de a gyengéd becézés sem esett már jól, ezért ellöktem a kezét és tenyeremmel fedtem el szemérmemet. A hasamban az izmok még mindig össze-összehúzódtak, amitől újabb nyögések hagyták el ajkaimat. Sehun halk nevetése ragadott ki a világomban, homályosan láttam, nehezen tudtam ráfókuszálni, de amikor sikerült egy fáradt mosolyt küldtem felé.
- Cica, úgy szorítod a farkam, hogy nehezemre esik megmozdulni – suttogta a fülembe, elszégyelltem magam, de hirtelen rám törő fáradtságom miatt nem tudtam úgy reagálni, mint illő lett volna, ezért továbbra is lihegtem, levegő után kapkodtam és engedtem hüvelyem szorításán, amit egyébként észre sem vettem. – Tökéletes vagy Hana – folytatta Sehun, elmosolyodtam, megcsókolta a homlokom, orrom és ajkaim, odaadóan és hálásan viszonoztam, aztán újult erővel lendült mozgásba, nem olyan erőteljesen, inkább kellemesen, hogy ő is megtapasztalhassa azt a földöntúli érzést, amit én az imént. 

A szívem dobbanásai vízhangot vertek a füleimben, a végtagjaim teljesen elgyengültek, a szemeimet lehunytam. Sehun sóhajai élesen utat törtek a csendbe, görcsösen szorította a kezemet, miközben csípője rendületlenül lendült előre újra és újra. Torokhangjai egyre gyakoribban és hangosan törtek ki ajkai közül, hirtelen leállt és szinte kirántotta magát belőlem. Mellém dőlt és kezemet a farkára kulcsolta. Automatikusan mozgatni kezdtem a kezem, segítettem átlendülni neki az utolsókon, hevesen tört rá az orgazmus, mellkasa szaporán emelkedett és süllyedt, arca felvette a teljes kielégültség jeleit, kisimult és lassan nyugodt lett, bal karjával eltakarta az arcát. Elengedtem a még félkemény, forrón lüktető tagját, és az éjjelin sorakozó papírzsepkendők közül az egyikbe töröltem nedveitől ragacsos kezemet.

Mindketten lihegtünk és fáradtak voltunk, oldalra fordultam, hogy láthassam őt, közel húzott magához, kezem mellkasára helyeztem, a lábam övéi közé fűztem, csókot nyomtam a mellére és teljesen hozzátapadtam. Ránk húzta a vékony takarómat, átölelte a derekamat, másik kezével hajamba túrt, szájon csókolt, majd visszahanyatlott a párnára. Egy ideig idillikus csendben voltunk, ő a hajam simogatta, én pedig ujjaimmal rajzolgattam a bőrére.
- Ha tudom, hogy megadod magad, hoztam volna óvszert – tört ki belőle egyszer csak megszakítva meghitt csendünket.
- Ne panaszkodj, te kéjenc! – gyengéden rácsaptam a hasára.
- Ó, én nem! Csak legközelebb nem szeretnék kihúzódni a csúcson…
- Tudom, hogy hogy értetted. És köszönöm, hogy megtetted – motyogtam a mellkasába.
- Semmiség! Még tudod, nem vagyok kész kis Sehunokra.
- Vagy kis Ha Neulokra. Még én sem – sóhajtottam, aztán újra beállt a csend, a cirógatás újra kezdődött, én pedig az álmosság peremén álltam. Épp, amikor lehunytam volna a szemem, Sehun megszólalt.
- Jól vagy, ugye? Nem okoztam fájdalmat?
- Jól vagyok, ne aggódj… nem bántottál. Élveztem – felemeltem a fejem a mellkasáról és megcsókoltam őt. Amikor elváltam tőle, megforgatta a szemét.
- Jaj, istenem, lehet, hogy szeretlek – sóhajtott fel drámaian, én pedig elnevettem magam.
- Persze, hisz egymásnak lettünk teremtve, az csak természetes, hogy szerelmes vagy belém – gőgös megjegyzésem kicsalt belőle egy rekedt nevetést.
- Évek óta várlak, mégis hirtelen léptél be az életembe, és olyan intenzív érzéseket ébresztettél bennem az elejétől fogva. Úgy érzem, óvnom kell őket, mert ezek az érzések törékenyek, sebezhetőek és nem akarom, hogy bárki is tönkretegye a kettőnk dolgát.
- Ó, Sehun – felemeltem a fejem, könyökömre támaszkodtam, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Megoldjuk, oké? Jongin csak egy akadály. És leküzdjük az akadályokat – tenyerem arcélére simítottam. – Szeretem azt, amik vagyunk egymásnak. Sosem hittem abban, hogy a kettőnk direkt előre eltervezett, elrendelt kapcsolata igazán valóssá és romantikussá válhat. Hálás vagyok, Sehun. És nem akarom, hogy Jongin ezt elrontsa… mellesleg ne légy ilyen izé! A meghitt pillanatunkat most tetted tönkre! – durcásan elhúztam a szám, elmosolyodott, majd vigyorogva hajolt hozzám közel.
- Igazad van, bocsánat! Nem mindennap veszíti el az ember a szüzességét! Élvezd ki az utórengéseket. Most már te is a szexuális úton járók közé tartozol. Milyen érzés?
- Ah, csodálatos! Nem is tudom, hogyan tudtam eddig e nélkül élni! Ugyanakkor bűntudatom van, ki akartam várni a nászéjszakánkat. Sutba dobtam az elveimet érted – motyogtam újra a mellkasába.
- Óóó, cica! Azért, mert csodálatos vagyok. Te sem gondoltad, hogy ellen tudsz majd állni nekem!
- Egoista barom – forgattam a szemem. – És de, gondoltam! Csak nem számoltam azzal, hogy elcsábítasz a fürdőszobában! Te vagy a hibás mindenért. Most úgy fogok tenni, mintha ez csak egy álom lenne, és valójában én még szűz lennék!
- Hahaha, álljon meg a menet! Te csábítottál el engem, nem fordítva! Én tényleg csak azért mentem utánad, mert pisilnem kellett.
- Áá, ééértem, viszont emlékezetem szerint, te jöttél be a zuhanykabinba. Mondd, mégis mivel késztettelek arra, hogy elcsábulj és begyere hozzám a zuhany alá?
- Az, hogy húsz év múlva is velem akarsz még lenni – motyogta a hajamba és megcsókolta a fejem búbját. – Elcsábultam a gondolatra, hogy ennyi ideig és még tovább elviseled a csodálatos személyiségemet!

Újra meghatódtam, így nem válaszoltam, csak felnéztem rá, lágyan elmosolyodtam és finoman megcsókoltam őt. Aztán azt mondtam, hogy aludjunk… és aludtunk. Hosszan, békésen, egymásba gabalyodva, úgy, akárcsak egy happy enddel végződő történetben. Csak, hogy a mi történetünk igazából még el sem kezdődött… így messze még a vég, ami nem olyan biztos, hogy happy enddel fog zárulni számunkra, bár legnagyobb vágyaim közé tartozik, hogy boldogok lehessünk. Olyan boldogok, mint abban a pillanatban, ahogy őt ölelve aludtam el.





Rengeteget dolgoztam ezen részen. Nagyon szeretem az erotikus tartalmat, én viszont iszonyú nehezen vetem papírra az ilyen gondolataimat, majdnem egy hetembe telt ezt megírni, ez kéremszépen 8272 darab szó. Megközelítőleg, szóközzel 57 000 karakter. Gondoltam rá, hogy kettészedem részt, de aztán úgy voltam vele, minek? Egy könyvben is van egy fejezet 20-25-30 oldal, hát itt is lehet. Remélem tetszett, csapatok még pár Sehun fotót, csak mert no, és véleményeknek örülnék, de nagyon nagyon.